Nemcsak a front mozdult meg az év első hónapjában – az ukrán belpolitikát is nagy visszhangot kiváltó események jellemezték. Személycserékről, lemondásokról, vélt vagy valós belső ellentétekről szóltak a háború mellett az elmúlt hetek Kijevben. Bár az elnök pozíciója ma még nincs veszélyben, az Elnöki Iroda számára mindenképp aggasztó tendenciáról van szó. Vajon véletlen egybeesésről van szó vagy valami más áll a háttérben?

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

E hónap közepe óta rájár a rúd az ukrán vezetésre. Nem csupán a front eseményei alakulnak kedvezőtlenül számukra, de váratlan események és botrányok sora is ingatja meg a kijevi hatalom stabilitását. Január 17-én, egy évvel legutóbbi lemondása után ismét távozott posztjáról Olekszij Aresztovics, az ukrán Elnöki Iroda vezetőjének, Andrij Jermaknak a tanácsadója. Aresztovics azután volt kénytelen távozni, hogy a dnyiprói tragédiával kapcsolatos álláspontja – miszerint az ukrán légvédelem lőtte le a lakóházba csapódó és közel félszáz emberrel végző orosz rakétát – botrányt okozott az ukrán közvéleményben, és még a hadsereg is hevesen tagadta állításait. Aresztovics ezt követően még a korábbiaknál is szabadabb szájú lett, egyesek egyenesen azzal vádolták meg, hogy az oroszokra dolgozik.

„Másnap a reggeli órákban a Kijev melletti Brovariban lezuhant Denisz Monasztirszkij ukrán belügyminiszter helikoptere, a katasztrófában a miniszter mellett – többek között – első helyettese, Jevhenyij Jenyin, és államtitkára, Jurij Lubkovics is odaveszett”

Ugyanezen a napon a The Wall Street Journal hosszú cikkben foglalkozott a tavaly márciusban meggyilkolt Denisz Kirejev személyével, aki a Belarusz területén lezajlott orosz-ukrán tárgyalások során Kijev delegációjának tagja volt, és akiről kiderült, hogy az ukrán katonai hírszerzésnek (Hírszerzési Főosztály, HUR) dolgozott. A WSJ cikkének hosszan nyilatkozott Kirilo Budanov, a HUR vezetője is, aki méltatta Kirejev szolgálatait, a cikkből pedig felsejlett a HUR és az SZBU, azaz Ukrajna Biztonsági Szolgálatának konfliktusa is, hiszen Kirejevet minden bizonnyal utóbbi munkatársai végezték ki. Ezt egyébként másnap az Elnöki Iroda vezetőjének másik tanácsadója, Mihajlo Podoljak el is ismerte, a két szervezet közötti „félreértésről” beszélve az eset kapcsán.

„Ugyanekkor elkezdtek terjedni a pletykák a sajtóban és a Telegram-csatornákon, hogy nagyszabású személyi változásokra lehet számítani az ukrán vezetésben, az események előrehaladtával pedig az elnökön kívül tulajdonképpen az összes fontosabb vezető szóba került”

Az események előrehaladása pedig jelen esetben a korrupciós botrányok kibontakozását jelenti. Január 21-én jelent meg a sajtóban a hír, hogy Vaszil Lozinszkij, a közösségi, területi és infrastrukturális fejlesztésekért felelős miniszter helyettesének otthonában házkutatást tartott a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda, a NABU. Lozinszkij a hírek szerint 400 ezer dollár kenőpénzt fogadott el egy, az Ukrajna számára jelenlegi helyzetben nélkülözhetetlen generátorok beszerzésével kapcsolatos ügyben. Ugyanezen a napon a Dzerkalo tizsnya hírportálon jelent meg egy, a védelmi minisztérium élelmiszerbeszerzéseit vizsgáló anyag, amely arra a következtetésre jutott, hogy a hivatalnokok a piaci árak többszöröséért vásárolnak élelmet a hadsereg számára.

„Ugyanekkor felmerült Kirilo Timosenko, az Elnöki Iroda helyettes vezetőjének távozása is, aki maga is korrupciós botrányaival került gyakran a figyelem középpontjába”

Amellett, hogy a gyanús ügyletekkel terhelt infrastrukturális program, a Nagy Építkezés „kurátoraként” tartották számon, a háború alatt életstílusával került a címlapokra. Előbb egy humanitárius segélyként kapott Chevrolet Tahoe terepjárón látták furikázni rendszeresen Kijev utcáin, majd egy üzletember nevén lévő, 100 ezer dolláros Porsche Taycan volánja mögött tűnt fel többször is. Ráadásul a szintén bajba került Zaporizzsja és Dnyipropetrovszk megyei kormányzókat is Timosenkóhoz közeliként tartották számon: előbbi – egyébként közvetlenül a fronton lévő – megyében többszáz konténernyi humanitárius segélyt játszottak át üzletláncoknak eladásra, utóbbi megye kormányzójának pedig a barátnője kapott a kelleténél kicsit még ukrán mércével mérve is több megrendelést.

„Mindezek hatására felmerült, hogy az elnök utáni legfelsőbb szintekig meneszthetik a botrányban érintett vezetőket”

Lozinszkij Denisz Smihal kormányfőhöz állt közel, a hadsereg beszerzési botránya után pedig Olekszij Reznyikov védelmi miniszter kezdett heves magyarázkodásba. Az Elnöki Iroda vezetője, Andrij Jermak ugyan Timosenko riválisa, a hivatalán belüli állapotok rá sem vetnek jó fényt, ráadásul Reznyikovot is az ő emberének tartják. Arról nem is beszélve, hogy Nyugaton az ő személyével szemben is vannak kifogások, tavasszal például nyílt vitába keveredett az azóta alsóházi többséget szerző republikánusok egyik képviselőjével, Victoria Spartz-cal. De a sajtópletykákban az is felmerült, hogy az esetleges tisztogatások közepette egy füst alatt Valerij Zaluzsnij, a hadsereg főparancsnoka is elveszítheti pozícióját – ő a hírek szerint régóta konfliktusban áll az Elnöki Irodával.

„A nagy halak végül megúszták – Smihal, Reznyikov, Jermak és Zaluzsnij is maradt, legalábbis egyelőre”

Lozinszkij természetesen ment, méghozzá házi őrizetbe, a védelmi minisztériumban Reznyikov egyik helyettesével, Vjacseszlav Sapovalovval vitették el a balhét, bukott kormányzók egy sora, köztük a két említett is és benyújtotta lemondását Timosenko is. Utóbbi helyére egyébként Olekszij Kuleba Kijev megyei kormányzó került. A botrányok elhessegetése érdekében még Kirilo Budanov HUR-vezető és Vaszil Maljuk SZBU-vezető is közzétettek egy közös fotót, jelezvén, a két szerv között semmilyen konfliktus nincs.

„Ezzel egy időre Jermak pozíciói stabilak maradtak, sőt erősödtek is. A hozzá közelinek tartott Reznyikov maradhatott, riválisa, Timosenko viszont távozott, túlságosan azonban nem nyugodhat meg”

Január 23-án a BIHUS Info nevű oknyomozó csatorna, amely a Timosenko Chevrolet-botrányát is nyilvánosságra hozta, egy videóban azzal vádolta meg az Elnöki Iroda vezetőjét, hogy közös építőipari biznisze van Vadim Sztolarral, aki az „oroszbarátsága” miatt betiltott Ellenzéki Platform – Az Életért párt egyik parlamenti képviselője, és nem mellesleg annak a Viktor Medvedcsuknak is az üzlettársa volt, aki jelenleg Oroszországban tartózkodik, és egyesek szerint a Kreml őt szánja egy oroszbarát ukrán vezetés élére. Medvedcsukot az ukrán sajtó csak „Putyin komájaként” emlegeti, nemrég pedig állampolgárságától és képviselői mandátumától is megfosztották – Ukrajna de facto második embere számára tehát nem éppen a legmegfelelőbb üzlettárs jelenleg.

 

„A korrupcióellenes aktivisták, ellenzéki képviselők és oknyomozó riporterek felháborodásánál azonban komolyabb aggodalomra adhat okot az ukrán vezetés számára az, hogy pontosan mi motiválja ezeket a leleplezéseket”

Ahogy tavaly decemberben is írtuk, az „Elnöki Irodának egyetlen jelentősebb riválisa maradt csupán az ukrán belpolitikai arénában, és ez pedig – bármily meglepő – a Nyugat, valamint a nyugati támogatottságú hálózatok”. Márpedig könnyen lehet, hogy most éppen a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok próbál a maga számára kedvező személyi változásokat elérni a változások által. Erre nem csupán az utal, hogy Washington üdvözölte a kijevi személycseréket, de az is, hogy a leleplezések és botrányok azokból a körökből érkeztek, amelyeket hagyományosan a nyugati érdekhálózatokhoz kötnek.

Ez nem csupán a sajtóra vonatkozik, bár arra is igaz, hogy a WSJ cikkét sem tekinthetjük véletlennek, de az említett ügyek ukrajnai bemutatásában többek között az az Ukrajinszka Pravda járt élen, amelynek tulajdonosa Tomaš Fiala cseh vállalkozó, aki többek között Soros György üzlettársa, az európai és amerikai üzleti érdekek egyik fő támogatója, és a nyugati alapítványi és „civil” hálózatok partnere. De az amerikaiak által „védettnek” tekinthető a korrupcióellenes állami szervek hálózata, így az említett NABU is.

„Az Elnöki Iroda körül kialakult személyi hálózatok szétverésével Washington tovább fokozhatná az ellenőrzést Kijev fölött, amely nem csupán a támogatások rendeltetésszerű felhasználása miatt, de a háború folytatásával vagy éppen befejezésével kapcsolatos döntés szempontjából is fontos lehet”

De persze a háború utáni Ukrajna szempontjából is, hiszen a parlamenti és az elnökválasztások hivatalos dátuma is közeleg, s bár a háború ezeket elodázhatja, a ciklusok vége önmagában is elegendő lehet, hogy témává tegye a belpolitikát. Ukrajna belpolitikája szempontjából érdekes lehet, hogy az Elnöki Irodával szakító Aresztovics a jövőben mit – és persze miért – csinál majd. Az ukrán és orosz médiában, valamint a Telegramon már el is kezdődtek a találgatások, hogy vajon önálló politikai projektet indít-e a volt tanácsadó, és ha igen, annak ki lesz a védnöke? Vajon az Elnöki Iroda számol vele amolyan proxy projektként, amely a dél-kelet-ukrajnai orosz nyelvű szavazókat hivatott megszólítani, hiszen azok a politikai paletta ezen részének megtisztítása miatt jórészt képviselet nélkül maradtak? Vagy esetleg valamilyen nyugati (brit?) kezdeményezésről van szó, amely az orosz társadalom bomlasztását célozza azzal, hogy az ukrán fősodornál mérsékeltebb üzeneteket fogalmaz meg és jórészt orosz ellenzékieknek nyilatkozik?

„Vagy éppen Zelenszkijjel szemben akar valaki egy lehetséges ellenpólust felépíteni Aresztovics által, avagy talán ő maga látja saját személyét ilyen szerepben”

Ez sem állna távol tőle, hiszen korábban élesen bírálta a jelenlegi elnököt, és nem mellesleg fel is vállalta, hogy – amennyiben Zelenszkij nem indulna – megmérettetné magát az elnökválasztáson.

Akárhogy is lesz, az ukrán belpolitika szemmel láthatóan megmozdult, bár fordulatról beszélni még korai, világossá vált, hogy a kijevi vezetés helyzete nem olyan sziklaszilárd, mint amilyennek láttatni engednék. Amennyiben a botrányok sorozata folytatódik, és a vezetés tekintélye megrendül, az az elmúlt hónapokban háttérbe húzódó és Zelenszkij hegemóniájába beletörődő érdekcsoportokat is felébresztheti, újraindítva az Ukrajnára az elmúlt évtizedekben is jellemző éles politikai küzdelmeket. Főleg, ha a körülmények lehetőséget adnának a választások megtartására is…

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)