„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva írása a #moszkvater.com számára
Hannes Hofbauer a könyvbemutatón
A szerző felvétele
„Háborús időket élünk, és a szankciók körül zajló folyamatok magának a háborúnak a részét képezik”. Ezekkel a szavakkal indította gondolatmenetét a bécsi történész. Műve pontosan mutatja be a jogrendszer lassú szétesését, azt a folyamatot, amely a hatalmi ágak szétválasztásától a tartós rendkívüli állapot irányába mutat. A kötet alcíme világosan összefoglalja a szerző állítását:
„Bíróságon kívüli EU-szankciókkal az önkényuralmi állam felé”
Hofbauer felidézte a Jugoszlávia elleni NATO-támadást, amely 1999. március 24-én vette kezdetét. Értékelése szerint ez az esemény zárta le végleg az 1980-as és 1990-es évek viszonylag békés, büntetésektől mentes korszakát.
A 19. és 20. szankciós csomag árnyékában
Hofbauer olvasatában a jelenlegi uniós korlátozások közvetlenül ebbe a hadi logikába illeszkednek. Miközben az EU 2025 decemberének közepén összeállította a 19. csomagot, már gőzerővel dolgoznak a 20. előkészítésén is, utóbbi azonban a magyar ellenállás miatt egyelőre elakadt.
Bár a hivatalos hírek Oroszország 2022 februári ukrajnai inváziójától számítják az eseményeket, az EU és az Egyesült Államok szankciós gépezete valójában már 2014 tavasza óta működik. „Immár egy tizenegynéhány éve tartó szankciós korszakban élünk” – vonta le a mérleget a történész. Ennek fókuszában a Valdaj Klub áll, amelyet Nyugat-Európa – és különösen Bécs – számos színvonalas szakmai rendezvény révén ismerhetett meg. Azzal, hogy Brüsszel tiltólistára tette a neves orosz agytrösztöt, annak vezetőit is célba vette, mindenekelőtt Fjodor Lukjanovot. Hofbauer szerint ez a lépés az Oroszország és Európa közötti szellemi kapcsolatok végleges megszakítását jelenti. Az EU gyakorlatilag felszámolta a diplomáciai csatornákat, hivatali úton közösítve ki egy olyan fórumot, amely éveken át biztosította a párbeszédet a nyugati szakértői világgal.
„A stratégiai irányvonal egyértelmű, a cél továbbra is a kikényszerített rendszerváltás”
„Ez egy hadviselési eszköz az Oroszország elleni harcban. A küzdelem katonai, szállítási, média- és társadalmi szinten egyaránt zajlik, a szankciós politika pedig ennek szerves része. Mivel a korlátozásokat az ENSZ nem hagyta jóvá, és valójában semmiféle nemzetközi jogalapjuk nincs, így azok lényegében törvénytelenek.”
Gazdasági háború: A hiteltelenítés, mint fegyver
Mint Hofbauer rámutat, több mint egy évtized után a klasszikus gazdasági hadviselés eszközei kimerülni látszanak. Oroszországot leválasztották a nemzetközi fizetési rendszerről (SWIFT), befagyasztották jegybanki tartalékait, megszüntették a Németországgal való energiapartnerséget, és kizárták az országot a tudomány, a kultúra, valamint a sport világából. Ebben a helyzetben kerülnek most előtérbe a személyre szabott, súlyos korlátozások.
Az EU már 2014 márciusában korlátozásokat léptetett életbe Ukrajna akkori, megválasztott vezetése ellen. Elsőként Viktor Janukovics elnök, majd Mikola Azarov miniszterelnök került listára. Hofbauer szerint ezzel az volt a cél, hogy a nyugati irányvonalat elutasító ukrán vezetőket nemzetközi szinten fosszák meg elismertségüktől.
Szergej Glazjev, az eurázsiai fordulat tervezője
Az orosz szankciós lista egyik kulcsfigurájaként Hofbauer Szergej Glazjev közgazdászt emeli ki. Az ő szerepe nélkülözhetetlen a Brüsszel által 2008-ban indított Keleti Partnerség hátterének megértéséhez, amely hat volt szovjet tagköztársaságot kívánt szoros uniós kötelékbe vonni. Glazjev ebben diplomáciai és gazdasági ellensúlyként lépett fel:
– Gazdasági nyomásgyakorlás: Glazjev világossá tette az ukrán vezetés számára, hogy az Oroszországtól való elfordulás – a megugró energiaköltségek miatt – évente mintegy 10 milliárd dolláros veszteséget jelentene Kijevnek. Ez a számítás volt a döntő tényező, amikor Janukovics elnök az utolsó pillanatban elállt az EU-társulási megállapodás aláírásától.
– Irányváltás kelet felé: A napi ügyeken túl Glazjev a nyugati világgal való szakítás elméleti megalapozójaként lépett fel. 2015-ös kiáltványában fektette le az eurázsiai összefogás és a Kína felé történő gazdasági nyitás alapjait, amely máig meghatározza a moszkvai politikát.
Cenzúra és megélhetési nyomás: Az újságírás a célkeresztben
A korábbi korszakokhoz képest a döntő különbség Hofbauer szerint abban rejlik, hogy
„ma már nem csupán a tetteket, hanem a véleményeket is büntetik”
Míg a korábbi történelmi listák többnyire politikai harcosokat vettek célba, a mai korlátozások olyanokat érintenek, akik nem követtek el bűncselekményt. Az érintettek között vannak újságírók, vagy olyan üzletemberek, akik nyugati szemmel „nem megfelelő” helyen tartják a pénzüket.
„Az EU 2014 márciusa óta módszeresen veti be ezt a fegyvert”
Az indoklásokban általában olyan általános vádak szerepelnek, mint az „EU destabilizálása” vagy „Ukrajna önállóságának aláásása”. Az a tény, hogy az első listákat már két héttel a krími népszavazás előtt közzétették, Hofbauer szerint bizonyítja, a szankciók nem válaszreakciók, hanem előre eltervezett politikai eszközök.
A szankciós kudarc: Amikor a számítás szembe megy a valósággal
Hannes Hofbauer feltette a kérdést, miért választotta az EU a teljes elszigetelés útját? Elemzésében különbséget tesz a hivatalos érvelés és a tényleges hatalmi következmények között.
A történész szerint az eredeti szándék, miszerint a szankciókkal megosztják az orosz vezető réteget, megbukott.
„Logikai ellentmondás több száz üzletembert listázni, hiszen ezzel csak kényszerűen egymáshoz kötik a pénzt és a politikai hatalmat”
– fogalmazott Hofbauer. Az érintetteknek ugyanis a korlátozások láttán nincs más választásuk, mint Oroszországba, Izraelbe vagy Törökországba menteni a vagyonukat. Hofbauer szerint egy okosabb uniós stratégia éket vert volna a nagytőke és a politikai vezetés közé. Valójában azonban az ellenkezője történt, az európai elkobzásokkal való fenyegetés hatására az elitek kényszerű sorsközösséget vállaltak az orosz államvezetéssel.
„A látszólagos logikátlanság mögött Hofbauer egy gazdasági érdeket lát, a piaci vetélytársak hivatali úton történő eltávolítását. A szankciók eszerint a verseny eszközei, amelyekkel az orosz konkurenciát tartósan kiszorítják az európai piacról”
Erkölcsi indokok mentén Brüsszel gazdasági átrendeződést kényszerít ki. Amit hivatalosan az „értékek” védelmeként tálalnak, az Hofbauer szerint a saját gazdasági érdekek biztosítása a nemkívánatos versenytársak kiiktatásával.
A jogfosztás módszere: Büntetés bírósági ítélet nélkül
Hofbauer részletesen taglalta, miként írja felül a modern szankciós rendszer a jogállami szabályokat. A jelenlegi gyakorlat szakít a hagyományos elvekkel, hiszen nem független bíróság dönt a listázásról, hanem az EU Tanácsa határoz arról hivatali úton.
„A következmények pedig súlyosak, a vagyon befagyasztás miatti pénzügyi ellehetetlenítéstől az utazási tilalomig terjednek. Különösen kegyetlen a segítségnyújtás tilalma, amely a támogatás minden formáját bünteti, gyakorlatilag társadalmi elszigeteltségbe kényszerítve az érintetteket”
A döntéshozók a hivatali, kormányzati döntéseket részesítik előnyben a bírói ellenőrzéssel szemben. A folyamat megkerüli a jogrendszer alapjait, nincs idézés, nincs vád, és nincs lehetőség a védekezésre. A bírói ítélet helyébe a politikai akarat lép. Hofbauer következtetése, hogy az EU hivatali úton fosztja meg jogaiktól az embereket. Ez egy olyan modell, amely a bíróságok helyett a kormányzati hatalmat ruházza fel teljhatalommal.
Uniós és svájci polgárok érintettsége
A jogfosztás új szintje az uniós állampolgárok listázása. Hofbauer kétli, hogy a német polgárok hasonló politikai támogatást kapnának, mint a szlovák Jozef Hambálek. Őt, az „Éjszakai Farkasok” európai vezetőjét első uniós polgárként fosztották meg jogaitól, mígnem Robert Fico szlovák kormányfő közbenjárására lekerült a listáról. Ezzel szemben olyan német szereplőket, mint Alina Lippet és Thomas Röpert hivatali úton szankcionálnak ahelyett, hogy rendes bírósági eljárást folytatnának ellenük.
„Beszédes a baloldali Hüseyin Dogru esete. Őt nem oroszpárti propagandával vádolják, hanem azzal, hogy tudósításai <özvetve Oroszországnak kedveznek>, mivel viszályt szítanak Németországban. Dogru csak a hétköznapok során szembesült a helyzetével, amikor felesége a patikában már nem tudott fizetni, mert a bank zárolta a számlájukat. Egy újságíró számára, aki ellen soha nem emeltek vádat, ez a megélhetés azonnali elvesztését jelenti”
Hasonlóan súlyos Jacques Baud svájci állampolgár helyzete. A volt NATO-szakértő és hírszerző ma gyakorlatilag brüsszeli kényszerlakhelyen él. Számláit befagyasztották, és még a támogatóitól érkező élelmiszer csomagok sem jutnak el hozzá, mert a segítők tartanak a büntetésektől. Hofbauer szerint ezek a példák a jogállam válságát jelzik. A kényelmetlen véleményeket már nem vitában győzik le, hanem az érintettek fizikai és társadalmi létezését nehezítik el hivatali önkénnyel.
Történelmi párhuzamok: A kitaszítástól a modern listázásokig
A gazdaságtörténész párhuzamot von a modern EU-szankciók és a régi büntetési formák között, amelyekről azt hittük, már rég meghaladtuk őket. A „listázás” története a római kitaszításoktól a középkori törvényen kívüliségen át a 20. századi hontalanná tétel korszakáig ível. Hofbauer szerint a mai szankciós lista e hagyomány modern folytatása, eszköz, amely bírósági ítélet nélkül kényszeríti ki az egyén társadalmi elszigetelését.
Hivatali ellenőrzés: Feljelentési kötelezettség, mint szabály
Németország 2022 májusa óta külön törvény révén a gyakorlatban is alkalmazza ezeket az eljárásokat. Ennek központja a vámhatóság alá tartozó speciális hivatal.
Az állam célja a vagyon feletti teljes ellenőrzés. A rendszer megakadályozza, hogy az érintettek bármit eladjanak vagy pénzt utaljanak. Mivel sokan bonyolult céghálók mögé rejtik vagyonukat, az EU olyan eszközöket vezetett be, amelyeket Hofbauer veszélyesnek tart. A vagyontárgyak kötelező bejelentése mellett Németországban bevezették az úgynevezett „mindenkit terhelő jelentéstételi kötelezettséget”.
„A szabály szerint nemcsak a bankok, hanem gyakorlatilag bárki köteles jelenteni a hatóságoknak minden olyan információt, amely segítheti a szankciók végrehajtását”
Aki tudomást szerez egy listázott személy vagyonáról, és azt nem jelenti 14 napon belül, maga is büntethetővé válhat. Hofbauer szerint ez rendkívül szigorú szabályozás, amely a társadalmat a szankciós gépezet szolgálatába állítja, és aláássa az emberek közötti alapvető bizalmat.
Összegzés: A gyengeség jele
Hannes Hofbauer négy pontba sűrítette mondanivalóját:
– A bíróságon kívüli eljárás természetessé válik: A jogállami szabályokat a politika írja felül. Még ha neves ügyvédek jogi győzelmet is aratnak, az EU Tanácsa az újbóli listázásokkal ezt gyakran azonnal hatálytalanítja.
– Régi büntetési módszerek: A számlák befagyasztása a törvényen kívüliség modern változata, amely elszigeteli az embert.
– Kormányzati túlsúly: A végrehajtó hatalom egyszerre alkot szabályokat és hoz döntéseket, háttérbe szorítva a független bíróságokat.
– Rendkívüli állapot: A háborús logika szerint az állam minden eszközt a saját céljai szolgálatába állít. Mivel az EU hivatalosan nem áll hadban, ezt a logikát most csak bizonyos személyek ellen alkalmazzák.
„Hofbauer szerint az EU fellépése valójában a gyengeség tünete”
Egy magabiztos államnak nem kellene tartania a vitától. Ehelyett az Unió a szankciós nyomást választja. Hivatali úton tesz tönkre életeket, hogy elfojtson egy olyan párbeszédet, amelyet érvekkel már nem képes megnyerni. A történész szerint azonban nem szabad elcsüggedni, és a tények feltárása az első lépés a változás felé.
♦
Hannes Hofbauer: „Aller Rechte beraubt. Mit außergerichtlichen EU-Sanktionen zum autoritären Staat”, Promedia Verlag, Bécs 2026, 224 oldal, 22,00 Euro, ISBN 978-3-85371-556-7.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakfidesz. says:
A náci Németországban és a Szovjetunióban volt feljelentési kötelezettség.