„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Erzsébet és később Nagy Katalin cárnők egyik kedvenc tábornokának szavai, miszerint , egyértelműen alkalmazhatóak az ukrán háborúra éppúgy, mint számos egyéb katonai konfliktusra”
Forrás:Wikipédia
Egy 18. századi háborúkat bemutató számítógépes játékban a zsáner többi tagjához hasonlóan az úgynevezett töltési képernyőkön a korszak híres idézetei jelennek meg. Ezek egyike, amely a napjainkban is érvényes bölcsességet fogalmaz meg, Pjotr Szaltikov marsalltól származott. Bár a 18-19. századi orosz hadvezérek Rumjancev, Szuvorov, Platov nevei nem ismeretlenek a hadtörténelmet ismerők és kedvelők körében, ahogy Bagratyioné és Kutuzové sem, azonban Pjotr Szaltikov több okból kifolyólag is feledésbe merült.
„Erzsébet és később Nagy Katalin cárnők egyik kedvenc tábornokának szavai, miszerint <a háborúkat nem a csaták döntik el, hanem a kitartás>, egyértelműen alkalmazhatóak az ukrán háborúra éppúgy, mint számos egyéb katonai konfliktusra”
Ugyanezt az elvet fogalmazta meg 1926-ban írt Stratégia című művében az orosz Clausewitznek is nevezett – szintén kevéssé ismert – Alekszandr Szvecsin is. Az ő neve szinte bizonyosan azért merült feledésbe, mert a sztálini tisztogatások során kivégzett teoretikus porosz elődjével szemben nem a döntő csatát, hanem a felőrlést helyezte a középpontba. Már pedig „A háború a politikai folytatása, más eszközökkel”, azaz a politikailag a Clausewitz (és például Tuhacsevszkij) által képviselt gyors és döntő háború sokkal könnyebben eladható, mint a hosszas és áldozatokkal járó felőrlés elmélete. Ez utóbbi teljes mértékben igaz egy demokratikus rendszerre éppúgy, mint a sztálini önkényuralomra.
„Pedig Szaltikov és Szvecsin elméletét számtalan történelmi példa, köztük Szaltikov ellenfele, a kétszer is kisebb csoda által megmentett II. (Nagy) Frigyes porosz király végső győzelme, vagy Vietnámnak a függetlenségért 1946-75 között vívott küzdelme is alátámasztja”
A végső győztesnek mindkét esetben számtalan vesztes csatát kellett elszenvedni, mire elérte célját. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanezeket az észrevételeket, bár nyilván eltérő megnevezések használatával Nagybaczoni Nagy Vilmos magyar tábornok és honvédelmi miniszter is megfogalmazta „Végzetes esztendők” című művében.
De mi is az, amire a két orosz tábornok utalt? Szvecsin felismerte, hogy a tömeghadseregekkel vívott háborúkban a Clausewitz által meghatározott gyors, döntő győzelem ritkán kivitelezhető. Hiszen az ellenfél elemi érdeke egy döntő vereség elkerülése, és ahogy azt a napóleoni háborúk második felének összecsapásai megmutatták, még egy döntő vereség hatásait is el tudja viselni a mozgósított nemzet.
„Felfogásában a háború célja az ellenség erőforrásainak módszeres, hosszú távú kimerítése, és az így kivívott győzelem. Ez a megközelítés nem egyetlen csatára fókuszál, hanem olyan elhúzódó, időben elnyúló hadműveletekre, amelyek során az ellenség eljut <az utolsó válsághoz>, amikor már nem képes pótolni az élőerőben és haditechnikában elszenvedett veszteségeit. Itt érdemes ismét felidézni Szaltikov kitartást és nem a győztes csatákat a középpontba állító felfogását”
Éppen ezért Szvecsin szerint a stratégia elválaszthatatlan a gazdaságtól. A háborúra való felkészülésnek már békeidőben biztosítania kell a gazdaság fenntarthatóságát a felőrlés idejére. Ez nem meglepő módon egyet jelent a gazdasági önfenntartással, azaz idegen szóval az autarkiával. Szvecsin azt is hangsúlyozta, hogy a védelem alapvetően ideiglenes, de a felőrlő háborúban a védelem és a támadás váltakozása kulcsfontosságú. Ezt arra alapozva mondta ki, hogy a vasút és a modern kommunikációs eszközök elterjedésével a védelem erősebb, és a hadviselő fő célja a harcmező „lefojtása” kell, hogy legyen. Ebben a küzdelemben a harcászati pozíciók mindössze eszközök.
„Aki követi az orosz-ukrán háború menetét az felismerheti a fenti két hadvezér keze nyomát az orosz haditerveken”
És ez figyelmeztetés kellene, hogy legyen, a korábbi sikereibe beleszerelmesedett nyugat- európai vezetésnek. De nem az.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Peterdi Nagy László says:
A felőrlés feltételeiről szólva ne felejtsük ki a patizánná szervezett civilek szerepét sem. Sztálin, aki nem vette komolyan a katonai hírszerzés adatait, és ezzel lehetővé tette a váratlan német betörést. Mint a Szerző is hangsúlyozza, már évekkel korábban példásan megszervezte a hadigazdaságot, a metróvonalakat stb.. A bürokratikus állampárt szervezetei pedig a legkisebb helyekig gondosan megszervezte az esetlegesen szükségessé váló partizánmozgalmat, amelynek szerepét nem szabad alábecsülni most sem, az ukrán területek, vagy egy európai háború esetében.
Németh György says:
De túlbecsülni sem!
Tuco says:
“Éppen ezért Szvecsin szerint a stratégia elválaszthatatlan a gazdaságtól. A háborúra való felkészülésnek már békeidőben biztosítania kell a gazdaság fenntarthatóságát a felőrlés idejére. Ez nem meglepő módon egyet jelent a gazdasági önfenntartással, azaz idegen szóval az autarkiával.”
Amit meg lehetett csinálni a sztálini Szovjetunióban (háborúra méretezett hadigazdaság fenntartása békeidőben, hatalmas tartalékkészletek felhalmozása stb) azt nem lehet egy modern kapitalista gazdaságban, a drasztikus költségvonzatok és sok egyéb mellett azért sem, mert nagyon lerontaná az adott gazdaság versenyképességét.
Stier Gábor says:
Ehhez két megjegyzés:
1. Az ukrajnai háború kirobbanása óta tavaly volt a legalacsonyabb a Kijevnek küldött katonai segély mértéke – figyelmeztetnek a gazdasági kutatásokra szakosodott német Kiel Intézet szerdán közzétett – MTI által szemlézett – jelentésében, hozzátéve, hogy az egyébként szinte teljes egészében csak európai államok által küldött segítséggel mégis sikerült megelőzni a kelet-európai ország teljes összeomlását.
2. „Európának a védelembe és a belső biztonságba kell fektetnie, hogy Oroszország rájöjjön, esélyük sincs a NATO-országokkal szemben” – nyilatkozta Kaupo Rosin, az észt hírszerzés vezetője újságíróknak. „Látjuk, hogy az orosz vezetés nagyon aggódik az európai újrafegyverkezés miatt, látják, hogy Európa akár két-három éven belül is képes lehet független katonai akciót is indítani Oroszország ellen. Oroszország célja most az, hogy ezt késleltesse és akadályozza. A lőszergyártásuk olyan gyorsan bővül, hogy Oroszország képes lesz készleteket felhalmozni a jövőbeli háborúkhoz, miközben folytatják a harcot Ukrajnában” – mondta Rosin a Reuters beszámolója szerint.
csakafidesz says:
Kedves Gábor!
Az európaiak sem akarnak megdögleni egy értelmetlen háborúban, legfeljebb kötéllel lehetne összefogni az embereket katonának, pont úgy, mint Ukrajnában. Nyílt lázadás törne ki az Unióban, ha tényleg megpróbálnák orosz frontra vezényelni az európai katonákat. Az emberek nem hülyék és tudják, hogy Hitler óriási hadserege sem volt képes győzni, és semmi esélye nincs a hatalmas Oroszországgal szemben Európának egy háborúban.
Németh György says:
Az ukrán hadsereg “nacionalista” magja azonban meglehetősen motivált. Ezt nem csinálna utána egyetlen nyugat-európai hadsereg sem. Legfeljebb a lengyelek nyújtanának hasonló teljesítményt.
Stier Gábor says:
Attól szerintem Moszkva sem tart, hogy az európaiak hatalmas sereggel indulnak.
Fricu says:
Kedves Gábor,
erről mindig az “Üvegtigris” ikonikus jelenete ugrik be nekem:
“Te ahhoz hülye vagy!
Lehet, de megpróbálom!”
Képesek egy szájjal hideget-meleget fújni:
Az oroszt meggyengítettük, a végóráit éli.
De a következő mondat: Készüljünk fel, mert jön az orosz!
Még ha egy balti mondaná, de nem, az angol, a fanszia, a balga retteg…
csakafidesz says:
Az írás minden sora stimmel. Sztálingrád a legjobb példa a felörlő háborúra ahol több, mint egymillió ember lelte a halálát. A Blitzkrieg már régen felejtős volt, de a csapdába esett németek felörlése -Tél tábornok közreműködésével- sikeres volt. Nem túlzás, hogy itt dőlt el a világ sorsa hosszú időre.