„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
1993. április 13-án az orehovói klán Moszkva belvárosában meggyilkolja Victor Kogant, azaz Monát
Moszkva központjában egy hálózsákban – akkor még – ismeretlen férfi fejbe lőtt holttestére bukkantak 1992. július 9-én. A nyomozók kiderítették, hogy az áldozat az egyik belvárosi étteremhálózat tulajdonosának a személyi sofőrje. Három héttel később egy férfi holttestét sodorta partra a Moszkva folyó. Megkezdődött a harc a bandák között. Szinte minden nap tele voltak a hírek a leszámolásokkal, amelyek sajnos civil áldozatokkal is jártak.
„A leggátlástalanabb és legkegyetlenebb brigád az orehovóiak voltak”
A kilencvenes évek elején a csapat vezére az 1955-ben született Szergej Tyimofejev – mozgalmi nevén Szilveszter – lett, aki a Stallone filmek iránti rajongása miatt kapta a nevét. Ő szakított a régi „kőbe vésett” bűnözői hagyományokkal. A régi gárdát lecserélte 18-28 év közötti fiatal küzdősportolókkal. Emberei lemészároltak mindenkit, aki az útjukban állt. Mintegy harminc Moszkva környéki bankban volt 1998-ban érdekeltségük. Emellett sápot húztak a gyémánt- és aranypiacból, ingatlanüzletből, autókereskedelemből. Szilvesztert 1994 szeptemberében felrobbantották a Mercedes 600 típusú autójában. Feltételezések szerint a merényletre vagy az ellenlábas kurgani csapat vezére Andrej Koligov, vagy a régi bűnözői kódex szerint élő, és nagyhatalmú Vjacseszlav Ivanykov alias Japoncsik adott utasítást.
„Japoncsik, azaz Vjacseszlav Kirillovics Ivanykov 1940. január 2-án született Moszkvában. Apja alkoholista, anyja idegbeteg volt. A tanulás nem nagyon érdekelte, inkább a sportot szerette”
Bokszolt, birkózott, szambózott. A nyolcadik osztály befejezése után felvették az artistaképző középiskolába, ahol különösen a trapézon tűnt ki. Egyik gyakorlás alkalmával leesett a trapézról, és zárt koponyatörést szenvedett. Orvoshoz nem ment, talán emiatt voltak egész életében időszakosan hirtelen megszédülései. Abbahagyta az iskolát és elhelyezkedett lakatosként.
Japoncsik szabadulása 2005-ben
Fotó:EUROPRESS/DMITRIY LEBEDEV/KOMMERSANT / KOMMERSANT / AFP
Először 1965-ben tartóztatták le zseblopásért. Az elfogása alatt összeverekedett a rendőrökkel, ezért az ideggyógyintézetbe szállították, ahol az orvosok skizofréniát diagnosztizáltak nála. Elrendelték a kényszergyógykezelését, de megszökött. A bujkálás alatt magántanulóként leérettségizett. Aztán 1966. november végén újra letartóztatták és gyógykezelték, aminek eredményeképpen az orvosok gyógyultnak nyilvánították és elengedték.
„Egy ideig a Mongol becenéven ismert Gennagyij Karkov csapatával „dolgozott”, majd 1973-ban saját brigádot alapított. Fő tevékenységük a rablás volt, de nem az utcai fajtából”
A saját lakásukban rabolták ki áldozataikat, legtöbbször rendőrnek kiadva magukat. Ha nem találták meg a zsákmányt, akkor addig verték a delikvenst, amíg az elmondta, hol tartja az értékeit. A banda hatótávolsága túlnőtt Moszkván. Ivanykov letette a névjegyét Rigában, Kazanyban vagy éppen Szverdlovszkban, ahol az egyik maszek lányától akkori értéken többszázezer rubelnyi gyémántot raboltak el. Rigában és Szverdlovszkban gyilkoltak is a cél érdekében. Hogy elkerülje a hatóságok figyelmét, tornatanárnak állt egy sportiskolában. 1974-ben leszázalékoltatta magát. Az év végén lecsukták és közokirat hamisításért 7 és fél hónap börtönbüntetésre ítélték. Ismét elszállították az ideggyógyintézetbe, de az orvosok beszámíthatónak találták.
„A nyolcvanas években folytatta az egyenruhás rablásokat, majd mikor komolyabb érdeklődést mutattak irányába a hatóságok, 1992-ben disszidált az Egyesült Államokba”
Fiktív házasságot is kötött, hogy legalizálja a kinntartózkodását. New Yorkban telepedett le, ahol a tekintélyének köszönhetően a kinti orosz maffia vitáit oldotta meg. Aztán két New York-i orosz üzletember fordult 1994-ben segítségért az FBI-hoz, miszerint Japoncsik 2,7 millió dollárral megzsarolta őket. Az FBI azonnal megkezdte a vizsgálatot, non stop megfigyelés alá vette Ivanykovot. Pár hónap alatt elég bizonyíték gyűlt össze, így 1995 júniusában letartóztatták. A bíróság 1997-ben zsarolás és más bűncselekmények miatt kilenc év és nyolc hónap szabadságvesztésre ítélte. Két év múlva, miután heroint találtak a zárkájában, áttették a különösen veszélyes foglyok közé. Eközben Oroszországban is folyt ellene nyomozás két török üzletember meggyilkolása miatt, majd miután elég bizonyíték gyűlt össze, az orosz hatóságok kérték a kiadatását.
„Az Egyesült Államok 2004-ben kiadta Japoncsikot Oroszországnak, ahol letartóztatásba helyezték a hírhedt Matrozszkaja Tyisina börtönben”
Hogy, hogy nem Ivanykovot felmentették a vád alól. Némi árnyákot vet az esküdtek és a bíróság munkájára, hogy a tizenkét esküdt közül hét büntetett előéletű volt. Az pedig hab a tortán, hogy az egyik ügyvédje az az Alekszandr Gofstein volt, akit 2006-ban Madridban maffia tevékenység miatt tartóztattak le. Az ítélet után Ivanykov közölte, hogy jó útra tér. Ezzel szemben továbbra is tevékenyen részt vett a maffia dolgaiban. Többek között ő próbálta elcsitítani a feszültséget a két nagyfőnök, Tariel Oniani és Aszlan Uszojan között. Ez annyira nem sikerült neki, hogy 2009. június 28-án egy távcsöves puskával lelőtték. Nem halt meg azonnal, így kórházba szállították, ahol mesterséges kómában tartották az operációk után, de október 9-én meghalt.
„Tyimofejev halála után az orehovóii banda gyakorlatilag szétesett, mert mindegyik utána következő vezért meggyilkolták”
Viktor Komahin 1995. májusában, majd júniusban Alekszandr Klescsenko, augusztus 22-én Jurij Poliscsikov, 23-án Jurij Sisenyin lett agyonlőve. A következő bandafőnököt, Igor Csernakovot a harmadik kísérletre sikerült likvidálni, de az utóda, Nyikolaj Vetoskin sem járt jobban. Az orehovóiak 150 tagja vált gyilkosság áldozatává. Aki túlélte, az szétszéledt, de a hatóságok mindegyiküket elkapták. A tizenhárom túlélő összesen több mint 800 év fegyházbüntetést kapott, mindenki érdeme szerint.
Legutoljára a banda bérgyilkosát, Alekszej Sersztobitovot fogták el. Miután beismerő vallomást tett, 22 év fegyházbüntetés lett a jutalma. A kisebb halak, akik megúszták a felelősségre vonást, beálltak más csapatokba, jó útra szinte senki nem lépett közülük. Tizenhét ember ellen nemzetközi körözés van érvényben, de nagy valószínűséggel ők már nincsenek az élők sorában. A banda érdekeltségeit vagy felszámolták, vagy egy másik brigád kezébe került.
„A szolncevói csoport már létezett a ’80-as évek közepén, de igazi hatalmat Szergej Tyimofejev brigádjának széthullása után szerzett”
Kezdetben ők is foglalkoztak mindennel, a kábítószer kereskedelemtől a lopott gépjárművek értékesítésén keresztül a fegyvercsempészésig szinte mindennel. A ’90-es évek közepére annyira megerősödtek anyagilag, hogy beszálltak az olajüzletbe, a szállodaiparba. Vezetőjük az a Szergej Mihajlov alias Mihasz, akit a mai napig nem tudtak elítélni semmilyen szervezett bűncselekménnyel kapcsolatban.
Szergej Anatoljevics Mihajlov 1958. február 7-én született Moszkvában. Rengeteget sportolt, birkózott, és már fiatalon nagy hangsúlyt fektetett az angol nyelv elsajátítására. 1984-ben csalásért három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Mihajlovot 1996-ban Svájcban letartóztatták bűnszervezet létrehozásának gyanújával. Az ügy koronatanúját, Vagyim Rozenbaum üzletembert nem sokkal később Hollandiában agyonlőtték.
„Az esküdtszék a vád alól bizonyíték hiányában felmentette Mihajlovot, a genfi bíróság pedig párszázezer dollár kártérítést fizetett a jogtalan fogva tartásért”
Közgazdász diplomát szerzett, 2009-ben doktori fokozatot szerzett. Mihasz a mai napig tagadja, hogy bármilyen köze lenne a szervezett bűnözéshez. Ezt talán némileg beárnyékolja az a tény, hogy a fedoszinói templomot és annak kilenc harangját Mihajlov alapítványa építtette és a legnagyobb harangon ott áll a felirat: „A szolncevói testvériségtől”.
Mihasz 2018-ban keresetet nyújtott be a szolncevói kerületi bírósághoz, hogy tiltsanak be minden olyan internetes portált Oroszországban, amelyik akárcsak utalást tesz arra, hogy neki köze lenne a szolncevói maffiához. A bíróság helyt adott a kérelemnek.
A csoport hihetetlen pénzeket keres a mai napig. Ingatlanbefektetéseik vannak az Egyesült Államokban, Magyarországon, Csehországban, Olaszországban, Lengyelországban és Cipruson. Együttműködnek az olasz Ndragetha bűnszervezettel és a kolumbiai Cali kartellal. Utóbbival a kétezres években komoly összetűzéseik voltak, de az akkoriban az Egyesült Államokban élő Vjacseszlav Ivanykovnak, azaz Japoncsiknak sikerült a nézeteltérést rendezni.
„A csapat második emberének a Magyarországon is jól ismert Szemjon Mogiljevicset tartják”
Szemjon Judkevics Mogiljevics 1946. június 30-án született Kijevben. Elvégezte a lvovi közgazdasági egyetemet. 1974-ben és 1977-ben elítélték csalásért és sikkasztásért. Szabadulása után érdekvédelmi szervezetet hozott létre, amelynek feladata a Szovjetunióból Izraelbe emigráló zsidók ingatlanait és vagyontárgyait vette a szervezet nevére azzal, hogy értékesítés után eljuttatja az eladásból kapott pénzt a tulajdonosoknak. Ebből a pénzből azonban a tulajdonosok egy kopejkát sem láttak. Aztán 1990-ben ő is elköltözött Izraelbe, ahol befektetésekkel foglalkozott, majd miután feleségül vette a magyar Papp Katalint, Magyarországra tette át a székhelyét. Magyarországon viszonylag gyors ütemben komoly kapcsolatokat épített ki.
Az általa alapított Magnex Rt. jövedéki engedélyt kapott dohány, szeszesital és üzemanyag forgalmazásra, valamint társasági adókedvezményt kapott. Aztán 1997-ben legálisan beszállt a fegyverüzletbe, miután cége az Army Coop Kft. megvette a Diósgyőri Gépgyár hadiüzemét. Sokat nem bíbelődött vele, eladta a Digép felhalmozott fegyverkészletét, majd a céget többmilliárdos adóssággal, köztük egy 300 milliós bankkölcsönnel becsődöltette. Befektetéseinek se szeri se száma a világ számos pontján. Mindezt úgy, hogy Mogiljevics persona non grata többek között Amerikában, Nagy-Britanniában, Csehországban vagy éppen Magyarországon. Ehhez képest a Skót Királyi Bankban kétmillió fontot találtak a Mogiljevicshez köthető Arigo nevű cég számláján.
„Napjainkban a szolncevói csoport számít a legbefolyásosabb és a legveszélyesebb maffia brigádnak Oroszországban, de elég nagy hatalmuk van világszerte”
Az amerikai John Ross Bayrle szivárogtatta ki a wilileaksen keresztül, hogy a szolncevóiak az FSZB teljes körű védelmét élvezik. A háttérből ők irányítják az orosz show bizniszt is. Az mindenesetre elég sokatmondó, hogy sem Mihasz, sem pedig Mogiljevics nincs a rácsok mögött…
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater