„Zelenszkij egy gazember!”

Nicolás Maduro elrablása az elemzőktől a politikusokig lázba hozta a világot. Van, aki a szabályokon alapuló globális rend végleges összeomlását látja a történtekben, és elítélik az Egyesült Államok agresszivitását, míg mások épp ellenkezőleg, egy diktátor megbuktatása miatt éltetik – vagy csak mentegetik az amerikai elnököt. Megint másoknak az jut a történtekről az eszébe, hogy ez a különleges katonai művelet lényegében igazolja Oroszország ukrajnai invázióját. Az ukrán elnök azonban – akárcsak a viccbeli Móricka – megint csak arra gondolt, hogy fordíthatná át a háborús vereséget győzelemmé. Jobb ötlete persze nem volt, mint elraboltatná Vlagyimir Putyint is. De kit is terelget az amerikai érdekeknek megfelelő irányba, és adott esetben „takarítana el” az útból valójában az amerikai elnök? Mit gondol igazából Volodimir Zelenszkijről Donald Trump?

„Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy megértsük Trump viszonyulását Zelenszkijhez. Az amerikai elnök naivan és ártatlanul az erő kultuszát vallja. Miért szimpatizált egyáltalán Oroszországgal? Mert azt látja, hogy erősebb, mint Ukrajna”
Fotó:EUROPRESS/TOM BRENNER/AFP

„Nos, mit mondhatnék? Ha a diktátorokkal így lehet bánni, akkor az Egyesült Államok tudja, mit kell tennie ezután” – jelentette ki Volodimir Zelenszkij, nyilvánvalóan arra utalva, hogy az amerikaiaknak most el kellene rabolniuk Putyint. Bár ezt az ötletet sokan viccnek vették, a valóságban úgy tűnik, hogy Kijev valóban ki akarja használni a venezuelai hadműveletet, pontosabban a sikerét követő washingtoni eufóriát, hogy rávegye Trumpot egy Moszkvával szembeni keményebb álláspont képviseletére.

„De még mielőtt elhessegetnénk magunktól azt a gondolatot, hogy a szabályokon alapuló világrend, a demokrácia védelmezőjének a szerepében előszeretettel tetszelgő ukrán elnök elraboltatná Putyint, és végső kétségbeesésében orosz vezetők halálát kívánja, Zelenszkij immár egy Ramzan Kadirov elleni amerikai műveletről ábrándozva megint megszólalt”

Volodimir Zelenszkij kijelentette, hogy az Egyesült Államok rendelkezik eszközökkel ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra, és tudja is, hogyan kell azokat használni. A lényeg, hogy Ukrajna prioritás legyen Washington számára. „Íme itt van Maduro esete. Igen, végrehajtottak egy műveletet. Az egész világ látta az eredményeket. Gyorsan és hatékonyan cselekedtek. Nos, hajtsanak végre valamilyen műveletet ez ellen a… Hogy is hívják? Igen, Kadirov. Ez ellen a gyilkos ellen. Talán akkor majd Putyin is belátja, hogy ez így nem mehet tovább, és újragondolja a dolgokat” – morfondírozott Zelenszkij.

„Mondhatnánk erre, hogy óvatosabbnak kéne lenni a tudatmódosító szerekkel, de azért értsük meg Zelenszkijt is. A háború, a rendkívüli pszichés és fizikai terhelés ránézésre is jól láthatóan szétzilálta a személyiségét. Ráadásul Ukrajna egyre szorultabb helyzetben van a frontokon, diplomáciai téren is erős nyomás alatt áll, miközben már otthon is a falnak szorítják az ellenfelei. Ebben az állapotban pedig ne csodálkozzunk annyira azon, hogy ilyen gondolatok forognak az ukrán elnök fejében”

Még azonban mielőtt továbblépnénk, nézzük meg, hogyan reagált minderre a közösségi médiákat másik oldalon előszeretettel fegyverként használó csecsen vezető, akinek szintén nem kell a szomszédba mennie egy-egy csípős, extravagáns kijelentésért.

„A bohóc (Volodimir Zelenszkij – a szerk.) azt javasolja az Egyesült Államoknak, hogy raboljanak el engem. Még csak nem is azzal fenyegetett, hogy ő maga tenné meg, ahogy az egy férfitől elvárható lenne. Zé gyáván arra célozgatott, hogy szívesen maradna a háttérben, és biztonságos távolságból figyelné, ahogyan valaki más megbünteti Ramzan Kadirov bácsit. Mit meg nem próbál ez az ördög, körözést ad ki ellenem, szankciókat vezet be, most meg már az amerikaiakat hívja segítségül. Ha fegyverrel nem is segítenek, legalább Ramzant rabolják el. Zelya, legalább próbálj meg férfiként viselkedni. Nem fog sikerülni, de próbálkozz! Ne alázd meg magad! Ha lenne benned egy csepp férfiasság, megértenéd, mennyire szánalmasan és megalázóan hangzanak a szavaid” – üzente az ukrán elnöknek Kadirov.

„S akkor térjünk vissza ahhoz, miben is reménykedik Zelenszkij? Ugye abban, ha már a háborút nem tudja megnyerni, akkor megpróbálja megnyerni a békét. Méghozzá úgy, hogy az európai fősodor segítségével Ukrajna oldalára állítja Trumpot. Arról persze elfeledkezik, hogy az Egyesült Államok nem érdekelt Oroszország megalázásában. Ráadásul miközben az amerikai elnök Putyint azért érezhetően tiszteli, addig Zelenszkij iránt láthatóan ellenszenvet érez”

Azon az ominózus 2025 februári találkozón az Ovális Irodában nemcsak a megváltozott amerikai érdekek, de Donald Trump és J.D. Vance Volodimir Zelenszkijjel szemben érzett személyes ellenszenve is kirajzolódott. „Azon a délutánon, amikor a Fox News leadta az összecsapás (azaz az Ovális Irodában történt szóváltás – a szerk.) felvételét, Pete Hegseth védelmi miniszter az irodájában felhangosította a tévét, hogy jobban hallja a megjegyzéseket. Ahogy a Pentagon tisztviselői felidézték, Caldwell és mások bejöttek, majd felváltva és örömmel gúnyolták Zelenszkijt és dicsérték Trumpot” idézi fel The New York Times. De amikor 2025 végén az ukrán elnök Floridába érkezett, akkor sem várta vörös szőnyeg és hivatalos amerikai köszöntés. Nem véletlenül.

„De Trump a csapatával folytatott beszélgetésekben sem fogta vissza magát Zelenszkijjjel kapcsolatban”

Ahogy szintén a The New York Times megszellőztette, „gazembernek” nevezte az ukrán elnököt. „Az első ciklusa alatt Trump Ukrajnát, és nem a Kremlt hibáztatta a 2016-os választásokba történő beavatkozásért. Az első impeachmentjéhez pedig az vezetett, hogy a Biden család ügyeinek kivizsgálása érdekében igyekezett nyomást gyakorolni Zelenszkijre. Tanácsadói szerint Trump néha úgy emlegette Zelenszkijt a találkozóikon, hogy »ő egy gazember«” – emlékeztetett a mélyen gyökerező ellenszenv kialakulásának az előtörténetére a lap.

„Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy megértsük Trump viszonyulását Zelenszkijhez. Az amerikai elnök naivan és ártatlanul az erő kultuszát vallja. Miért szimpatizált egyáltalán Oroszországgal? Mert azt látja, hogy erősebb, mint Ukrajna”

S a már említett egyéb okok mellett miért nem kedveli ennyire Zelenszkijt? Nos, erre van egy mondás: „Egy nő ereje a gyengesége.” Trump pontosan ezt nem tudja megbocsátani Ukrajnának – hogy a saját gyengeségével kereskedik. Ha odafigyelünk a konfliktusban részt vevő felekkel kapcsolatos amerikai hozzáállás ingadozásaira, láthatjuk, hogy mindez összhangban van Oroszország relatív sikereivel és kudarcaival. Nem tudták elfoglalni Pokrovszkot őszre, erre Trump „papírtigrishez” hasonlította Oroszországot, majd amikor fordult a kocka, bedobta, hogy „Ukrajnának megint nincsenek térképei”. Oroszországnak ebből meg kell értenie, hogy Trumpnál az erő felmutatásával érhet el tiszteletet, és így sikert. A gyengéket, panaszkodókat kineveti.

„De Trumpot – mint azt egyik olvasónk egy hozzászólásban tűpontosan megfogalmazta – az ukrajnai konfliktus lezárása tekintetében jó eséllyel egyéb okok miatt sem sikerül Kijevnek, az európai fősodornak és a republikánus <héjáknak> átállítaniuk”

Az alaphelyzet, hogy a Fehér Ház igyekszik lezárni a háborút, hátat nem fordít, de érezhetően egyre kevésbé foglalkozik Ukrajnával. S nemcsak Zelenszkijt, de a brüsszeli vezetést sem kedveli, márpedig az európai/ukrán feltételek teljes elfogadása Brüsszel és Kijev diplomáciai győzelme is lenne. Ráadásul Trumpnak most fontosabb, hogy visszaszerezze az Amerikától távolodni látszó, vagy stratégiailag fontos területeket. Latin-Amerika, Grönland, Irán most fontosabb a számára. Előbbi a Monroe-elv, az olaj, és a kritikus ásványok miatt, Grönland hasonlóan, Irán a kínai/orosz terjeszkedés elvágásáért. Arról már nem is beszélve, hogy a fenti geopolitikai szembenállásban Washington Moszkva és Peking ellenében cselekszik, az ukrajnai rendezésben viszont némi esélyt lát arra, hogy kicsit elléptesse Oroszországot Kínától. S végül, Amerika sincs olyan erős, hogy ennyi felé szakadjon szét. Túl sok belső problémája és óriásira duzzadt adóssága van. Bár még nem akkora léptékű, de a dedollarizáció is érezteti már a hatását, a problémák pedig összeadódnak. Túl macerás és kockázatos lenne még nekimennie egy atom nagyhatalomnak is. Trump így fontossági sorrendet állít fel, és egyenlőre úgy látszik, ebben nem Ukrajna az első.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com