A Majdan utáni hatalom magát Európa rajongójának nevező ellenfele Porosenkót már az őrületbe kergette, most pedig pártja könnyen a  választások egyik nagy meglepetése lehet

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Előrehozott parlamenti választásokat tartanak 2019. július 21-én Ukrajnában. A háborútól sújtott, gazdaságilag is ingatag lábakon álló országban öt évvel a forradalom után ismét jelentős politikai átalakulás zajlik. Vajon valódi rendszerváltozásról van szó, vagy csak újabb garnitúraváltásról? Kik emelkednek fel új szereplőkként, és kik kerülnek a süllyesztőbe a régi politikusok közül? Kitől mit várhatnak az ukránok, és mire számíthatnak a kárpátaljai magyarok a választásokat követően? Ukrán választási körképünk többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. A sorozat harmadik részében Anatolij Sarij videóblogger pártjával foglalkozunk.

Anatolij Sarij, az Európában élő ismert ukrán újságíró és YouTube-blogger 2019 júniusának elején bejelentette, hogy Sarij Pártja (Partyija Sarija) néven pártot alapított, és részt fog venni az előrehozott parlamenti választásokon. Azóta ellepték Ukrajna nagyobb és kisebb városait a párt jelképévé váló piros léggömbök. Sarij követői elsősorban Szvjatoszlav Vakarcsuk és Petro Porosenko választási nagygyűléseit látogatják meg feltűnő megkülönböztető jelzésükkel, de szerveztek már autós felvonulást, vagy éppen szemétszedő akciót is.

„A párt jelenléte országszerte látványossá vált, mindeközben a közvélemény-kutatók igyekeznek szemet hunyni fölötte”

Sarij még 2012-ben, Janukovics elnöksége idején volt kénytelen elhagyni az országot, miután koholt vádak alapján eljárást indítottak ellene. Oknyomozó tevékenységével ugyanis a legmagasabb szinteken okozott kellemetlenséget egyeseknek. Menekült státuszt kapott az Európai Unióban, és mai napig az EU területén él, aminek a későbbiekben is lesz még jelentősége. Bár ellenfelei oroszbarátként, az FSZB ügynökeként, a Kreml propagandistájaként emlegetik, ő maga Európa rajongójának nevezi magát, és immáron 5000 eurót ajánl annak, aki videói alapján bizonyítani tudja oroszpártiságát. Különös ismertségre a Majdant követően tett szert, amikor sorra leplezte le a kijevi hatalom, illetve a szeparatisták által közölt hamis híreket. Sokszor nevetséges helyzetbe hozva azokat, akik hivatalos pozícióban felelőtlen nyilatkozatokat tettek, vagy elképesztő híreket közvetítettek teljes komolysággal.

„Követői tábora egyre nőtt, ma már meghaladja a 2,1 milliót, videói órák alatt érik el a többszázezres nézettséget”

A szó szerint fizikálisan elérhetetlen, és a kijevi propagandisták orra alá folyamatosan borsot törő blogger természetesen kihívta maga ellen a kormányzat haragját, amely a legkülönfélébb módszerekkel próbálta felvenni ellene a harcot. Amellett, hogy az ukrán sajtó szinte egyöntetűen oroszpártiként bélyegezte meg, és természetesen nem kapott szót a nagyobb televíziós csatornákon egyre fokozódó népszerűsége ellenére sem (vagy inkább pont emiatt), lejárató kampány is indult ellene. Játék- és drogfüggőséggel, valamint pedofíliával vádolták.

„Sarij azonban nem hátrált meg, hanem ellentámadásba ment át”

Sarij az ellene indított rágalomhadjáratért Porosenkót tekintette elsőszámú felelősnek. A blogger ezért egyfajta kihívást intézett követőihez: aki kamerák előtt, közvetlenül felteszi az elnöknek azt a kérdést, hogy mikor kér bocsánatot Anatolij Sarijtól, 15 ezer hrivnyában (kb. 500 euró) részesül. Ekkor még valószínűleg ő sem sejtette, milyen lavinát indít el. A Sarijról feltett kérdéseknek „köszönhetőek” Porosenko elnökválasztási kampánykörútjának azok a klasszikussá váló jelenetei, mikor, nem bírván uralkodni magán, telefonokat tört össze, orrokat húzgált, és sapkákat tépett le emberekről.

„Porosenko mind gyakrabban volt kénytelen szembesülni az egyre kellemetlenebb kérdéssel, ezért aztán kétségbeesésében kordonokkal és biztonsági őrökkel vette körül magát”

Testőrei az erőszaktól sem riadva vissza olykor egészen durván reagáltak a tömegből felhangzó bekiabálásokra, máskor pedig a titkosszolgálat vagy a rendőrség emberei látogatták meg azokat, akik fel merték tenni Porosenkónak a tabunak számító kérdést. Hiába, a jelenség vírusszerűvé vált, és valószínűleg jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az egyre idegesebb elnök kampánya gyakorlatilag összeomlott. A finálénak tekinthető, második forduló előtti elnökjelölti vitán még Zelenszkijt is megkérte, hogy mellőzze a Sarijról szóló kérdést.

Sarij az első fordulóban Olekszandr Vilkult, az Ellenzéki Tömörülés jelöltjét támogatta, a második fordulóban pedig természetesen Zelenszkijt. Utóbbi győzelmét követően pedig kijelentette, hogy időt hagy az új elnöknek a bizonyításra, és eltekint annak komolyabb bírálatától. Miután azonban bejelentette saját pártjának megalakulását, az elnöki erőkkel szemben is egyre kritikusabb lett. Persze nem véletlenül, hiszen a Nép Szolgája párt képviselőinek álláspontja sem egyértelmű Sarijjal kapcsolatban. Míg egyesek felől inkább támogató megjegyzéseket hallani, mások folytatják a korábbi hatalom retorikai vonalát, és oroszbarátnak tekintik a bloggert.

„Sarij teljesen ismeretlen, fiatal emberekkel tűzdelte tele pártját. Eredetileg ő szerepelt volna az első helyen, azonban a Központi Választási Bizottság elutasította regisztrációját”

Ezt azzal indokolták, hogy nem teljesíti a jelöltség azon feltételét, miszerint az elmúlt öt évben Ukrajna területén kell élnie. Sarij bírósághoz fordult, s bár nyilvánvaló, hogy valóban az országon kívül tartózkodott az elmúlt öt évben, ragaszkodott jelöltségéhez. Egy jogi kiskapu révén a bíróság kötelezte is a KVB-t, hogy regisztrálja Sarijt. Annak igazolása ugyanis, hogy valaki az országon belül vagy kívül tartózkodik, a határőrség kompetenciájába tartozik, amelynek viszont nem áll rendelkezésére bizonyíték arról, hogy Sarij távozott volna, mivel 2012-ben illegálisan hagyta el az országot. A KVB kényszerű pozitív döntése azonban kiverte a biztosítékot a nacionalista körökben, és maga Porosenko is a Majdanra szólította híveit, hogy akadályozzák meg Sarij indulását a választásokon, amely szerintük az oroszpárti erők revansának jele. A nyomásgyakorlás sikeres volt, és a KVB ismét törölte a blogger regisztrációját.

A lista második helyezettje vált így listavezetővé, aki nem más, mint Oljha Bondarenko, azaz Oljha Sarij, Anatolij felesége, aki saját YouTube-csatornáján 333 ezer követővel rendelkezik. Oljha Sarij szintén újságíró, akinek nevéhez számos tényfeltáró videó kapcsolódik, és természetesen a korábbi hatalom vezető alakjainak és propagandistáinak nevetségessé tételéből is kivette a részét.

„Ketten alapították a sharij.net nevet viselő hírportált, amely jellegzetességének a rövid és szinte minden kommentárt nélkülöző, a teljes objektivitásra törekvő hírek számítanak”

A lista harmadik, azaz Anatolij Sarij kiesésével második helyezettje Antonyina Bjeloglazova, aki Sarijék számára készít riportokat Kijev utcáin. Munkája során több atrocitás érte a 28 éves újságírólányt. 2017-ben a nyílt utcáról szabályosan elrabolták és kihallgatásra vitték Ukrajna Biztonsági Szolgálatának munkatársai, megpróbálva Sarijékra nézve terhelő vallomást kiszedni belőle. Tavaly pedig ismeretlen folyadékkal öntötték le a Porosenkóhoz közel álló nacionalista C14 nevű szervezet aktivistái.

A lista negyedik helyén Pavlo Ullah, a sharij.net szerkesztője áll, őt Jevhenyij Jevtuhov DJ és Ivan Mamcsur marketing-szakember követi. A hetedik helyen Artur Talabira, a Jevhenyij Murajevhez köthető NAS tévécsatorna munkatársa áll. A nyolcadik Mikola Hladenykij, aki az elnökválasztás idején beépült Porosenko kampánystábjába, hogy leleplezze annak szavazatvásárlási tevékenységét. A kilencedik és tízedik helyen két IT-szakember, Dmitro Butenko és Roman Katerincsik következik.

De mit lehet tudni a Sarij-párt programjáról? Kidolgozott, hosszú oldalakra nyúló programjuk nincs.

„Mindössze három fő célkitűzésük van. A régiek, a Porosenko-kormányzat tagjainak kiszorítása a hatalomból, valamint jogi felelősségre vonásuk; az új kormányzat ellenőrzése; az igazság kimondása a Legfelsőbb Tanács falai közt, azaz a YouTube-csatorna nyíltságának átültetése a parlamentbe”

Sarij a Porosenkónak szegezett kérdések után újabb össznépi mozgalmat indított útnak a pártja megalapításával. Jól felismerhető rendezvényeik a legkisebbtől a legnagyobb városokig rendszeressé váltak. Ennek ellenére a közvélemény kutatók nem jósolnak a pártnak többet 2,6 százaléknál, sőt, a többség 1-1,5 százalék közé helyezi a támogatottságukat. A valóban túlzottan alacsonynak tűnő százalékokkal kapcsolatban Sarij következetesen állítja, hogy a közvélemény-kutatók egyfajta összeesküvéséről van szó, amelyben az összes, a régi rendszerhez tartozó párt félelme fejeződik ki. Nem merik bemutatni Sarij Pártjának valós támogatottságát, mivel az katasztrofális lenne számukra. Ha ebben a magyarázatban van is némi marketing szempont, és Sarij Pártja valószínűleg nem éri el azt a 15-20 százalék körüli eredményt, amit maga az alapító jósol neki, az tény, hogy a statisztikai hibahatár körüli eredménynél magasabb támogatottságra számíthat.

„A piros léggömbös párt könnyen az idei választások egyik nagy meglepetése lehet”