Nem tolongtak a választók a Kazahsztán történetének legdemokratikusabb voksolásaként, ezzel mérföldkőként beharangozott előrehozott parlamenti választásokon. Pedig a hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy valódi ellenzék is legyen a parlamentben. De lehet-e felülről demokráciát építeni? A kazahok mintha nem igazán hinnének ebben. Vagy csak szokniuk kell a demokráciát? Megannyi kérdés, amelyre a választ az idő adja meg. Egy dolog azonban biztos. A mostani választás végképp lezárta Kazahsztán történetében a Nurszultan Nazarbajev nevével fémjelzett korszakot.

Négy évvel azután, hogy a független Kazahsztán első államfője, Nurszultan Nazarbajev váratlanul lemondott a posztjáról, a kiszemelt utód, Kaszim-Zsomart Tokajev a parlamenti és helyhatósági választások előrehozásával végképp pontot tett a Nazarbajev nevével fémjelzett korszak végére. Ehhez persze kellett a tavaly év elején kirobbant belpolitikai válság, a szociális elégedetlenség, az ország nyugati részében kirobbant tüntetések hullámán végbement restaurációs kísérlet, a három évtizeden át a hatalomban megmelegedett, és a háttérbe szorulásába beletörődni képtelen klán visszatérési kísérlete.

„Tokajev a véres eseményekből gyorsan levonta a következtetést, hogy a Nazarbajev mögött álló klánt végképp le kell törni, a megkövesedett, elkorrumpálódott, a széles tömegektől túlságosan eltávolodott politikai rendszert pedig dinamizálni kell”

A lázadásba átfordult tiltakozásoknak az orosz vezetésű ODKB segítségével történt letörése után előbb stabilizálta a belpolitikai helyzetet, majd rögtön felszámolta a 2019 óta tartó kettős hatalmat, Nurszultan Nazarbajevet leváltotta a befolyásos Nemzetbiztonsági Tanács éléről, aztán elindította a politikai rendszer reformját. Üzenet értékűen saját hatáskörének a megkurtításával kezdte – az elnök nem lehet egyetlen pártnak sem a tagja, és egyetlen hétéves ciklusra választható meg –, amelyet az új alkotmányról 2022 júniusában tartott referendum erősített meg. A 77,18 százalékos többséggel elfogadott új alkotmány megteremtette a korábban nem létező alkotmánybíróságot, és lefektette a parlamenti demokrácia felé elmozduló berendezkedés alapjait. Ezt követően novemberben elnökválasztást is tartottak, amelyen már nem 100 százalékhoz közeli eredménnyel – 81,31 százalék – újraválasztották Tokajevet, végül a reformokra most a kiszélesített jogkörökkel bíró – a törvények kidolgozásáért is felelős lett, míg a felsőház hatásköre csak a törvények jóváhagyására korlátozódik, és megnőtt a szerepe a kormány elszámoltathatóságában – parlament, a mazsilisz, és az önkormányzatok, a maszlihatok megválasztásával tett pontot.

„Az autoriter szuperprezidenciális elnöki rendszer felől a parlamenti demokrácia felé ellépve a hatalom mindent megtett azért is, hogy az új mazsiliszban már legyen valódi ellenzék is”

A parlamenti küszöböt eleve 7-ről 5 százalékra szállították le, ami némi hatalmi hátszéllel lehetőséget teremtett új pártok bejutására is. Hogy a hatalom mennyire erőlteti a pluralizmust, mutatja, hogy semmit nem bízott a véletlenre. A választási törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy amennyiben csak egy párt lépné át a parlamenti küszöböt, akkor a második automatikusan a bejut az alsóházba. Az induló hét párt között először szállt ringbe az újonnan alakult zöldpárt, a Baytaq, és az üzleti körök érdekeit képviselő jobbközép Respublica is. De újdonság volt a „mindenki ellen” rubrika bevezetése is. Mint ahogy a vegyes választási rendszer is. A mandátumok 70 százalékát, a 98-ból 69 helyet arányosan osztották ki, a fennmaradó 30 százalékot pedig egyéni jelöltek szerezhették meg. Ez utóbbi lehetővé tette független jelöltek indulását is, a 29 mandátumért küzdő 435 egyéni jelöltből 359 volt független. A nagyobb járások és városok maszlihatjainak (helyi képviselő-testületeinek) megválasztására szintén vegyes választási rendszerben, 50/50 arányban kerül sor, míg az alacsonyabb szintű maszlihatokat immár teljes egészében többségi alapon választották meg.

„Az előzetes eredmények teljes mértékben a hatalom elképzeléseit tükrözik. Az exit pollok alapján a listákon a hét induló pártból hat bejutott a parlamentbe, és még tovább színesítheti függetlenekkel a masziliszt az egyéni körzetek várható eredménye”

Az exit pollok alapján a mazsilisz legnagyobb pártja 53 százalék körüli eredménnyel az Amanat lesz. A patrióta/nacionalista Aul (Falu) nevű párt 10,5, a Respublica közel 9, a sokáig a hatalom pártjának számító Ak zsol (Fényes út) 7,9, a kazah néppárt 6,2 százalékra számíthat. Az exit poll alapján 5,3 százalékkal bejutnak a parlamentbe az ellenzéki szociáldemokraták, míg a zöldek csak 3,2 százalék körül szereznek, és nem érik el a parlamenti küszöböt. Figyelemre méltó, hogy „mindenki ellen” a választók mintegy 4,5 százaléka szavazott. Így az eddigi három párt helyett – Amanat, Ak zsol, néppárt – az előrejelzések alapján hatpárti lesz a mazsilisz, amelyhez jönnek még a 29 egyéni körzetből a függetlenek.

„A kazahok azonban egyelőre meglehetősen bizalmatlanul szemlélik a politikai átalakulást. Erről árulkodik, hogy az ország 1991-es függetlenné válása óta a kilencedik alkalommal tartott parlamenti választáson rendkívül alacsony, alig több mint 54 százalékos volt a részvételi arány”

A hatalommal szemben leginkább bizalmatlan egykori fővárosban, Almatiban például csak a lakosság mindössze 25,82 százaléka járult az urnákhoz. De a legutóbbi, 2021-es választásokon is jóval magasabb, 63,3, a 2016-oson 77, míg a 2012-esen 75 százalékos volt a részvételi arány. Persze, ez adott esetben egyáltalán nem a demokrácia mutatója volt. Az is látszik ugyanakkor, hogy az elmúlt három évtized, és különösen a 2022. januári zavargások után a társadalom még nem igazán bízik az átalakulások őszinteségében. Ez valahol érthető is, így a hatalomnak a még bizonyítania kell a rendszer megújítása, demokratizálása iránti elkötelezettségét. S ami legalább ennyire fontos, javítania kell az ország adottságaihoz képest szembetűnően alacsony életszínvonalat, ezzel párhuzamosan visszaszorítani a korrupciót, és egy szűk kör látványos gazdagodását.

„Hogy meddig megy el a demokratizálás, tehát még nem tudjuk, azt azonban már most kijelenthetjük, hogy Tokajev szándékai szerint ezzel a szavazással politikai értelemben végleg lezárta a Nazarbajev-érát. Még akkor is, ha az első elnök kultuszát azért csak óvatosan, lépésről lépésre építik le”

Nurszultan Nazarbajev és a nevével fémjelzett klán politikai befolyása lényegében megszűnt, gazdasági befolyásuk azonban még jelentős. A család kezében hatalmas vagyon koncentrálódik, amelynek azonnali államosítása a klánok közti egyensúlyt borítaná fel, és belső instabilitáshoz vezetne.

Tokajev már hetekkel ezelőtt aláírta az ország első elnökének kiváltságairól szóló törvény érvénytelenítését kimondó határozatot. Ennek értelmében megszűnnek a volt elnököt és rokonságát érintő kiváltságok, mint az érinthetetlenség, a törvények felett állás, amely nemcsak magára az államfői posztról 2019-ben lemondó Nurszultan Nazarbajevre, de az exelnök és a vele együtt élők, tehát a széles értelemben vett család vagyonára is kiterjedt.

„A törvény annulálásával megfosztották a volt államfőt az Elbaszi, azaz a Nemzet vezetője titulustól is”

Mint már említettük, tavaly óta már nem Nazarbajev vezeti örökös elnökként Kazahsztán Népeinek Közgyűlését, és a Nemzetbiztonsági Tanácsot sem. Az exállamfő ez utóbbin keresztül szándékozott megtartani a politikai befolyását, és a háttérből irányítani utódját is, ám a 2022. januári zavargások és kudarcba fulladt puccskísérlet után kénytelen volt lemondani a szervezet elnöki posztjáról. Ezzel párhuzamosan megroppant Nazarbajev családi alapon működő, politikai döntéshozókból – sokáig utód jelöltként emlegetett legidősebb lánya, Dariga a parlament elnöke volt – és oligarchákból álló hálózata, amelyen keresztül is ellenőrzése alatt tartotta a kazah közéletet.

Aztán az exelnök körének kudarcba fulladt puccskísérletéből a tanulságokat levonva Tokajev azonnal elkezdte lebontani az előd hatalmi blokkját, és megszüntetni a kettős hatalmat. Ennek részeként menesztette például Szamat Abist, Nazarbajev unokaöccsét is a nemzetbiztonsági bizottság elnökhelyettesi tisztségéből.

„De az a tény, hogy a Nur-Szultanra átkeresztelt főváros visszakapta az Asztana nevet, valamint az új alkotmány elfogadása is jelezte Nazarbajev kiszorítását a politikai életből, az Elbasziról szóló törvény visszavonása pedig szimbolikusan zárta le a Nazarbajev nevével fémjelzett korszakot”

A kultusz leépítése természetes folyamat, Kazahsztánban erre manapság széles társadalmi igény mutatkozik, de azért meg kell jegyezni, hogy e „trónfosztásnak” van némi populista felhangja is. Mert tény, hogy az exelnök nevéhez fűződő három évtizedben eluralkodott a nepotizmus, a korrupció, a visszaélés a hatalommal, ám az is igaz, hogy az ország hatalmas fejlődésen ment keresztül. Így aztán a Nazarbajev-korszak objektív történelmi helyének megítéléséhez idő kell, az első elnök örökségét pedig nem érdemes teljes egészében megtagadni.

„Nem is az idős Nazarbajev sorsa most a lényeg, az Elbaszi cím megszüntetése inkább szimbolikus lépés, sokkal fontosabb ennél a klán gazdasági befolyásának megtörése”

A zavargások után Nazarbajev mind a három, befolyásos cégek élén ülő vejét menesztették. Dariga, a legidősebb lány férje, Kajirat Saripbajev a QazaqGaz gázszállító cég elnöke volt, Dinara, a középső lány férje, a milliárdos banktulajdonos Timur Kulibajev, Kazahsztán vállalkozói kamarája, fő üzleti lobbicsoportja, az Atameken elnöki tisztségének éléről távozott, míg Alija, a legfiatalabb lány párját, Dimas Doszanovot a KazTransOil nemzeti kőolajszállító vállalat igazgatói posztjáról menesztették.

„A kezükben lévő hatalmas vagyon azonban máig érintetlen”

Olyannyira, hogy még ennek nagyságáról is csak találgatni lehet. Árulkodó, hogy a Forbes kazahsztáni kiadásának a gazdagokat felmérő rangsorában a három lány férje a dobogós helyeket foglalja el. A vagyonok nagyságát jelzik a külföldi ingatlanok is. Amikor egy brit bíróság lefoglalta – néhány hónap múlva a döntést sikerült visszavonatni – az idősebb lány, Dariga és fia két londoni házát és egy lakását, az ingatlanokat 100 millió dollárra értékelték fel. Ez azonban csak a családi vagyon töredéke, hiszen a Nazarbajev-klánnak a nyugati sajtó nyomozása alapján mintegy 900 millió dollár értékben vannak ingatlanjai Csehországban, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban és az Egyesült Államokban is. S akkor még nem beszéltünk a kazahsztáni cégekben, ingatlanokban, alapítványokban, vagy offshore számlákon lévő aktívumokról.

„Kazahsztánban külön bizottságot állítottak fel a külföldre menekített vagyonok – nem csak a Nazarbajev klán javairól van szó – visszaszerzésére, ám ez a hazai eliten belüli egyensúlyok megtartásának szempontjai, valamint a nyugati ellenállás miatt is lassú, elhúzódó folyamat”

Közben folytatódni fog Nazarbajev kultuszának leépítése, ám ezzel kapcsolatban az elemzők óvatosságra intenek, mert az örökség teljes tagadása a függetlenség, a kazah államiság imázsára is rossz fényt vetne. Ezért aztán privilégiumaitól és vagyonától csak óvatosan, a kazah politika védjegyévé vált óvatos konzervatív stílusban fosztják meg. Sietségre egyébként sincs ok, hiszen a klán politikai befolyása már szinte egyenlő a nullával.