„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Afrikát is megszabadítaná Putyintól Kijev

2023. aug. 23.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Újraélesztené az afrikai kapcsolatait Kijev. De nem is Ukrajnáról lenne szó, ha nem itt is Moszkvával „harcolna”, hiszen mint Dmitro Kuleba fogalmazott, ki kell szabadítani Oroszország szorításából Afrikát. A külügyminiszter arról nem beszélt, hogy a Moszkvával jó kapcsolatot ápoló afrikai vezetők likvidálása is a „nyitás” része-e, avagy az ukrán diverzáns egység kiképzésével, és a „fekete kontinensre” küldésével az MI6 csak az angolszász érdekek előtt tisztogatná az utat.

Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök vezetésével 2023. június 16-án egy afrikai államfőkből álló küldöttség látogatott Kijevbe, és közvetítést ajánlott a háborúban álló felek között, amit Ukrajna durván és lekezelően elutasított #moszkvater

Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök vezetésével 2023. június 16-án egy afrikai államfőkből álló küldöttség látogatott Kijevbe, és közvetítést ajánlott a háborúban álló felek között, amit Ukrajna durván és lekezelően elutasított
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

Kijev az afrikai kapcsolatainak újjáélesztésére készül, egyúttal kiszabadítaná a kontinenst Oroszország karjaiból. Erről az ukrán diplomácia vezetője az AFP francia hírügynökségnek. Dmitro Kuleba azzal vádolta Moszkvát, hogy „kényszerítéssel, korrupcióval és félelemkeltéssel” igyekszik fenntartani befolyását a kontinensen. Mint fogalmazott, a Kreml kényszert, korrupciót és félelemkeltést alkalmaz annak érdekében, hogy az afrikai országokat a markában tartsa. Szerinte Moszkva Afrikában csak „két erős eszközzel rendelkezik, a propagandával és a Wagner félkatonai csoporttal. Kuleba egyben azzal vádolta meg Moszkvát, hogy a gabona megállapodás felmondásával veszélyezteti Afrika élelmiszer biztonságát.

A külügyminiszter nyilatkozatában kiemelte, hogy „sok év veszett kárba, Kijev azonban ukrán-afrikai reneszánsz előmozdítását tűzte ki célul. Kijev új partnerei között Kuleba Libériát, Kenyát, Ghánát, Elefántcsontpartot, Mozambikot, Ruandát és Egyenlítői-Guineát említette a kontinensen.

„Az ukrajnai háború kezdete óta Kuleba háromszor járt Afrikában, hogy megkísérelje megnyerni az afrikai államok támogatását Moszkvával szemben”

Júniusban azonban az ukrán diplomácia egy nap alatt lerombolta eme erőfeszítések eredményét. Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök vezetésével ugyanis egy afrikai államfőkből álló küldöttség látogatott Kijevbe, és közvetítést ajánlott a háborúban álló felek között, amit Ukrajna durván és lekezelően elutasított.

„Mint a nyilatkozatból is kitűnik, Kijev még Afrikában is Moszkvával <harcol>, ezért aztán egyáltalán nem meglepő, hogy éppen ukrán harcosokból hozott létre diverzáns egységet a brit hírszerző szolgálat”

Az MI6 a diverzáns akciókra kiképzett, korábbi ukrán félkatonai szervezetek, illetve a hadseregben integrált fegyveres csoportok tagjai közül kiválogatott egységet állítólag még augusztusban Afrikába küldi, és már el is indultak az ukrajnai Izmail kikötőjéből Szudánba. Ezt a RIA Novosztyi állítja több, egymástól független katonai-diplomáciai forrásra hivatkozva. A hírügynökség azt is tudni véli, hogy

„a harcosok az ukrán külső felderítés, a HUR/GUR az MI6 hasonló zimbabwei akcióiban már tapasztalatot szerzett tisztje Vitalij Prascsuk GUR-tiszt vezetése alatt állnak majd”

Prascsuk a GUR alezredese, Vinnyicki területen született 1980-ban. A harkovi gazdasági-jogi egyetemen végzett, majd elvégezte az ukrán elnök mellett működő nemzeti államvezetési akadémiát. Részt vett az Luhanszki és a Donyecki Népköztársaság területén folytatott harcokban, 2014-2016 között felderítő-diverzáns egység parancsnoka volt, 2015-ben pedig a 73. tengerészeti különleges rendeltetésű erők (Szpeznaz) központi állományához tartozott. Részt vett a GUR és a brit titkosszolgálat közös zimbabwei különleges akcióiban. Büntető eljárások is folytak ellene, gépkocsi lopásért, garázdaságért, lánya, és volt felesége bántalmazásáért.

Zelenszkij ukrán elnök állítólag londoni kérésre még a nyár elején intézkedett, hogy az ukrán  biztonsági szolgálat (SZBU), a felderítő hivatal (GUR) és a védelmi minisztérium segítsen a brit felderítésnek és a különleges légi szolgálatnak (SAS) 100 háborús tapasztalattal rendelkező ukrán nacionalista kiválasztásában. Az angolok kiegészítő felkészítésben részesítették őket, az akció fő célja pedig az, hogy akadályokat gördítsenek az afrikai államok és az Oroszország együttműködése elé. A RIA Novosztyi egyik informátora szerint

„a harcosok feladata állítólag a szabotázs akciók végrehajtása, valamint a Moszkvával való kapcsolatok fejlesztésében érdekelt afrikai vezetők likvidálása”

Egy ilyen egység felállítása a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben egyáltalán nem lenne meglepő, hiszen a korábbi években több angolszász, brit és amerikai magánhadsereg fordult meg Afrikában, amelyek hasonló feladatokat teljesítettek. Nyomukban a befolyás növekedésével pedig már ott van az orosz Wagner és több kínai társa is. A nigeri puccs után pedig Londonban és Washingtonban is felerősödtek azok a hangok, amelyek az orosz és a kínai befolyás növekedésének a megállítását követelik.

A terrorizmussal foglalkozó szakértők kételkednek abban, hogy sikeres lehet a Moszkva és Peking afrikai befolyásának növekedését ilyen eszközökkel megakadályozni, az Oroszországgal szimpatizáló vezetők likvidálását pedig végképp nem tartják életszerűnek.

„Ez valószínű, ám azért jegyezzük meg, hogy az utóbbi időben több olyan dologgal is találkozhattunk, amit tegnap még elképzelhetetlennek tartottunk”

Gondoltuk volna például, hogy a regnáló amerikai elnök a választási kampány előtt meglehetősen erőltetett vádemelések sorával próbálja börtönbe juttatni, és így kiiktatni ellenlábasát? De arra sem fogadtak volna sokan néhány éve, hogy (feltehetően) az Egyesült Államok egyszerűen felrobbantja a szövetséges Németország energiabiztonságát erősítő Északi Áramlatot. Ráadásul a proxy háború, mint technológia az elmúlt másfél évben olyan sikeresen működött, hogy a kiterjesztése más területekre egyáltalán nem lenne meglepő. Főképp úgy, hogy a felelősség megint csak Ukrajnáé, vagy egy ukrán csoporté lenne.

„Lassan hozzá kell szoknunk, hogy Oroszországgal szembeni harcában a Nyugat már (majdnem) mindent megenged magának. De ahhoz is, hogy Moszkva gyengítése érdekében gond nélkül felhasználja Ukrajnát, és nem igazán törődik azzal, hogy mi lesz ezzel az országgal”

Az elmúlt évek történései után nem lehet másképp fogalmazni, mint úgy, hogy Washington szemében Kelet-Európa – legyen szó ellenségről vagy szövetségesről – csupán eszköz, másodosztályú, feláldozható emberekkel. Nem gondolnak többet – inkább még kevesebbet – Afrikáról, az afrikaiakról sem. Egy Oroszországgal szimpatizáló vezető kiiktatásával pedig két legyet ütnének egy csapással. Likvidálnának egy az angolszász érdekek szempontjából ellenséges politikust, egyúttal diszkreditálnák az afrikaiak szemében Moszkvát, amely még a szövetségeseit sem tudja megvédeni.

A jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben tehát sok minden elképzelhető, az angolszászok cinizmusába is belefér sok minden, egyes orosz elemzők  e hír kommentálásakor azonban alighanem túl messze mentek. Szergej Markov például mások mellett már arról értekezett, hogy a terror felbukkanhat az új hidegháborús szembenállásban, és ez már olyan, Moszkvához konstruktívan viszonyuló politikusokat is elérhet, mint Le Pen, Erdogan, Trump vagy éppen Orbán Viktor. Csak remélni tudjuk, hogy az orosz politológus azért kicsit „túlgondolta” a következtetéseit.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Azt, hogy az ukránok kinek idegenek, azt Ukrajnában én mondom meg! Ezek ugye Göring szavai voltak. Ja, nem.

    “Vagy ők, vagy mi – írta le újabb gondolatait a háborúról Dmitrij Medvegyev Telegramon. A volt orosz elnök azt fejtegeti, hogy a Nyugat előbb-utóbb belefárad a tőle idegen Ukrajna támogatásába, és könyörögni fognak majd, hogy tárgyalóasztalhoz ülhessenek. De akkor már hiába nyalogatják sebeiket, siratódalokat énekelve: késő lesz. Oroszország ugyanis addig nem nyugszik, amíg porig nem rombolja Ukrajnát, még ha az évekbe, évtizedekbe is telik.

    „Nincs más választásunk: vagy mi pusztítjuk el az ellenséges politikai rendszerüket, vagy a kollektív Nyugat fogja végül elpusztítani Oroszországot. És ebben az esetben velünk együtt fognak elpusztulni” – céloz országa nukleáris erejére a volt orosz elnök.”

    És ennek a mocskos féregnek az ülepét fényesítik,

    • Nagy butaságokat írt.
      Megint.
      Szeresse csak nyugodtan azt a zenebohóc, korrupt hazaáruló és népirtó pojácát! Tudja, embert barátjáról…!

    • Hogy jön ez ehhez a cikkhez? Ja, csak provokálni akart? Hát tessék! Nem érdekel. Nagyon primitív, amit művel. De lelke rajta!

  2. “Oroszország nem szívjóságból törődik az afrikaiak sorsával.”

    Az orosz irányú, még meglevő szimpátiát talán az is táplálja, hogy anno a SZU csupán politikai pozíciószerzésből akarta a
    “világforradalmat” arrafelé a beteljesedés felé vinni. A gazdasági szempontok szinte harmadlagosak volta. A politikai Nyugat
    viszont teljesen leplezetlenül és kérlelhetetlenül csak a nyersanyagokra szokott vadászni. Egy jellemző mondatot idéznék egy
    játékfilmből (Véres gyémánt). A jelenetben egy vérengzésben majdnem kiirtott falu egy öregje rezignáltan megjegyzi, hogy
    jaj de jó, hogy csak gyémántokat keresnek a forradalmi erők mert ha az olaj lenne akkor az bizony nagyobb baj lenne. Közben
    az apróra lőtt falu füstölög a háttérben. Hát, minden relatív.

    Más.

    Ahogy sejthető volt Ukrajna megkapta szépen a verőlegény raktár szerepét. Kellemes szomszédra tettünk szert és ez még
    messze csak a kezdet.

    Köszönöm a türelmet.

  3. Nézzük reálisan! Oroszország nem szívjóságból törődik az afrikaiak sorsával. Akár tetszik, akár nem,kőkemény gazdasági és politikai érdekekből cselekszik és a fekete kontinens lakóira az oroszok és a kínaiak is úgy tekintenek, mint potenciális munkaerőre az odatelepített cégeik számára. Mit is keresnek a világ kisebb-nagyobb hatalmai Afrikában? Elsősorban olcsó (vagy nagyon olcsó) nyersanyagot akarnak behozni. Újabban a környezetszennyező üzemeiket is oda akarják telepíteni. Tegyük hozzá, hogy a szükséges környezetvédelmi berendezéseket nagyvonalúan mellőzve. Egyes cégek szemétlerakónak is használják Afrikát ami eléggé visszataszító dolog. Sajnos van néhány ország amelyik jó pénzért átveszi a szemetet, de utána már elfelejtik ártalmatlanítani az átvett hulladékot. A fejlett országok többnyire nem az afrikaiakat akarják segíteni, hanem saját gazdaságuk érdekei szerint cselekednek az afrikai kapcsolataik kiépítésével. Miért gondolnánk, hogy Oroszország kivétel? Nekik is akkor éri meg az afrikai beruházás, ha a nyersanyaghoz olcsón jut hozzá, olcsó munkaerőt talál a bányákhoz, stb.

  4. Tudom, hogy megjegyzésem nem direkten Afrikára koncentrál, csak Kuleba módszereit minősíti.

    A kommunista / liberális/ erőszak tobzódása : 1789 a Jakabisták rémuralma Franciaországban. 1871 a párizsi kommün terrorja, Párizs tervszerű felgyújtása.
    Majd jön 1917, Lenin vérengzései, a cári család brutális kivégzése, a GULAG létrehozása, a totális diktatúra alkalmazása.
    1919 ben Kun Béla szintén erőszakot alkalmaz a magyarság ellen, a hírhedt páncélvonaton sorra járja az országot, és ahol megáll sortüzek, akasztások jelzik jöttét.
    1948 ban a kommunisták csalással átveszik a hatalmat, háttérben a szovjet szuronyok hathatós támogatásával, és megindul a terror. Rákosi felépíti az AVH t, Kádár puhább módon folytatja, míg végül elérkezünk a mába, ahol már nem kell félni a verőlegényektől, a fekete Volgától, az autótól.

    A történelem ismétli önmagát. Ukrajnában visszaköszön a kommunisták múltja, az erőszak lett az úr.
    A Zselenszkij vezette Ukrajna elveszítette hitelét a világban, egyúttal a “haladó” Nyugatot is magával rántotta.
    Dmitro Kuleba jobb ha hallgat, de mivel beállt a kórusba, a karmesteri pálca könnyen lecsaphat rá.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

2026. nov. 20.
A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

„A bűn ismétli önmagát…”

Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

A „sencseni trojka” megrémíti Európát

2026. nov. 21.
„Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK

© 2018-2026 - #moszkvater