„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

Zelenszkij haláltánca

2025. márc. 24.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az előadás lassan a végéhez közeledik. Még írják ugyan a darab végét, de az látszik, hogy szomorú végkifejlet lesz ez, katarzis nélkül. A rendezőknek már a következő előadás jár a fejükben, a nézők is el-elszivárognak, miközben a főszereplő még bőszen járja a haláltáncát. Már tudja, hogy nem hősként marad meg az emlékezetben, de még viszi a lendület, és hatalmas vastapsról, diadalról álmodik, valamiféle csodában reménykedik. A világ azonban kegyetlen, csodák nincsenek.

„Azt is látjuk már egy ideje, hogy Zelenszkij úgy mozog a brüsszeli folyosókon, mintha otthon lenne. Nem kér, hanem követel, majd kioktat” #moszkvater

„Azt is látjuk már egy ideje, hogy Zelenszkij úgy mozog a brüsszeli folyosókon, mintha otthon lenne. Nem kér, hanem követel, majd kioktat”
Fotó:EUROPRESS/Tetiana DZHAFAROVA/POOL/AFP

Ismét hozta a formáját Volodimir Zelenszkij. Az ukrán elnök kifakadt Orbán vétóján, és nemcsak a magyar kormányfőt oktatta ki „európaiságból”, de az uniótól is megoldást vár az ilyen esetekre. Mint fogalmazott, az Európai Uniónak ki kellene dolgoznia egy olyan megoldást, amely megakadályozza, hogy „egyes személyek” blokkolják az egész kontinens számára fontos döntéseket. Európának ugyanis szerinte most különösen nagy szüksége van a gyors döntéshozatalra és világos eszközökre, hogy megvédje magát a szükségtelen blokkolásoktól. Kétség nem férhet hozzá, ezt a kérdést a „demokratikus” Ukrajnában Zelenszkij már rég megoldotta volna. Egyszerűen betiltja mindazokat az erőket, akik az útjában vannak.

„Azt is látjuk már egy ideje, hogy Zelenszkij úgy mozog a brüsszeli folyosókon, mintha otthon lenne. Nem kér, hanem követel, majd kioktat”

Ám mielőtt még azt hinnénk, hogy csak Orbán Viktorral szemben enged meg magának ilyen hangot, emlékeztetnék rá, hogy az elmúlt három évben ő és csapata kiosztotta már egyebek mellett a német kancellárt, vagy éppen Joe Bident is. Mert neki minden jár! Donald Trump és alelnöke azonban nemrég megmutatták neki, hol a helye. Igaz, ezt Joe Biden is meg-megmutatta, még ha nem is ennyire durván. Úgy látszik azonban, hogy ebből sem tanult, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Persze, csak ott, ahol ezt megteheti. Elképzelhetjük, mi lesz itt, ha Ukrajnát – egyébként az oroszellenesség jegyében – még fel is veszik az Európai Unióba!

„Mondhatnánk, hogy ez lesz, ha valaki alá úgy adják a lovat, mint tették azt Zelenszkijjel. De egyszer ennek is vége lesz. Az Egyesült Államoknak már nincs szüksége a <nagy harcosra>, de az Európai Unió még használja. De egyszer Brüsszel is el fogja engedni a kezét, ha az új műsorhoz majd új férfi kell. Addig azonban Zelenszkij még eljátszhatja Európa nagy védelmezőjének a szerepét”

Az előadás azonban lassan a végéhez közeledik. A színpadot halottak, jajgató sebesültek borítják. A távolban romos városok, felperzselt mezők. Egy ideig még lehet Moszkvára mutogatni, és Putyin számlájára írni ezt az egészet – a felelőssége elvitathatatlan -, egyszer azonban eljön majd az igazság pillanata, és meg fogják kérdezni az ukránok is a 2019-ben a béke ígéretével megválasztott Zelenszkijtől, mit tett ő azért, hogy idáig jutott az ország. Pontosabban mit nem tett meg. De ugyanezt számon kérhetik majd az Egyesült Államokon is, amelynek jelenlegi elnöke úgy tetszeleg a béketeremtő szerepében, mintha Washingtonnak köze nem lenne a történtekhez. A szerencsétlen európai „hajlandók” még a leginkább következetesek, hiszen ők az orosz veszélyről ordítozva még mindig a harci indulókra menetelnek.

„De térjünk vissza az ukrán elnökhöz, aki – ha rajta múlik -, talán soha nem írna alá egy békemegállapodást. Pedig csak az elmúlt három év alatt már harmadszor kap esélyt a háború leállítására. Persze, súlyos kompromisszumokkal, de még mindig életeket menthetne meg”

Leállíthatta volna ezt a háborút már az isztambuli tárgyalásokkal, ám ha minden igaz, akkor nem is kellett rá olyan nagy nyomást gyakorolni, hogy ezt ne tegye meg. Pedig azóta már csak rossz álom lenne 2022. február 24., a háború kezdete. Most persze érthető a keserű csalódottsága, hiszen akkor Kaczynskitől Johnsonon át Blinkenig a Kijevbe elzarándokoló nyugati pártfogók azért megígérték neki, hogy a végsőkig támogatják. De azt már 2022 végén is láthatta, hogy ez a támogatás a győzelemhez kevés lesz. Egy sikeres harkivi és herszoni offenzíva után még mindig jó békét köthetett volna. De nem, ő inkább a nagy ellentámadásban hitt, amiből aztán nem lett semmi. És azóta, 2023 nyara óta tart az ukránok vesszőfutása. Persze, előállt még a realitásoktól elrugaszkodott Győzelmi tervvel, hallhattunk az úgynevezett Zelenszkij formuláról, hangzatos kijelentésekkel azonban nem lehet háborút nyerni.

„Az ukrán elnök a reálpolitika helyett azzal foglalkozott, amihez igazából ért, a píárral. Járta a világot katonai dizájnra szabott pólójában. Eleinte hatalmas ovációval, könnyes együttérzéssel fogadták, aztán szép lassan elolvadt ez a lelkesedés. Közben pedig naponta több százan haltak meg, és több mint 10 millióan hagyták el Ukrajnát”

A béke esélye egyre távolodott, és mind világosabbá vált, hogy az isztambulihoz hasonló feltételekről már Kijev csak álmodhat. Lehet, hogy a hadserege nem 85 ezres lesz – bár a háború elhúzódása éppen Ukrajna legfontosabb biztonsági garanciájának, az erős hadseregnek a leépülésével, amortizációjával járhat -, de az ország területének mintegy 20 százalékát elveszti, az ásványkincseit kárpótlásként viszik el, ember pedig alig marad. Az egykor majd’ 50 milliós ország lakossága megfeleződött. A NATO-ról is csak a legelvakultabbak álmodoznak már. Az európai integrációra mintegy kárpótlásként még van esély, ám paradox módon ez éppen a hőn vágyott Európai Uniót gyengítheti. Ráadásul a Zelenszkij mögött álló nyugati politikai elit éppen vesztett vagy vesztésre áll több országban is. Csak idő kérdése, és eddigi legnagyobb támaszának régi-új elnöke megküldi számára a selyemzsinórt. S hogy még keserűbb legyen kiinni fenékig azt a bizonyos poharat, végig kell néznie, hogy Washington és Moszkva konszolidálják a kapcsolataikat, és már zsíros üzletekről beszélnek. Az európai fősodor jobb híján még kitart, de vajon meddig? Addig is, Brüsszel és Kijev azzal vigasztalják egymást, hogy nem nyertünk ugyan, de Moszkva bizony stratégiai vereséget szenvedett.

„Ukrajna most a harmadik esélyt kapja a békére, de a Bankova még húzódozik az aláírásától. Jobb feltételekről álmodik, de közben lassan elfogy alóla az ország, valamint a hadsereg, és amennyiben így lesz, Oroszország eléri a stratégiai célját”

Mert a következő esély már egy tengeri kijárat nélküli országról szól majd, és egy lakosságában még drasztikusabban megfogyatkozott nemzetről. Erős nemzettudattal, tele büszkeséggel és frusztrációval, de még mindig premodern nemzetről, s lassan emberek nélkül. Ebben a helyzetben a Zelenszkij nevéhez fűződő kurzus egyre tarthatatlanabb, és Ukrajnát minden tekintetben újjá kell építeni. Szakítani kell az etnikai alapú nemzettudattal, vissza kell szorítani a tomboló korrupciót, és újjá kell építeni az országot. Jó eséllyel elmélyülő politikai válság és a Nyugat egyre nagyobb elfáradása közepette. Így aztán marad az identitásképző oroszellenesség, az a pusztító méreg, ami egyszer már ide vezetett. A megmaradt ukránok pedig elmondhatják majd az unokáiknak – ha lesz, aki megszülje és felnevelje őket -, hogy pár évig rájuk figyelt a világ…

Zelenszkij most éppen az utolsó esélyt próbálja eljátszani az új helyzetben megzavarodott európai fősodor támogatásával. Utóvédharcokat vív egykor béketeremtőként színre lépett önmagával, a dolgok menetét már nem tudja megváltoztatni. A kapkodó, az új realitásokat taszító brüsszeli vezetést azonban egy darabig még megerősítheti az illúzióiban, amivel sok kárt okozhatnak Európának. A béke azonban már elkerülhetetlen. Mint ahogy az is egyértelműnek látszik, hogy Zelenszkij ideje lejárt.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

  1. “Zelenszkij haláltánca”..
    Igen, pont erről van szó. Sajnos a zsíros tenyerek tapsözönében, ott a brüsszeli palotában Zelenszkij elfelejtkezett valamiről. Neki most már szószerint a személyes léte forog a kockán, és fogadásokat lehet kötni arra, hogy egy, kettő, vagy három évig húzza-e még? Az kétségtelennek tűnik, hogy nem fogja természetes halállal befejezni az életét.

  2. Zelenszkij él, megpróbálta megölni az orosz sereg, de kudarcot vallott.
    Politikailag is vezet, az ukrajnai választók többsége támogatja, a választáson pedig ők fognak szavazni, nem az orosz propaganda.
    Európa is vele van, 27 országból 26 mellette áll.

    Putyin különleges művelete viszont teljes kudarc, egyetlen célját sem tudta elérni.
    Egyetlen megyeszékhelyet sem voltak képesek elfoglalni, csak pár romba döntött városért daráltatták be a fél orosz sereget.
    Nem tudták elvágni Ukrajnát a tengertől, Stier úr sem fog orosz útlevéllel Odesszába utazni.
    Ukrajna nem lesz Oroszország bábállama.

    Ha ezt felismerik az oroszok az Putyin haláltánca lesz, ezért a Kreml propagandának alternatív valóságot kell teremteni, ahol a különlegesen elcseszett művelet dicsőséges diadal, az élő Zelenszkij pedig halott.

  3. Úgy látom, hogy M.I. sporttárs az újságot fejjel lefelé szokta tartani. Putyin ugyanis nem akarta és nem is akarja Ukrajnát megsemmisíteni. De hadd tegyen hozzá, hogy Putyin helyzete azért sokkal szilárdabb otthon is, és külföldön is. Ami pedig a háborút illeti Trumpnak van igaza, hogy soha nem lett volna szabad ennek megtörténnie.

  4. Zelenszkij viselkedésére kellő magyarázatot szolgál, hogy a London City közvetítésével a háttérhatalom elhitette vele, hogy ő a zsidók messiása. Megkapta a színlapot és, ahogy az államelnöki szerepet eljátszva azzá vált, elhiszi, hogy itt is ez következik. Ezt a hitét látszik erősíteni egy-egy londoni látpogatás és cselekedet.
    Zelenszkij az életéért küzd, hiszen a hamis messiás sorsa egyértelműen a halál. Ezt mutatja a korábbi zsidó messiásokj sorsa. Irracionális az egész – persze, mögötte mindaz a cél, amit itt olvashattunk.

  5. A haláltánc kifejezés Zelenszkijre más értelemben is találó.
    Elég régóta ismert, hogy Andrij Jermak, Zelenszkij kabinetfőköke milyen nagy politikai befolyásra tett szert. Az elmúlt 1-1,5 évben már arról szól a fáma, hogy Ukrajnában már csak 2 embernek van politikai befolyása és döntési lehetősége: Zelenszkij mellett Jermaknak.
    Az utóbbi hónapokban már arról szólnak az ukrán pletykák, hogy Zelenszkij kezd fizikailag és lelkileg kifáradni, így a kezdeményező-vezető szerep mintha átcsúszna a jóval nagyobb termetű, fizikailag erősebb, így a háborús vezetői megterhelést jobban bíró Jermak irányába.
    Érdemes megfigyelni a Fehér Házban lezajlott elhíresült sajtóbeszélgetésből lett veszekedést. Ennek során Zelenszkij többször kitekingetett és támogató szemkontaktust keresett valakivel — a felvételt visszanézve szerintem Jermak volt, akiben támaszt keresett (bár a videó helyett-mellett nyilván jó volna egy a beszélgetést élőben látó személy véleményét is megismerni).
    Másrészt az is figyelemre méltó, hogy a nemrégiben Dzsiddában lezajlott USA-ukrán megbeszélésen bár Zelenszkij a helyszínen volt, de a megbeszélésen nem vett közvetlen részt, azt Jermak vezette le ukrán részről (bár a telefonos kapcsolat Zelenszkij és Jermak között nyilván megvolt).

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK