A magyar Watergate?

A magyar választásokhoz közeledve egyre forróbb hangulat uralkodott el itthon, amit csak fokoz az ukrán titkosszolgálat nyomatékos jelenléte. Ilyen mértékű titkosszolgálati akciók leginkább az Egyesült Államokban figyelhetők meg, mint a Watergate-botrány kapcsán, ahol egy jól irányított akcióval a hivatalban lévő Nixon elnököt sikerült megbuktatni. A Szabó Bence-ügy azonban túlságosan is egyértelmű, hogy ilyen vagy ehhez hasonló hatást tudna kiváltani.

Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára

„Szabó Bence előadását a balliberális médiumok egyből a magyar Watergate-ként, vagy Orbán-gate-ként kezdték emlegetni”
Forrás:Direkt36

A Direkt36 nevű portál piacra dobott egy videó interjút Szabó Bence nevű nyomozóval, aki azóta már elhagyta a rendőrséget, de megajándékozta az országot a történetével. Állítása szerint a magyar titkosszolgálat megpróbálta a Tisza Párt két informatikusát behálózni, és ezáltal a pártot besározni.

„A mártír szerepbe emelt exnyomozó azonban árnyékra vetődött, mert nem tudta, hogy a két informatikust már egy ideje figyelte az Alkotmányvédelmi Hivatal kémelhárítása, és csak annyit érzékelt, hogy a Tisza Párthoz kötődő fiataloknál mondvacsinált okból házkutatást tartottak”

Valójában egy titkosszolgálati, kémelhárítási akcióról volt szó, amit rendőrségi beavatkozásnak álcáztak, de ezt nem tudatták a nyomozókkal, hiszen ez volt a lényeg. Azzal, hogy Szabó rohant a médiához a sztorival, tönkretette a felderítési akciót, mivel a két informatikus feltűnő kapcsolatokat ápolt külföldi titkosszolgálatokkal és nagykövetségekkel.

„Az exrendőr a közel 1,5 órás interjúban ezt ilyen konkrétan soha nem mondja ki, hanem ad egy nagyon részletes beszámolót arról, hogy mit tapasztalt az egyik műveletük során”

Gyakorlatilag a hallgatókra van bízva, hogy a végkövetkeztetést meghozza, vagyis egy pszichológiai módszerről van szó, egy összekacsintásról, hogy hát úgyis tudják, miről van szó, a kormány már megint aljas eszközökkel élt a Tisza ellen. Amióta Magyar Péter felbukkant a magyar politika egén, folyton ezzel a módszerrel élnek, hogy féligazságokat hangoztatnak a kormánnyal szemben, de soha nem tudják kifejteni és végig vinni az állításukat. A lényeg, a hívőknek tudniuk kell, hogy a kormány éppen lopott, csalt, hazudott. És ezt olyan meggyőződéssel eresztik az éterbe, hogy aki kételkedni mer, az minden csak nem rendes ember.

„Szabó Bence előadását a balliberális médiumok egyből a magyar Watergate-ként, vagy Orbán-gate-ként kezdték emlegetni”

A hivatalos narratíva szerint 1972. június 17-én öt ember betört az amerikai Demokrata Párt kampány központjába, a Watergate nevű épületbe, hogy ott elektronikus eszközöket helyezzenek el a párt két prominensének lehallgatásához. A betörök, Frank Sturgis, Virgilio Gonzalez, Eugenio Martinez, Bernard L. Barker és James W. McCord azonban hibát követtek el, és a rendőrség elfogta a „vízvezeték-szerelőket”.

A betörőket bíróság elé állították, és egy rendkívül bonyolult ügy vette kezdetét. A Washington Post napilaptól két újságírót állítottak rá az ügyre, Bob Woodwardot és Carl Bernsteint. Woodward és Bernstein ,,szagot fogtak” és nyomozásba kezdtek, amely során feltárták az amerikai választási rendszert átható mély korrupciót, ami egyébként nyílt titok volt. Csakhogy a két oknyomozó újságíró ennél jóval többet is feltárt, mint például, hogy a Fehér Házban lehallgatási rendszer működött. Az ügy úgy felduzzadt, hogy végül alkotmányos és politikai kérdéseket vetett föl. Mivel a betörés eltussolására kormányzati tisztviselők, köztük maga az elnök, Nixon is lépéseket tett, ez pedig alkotmányos válsághoz vezetett.

„A Watergate-ügy kapcsán ma már ki lehet jelenteni, hogy egy CIA akcióról volt szó, ahogy ezt már akkor is sejtette H. R. Haldeman kabinetfőnök és Chuck Colson, az elnök politikai tanácsadója”

Az egész történet már a kezdetektől sántított, hiszen az öt vízvezeték szerelő közül McCord rögtön a bíróságon beismerte, hogy a CIA-tól ment nyugdíjba. Woodward ezt az első sorban ülve hallotta, aki szerint az egész ügy ettől vált érdekessé. De nincsenek véletlenek! Ma már tudjuk, hogy a CIA alkalmazottai, ha illegális cselekményen kapják őket, nem ismerik el, hogy a CIA-nak dolgoznak, kivéve, ha ez a terv része. Ahogy az sem véletlen, hogy a Washington Post akkori főszerkesztője nem más volt, mint Ben Bradlee, egy korábbi CIA tiszt, mint ahogy minden élenjáró médium a CIA-hoz volt bekötve. Mellesleg Frank Sturgis közvetlenül a dallasi merénylethez köthető személy, akárcsak az akciót felügyelő magasrangú CIA tiszt Howard Hunt, de ezek csak a ’80-as években derültek ki.

„Tehát ezek az összefüggések akkoriban közel sem voltak ennyire egyértelműek!”

Bob Woodward hosszú újságírói karriert futott be, és soha nem kritizálta a birodalmi törekvéseket, hanem terjesztette a mélyállam által megkövetelt narratívákat! Idővel az is kiderült, hogy Woodward a haditengerészet kommunikációs tisztjeként kezdte, bizalmas kódókat kezelt, majd egyszer csak, 1969-től hírszerzési összekötő lett a Pentagon és a Fehér Ház között, és egy hadvezetésnek dolgozó kémcsoportnak dolgozott. Majd rövid gyakornokoskodást követően a nagynevű Washington Posthoz került egy évvel a Watergate akció előtt. Ez nyilván nem egy szokványos pályafutás volt.

„A hírszerzési műveletek mindig többrétegűek, és a közvélemény soha nem tudja, hogy egy adott akció melyik eleme volt igazán fontos a végrehajtó szervezet számára, vagy éppen mit fedez”

Nixon ugyanis titkos tárgyalásokat folytatott Hanoi-jal a vietnami kivonulásról, amelyeket jelentősen előremozdított, hogy 1972 májusi moszkvai látogatása során aláírta az első stratégiai fegyverzetkorlátozási megállapodást. Ez pedig enyhülést jelenthetett volna a hidegháború poklában. Az egész helyzet kísértetiesen emlékeztet 1960. május 1-ére, amikor a szovjet légvédelem lelőtt egy U-2-es kémrepülőgépet az ország szívében. A botrány miatt pedig ugrott az Eisenhower és Hruscsov nevével fémjelzett párizsi békecsúcs.

„Nixon megpróbált kiegyezni a CIA-val, de amikor Haldeman félreérthető utalást tett a Disznó-öbölre, akkor az Ügynökség igazgatója, Richard Helms kiabálni kezdett, és a viszony elmérgesedett”

Haldeman később, miután elkezdte összerakni a dolgokat, azt mondta, „úgy tűnik, hogy Nixon összes Disznó-öbölre vonatkozó utalásában valójában Kennedy meggyilkolására utalt”. A CIA számára ez a téma különösen érzékeny volt!

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Daniel Ellsberg 1971-ben megkereste a Washington Post-ot, hogy az általa megszerzett titkos dokumentumot leközöljék, amit a lap nem vállalt, viszont a The New York Times igen. A Pentagon-iratok néven elhíresült dokumentumok az amerikai kormányzatok 1945-1968 közötti titkos manővereit tárták föl, tehát botrány lógott a levegőben, aminek a gyengítéséhez jól jött egy másik, még nagyobb botrány. A Watergate előjátéka volt, hogy Hunt csapata megpróbált betörni Ellsberg pszichiáteréhez.

„A Watergate-akció rendkívül bonyolult pszichológiai művelet volt a CIA részéről, és csak lassan tisztult le a kép körülötte”

Haldeman könyvében (The End of Power, 1978.) világosan leírta, hogy miután Nixon 1972-ben „földcsuszamlás” mértékű győzelmet aratott, szándékában állt a teljes szövetségi bürokráciát a saját közvetlen irányítása alá vonni. „Az átszervezés” – állította Haldeman – a Watergate titkos története. Ez az 1972 telén végrehajtott átszervezés – amelyről az amerikai közvélemény nagyon kevéssé tudott – végül Nixon elleni akciókra ösztönözte a washingtoni nagyhatalmi blokkokat. „Mindannyian veszélyesnek látták, ahogy a gyűlölt Nixon egyre inkább a Fehér Házból irányította a végrehajtó hatalmat, ahogyan azt alkotmány is előírta neki. Amitől féltek, az valóságos volt.” Haldeman szerint Nixon azt mondta: „Nagytakarítást fogunk tartani. Itt az ideje egy új csapatnak. Pont. Meg fogom [mondani az amerikai népnek], hogy nem tettük meg, amikor korábban jöttünk, de most felhatalmazást kaptunk. És az egyik felhatalmazása az, hogy végezzük el azt a takarítást, amit 1968-ban nem tettünk meg.” És ez bizony erősen érintette volna a Pentagont és a CIA-t is!

„A Pentagon számára Nixon egyre kellemetlenebbé vált, mert az elnök le akarta állítani a vietnámi vérengzést, gyakorlatilag ezzel nyert 1968-ban is. A Nixon ellen irányuló művelet egyre bonyolódott, és végül magának az elnöknek a lemondásához vezetett 1974. augusztus 9-én, mert kiderült, hogy megpróbálta eltussolni a betörést, amit nem is ő rendelt el, de rá ütött vissza!”

Szabó Bence ügye a Tisza Párt részéről annak lett volna bizonyítéka, hogy a kormány titkosszolgálati eszközökkel akarta lejáratni a Tiszát. Csakhogy erre nincs bizonyíték, hanem egy exrendőr tévedéséről van szó! Az Alkotmányvédelmi Hivatal által március 24-én feloldott dokumentumok azt mutatják, hogy a két informatikus („HD” és „AH”), már a Tisza Párt a 2024-es Magyar Péteres újjáalakulása előtt a kémelhárítás látókörébe került. Innentől kezdve ez nemzetbiztonsági ügy, nem pedig pártpolitikai kérdés vagy kormányhatalommal való visszaélés.

„Hogy mi az összefüggés a Watergate botrány és Szabó Bence ügye között? Talán az, hogy Nixon és Szabó is hivatali visszaélést követett el, csak éppen az amerikai elnök eltussolni akart egy ügyet, míg a magyar rendőr százados egy által vélt botrányt akart kirobbantani”

Szabó ezzel bűncselkeményt követett el, hiszen minősített nemzetbiztonsági információt jogosulatlanul kiszolgáltatott és veszélybe sodort egy folyamatban levő műveletet. Nixon megúszta a büntetést, ami a hivatalába került, de Szabó nem biztos, hogy megússza egy ejnye-bejnyével.

Látva a minden irányú titkosszolgálati műveleteket és beavatkozási kísérleteket, azon érzésünk támad, mintha Európa sorsa dőlne el a magyar országgyűlési választásokon, hiszen nem csak 90 milliárd dollár a tét! Mert Brüsszeltől Kijevig nagy a feszültség sikerül-e hatalomba juttatni az emberüket, hogy megtörjék Magyarország ellenállást. Ehhez pedig minden lehetséges eszközt felhasználnak és nem tévedésből utaztattak 1 milliárdnyi dollárt az országon keresztül.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com