„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Az ukrán támadásról hallva Trump nem véletlenül hívta fel azonnal Putyin elnököt”
Fotó:EUROPRESS/Brendan Smialowski/AFP
Donald Trump a játszótéren verekedő gyerekekhez hasonlította az oroszokat és az ukránokat, akiket egy ideig még érdemes küzdeni hagyni, mielőtt az ember szétválasztja őket. Megjegyzése sem az ukrán, sem az orosz fővárosában sem aratott sikert. Zelenszkij elnök érzelmi húrokba csapott, az oroszok által megölt ukrán gyerekeket és a „gyilkos Putyint” emlegette, de persze az ukránok által megölt orosz civilekről hallgatott. Dmitrij Peszkov Kreml szóvivő érdemi választ adott Trump szavaira. Mint mondta, ez a konfliktus Oroszország számára egzisztenciális ügy, az ország nemzeti érdekeinek, biztonságának és jövőjének kérdése.
„Bár a játékos trumpi hasonlatot mindketten elutasították, a lényeget tekintve mindketten azt kommunikálták, hogy a háborút valóban folytatni akarják”
Trump elnök hajlamos meghökkentő, keresetlenségében sokakat felháborító megjegyzésekre, tabukat döntögető mondatokra. Szerintem azonban sok esetben olyan elemi, egyszerű dolgokra mutat rá, amelyekre a rájuk rakódott értelmezések, pártos magyarázatok miatt már nem is gondolunk. Az orosz-ukrán háborúról alig három év alatt kisebb könyvtárnyi elemzést írtak össze, önálló médiumok születtek a híreinek követésére.
„Trump látszólag gyermeki módon, talán csak ösztönszerűen a háború eredendő értelmetlenségére mutatott rá”
Az orosz és az ukrán két testvérnemzet, amelynek történelme ezer esztendőn át összefonódott. A 2014 előtti Ukrajna lényegében kétnyelvű ország volt, a határ szélén egy vegyes nyelv is kialakult. Budapesten magunk is tapasztalhatjuk, hogy az Ukrajnából menekültek jórésze, ha nem éppen a többsége oroszul beszél. Putyin elnök édesapja és Zelenszkij elnök nagyapja ugyanabban a szovjet Vörös Hadseregben harcolt. Mindkettejük családjából többeket kiirtottak a nácik, és akik megmenekültek, azok a Vörös Hadseregnek köszönhetik a túlélésüket. Trump nyilván nem gondolja ezt így végig. De a katonai szolgálatot sohasem teljesített üzletemberként most úgy csinál, mint aki nem érti, hogy két szláv testvérnép megbékéltetése miért a tízezer kilométerre levő Egyesült Államok felelőssége lenne. Ha a kisgyerek először ránéz a térképre, nyilván ugyanezt kérdezné. Hiszen egy széles óceán és vagy negyven európai ország választja el egymástól az Amerikát az ukránoktól és oroszoktól.
Az orosz-ukrán háborúnak persze hosszú előzménye van, a tragikus jelenért pedig az Egyesült Államok és maga Trump elnök is felelős. A Szovjetunió széthullása után az amerikai tőke kiváló vadászterületnek tekintette a frissen függetlenné vált államot, és hamar felmerült a NATO-tagság gondolata is.
„Az Európa legkorruptabb országának tekintett, a legsúlyosabb demográfiai gondokkal sújtott és különösen szegény ország a Nyugat számára egyetlen geopolitikai szempontból volt fontos. Ukrajna NATO-tagságával fegyveres kockázat nélkül meg lehet gyengíteni Oroszországot”
Ezt számos nyugati szerző fekete-fehéren leírta, másrészt az oroszok is így látták, ahogy azt Putyin elnök 2007-ben és azután számtalanszor elmondta. Donald Trump előző elnöksége alatt indult meg az amerikai fegyverek szállítása Ukrajnába. Míg Obama nem engedte életet kioltó fegyverek átadását Kijevnek, addig Trump 2017-ben lehetővé tette a vállról indítható, páncéltörő Javelin rakéták szállítását az országba.
„Így Trump elnök mostani, látszólagos naivitása annak a felismerése, hogy az Egyesült Államok már több jót nem hozhat ki magának a konfliktusból”
Ukrajna nem lesz a NATO tagja, természeti kincsei egy részét pedig elvben már megszerezte Washington. Ha nem ellenségként, hanem Ukrajnával egyenlő mércével kezeli Oroszországot, akkor ott még jobb üzletekre számíthat, és talán (nagyon talán) enyhíthet valamit az orosz-kínai blokk elszántságán is. Az ukrán ügy egyoldalú támogatásától való elfordulásában bizonyosan része van Donald fiának és J.D. Vance alelnöknek.
„De a döntő ok szerintem mégis az orosz stratégiai bombázók elleni meglepő ukrán támadás volt, messze Oroszország mélyében”
Ezek a nukleáris fegyverek célba juttatására is alkalmas repülőgépek részei az Egyesült Államok és Oroszország közti START szerződésnek. (Bár Oroszország 2023-ban felfüggesztette részvételét benne.) Legkésőbb ez az ukrán támadás és a várható orosz ellenreakció ébreszthette rá Trump elnököt arra, hogy a konfliktus vészesen közel sodródott a nukleáris fegyverek bevetéséhez, az atomháborúhoz. Ha az ukránok az orosz nukleáris arzenált gyengítik és az oroszok azt hiszik, hogy ezt amerikai jóváhagyással, netán utasításra teszik, akkor Moszkvában elpattanhat a húr.
„Az ukrán támadásról hallva Trump nem véletlenül hívta fel azonnal Putyin elnököt”
Nem tudjuk, hogy szó szerint mit mondtak egymásnak. Egy dologban biztos vagyok: meggyőzték egymást arról, hogy mindketten el akarják kerülni a nukleáris armageddont. Sajnos sem a személyes túléléséért harcoló Zelenszkijről, sem a hirtelen héjává vált európai politikusokról nem mondható el, hogy tisztában lennének a nukleáris háború kockázatával. Az EU vezetőinek felelőtlen harci lázát, az ukránok gerilla módszereit, és a Putyin „puhaságával” elégedetlen orosz nacionalistákat látva úgy látom, hogy egyedül ez a két, hetven fölött járó úr akadályozhatja meg a nukleáris háborút.
Szomorú, hogy európaiként, az európai demokratikus modell híveként ezt kell mondanom, de ahogy 1945 óta minden európai konfliktus esetén, most is Washington és Moszkva urai menthetik meg a világot, menthetnek meg minket a nukleáris pusztulástól.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Tuco says:
“a hirtelen héjává vált európai politikusokról nem mondható el, hogy tisztában lennének a nukleáris háború kockázatával”
Hegyi úr, legyen szíves idézzen bármilyen mérvadó nyugati politikust, aki atomcsapással fenyegette meg a “különleges katonai művelet” kezdete óta Oroszországot. Meglepne, ha tudna ilyet.
A “túloldalon” a példák sora szinte végtelen. Putyin rögtön az invázió első napján magasabb harckészültségbe helyezte az orosz nukleáris csapásmérő erőket. Nukleáris fegyvereket telepített Belaruszba. Módosította az orosz nukleáris doktrínát úgy, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb küszöböt határozott meg az orosz atomfegyverek bevetéséhez. Az orosz politikusok (nem csak Medvegyev!), befolyásos megmondóemberek és véleményformálók heti rendszerességgel vetik fel az atomfegyverek bevetését Ukrajna és/vagy az európai országok ellen, nem ritkán egyenesen követelik azokat. Putyin maga is tett ilyen utalásokat már.
Tehát akkor ki is az atomháborús héja…?
R says:
Az oroszok nem öltek gyerekeket.