
„Nem állnak tehát távol az igazságtól azok, akik szerint Szurovikin kinevezése jelzés értékű”
Fotó:EUROPRESS/Mikhail METZEL/SPUTNIK/AFP
Fellélegeztek a háború pártiak Oroszországban, elszörnyülködtek az Ukrajnáért aggódók Nyugaton, és a háború eszkalálódásáról beszéltek az elemzők, amikor a krími hidat, Oroszország büszkeségét ért terrortámadás után Moszkva az úgynevezett kritikus infrastruktúra elleni nagy erejű csapás méréssel válaszolt. Csupán a támadás első napján közel 250 cirkáló és ballisztikus rakétát indított Ukrajnára, ami rekordnak számít a háború kitörése óta. Kijev egymaga 60 találatot kapott. Ez egyúttal választ is ad azokra a hónapok óta terjedő híresztelésekre, amelyek szerint Moszkva kifogyott volna a rakétákból. Itt jegyezzük meg, hogy a modern Kalibr rakéták esetében ukrán források szerint is rendelkezésre áll még a készletek mintegy fele, és bőven van még az Iszkanderekből is.
„S ha már a dezinformációknál tartunk, akkor említsük meg azt is, hogy a krími híd elleni támadás esetében is megkezdődött a ködösítés”
Hiába ismerte el rögtön a robbantás után Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó, hogy Ukrajna áll a történtek mögött, majd vallotta be akaratlanul az egykori moszkvai amerikai nagykövet, Michael McFaul nevében bejelentkező két ismert orosz telefonbetyárnak Dmitro Kuleba külügyminiszter, hogy bizony ők robbantgatnak a Krímben, továbbra is tartja magát az akcióban orosz kezet láttató elmélet. Miközben kézenfekvő, hogy egy ilyen robbantás Kijevnek állt az érdekében, e kifordított logika szerint azok a radikálisok rongálhatták meg a hidat, akik így akarták keményebb fellépésre rábírni Vlagyimir Putyint. Ugyanígy feltételezték egyesek, hogy Oroszország követett el szabotázs akciót saját vezetéke, az Északi Áramlat ellen, és lövi rendszeresen az általa ellenőrzött Zaporizzsjai Atomerőművet. Mit lehet erre mondani? Sok mindent elfed a háború köde, ám még többet a média köde!
„De térjünk vissza az egész Ukrajnára kiterjedő, elsöprő erejű orosz válaszcsapásokhoz, amely jelentősen megrongálta a polgári, mindenek előtt az energetikai infrastruktúrát”
Ennek kapcsán szakértők emlékeztetnek az Egyesült Államok 2003-as iraki offenzívájára, amelynek során – kezdve az energia hálózattal – Washington kíméletlen szisztematikussággal számolta fel az ország stratégiai infrastruktúráját. A háború logikáját követve ezt kellett volna tenni az orosz hadseregnek is, ám mint sokan értetlenül megjegyzik, a Kreml hét hónapja félkézzel háborúzik. Tény, hogy a bagdadi vagy falludzsai szinttől még messze van a jelenlegi háború pusztítása. Aztán a harkivi fronton elszenvedett vereség, majd a krími híd felrobbantása erődemonstrációra kényszerítette Moszkvát. Hőerőműveket, transzformátor alállomásokat ért támadás, így Ukrajna egész területén áramkimaradások voltak, sok helyen vízhiány lépett fel, akadozott a vasúti közlekedés, és nem működött az internet szolgáltatás sem.
„Ez az úgynevezett clausewitzi triád harmadik lépcsőjét jelenti. Miután az első szakaszban a politikai rendszert nem sikerült megdönteni, következett az ukrán hadsereg szisztematikus felőrlése, majd most a civil infrastruktúra elleni csapások célja a hátország, ezzel természetesen az ellenfél haderejének és harci képességeinek a megtörése”
A folyamatos rakétatámadások kifárasztják és megfélemlítik a lakosságot, amely az esetleges harctéri vereségekkel együtt akár egy erjedési folyamatot is beindíthat. Erről persze még szó sincs, ám a tél beköszöntével mindez drasztikusan megváltozhat. Ez pedig az orosz mozgósított egységek beérkezésével megváltoztathatja az erőviszonyokat.
Egy ilyen támadássorozat sokak szerint nem történhetett volna meg Szergej Szurovikin tábornok kinevezése nélkül. Az Armageddon tábornokként emlegetett Szurovikin ugyanis kemény kezű katona hírében áll, és nem a félmegoldások híve. Így aztán nem meglepő, hogy az orosz eliten belül a „héják”, nem pedig a megegyezésre törekvők üdvözölték a kinevezését. Az az érdekcsoport, amely szerint már nincs esély a megegyezésre Ukrajnával, és Kijevhez hasonlóan Moszkvának is minden erőt be kellene már vetnie a háborúban. A hadseregtábornok mellett már korábban is nyíltan lobbizott a radikálisok két újdonsült vezéralakja, a Wagner-csoportot megalapító Jevgenyij Prigozsin és a nemrégiben elkötelezettsége elismeréseként vezérezredessé kinevezett csecsen vezető, Ramzan Kadirov is.
„Úgy tűnik, a háború hirdetésétől továbbra is ódzkodik, ám óvatossága ellenére e csoport felé hajlik a Kreml úgynevezett bástyái fölött álló Vlagyimir Putyin is, aki egyébként a két megye és két köztársaság Oroszországhoz csatolásával a Nyugattal és Ukrajnával való megegyezés újabb kapuját zárta be”
De a felkészültségről és a határozottságról árulkodik Szergej Szurovikin eddigi pályája is. A „különleges katonai műveletek” élére kinevezett 56 éves tábornok az elmúlt négy hónapban a Déli Katonai Körzet parancsnokaként irányította többek között a Zolote, Hirszke, illetve Szeverodonyeck melletti harcokat. Karrierje során számos harci övezetet járt meg. Az 1983 óta aktív szolgálatban álló Szurovikin pályáját szakaszparancsnokként kezdte az afganisztáni szovjet csapatok kötelékében. Ezután ott volt Moszkvában az 1991-es augusztusi puccskísérlet idején, és ehhez az eseményhez kötődik pályájának egyik nagy visszhangot keltő epizódja. Szurovikin századosi rangban ekkor már a 2. tamanyi gárdaezred gépesített lövész hadosztályának a moszkvai régióban állomásozó zászlóalját irányította, és egysége a GKCSP parancsára részt vett az „alkotmányos rend helyreállításában”. Augusztus 21-én éjjel a zászlóalj gyalogsági harcjárművei megpróbálták áttörni a barikádokat a Szadovaja és a Novij Arbat kereszteződésénél, és az összecsapásban három tüntető életét vesztette. Miután a puccs megbukott, Szurovikin előzetes letartóztatásba került, végül azonban ejtették ellene a vádat, mivel az ügyészség úgy ítélte meg, hogy egyszerűen parancsot teljesített.
„Ezt az epizódot idézte fel a parancsnok mostani kinevezésekor a Wagner-csoport alapítója. Mint Jevgenyij Prigozsin fogalmazott, Szurovikin az a tiszt, aki a parancsot megkapva habozás nélkül tankba szállt, és indult megmenteni a hazáját”
Ezután az akkor szintén forró pontnak számító Tádzsikisztánban szolgált előbb ezredparancsnokként, majd vezérkari főnökként. De részt vett a második csecsen háborúban, ahol 2004-ben hadosztály parancsnoknak nevezték ki. Innen ismeri Ramzan Kadirovot, aki igazi tábornoknak és harcosnak nevezte a „különleges műveletek” új parancsnokát. Olyan katonának, akinek a szemében a hazaszeretet, a becsület és a méltóság mindenek felett áll. Szurovikint ezután Moszkvába helyezték át, ahol a vezérkar fő műveleti igazgatóságát vezette, majd a katonai rendőrség megalakításával foglalkozó munkacsoport élén állt. Ezt követően a Keleti Katonai Körzet csapatait irányította 2017-ben pedig már a szíriai orosz erők parancsnoka volt, méghozzá az összes parancsnok közül a leghosszabb ideig. A legtöbb sikert az orosz erők az ő irányításával érték el, és a hírek szerint Aszad szíriai elnök kérésére több alkalommal is meghosszabbították a megbízatását. Hazatérésekor az Oroszország Hőse kitüntetést kapta meg, ezt követően pedig az orosz légi- és kozmikus erők parancsnoka lett.
„Nem állnak tehát távol az igazságtól azok, akik szerint Szurovikin kinevezése jelzés értékű”
Nemcsak az eddig sok esetben botladozó hadsereg hibáinak kijavítását várják tőle, de azt is, hogy a részleges mozgósítás elrendelésével változzon a fronton a helyzet. Amíg azonban a 300 ezres erősítés valamilyen formában megjelenik a fronton vagy az azt kiszolgáló hadtápnál, addig nehéz hetek várnak a széthúzott fronton az orosz erőkre. A Donbassz északkeleti oldalán a Szvatovo-Kremennaja vonalnál ugyanis mintegy 40 ezres ukrán csapatösszevonásról érkeztek hírek, készülődik egy támadás Zaporizzsjánál is, és folyamatosak a próbálkozások a herszoni fronton is. Az orosz erők gőzerővel végzik a mélységi védelem eddig elhanyagolt kiépítését, korrigálják a logisztika terén felmerült hiányosságokat, ám a tél beálltáig alapvetően védekezésre kényszerülnek. Az ukrán erők ugyanis megpróbálják kihasználni az orosz erősítés beérkezéséig – egyelőre csak 16 ezer mozgósított van a fronton -, valamint a „raszputyica”, az esős, sáros időszak beálltáig rendelkezésükre álló időablakot, és jó eséllyel támadni fognak.
„Közben valami készül északon is, hiszen folyamatosan érkeznek orosz erők Belaruszba, így nem lenne meglepő, ha ebből az irányból lepnék meg az ukránokat”
De Vlagyimir Putyin szavaiból ítélve a tömeges rakétacsapások is csak ideiglenesen lassultak, a hideg idő beálltával minden bizonnyal felerősödnek. A háború tehát eszkalálódik, úgy is fogalmazhatnánk, hogy most kezdődik csak igazán. Erre utal az is, hogy az Oroszországhoz közel álló államok Ukrajna elhagyására szólították fel állampolgáraikat.
(Az írás a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvashatják)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
hufi says:
Az tény és való, hogy a szenvedések, a nélkülözések, a kilátástalanság, elviselhetetlenné teszik Ukrajnában az életet.
Ha visszapörgetjük az eseményeket, az USA, és Soros keze mélyen benne van (dollármilliókkal), a Majdan “partitól” kezdve, Zelenszkij puccs általi “megkoronázásáig”, a demokrácia teljes mellőzésével.
Kissé lépéskényszerben látom Putyin urat, de az adu-ász mindenképpen nála van.
István says:
Mennyi idős volt Armageddon úr 1983-ban, ha 1991-ben 24 volt? 16?
“……. Az 1983 óta aktív szolgálatban álló Szurovikin pályáját szakaszparancsnokként kezdte az afganisztáni szovjet csapatok kötelékében. Ezután ott volt Moszkvában az 1991-es augusztusi puccskísérlet idején, és ehhez az eseményhez kötődik pályájának egyik nagy visszhangot keltő epizódja. A 24 éves Szurovikin századosi rangban ekkor már a 2. tamanyi gárdaezred gépesített lövész hadosztályának a moszkvai régióban állomásozó zászlóalját irányította, és egysége a GKCSP parancsára részt vett az alkotmányos rend helyreállításában”
HandaBandy says:
Minden respektem ellenére ellent kell mondanom. Meglátásom szerint a lakosság megfélemlítése
nagyon ritkán vezetett eredményre. Ha jól emlékezem pl. a szőnyegbombázás taktikája is azt lett
volna hivatott igazolni, hogy ez a befolyásolás működik. Ez a nézet a II.vh. előtti (angol) elképzelés volt,
de ez akkor sem vált be. Sem Coventry, sem London, sem Drezda bombázása nem változtatott a háború
kimenetelén. Szerbiában és Irakban sem törtek ki kormányellenes lázadások.
Az elektromos hálózat tönkretétele pl. inkább katonai indíttatású (vasúti szállítás, termelés, kommunikáció).
Lásd a szerb háborúban bevetett grafit bombák hatása! Úgy gondolom az oroszok továbbra sem a civileket
akarja büntetni, miért is tennék?
Köszönöm a figyelmet.
Stier Gábor says:
Szerintem kettős a cél, nem csak katonai.