//Amerika visszaelőzné a Roszatomot
Horgász a San Diego megyei San Onofre atomerőmű előtti partszakaszon 2011-ben. Az Egyesült Államokban működik a legtöbb reaktor #moszkvater

Amerika visszaelőzné a Roszatomot

MEGOSZTÁS

Újabb energetikai háborút indított Oroszország ellen az Egyesült Államok. Ezúttal az atomenergia szférájában, ahol már kritikus a lemaradása Oroszországtól, sőt megelőzi már Kína is. Amerika most tervet dolgozott ki egykori elsőségének visszaszerzésére. S hogy milyen módszerekkel, az sejthető a gáz szektorban az Északi Áramlat ellen indított, a szabad piac elveivel minden elemében szembemenő hadjáratból.

Horgász a San Diego megyei San Onofre atomerőmű előtti partszakaszon 2011-ben. Az Egyesült Államokban működik a legtöbb reaktor #moszkvater
Horgász a San Diego megyei San Onofre atomerőmű előtti partszakaszon 2011-ben. Az Egyesült Államokban működik a legtöbb reaktor
MARK RALSTON/AFP

Tovább szigorította az Északi Áramlat bővítésében részt vevő cégekkel szembeni szankciókat az amerikai kongresszus. Az Egyesült Államok azonban nem csak a gáz szektorban indított háborút az orosz pozíciók megtörésére.

„Amerika nem bírja elviselni azt sem, hogy már régen elvesztette vezető szerepét az atomenergia békés felhasználásában. Az energetikai minisztérium idei jelentése elismeri a vereségét, és megállapítja, hogy ez veszélyezteti a nemzeti érdekeket valamint az ország biztonságát is”

A jelentés stratégiát ajánl arra, hogy az Egyesült Államok visszaszerezze globális elsőségét az atomenergia szektorban. Amerikának azonban már nemcsak a nagy előnnyel vezető Roszatomra kell figyelnie, hanem a közben beelőző kínai állami vállalatra is. A vészharangot közel három éve az urán bányászatban érdekelt két amerikai cég, az Energy Fuels és az Ur-Energy kongatta meg. A hazai piacon ugyanis az amerikai urán aránya 49 százalékról 5 százalékra esett le. Azt követelték Donald Trumptól, hogy vezessen be 25 százalékos kvótát az amerikai urán piaci részesedésének biztosítására és vessen ki vámokat a külföldi importra. Akkor az elnök ezt elutasította, ám munkacsoportot állított fel az nukleáris energetikai szektor helyzetének vizsgálatára. Ennek eredménye az említett jelentés, amely még 2019-ben elkészült, ám Trump akkor visszaküldte további átdolgozásra.

„Ne felejtsük el, hogy a nukleáris energetikában Amerika nemcsak világelső volt, de ennek a szektornak a megalapozója is. Nem véletlen, hogy itt működik a legtöbb reaktor, a világon lévő 442-ből 96”

Az Egyesült Államokban azonban a múlt század ’90-es éveinek közepétől gyakorlatilag leállt az atomerőművek építése. Árulkodó, hogy 1996 óta mindössze egyetlen blokk épült. Amerika tehát már jó ideje folyamatosan veszít a kompetenciáiból. Mint az Atominfo portál főszerkesztője, Alekszandr Uvarov egy interjújában megjegyzi, az Egyesült Államok manapság egyedül a nukleáris fűtőanyag előállításában emelkedik ki. Súlyos problémákkal küszködik ugyanakkor az urán bányászat, és a dúsítás területén – a régi gyárakat bezárták, újakat nem építettek -, és már gondot okoz az is, hogy kizárólag saját erőből atomerőművet építsen.

„Az amerikai dúsítás 52 százalékát külföldi cégek végzik, sőt a maradék 48 is úgy jön össze, hogy az európai URENCO konszern leányvállalata a statisztikákban amerikainak számít ugyan, de a technológiához az amerikaiak nem férhetnek hozzá”

E téren egyébként az amerikaiak a hidegháború vége óta igénybe veszik az orosz cégek szolgáltatásait. Olyannyira, hogy az orosz export évről évre növekszik. Ez azt jelenti, hogy az ukrajnai szovjet építésű erőművekben az orosz fűtőanyagot kiszorító Westinghouse a dúsítás technológiáját tekintve az orosz Tehsznabekszport szolgáltatásaitól függ, magát az urán pedig jelentős mértékben a Roszatom leányvállalataitól veszi.

„Az Egyesült Államok azonban nemcsak az urán bányászatban és a dúsításban maradt le, hanem  az erőművek építésében is. Így például moderátor nélküli, úgynevezett gyors reaktorokat csak Oroszország (BN-800, BRESZT-300), Kína (CDFR-600) és India épít”

Ez a technológiai lemaradás azért is problémát okoz, mert a működő amerikai reaktorok többségének az üzemideje a végéhez közeledik. Modernizálni kell őket, ezért aztán a legaktívabb szereplők kiváló lehetőségként tekintenek az amerikai atomerőművek piacára. Oroszország már a világ minden sarkában épít erőműveket. Mint a Roszatom saját kiadványában a cég vezérigazgatója Alekszej Lihacsov elmondta, a külföldi megrendelések nagysága a következő évtizedre mintegy 140 milliárd dollár. A Roszatom előnye, hogy az erőműveket kulcsra kész állapotban képes átadni. Így nemcsak megépíti, de finanszírozza és fűtőanyaggal is ellátja az atomerőműveket. Emellett a 40-60 éves üzemidő alatt elszállítja az elhasznált fűtőelemeket és kiképzi az erőműt működtető a helyi szakembereket is.

„De Amerikát beelőzi Kína is, amelyet különösen az általános trendhez igazodva e téren is formálódó technológiai fölény miatt tartanak Washingtonban aggasztónak”

A kínai atomipar fejlődésének dinamikáját jelzi, hogy már 48 blokkot építettek, ebből 45-öt ebben az évszázadban, azaz az elmúlt húsz évben. Közben Washington minden erővel igyekszik gátolni, hogy a Roszatom teret nyerjen az amerikai piacon. Így például az európai URENCO-val szemben az orosz konszernnek nem engedték saját urándúsító üzem létesítését, a dúsított urán exportját pedig az igények 20 százalékában maximálták. Sőt, az energetikai minisztérium már idézett jelentése tovább szűkítené ezt a kvótát. Az amerikaiak egyébként ezeket a korlátozásokat még jóval az Oroszországgal szembeni szankciók 2014-es bevezetése előtt hozták meg. Még akkor, amikor istenítették a WTO-t és hirdették a szabad piacot. A kész fűtőelemek importját pedig Amerika már csak azért is tiltja, mert a Westinghouse ukrajnai térnyerésére válaszul a Roszatom lassan elkészül a nyugati építésű erőművekkel kompatibilis fűtőelem kazetták kidolgozásával.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.