„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Makronóm Intézet
„Az ENSZ közgyűlésének szavazási rajzolatában Kína támogatottsága a fejlődő országok körében kiemelkedően magas. A kutatások szerint az alacsony jövedelmű országok szavazási mintázata jelentősen közelebb áll Kínához, míg a magas jövedelmű országok inkább az Egyesült Államokal szavaznak együtt”
Fotó:EUROPRESS/Bryan R. SMITH/AFP
Az ENSZ üvegpalotája New York szívében évtizedek óta a nemzetközi együttműködés és a diplomácia szimbóluma. Falai között a világ minden tájáról érkezett diplomaták vitatják meg a globális problémákat, keresik a konfliktusokra a megoldásokat, és igyekeznek egy jobb jövőt építeni. Az utóbbi években azonban egyre erősebbé vált egy új hang a folyosókon, egy olyan hang, amely egyre nagyobb befolyással bír a szervezet döntéseire. Ez a hang egyenesen Pekingből érkezik.
„Kína gazdasági ereje vitathatatlan. A <világ gyára> mára a második legnagyobb gazdaságává vált, és hatalmas befektetésekkel hálózza be a világot, Afrikától Latin-Amerikán át egészen Európáig. Ez a gazdasági erő pedig egyre inkább politikai befolyássá is konvertálódik. Kína egyre aktívabb szerepet vállal a nemzetközi szervezetekben, köztük az ENSZ-ben is, ahol egyre határozottabban képviseli saját érdekeit”
De vajon milyen érdekeket képvisel Kína az ENSZ-ben? Hogyan próbálja meg befolyásolni a szervezet döntéseit? És milyen hatással van ez a világ többi részére? Európa egyik legmeghatározóbb agytrösztje, a Bruegel „China’s influence at the United Nations: Words and deeds” című friss tanulmánya ezekre a kérdésekre keresi a választ – és meglepő eredményekre jut. A tanulmány Kína ENSZ-beli szavazási mintáit elemzi, és feltárja a mögöttük meghúzódó motivációkat és stratégiákat.
A világ második legnagyobb gazdaságaként Kína a nemzetközi szervezetben egyre hangsúlyosabb szerepet játszik. Méghozzá nemcsak a gazdasági súlyával, hanem a narratívák és a szavazási stratégiák révén is. Ez a stratégiai átalakulás megmutatja Kína határozott törekvését, hogy globális pozícióját erősítse. A Kínai Népköztársaság, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, kulcsszerepet tölt be a nemzetközi jogalkotásban és a konfliktuskezelésben.
Kínának az elmúlt tíz évben újrakalibrált stratégiái között olyan globális projektek szerepelnek, mint az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI), amely infrastruktúra-beruházásokat céloz világszerte, vagy a Közös jövő közössége, amely egy többpólusú világrendet kíván előmozdítani.
„Ezek a programok bár politikai és gazdasági eszközöket alkalmaznak, Kína narratíváinak hangsúlyozására, és befolyásának kiterjesztésére szolgálnak az ENSZ színterén”
A kutatás szerint Kína kezdeményezései, különösen az Egy övezet és egy út (BRI), messze túlszárnyalják bármelyik nyugati projektet az ENSZ-dokumentumokban való megjelenés tekintetében.
„Így 2019-ben például több mint 500 alkalommal említették a BRI-t az ENSZ hivatalos anyagaiban, szemben az EU globális ellenpólusának szánt Global Gateway-jel, amely messze elmaradt az előbbire irányuló figyelemtől”
Bár a Nyugat jelentősebb programjai, mint például a PEPFAR (HIV/AIDS elleni harc) vagy a Global Counterterrorism Forum (globális terrorellenes fórum) kevésbé kapnak figyelmet, a migrációs kihívásokra válaszoló Global Compact for Migration ugyanakkor sikerrel emelkedett ki, és többször szerepelt az ENSZ vitáiban, mint a legtöbb kínai kezdeményezés – a BRI kivételével.
Kína stratégiái gyakran magát Kínát helyezik a középpontba. Az elemzések szerint e narratívák a nemzetközi szervezet dokumentumaiban való megjelenése elsősorban Peking saját befolyását, és közvetlen partnereit érinti, míg a Nyugat kezdeményezései szélesebb körben foglalkoznak a célországokkal.
Az ázsiai nagyhatalom témakörei túlnyomórészt a biztonság köré szerveződnek, például a 2022-es Globális Biztonsági Kezdeményezés, amelyet Oroszország ukrajnai inváziója után jelentettek be. Ugyanakkor az emberi jogok is megjelennek a kínai narratívákban, különösen olyan kontextusban, ahol a fejlesztést alapvető emberi jogként definiálják. Ezzel szemben a Nyugat indítványai az emberi jogok előmozdításában, leginkább a migrációs és egészségügyi programok, valamint a segélyezésen keresztül nyilvánulnak meg.
„Az ENSZ közgyűlésének szavazási rajzolatában Kína támogatottsága a fejlődő országok körében kiemelkedően magas. A kutatások szerint az alacsony jövedelmű országok szavazási mintázata jelentősen közelebb áll Kínához, míg a magas jövedelmű országok inkább az Egyesült Államokal szavaznak együtt”
Az ENSZ közgyűlés szavazásai kiválóan tükrözik a globális politikai dinamikát. A kutatás szerint Kína és az Egyesült Államok szavazatai 85 százalékban eltértek az ENSZ-ben, kiemelve a két hatalom közötti ideológiai és politikai szakadékot. Azonban az ENSZ szavazási mintázatainak mélyebb elemzése felfedi, hogy a világ régiói szignifikánsan eltérően igazodnak e két nagyhatalomhoz. Az alignment score, vagyis az igazodási pontszám azt méri, hogy egy adott ország vagy régió milyen mértékben szavaz az ENSZ-ben Kínához hasonlóan. Ha például az igazodási pontszáma egy régiónak 0,5, az azt jelenti, hogy az adott régió országai az esetek 50 százalékában ugyanúgy szavaznak, mint Kína egy-egy adott kérdésben.
„A fejlődő országok szinte minden régióban erősebben igazodnak Kínához, mint az Egyesült Államokhoz. Afrika Szaharától délre fekvő része és Dél-Ázsia régiója kiemelkedően magas Kínához igazodási pontszámokat mutat, átlagosan 0,7-0,8 körüli értékekkel. Ezzel szemben az Európai Unió országai az Egyesült Államokkal való szorosabb szavazási koordinációt mutatják, különösen olyan kérdésekben, amelyeket Washington „fontosnak” tart”
Kontinensünk szavazási sémái az elmúlt két évtizedben jelentős átrendeződést mutattak. 2004 és 2013 között az EU országaiban Kína felé hajló szavazási pontszáma még viszonylag magas, 0,7 körül mozgott. Hszi-Csin-ping 2013-as hatalomra kerülésétől kezdve ez azonban fokozatosan csökkent, és 2020-ra 0,4 körüli szintre esett vissza, tükrözve a fokozódó geopolitikai feszültséget Kína és a Nyugat között.
Kína és az Egyesült Államok ellentétes pozíciót foglalt el az ENSZ szinte minden, Ukrajna és Izrael kérdésével kapcsolatos szavazásban. Az Ukrajnával kapcsolatos nyolc, és az Izrael-Hamász konfliktusról szóló tizenhárom ENSZ-határozat azt mutatja, hogy a két nagyhatalom szavazásai mindkét esetben teljesen eltértek.
„Ukrajna ügyében az európai országok szorosabban igazodtak az amerikai állásponthoz, különösen 2022-ben, az invázió kezdetét követően. Peking azonban jelentős támogatottságot kapott Dél-Ázsiából és a Közel-Keletről, ahol a szavazási igazodási pontszáma meghaladta a 0,5-öt”
Izrael és a Hamász konfliktusában Kína pozíciója szintén erős támogatást élvezett a globális dél országai körében. Az európai államok szavazási pontszámai azonban érdekes módon kevésbé igazodtak az Egyesült Államokéhoz, mint Ukrajna esetében. Az EU több mint 0,8-as igazodási pontszámot mutatott Kína szavazataihoz Izrael ügyében, jelezve az egyensúlykeresést a Közel-Kelet kérdéseiben.
A G77 mint a fejlődő országok koalíciója hosszú távon is szoros kapcsolatot ápol Pekinggel. Az alacsony jövedelmű országok szavazási mintázata stabilan magas Kína-igazodás pontszámokat mutat, amely a gazdasági együttműködésekben, és az ázsiai nagyhatalom fejlesztési programjaiban gyökerezik. Az alacsony jövedelmű országok esetében a Kína iránti szavazási igazodás átlagosan 0,6-0,8, szemben a közepes vagy magas jövedelmű országokkal, ahol ez csökken. Ezzel szemben az Egyesült Államokhoz való igazodás csak a magas jövedelmű országok esetében haladja meg a 0,5-ös pontszámot, jelezve az amerikai diplomácia hatalmának korlátozott hatását a „globális Dél” országaiban.
Oroszország és Kína szavazási mintázatai az ENSZ-ben hosszú távú összhangot mutatnak. Az orosz szavazások Kínához igazodása szinte folyamatosan 0,8 körüli értékeken mozog, ami a két ország közötti geopolitikai szövetség mélységét tükrözi. Ez az összhang még az Ukrajna elleni invázió kezdete után sem változott jelentősen, jelezve a Kína és Oroszország közötti stratégiai partnerség stabilitását.
Az ENSZ-ben Kína befolyása meglepően stabilnak tűnik, annak ellenére, hogy az ország gazdasági ereje folyamatosan nő. Ez különösen azért figyelemre méltó, mivel Kína aktívan törekszik arra, hogy globális narratívái és gazdasági stratégiái az ENSZ keretében is dominánssá váljanak. Az adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy Kína ENSZ-beli hatásának korlátai is jól láthatóak, különösen a nyugati országok körében.
Bár Kína narratívái – például az Egy övezet, egy út kezdeményezés – sikeresen integrálódtak az ENSZ-dokumentumokba, más ügyek, mint a Globális biztonsági kezdeményezés vagy a Közös jövő közössége korlátozottabb hatást értek el. Ez részben annak tudható be, hogy
„Kína önközpontú, hub-and-spoke megközelítést alkalmaz, amelyben partnerei kevésbé jelennek meg a narratívákban”
Ezzel szemben a Nyugat, például az EU, nagyobb hangsúlyt fektet a célországok és régiók bevonására, ami – legalábbis elméletben – szélesebb körű elfogadottságot eredményezhet. A szavazási minták elemzése azonban nemcsak a kínai befolyás mértékét mutatja meg, hanem rávilágít a nemzetközi politika egyre bonyolultabbá váló hálózatára is.
„A világ már nem osztható fel egyszerűen Nyugatra és Keletre. Egyre több az olyan ország, amely a saját érdekeit követi, és pragmatikus módon egyensúlyoz a nagyhatalmak között”
Ez a trend új kihívások elé állítja a hagyományos szövetségi rendszereket, és arra kényszeríti a világ vezetőit, hogy új módszereket találjanak a nemzetközi együttműködésre.
Kína relatív stabilitása az ENSZ-ben nem csupán saját stratégiájának köszönhető, hanem a Nyugat korlátolt válaszainak is. Az EU például a Global Gateway kezdeményezésével kívánt választ adni a BRI-ra, de a program láthatóan nem érte el a kívánt hatást. Az ENSZ-dokumentumokban alig említik, ami arra utal, hogy a narratívák nem elég hatásosak vagy nem elég jól kommunikáltak.
„Az uniónak és más nyugati országoknak tanulniuk kellene a kínai stratégiák erősségeiből, különösen az integrált gazdasági és diplomáciai eszközök használatából”
Például a PEPFAR, amely az Egyesült Államok részéről több mint 100 milliárd dollárt mozgósított az AIDS elleni küzdelemben, egy pozitív példája annak, hogyan lehet egy kezdeményezést sikeresen beágyazni az ENSZ-diskurzusba.
A kutatás több fontos tanulságot kínál a globális hatalmi egyensúly alakulásáról:
A „globális Dél” tartós szövetségese Kína. Az alacsony és közepes jövedelmű országok szoros szavazási igazodása Kínához stabil, és csak jelentős geopolitikai változások esetén mozdítható el.
Az EU és Kína közötti távolodás. Az EU egyre inkább az Egyesült Államokhoz igazodik, különösen az olyan stratégiai fontosságú ügyekben, mint Ukrajna. Ez a Kínával való hosszú távú együttműködés korlátait is jelzi.
„Oroszország és Kína szövetsége. Az ENSZ-ben mutatott szoros szavazási igazodás megerősíti a két ország geopolitikai összefonódását, ami a Nyugat számára hosszú távú kihívást jelent”
Bár Kína ENSZ-beli befolyása jelenleg stabilnak tűnik, számos tényező – például Kína költségvetési hozzájárulásának növekedése vagy új globális kezdeményezések bevezetése – jelentősen átrendezheti a bolygó hatalmi egyensúlyát. Az ENSZ fórumai továbbra is kulcsfontosságú csataterei maradnak a keleti és nyugati narratívák és érdekek ütközésének.
„A tanulmány legfontosabb következtetése talán az, hogy a világ egyre bonyolultabbá válik. A hidegháború idején még viszonylag könnyű volt felosztani a világot két pólusra, de ma már egyre több az olyan ország, amely a saját érdekeit követi, és pragmatikus módon egyensúlyoz a nagyhatalmak között. Ez a trend új kihívások elé állítja a hagyományos szövetségi rendszereket, és arra kényszeríti a világ vezetőit, hogy új módszereket találjanak a nemzetközi együttműködésre”
Az EU-nak és más nyugati szereplőknek ezért hatékonyabb narratívákat és stratégiákat kell kidolgozniuk, hogy versenyképesek maradhassanak Kínával szemben az ENSZ-ben és más globális színtéren. Ehhez nem elégséges a közös értékek képviselete, hanem nélkülözhetetlen a hatékony kommunikáció, és a célzott befektetések alkalmazása is. Vagyis a nyugati országoknak többet kellene invesztálnia a fejlődő országokkal való kapcsolatokba, és támogatniuk kellene őket a fenntartható fejlődés elérésében.
„A nyugati országoknak fel kell ismerniük, hogy a világ megváltozott, és Peking már nemcsak gazdasági, hanem politikai nagyhatalom is. A kínai kihívásra azonban nem erővel, hanem diplomáciával és együttműködéssel kell válaszolni”
A cikk ezzel zárul, de a globális hatalmi harc Kína, az Egyesült Államok, az EU és a fejlődő országok között biztosan tovább folytatódik – új kihívásokkal, új stratégiákkal és talán új hatalmi egyensúllyal.
Forrás:
https://www.bruegel.org/sites/default/files/2024-11/WP%2019%202024_1.pdf
Az írást jegyezte: Santo Martin
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
