//Az élet sava-borsa rímekben és versben
Gennagyij Nord #moszkvater

Az élet sava-borsa rímekben és versben

MEGOSZTÁS

Gennagyij Nord kortárs szovjet-orosz költő, humorista, zeneszerző és előadóművész. Lírai dalszövegeit, kellemesen andalító, lágy dallamait hazáján kívül Ukrajnában, Izraelben, Kanadában és Kazahsztánban is hallgatják. Versei számos országban jelennek meg nyomtatásban. Sokan olvassák kesernyésen csikorgó anekdotáit, valamint a ljaguhi névre keresztelt kacagtató verses négysorosait.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Gennagyij Nord #moszkvater
Gennagyij Nord
gnord.ru

Nord neve hazánkban is többeknek ismerős lehet a 2018-ban Budapesten megjelent róla szóló könyv kapcsán Gennagyij Nord, avagy az „ismeretlen Viszockij”. A világhálón is rendre nyomon követhetők legismertebb versei, dalai és anekdotái. A művész sokoldalú tevékenységének komoly szeletét képezik a rímbe szedett aforizmák, valamint a különböző témájú verses anekdoták, amelyek a nagybetűs Életről szólnak. Utóbbiak Nordnál külön nevet kaptak: a költő egyéni szóalkotásának köszönhetően ljaguhiknak hívják ezeket a négysoros verses szellemi sziporkákat. Az elnevezést a művész az egyik saját megzenésített szerzeményéből, a Ljaguhi című dalból kölcsönözte.

„A Ljaguhi műfaji megnevezés egyedi szóalkotás, amely többnyire vicces, csipkelődő és kacagtató négysoros verseket jelent”

Korántsem előzmény nélküli az ilyen jellegű műfaji megkülönböztetés a gazdag szovjet-orosz irodalomban. Gondoljunk például a sztrasilki vagy a gariki elnevezésekre, amelyek a ljaguhi szóhoz hasonlóan ugyancsak mélyen beépültek az orosz irodalmi fogalomtárba és köztudatba. A sztrasilki kifejezés alatt rövidebb mesék, elbeszélések értendők, amelyek leginkább a modern gyermekfolklór műfaji kategóriába sorolhatók be. A ljaguhikkal ellentétben ezek a művek nem nevettető, hanem ijesztgető hangvételűek. A gariki elnevezés Igor Guberman orosz költő nevéhez és munkásságához fűződő műfaji meghatározás, amely a ljaguhikhoz hasonlóan, szatírikus, főleg négysoros költeményeket jelöl.

„A Nordtól megszokott csipkelődő, mókás rövid művek, a sorok között meghúzódó életszerű gondolatok, ha nem is mindig vidámak, de hasznosak lehetnek sokak számára”

A művészien kidolgozott sziporkázó anekdoták, a kacagtató vagy keserédes realista-pesszimista sorok talán legfőbb erénye, hogy tanulságosak és gondolkodóba ejtik az olvasót. Komoly tartalmi mondanivalót is megfogalmaznak.

Nord alkotói munkásságára az igényes és cizellált orosz nyelvhasználat jellemző gazdag szókinccsel, többnyire veretes puskini nyelven. Viszockijjal szemben nála ritkán figyelhető meg a groteszk, humoros nyelvújítás, és nem szívesen alkalmaz börtönzsargont vagy tolvajnyelvi kifejezéseket sem.

A kifinomult ízlésű vagy érzékeny lelkületű olvasók érdekében azonban muszáj megjegyezni, hogy a művész időnként kissé szokatlan stílusban, talán vulgárisnak is minősíthető nyelvi eszközökkel fejezi ki magát.

„Ez természetesen nem állandó jelleggel és nem az egész költészetére jellemző. Inkább és főként csak az egyes aforizmák vagy anekdoták sajátosságaként fogható fel”

Amennyiben viszont a fordító élethűen szeretné visszaadni e művek valódi hangulatát és emocionális jellegét, akkor kénytelen a hiteles magyar nyelvű fordításokban is az eredetihez hasonló sajátos stiláris eszközöket használni. Ez a jelenség az ugyancsak nem szokványos és főleg a korai Viszockij-művek fordítása esetén szintén nyomon követhető, például a banya, szuka, piálás, szart sem érköpök rá és egyéb, ehhez hasonló féltrágár szavak vagy nyelvi szempontból eltorzított lexikai elemek, kifejezések használatával.

Az orosz humorhoz, így Gennagyij Nord sajátos verses anekdotáihoz vezető utam megkezdése előtt ösztönző erőt és némi biztonságot nyújtott számomra az a tény, hogy – ha nem is mindig egyformán átütő sikerrel – korábban egyedi hangvételű Viszockij-műveket fordítottam. Régóta remélt fordítói terveimben, illetve már végső elhatározásomban csak megerősített, hogy

„a Viszockij- és Nord-művek eszmei mondanivalójukat, fanyar humorukat, valamint az élénk hangulati effektusokat tekintve rokon vonásokat mutatnak”

Mindketten a nagybetűs Életről írnak, költeményeik sava-borsát legtöbbször valós élethelyzetek játékos művészi megformálása és rímes kifigurázása adja. Az alábbi Viszockij-anekdotában e gondolatok találó módon jutnak kifejezésre:

A kamasz fiút az Újévről kérdezik: 

– Mi tetszik jobban? Az Újév avagy a nemi aktus? 

Mire ő a maga sajátos módján így válaszol: 

– Az Újév, mivel többször megadatik.

Ez volt az első idegen nyelvű humoros mű, amelyet pályakezdő zöldfülű orosznyelv-tanárként sikerült hitelesen magyarra átültetnem. Az anekdotát egyébként Gennagyij Nord és az általam is egyaránt tisztelt gitáros költő, a nagy szovjet-orosz bárd, Vlagyimir Viszockij egyik könyvében olvastam.

Viszockijhoz hasonlóan Nord is mindig bátran kimondja mindazt, amire gondol. Olyan művészek ők, akik véletlenül sem tudnának hazudni senkinek.

„Számukra életfilozófia is lehet, miszerint az őszinte, szabad szó mindennél többet ér”

Náluk tán ettől igazán boldog a lélek. Jól példázza mindezt a Nord-anekdoták egész sora, amelyekből a kortárs alkotó mintegy nyolcezret tudhat magáénak a legkülönfélébb témákban.

Orosz valóság:

Oroszhon – hol tíz év alatt megváltozhat minden, és nem változik semmi száz év alatt sem. 

Oroszhon – hol az öröklét szellemében élnek, de úgy lopnak, mintha ma érne véget az élet. 

Alkohol és ivászat:

Vajon miért írnak szavatosságot alkoholra? Ki látott már olyat, hogy a szesz megromlott volna? 

Fogorvosra bátorságot gyűjtve, egy kupica konyakot bedobtam. Miután felbátorodtam, lehúztam az egész üveggel. 

Emberi kapcsolatok: 

Az apaság első néhány napja igazán mesés: elismerések és tejfakasztó dőzsölés. Aztán hazatér az asszony a szülészetről… 

Nem vagyok papucs! Azt csinálok, amit akarok. Ha akarom, mosok, ha akarom, takarítok! 

Földrajzból ugyan megbuktam, de azért tudom, hogy hova kéne menned. 

Szex és szerelem:

– Nagy szerencsém volt, amikor eljött az igaz szerelem! 

– Ezt meg hogy érted? 

– Úgy, hogy nem volt otthon a feleségem! 

Ha mondom az asszonynak, hogy szexre vágyom, vajon miért hiszi mindig azt, hogy vele? 

– Jössz a szobába, Apukám? 

– Mert?! Csak nem szexelni fogunk? 

– Nem. 

– Hát akkor hol? 

Betegség és orvos:

Az odesszai strandon: 

– Ésszel fürödj, Bendegúz! A veseköved lehúz! 

Ne izguljon, ha nem sikerül a műtét, észre sem fogja venni. 

– Doktor úr, a beteget elvesztettük. 

– Akkor majd szóljanak, ha találtak egy másikat. Addig elmegyek enni. 

Tanácsok és gondolatok:

Furcsa idők járják: a telefon gombmentes, az ajtó kilincsmentes, a kapcsolat érzelemmentes, az ember agymentes. 

Az ember boldogságra született. Ha boldog akarsz lenni – légy ember! 

Egykoron szívesen dolgoztam meg a pénzért, majd szívesen nyertem volna meg, most szívesen ellopnám. 

A gyenge férfi szeretőt tart. Az erős – hármat! 

Számos rossz szokásom van és mindegyikkel szívesen élek vissza. 

Az élet sava-borsa – rímekben és versben: válogatott négysorosok, avagy a Nord-féle ljaguhik:

Kopasz vagyok, kopasz lettem. 

Francba vele, ki tagadja. 

Nem csak nekem tar a fejem, 

Csak másokét haj takarja. 

Oroszhon egy bizarr eset. 

Világos ez mindenkinek. 

Kormányozni ugyan lehet, 

De hasztalan! S ugyan, minek? 

Nálunk az emberek szerények, 

Se tolvaj, se simlis lázító. 

Falunk is annyira tágas – 

Van benne négy kijózanító. 

Doktor segített rajtam, 

Ne bámulj rám folyton, 

Számba varrta két ujjam, 

Szomjam így elfojtom. 

Dühömet el nem fojtom, 

Jöhet világra vész: 

A szebbik nemre folyton, 

Mennyi erőm elvész. 

A női lénynek – úgy esett – 

Ki tudja, titka miben áll. 

A férfi könnyebb, más eset, 

Hisz botkormánya kézre áll. 

A vézna nő fukar vagy kötekszik, 

Zsémbelődő, csapodár és korhol. 

Teltnek bája bezzeg jobban tetszik, 

Ki télen fűt, nyáron meg árnyékol. 

A női lélek – szilárd és törékeny. 

Logikája – hol szende, hol csalfa. 

Földig ér szoknyája, nem érheti szégyen, 

De a bő hasíték combig villog rajta. 

A szerelem sötét örvény, 

Rám verte a bíró rögtön: 

A nő vágya úrnak törvény, 

A férfié viszont börtön. 

Hajnal hasad az ablakon, 

Testem könnyű, kéjes kábulatban. 

Felkelnék – de nincs papucsom. 

Ezek szerint nem otthon aludtam. 

Eszed, hogy megjöjjön, 

Jegyezd fel a rendet: 

Ne akarjad rögtön, 

Vagy egyszerre mindet. 

Világot járt honfi 

Sóhajtja bajunk: 

Rosszat teszünk ott is, 

Hol ott se vagyunk. 

Látom Önt, és rögtön rámjön… 

Tán nem is emlékszik már. 

De egy orgazmussal még jön, 

Úgy is jó, ha pénzzel vár. 

Jusson az eszedbe, 

Hogyha sok a dolgod: 

A szorgalmas örül, 

A lusta meg boldog. 

Hiteltelen kánon, 

Az etikett tana. 

„Dögölj meg!” – kívánom 

De azt mondom „Szia!” 

Harcos múltunk ős igazát 

A legifjabb honfi is érti: 

Okozza éltünk összes baját 

A törpe méretű férfi. 

Elátkozott a létünk, 

E szánalommentes kor, 

Régen csak rosszul éltünk, 

Majd állandósult e kór. 

Fogytán van a téma, 

Nem jár taps és virág. 

Azt eszem csak néha, 

Amit más már lerág. 

Ujjaim tördeltem, 

Ideg, harag megszállt: 

A magasba köptem, 

A szél meg nem elállt?! 

Nem ér már engem napnak heve, 

Akkor sem, ha tetőn kifekszem. 

A piszoár is följebb lenne? 

Mi történt hát? Csak nem öregszem?! 

Ősi igaz – vélik, 

És mindenütt tudják: 

Jó dolog, ha értik, 

Baj, ha fel is fogják. 

Gennagyij Nord számos anekdotája és verses négysorosa elérhető az alkotó hivatalos honlapján: http://www.gnord.ru/index.htmlvalamint olvasható a Gennnagyij Nord, avagy az „ismeretlen Viszockij” című kötetben.

MEGOSZTÁS