//Tanult a múltból Tokajev
Tokajev kazah elnök egy szavazóhelyiségben szavaz a 2022. november 20-i asztanai elnökválasztás idején #moszkvater

Tanult a múltból Tokajev

MEGOSZTÁS

„Új Kazahsztán” néven nyílt párbeszédet ajánlott a lakosságnak az állam vezetése. Ez a megújított „társadalmi szerződés” növelné a közigazgatás átláthatóságát, és többek között az ország vagyonának az emberek javára történő újraelosztásán keresztül a társadalmi igazságosságot. Ezzel Kaszim-Zsomart Tokajev a reformokat megerősítő referendum és választások után új, magasabb szintre emelné a hatalom és a társadalom kapcsolatát. Mindez azt jelzi, hogy a kazah elnök nemcsak lezárná a múltat, de megértve a 2022 januárjában kitört tiltakozások üzenetét, tanult is belőle.

Tokajev kazah elnök egy szavazóhelyiségben szavaz a 2022. november 20-i asztanai elnökválasztás idején #moszkvater
Tokajev kazah elnök egy szavazóhelyiségben szavaz a 2022. november 20-i asztanai elnökválasztás idején
Fotó:EUROPRESS/Handout/Kazakhstan’s presidential press service/AFP

Sokan csóválták a fejüket, amikor 2019-ben a kazah fővárost Asztanáról az ország első elnökének tiszteletére átnevezték Nur-Szultanra. Akkor kevesen gondolták, hogy három év múlva már ez is történelem lesz, és nemcsak a főváros kapja vissza a nevét, hanem ezzel szimbolikusan is lezárul a független Kazahsztán formálódásának első, Nurszultan Nazarbajevhez köthető három évtizedes korszaka. Akkor kevesen gondolták azt is, hogy a múlt ködébe vész Nazarbajev elnök kultusza is. A kultusz leépítése természetes folyamat, Kazahsztánban erre manapság széles társadalmi igény mutatkozik, ezért meg kell jegyezni, hogy e „trónfosztásnak” van némi populista felhangja is.

„Mert tény, hogy az exelnök nevéhez fűződő három évtizedben eluralkodott a nepotizmus, a korrupció, a visszaélés a hatalommal, ám az is igaz, hogy az ország hatalmas fejlődésen ment keresztül”

Így aztán a Nazarbajev-korszak objektív történelmi helyének megítéléséhez idő kell, az első elnök örökségét pedig nem érdemes teljes egészében megtagadni. Ezt megértette a jelenlegi vezetés is, így a Nazarbajev fémjelezte korszak lezárása óvatosan, körültekintően zajlik. Ezt a folyamatot azonban a 2022 januárjában történtek felgyorsították. Négy éve, Nazarbajev lemondásakor azért kevesek fejében fordult meg, hogy ehhez egy olyan felfordulás kell majd, amely mögött a társadalmi elégedetlenség hullámára ráülve éppen Nazarbajev köre, a „család” áll majd.

„Ez a kör úgy gondolta, hogy a múlt felhatalmazza őket mindenre, az exelnök nyújtotta védőernyő alatt az országot az új feudalizmus állapotában hibernálva megtarthatják a széf kulcsát. Elszámolták magukat, a lázadás elbukott, és felgyorsította az <Új Kazahsztán> építését”

Ebben az új Kazahsztánban a parlamenti választásokon a hatalom pártja vagy 20 százalékkal kapott kevesebb szavazatot, mint a régiben. Új erők, új arcok jelentek meg a mazsiliszben, és Tokajevet sem 100 százalékhoz közeli eredménnyel választották újra. A hatalmi háttér, az „adminreszursz” persze nem tűnt el teljesen, de az irány egyértelműen a nyitottság, a demokrácia erősítése felé mutat. A leglátványosabb különbség az „új” és a „régi” Kazahsztán között, hogy a hatalom legalábbis kísérletet tesz arra, hogy a lakosságot felnőttként kezelje, a társadalommal nyílt párbeszédet folytasson, és ami talán még ennél is fontosabb, az egyébként természeti kincsekben gazdag ország javait igazságosabban osszák el. Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra, ám az trend egyértelműen a társadalmi stabilitás erősítése, az életszínvonal emelése felé mutat.

„A <régi> Kazahsztán látványosan fejlődött – kiemelten érvényes volt ez néhány nagyvárosra –, a javak igazságos elosztásával azonban finoman szólva is voltak problémák”

A hivatalos adatok szerint 2019-ben mindössze 162 ember kezében volt a közép-ázsiai ország vagyonának fele. Ennek a vagyonnak a nagy részét offshore-okba menekítették, Genfben, Londonban, New Yorkban, Párizsban és a világ más pénzügyi központjaiban landolt. Különböző becslések, köztük a Tax Justice Network nemzetközi emberjogi szervezet adatai szerint a Kazahsztánból az elmúlt 25 év alatt kivont tőke összege elérte a 160 milliárd dollárt.

Nem is az idős Nazarbajev sorsa most a lényeg, sokkal fontosabb ennél a klán gazdasági befolyásának megtörése. A zavargások után Nazarbajev mind a három, befolyásos cégek élén ülő vejét menesztették. Dariga, a legidősebb lány férje, Kajirat Saripbajev a QazaqGaz gázszállító cég elnöke volt, Dinara, a középső lány férje, a milliárdos banktulajdonos Timur Kulibajev, Kazahsztán vállalkozói kamarája, fő üzleti lobbicsoportja, az Atameken elnöki tisztségének éléről távozott, míg Alija, a legfiatalabb lány párját, Dimas Doszanovot a KazTransOil nemzeti kőolajszállító vállalat igazgatói posztjáról menesztették.

„A kezükben lévő hatalmas vagyon azonban máig érintetlen. Olyannyira, hogy még ennek nagyságáról is csak találgatni lehet”

Árulkodó, hogy a Forbes kazahsztáni kiadásának a gazdagokat felmérő rangsorában a három lány férje a dobogós helyeket foglalja el. A vagyonok nagyságát jelzik a külföldi ingatlanok is. Amikor egy brit bíróság lefoglalta – néhány hónap múlva a döntést sikerült visszavonatni – az idősebb lány, Dariga és fia két londoni házát és egy lakását, az ingatlanokat 100 millió dollárra értékelték fel. Ez azonban csak a családi vagyon töredéke, hiszen a Nazarbajev-klánnak a nyugati sajtó nyomozása alapján mintegy 900 millió dollár értékben vannak ingatlanjai Csehországban, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban és az Egyesült Államokban is. S akkor még nem beszéltünk a kazahsztáni cégekben, ingatlanokban, alapítványokban, vagy offshore számlákon lévő aktívumokról.

Tokajev elnök most utasította a kormányt, hogy dolgozzon ki tervet e vagyonok – nem csak a Nazarbajev klán javairól van szó – mielőbbi hazahozatalára. A külföldre menekített tőke visszaszerzésére és a pénzeszközök kiáramlását megakadályozó intézkedések megerősítésére különleges bizottság alakult, amely azonnal munkához látott, és

„a hivatalos adatok szerint 2022-ben mindössze 6 hónap alatt mintegy 1,5 milliárd dollárt visszahoztak Kazahsztánba”

Emellett az állam több mint 15 millió dollár értékben visszaszerzett 398 ezer hektárnyi földet, valamint kezelésbe vett több mint 600 vasúti mellékvágányt, ami lehetővé tette a tarifák csökkentését. Az állami tulajdonba visszaszerzett eszközöket és javakat általában az emberek jólétének javítását célzó projektek finanszírozására tervezik felhasználni. Jelenleg élénk társadalmi vita folyik arról, hogyan és hol költsék el ezt a pénzt.

Eközben az említett bizottság törekvései máris nemzetközi ellenállásba ütköztek. Egy kisebb pénzintézetről, a Jusan Bankról van szó, amelynek a részvényesei és a volt menedzsment megpróbál külföldi joghatóság alá kimenekíteni. A paradoxon a történetben az, hogy ez a bank idáig csupán a több millió dolláros állami pénzügyi támogatásnak köszönhetően tudott fennmaradni.

„Felismerve, hogy a bankcsődök társadalmi feszültséget okozhatnak, a kazah hatóságok az elmúlt években rendszeresen támogatták a gyenge pénzintézeteket, köztük a Jusan Bankot”

Így 2017 óta már több mint 11,5 milliárd dollárt költöttek e bajba került kisebb pénzintézetek támogatására. Ebből a Jusan több mint 3 milliárd dollárt kapott. Így aztán teljesen indokolt, hogy a kazah hatóságok nem engedik kimenekíteni a bank aktívumait.

A bankkal kapcsolatos történet csak egy epizódja a kazah állam által indított nagy pénzvisszatérítési kampánynak, amely jól mutatja, hogy ilyen esetben sokszor nemcsak a belső, hanem a külső ellenállással is számolni kell. A befektetők ugyanis általában előnyben részesítik a kiszámítható gazdasági környezetet, ám sok esetben hasznot húznak a korrupcióból is, ezért aztán vannak, akik szeretnek a zavarosban halászni. Hosszú távon azonban kifizetődő a gazdaság kifehérítése. A kazah állapotok is jól mutatják, hogy a korrupció és a társadalmi igazságtalanság aláássa az ország demokratikus alapjait, lerombolja az intézményekbe vetett közbizalmat, egyenlőtlen üzleti feltételeket teremt, és gazdasági problémákhoz vezet.

„A kazah állam tehát megalapozottan számít arra, hogy az illegálisan kivont pénzeszközök visszaszerzése, valamint a korrupció elleni küzdelem javítja az ország nemzetközi imázsát, a tisztább  környezet vonzza az új külföldi befektetéseket, és erősíti a gazdaság stabilitását”

A kazahsztánihoz hasonló gazdasági-társadalmi átalakulásoknak mindezek természetes következményei. Láttuk ezt Közép-Európában is. Egy ország azonban csakis akkor fejlődhet stabilan, őrizheti meg a belső nyugalmat, és válhat vonzóvá mások szemében, ha lerövidíti ezt az átmenetet. Az erősebb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban ez egy, míg másutt több évtizedig is eltart.

„Fontos azonban megérteni, hogy ez a történet végül nem csak, és nem is annyira a pénzről szól”

Tokajev elnök küzdelme az ország elrabolt vagyonának visszaszerzéséért a politikai akarat bátor megnyilvánulása, és komoly jelzés mind a kazah társadalom, mind pedig a külvilág felé. Kazahsztán most igyekszik megmutatni nemzetközi partnereinek, hogy valóban elkötelezett a korrupció elleni küzdelem, a nyitottság és az átláthatóság mellett. Tokajev közben hazafelé is üzen, világossá teszi az politikai és az üzleti elit számára, hogy a szociális igazságosság eszméjét minden személyes érdek fölé helyezi. Tegyük hozzá ehhez azt is, hogy ez személyes érdeke is, hiszen enélkül nincs társadalmi stabilitás, ez pedig mint azt 2022 januárjában láttuk, már a hatalmát is veszélyeztetheti.

„Kazahsztán számára a hatalom, az államirányítás ilyen értelmezése egyáltalán nem megszokott”

Az országot eddig a hagyományai, történelmi fejlődése más útra terelték. Kazahsztán ezzel a paradigma váltással most érdekes és merész példát mutat. Remélve, hogy ezen az úton tovább haladva egy virágzó állam épülhet fel. Az országot az adottságai alkalmassá teszik erre, a természeti kincsekkel azonban jól kell sáfárkodni. Meg kell haladni az ország történelmi fejlődését, és tanulni kell a múltból. A 2022 januári fejlemények azonban láthatóan kijózanítóan hatottak, és úgy tűnik, az ország politikai elitje megértette az irányváltás elkerülhetetlenségét.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.