//Atomerőművet épít Lengyelország
Lengyelország első atomerőművének építésével váltaná ki a széntüzelésű erőművektől való függését #moszkvater

Atomerőművet épít Lengyelország

MEGOSZTÁS

Lengyelország és az Egyesült Államok a következő másfél évben közösen készíti elő azt az előterjesztést, amely alapján a kormány majd véglegesen dönteni fog az első lengyelországi atomerőmű építéséről. A technológia kiválasztása jövőre esedékes, míg az építkezést 2026-ban kezdenék, és az első blokk 2033-ban el is készülhet. Rá egy évre már a második erőmű építését is megkezdhetik, amelynek első reaktora 2039-től üzemelhet. Az előkészítésből egyértelmű, hogy atomerőművet Lengyelországban az amerikaiak fogják építeni.

Lengyelország első atomerőművének építésével váltaná ki a széntüzelésű erőművektől való függését #moszkvater
Lengyelország első atomerőművének építésével váltaná ki a széntüzelésű erőművektől való függését
Fotó:EUROPRESS/Darek Redos/AFP

Lengyelország és az Egyesült Államok még októberben írt alá megállapodást arról, hogy szorosabbra fonják az együttműködést a nukleáris energetika békés felhasználásának szférában. Andrzej Duda államfő legutóbbi washingtoni látogatásakor már aláírt egy előszerződést az első lengyel atomerőmű építéséről, és mint arról a kormány energetikai infrastruktúráért felelős biztosa, Piotr Naimski egy minapi konferencián elmondta, hogy belátható időn belül meg is születhet a végső megállapodás is hat reaktor építéséről.

„Bár Naimski nem zárta ki, hogy amennyiben ígéretes partner tűnik fel, akkor vele is tárgyalni fognak, ám Varsó egyértelműen a Westinghouse-ban gondolkodik. Naimski aláhúzta, hogy olyan partnert képzelnek el, amely nemcsak megépíti az erőművet, a finanszírozásban és a működtetésben is részt vesz. Cserébe a részvények közel felét megkapná”

Már a múlt század ’70-es éveiben felmerült egy atomerőmű építése Lengyelországban. Aztán a ’80-as évek elején a Gdansktól 50 kilométerre északnyugatra fekvő Żarnowiecben meg is kezdődött a négy blokkosra tervezett erőmű építése. Csakhogy 1986-ban bekövetkezett a csernobili katasztrófa, és ez megtörte a lendületet. Az építkezés lelassult, majd végleg le is állt. Azóta majd’ mindegyik kormány alatt felvetődött az atomerőmű építése, ám végül egyik sem nyúlt érdemben hozzá a szénre épülő energiapolitikához, amely mára már teljesen szembe megy az Európai Unió ambiciózus klímapolitikájával.

„Részben az állandósult bírálatok, részben a versenyképesség fokozása, részben pedig az amerikai kapcsolatok még szorosabbra vonásának elképzelése aztán ismét, ám már minden korábbinál erőteljesebben előhozta az atomerőmű építésének tervét. Olyannyira, hogy Duda elnök legutóbbi washingtoni útján a lengyel lobbizás eredményeként már konkrét elképzeléseket öntöttek szerződéses formába”

Ez a döntés beleillene az európai klímapolitikába, ugyanakkor borítékolhatóan újabb feszültséget hozhat Varsó és Brüsszel, de Varsó és Párizs viszonyában is. Egy ilyen beruházást aligha fognak támogatni az európai nagyok, különösen a franciák, akik ebből szívesen kihasítanának egy nagyobb szeletet az Areva számára. De általánosságban véve sem fognak örülni annak Brüsszelben, hogy az amerikaiak szereznek meg egy ekkora és stratégiai szempontból fontos beruházást. Méghozzá nagy eséllyel tender nélkül. Mások – köztük Németország – pedig azt nézik majd ferde szemmel, hogy az energetikai szempontból több lábra álló Lengyelország kitör Európa „hátsó udvarából”.

„Azzal a lengyel sajtó már most számol, hogy Brüsszel éppúgy nagyítóval nézi majd az engedélyeztetési eljárás során a versenyszabályok betartását, mint tette azt a paksi bővítés esetében. Így nem lesz meglepő, ha beleköt az amerikai finanszírozásba, és abba is, ha az Arevát és másokat teljesen kiszorítják a projektből”

Logikus lenne, hogy nem tetszik majd ez az elképzelés a litvánoknak sem, akik éppen a lengyelekkel együtt próbálták megtorpedózni a minap a hálózatra kapcsolt belarusz atomerőművet.  Sikertelenül. Most a litvánok a másik oldalról is kaphatnak egy erőművet, amely természetesen már más megítélés alá esik majd, mint a „megbízhatatlan, totalitárius” osztroveci.

Mert ezt nem a Roszatom, hanem az amerikaiak építik. Mint anno Fukusimában. Akkor pedig jó esélllyel minden rendben lesz. Politikailag mindenképpen. Ugyanúgy, mint a közelmúltban Romániában, ahol washingtoni nyomásra golyózták ki a kínaiakat egy 2015-ös szerződésből. Ám miután a román kormány az európai energiapolitikára hivatkozva szerződést bontott a kínaiakkal, néhány nap múlva az is kiderült, hogy a cernavodăi két új reaktort az amerikaiak építik fel. Mert Washington nem tűri el, hogy két legszorosabb közép-európai szövetségese esetében elessen a nagy üzlettől, rásadásul mások növelhessék a stratégiai beruházáson keresztül a geopolitikai befolyást.

„Ez a megaüzlet a katonai támaszpont után más stratégiai szempontból fontos területen is még szorosabbra vonja a lengyel-amerikai együttműködést”

Nem véletlen, hogy Westinghouse nemcsak megépítené a tervezett blokkokat, de az amerikai bankok finanszíroznák is az alaphangon mintegy 18 milliárd eurós beruházást. Az más kérdés, hogy az amerikaiak tudják-e tartani a határidőket, hiszen a Westinghouse szinte mindenütt csúszásban van. A lengyelek minden esetre eltökéltek, az új hosszú távú energetikai stratégia már atomerőművekkel számol, és a lakosság 61 százaléka is támogatja az építést. Ez nemcsak megoldaná a szénerőművek kiváltását, de egyenletes és olcsó, azaz a versenyképességet növelő áramellátást biztosítana. Ennek kapcsán azt is figyelembe kell venni, hogy földrajzi adottságai miatt Lengyelország kevésbé számolhat az olyan megújuló forrásokkal, mint a szél- vagy a napenergia.

„Varsóban az építkezés horribilis összegétől sem nagyon tartanak, mert legalább 50 százalékos hazai beszállítással számolnak, és e tekintetben is lehetőségként tekintenek a beruházásra”

Az azonban még Lengyelország esetében is gondot okozhat, hogy egy olyan komoly energetikai beruházás, mint a Norvégiát, Dánián át Swinoujscie LNG-termináljával összekötő Balti Csővezeték mellett elbír-e a költségvetés még egy másik megaprojektet is. Ennek ellenére úgy tűnik, Lengyelország eltökélt abban, hogy 2033-ra felépítik az első blokkot.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.