„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Az igazi kérdés, hogy Zelenszkij most felismerni a helyzet megváltozását, és ennek megfelelően meg tudja-e változtatni hozzáállását”
Fotó:EUROPRESS/ROBERTO SCHMIDT and Tetiana DZHAFAROVA/AFP
Bejárta a sajtót Donald Trump és Volodimir Zelenszkij látványos összeveszése. Az ukrán elnök az oroszok által félreinformáltnak minősítette az amerikai elnököt. Lássuk be, egy nagyhatalommal vívott háború közepén megsérteni a másik nagyhatalom elnökét, amelyik történetesen minket támogat a fennmaradásért vívott háborúban, nem túl jó ötlet. Az önérzetes Donald Trump lediktátorozta az ukrán elnököt, sőt J. D. Vance alelnök is megszólalt az ügyben.
„Felhívta Zelenszkij figyelmét, hogy a sajtóban üzengetni Trump elnöknek nagyon nem jó ötlet”
Hasonló úton járnak a lengyelek is, akik éles oroszellenségüket még mentegethetik a rossz történelmi tapasztalatokkal, de a lakosság többsége továbbra sem bocsátotta meg a németeknek a második világháború okozta pusztítást, így a hatályos megállapodások ellenére is sokan felhánytorgatják a múltat a nyugati szomszédoknak, ahogy azt a PiS kormány tette. Mindkét fenti esetet nyugodtan nevezhetjük az önsorsrontás mintapéldájának.
Eközben az Európai Unió hattyút játszik egy olyan színdarabban, amelyikben nincs is hattyú, és persze szintén kötelezően hallatta a véleményét. Nyilvánvalóan elmondták az európai vezetők, hogy Zelenszkij legitim, Trump pedig téved. Minél többet nézem az eurofanatikusok törekvéseit arra, hogy a történet mindenképpen legalább részben róluk is szóljon, annál tragikusabb az egész. Illetve egész pontosan tragikomikus.
„A legitimáció ugyanis nemcsak külső, hanem belső tényezőktől is függ”
A lakosság által támogatott Szomáliland annak ellenére működőképes állam, hogy lényegében senki sem ismerte el a függetlenségét. És láttunk a történelemben olyan (emigráns) kormányokat, amelyek nemzetközi támogatottsággal országuk megszállása vagy politikai fordulat miatt egyértelműen nem tartották az országot irányításuk alatt, mégis a nemzetközi közösség az érdekei miatt őket ismerte el legális vezetőnek. Elég csak az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Kína helyét sokáig betöltött Tajvan esetére gondolni.
Zelenszkij elnök viselkedésére a profán magyarázatok mellett indok lehet az a kiemelt, és tegyük hozzá korlátlan támogatás is, amelyet eddig mindenkitől – ideértve a korábbi amerikai vezetést is – megkapott. Ez a tény kitűnően látszott nemcsak az ő kommunikációján, hanem a diplomáciában szokatlanul kemény nyelvezetet használó ukrán diplomaták stílusán is. És mint egy elkényeztetett gyermek, nem ismerte fel, hogy a korábbi aranyéletet biztosító szülők helyére valaki teljesen más lépett.
„Az igazi kérdés, hogy Zelenszkij most felismerni a helyzet megváltozását, és ennek megfelelően meg tudja-e változtatni hozzáállását”
Márpedig Trump elnök tarsolyában elég sok eszköz van, amellyel nyilvánosan, és a nyilvánosság szeme elől elzárt módon éreztetni tudja Ukrajnával, hogy ebben a kapcsolatban – a korábbiakkal ellentétben – most nem ők vannak nyerő helyzetben. Az amerikai haderő ugyanis nemcsak katonai felszereléssel támogatja Ukrajna háborúját. A katonai eszközök átadási ütemének lassítása, vagy éppen felfüggesztése nagyon látványos és durva üzenet lenne, ezért nem valószínű, hogy ez lesz az első lépés, amellyel az amerikai vezetés a helyes irányba akarja terelni az ukrán elnököt. Különösen úgy, hogy a második világháborús „ Amerika a demokrácia fegyvertára” gondolat mellett európai pénzen vastagon nyereséges üzleteket üthet nyélbe.
„De a háborúkat nem csak fegyverrel vívják”
Az egyik lehetséges pont, ahol Trump a nagyközönség számára láthatatlanul tudja éreztetni haragját Zelenszkij elnökkel, azok a kiképzési programok. Az azokon részt vevő ukrán katonák fogadásának lassítása, a kiképzési létszámok csökkentése, egyes képzések, vagy akár bizonyos területeken a teljes program felfüggesztése számtalan lehetőséget kínál. Ide tartozik a nem európai amerikai szövetségesektől érkező, de amerikai erőforrásokat is igénybe vevő kiképzési programok akadályozása. Ebbe a kategóriába tartozik az ukrán hadsereg mindennapi életét átszövő tanácsadók létszámának, illetve lehetőségeinek csökkentése is.
A fentieknél is kevésbé feltűnő lenne annak a szintén jelentős mértékű támogatásnak csökkentése, amelyik jelentős mértékben hozzájárul az ukránok légvédelmi, a rakéta tüzérségi, és drón csapatainak működéséhez. A híres HIMARS rakéták, a Patriot légvédelmi ütegek, vagy éppen a tengeri drónok – amelyek lényegében tétlenségre kárhoztatták a fekete-tengeri orosz flottát – működése nagyon nagymértékben ellehetetlenülne az amerikai féltől kapott információk nélkül. Abban a pillanatban, hogy az amerikai drón repülések és felderítő műholdak nem, vagy csak részlegesen szolgáltatnak információkat, számos ukrán képesség megszűnik, ugyanis az európai vagy ukrán kapacitások meg sem közelítik azokat. A felderítés mellett ugyanez igaz a hírszerzésre is.
„Persze maga a Starlink is dönthet úgy, hogy nem hosszabbítja meg a Pentagonnal az ukrán hadsereg számára nyújtott szolgáltatásait. Erről Elon Musk egy személyben is dönthet”
Végezetül van még egy olyan terület, amely a javító kapacitásokról, az alkatrész szállításokról, és egyéb közvetett logisztikai szolgáltatásokról szól. Mondjuk, az eddigi házhozszállítás és teljes kiszolgálás helyett, nem elképzelhetetlen, hogy jelentősen az ukránok hátrányára változzon meg az úgynevezett fuvar paritás, azaz maguknak kellene gondoskodniuk az eddig az Egyesült Államok által nagylelkűen finanszírozott szállításról és a raktározásról.
Összefoglalva a fentieket, nemcsak az tűnik ki belőlük, hogy az Egyesült Államok milyen mélyen és hány területen támogatta Ukrajna harcát, hanem az is, miért nem bölcs dolog önérzetesnek lenni egy kiszolgáltatott viszonyban. Persze, joggal merül fel a kérdés, hogy egy ilyen egyértelműen egyoldalú viszonyba hogyan mehet bele egy szuverén állam vezetője?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Czu. Mátyás says:
Az örömteli ebben a helyzetben, hogy saccra legalább 2/3-al csökkent az égen a NY-ÉNY-ról K-DK irányba (és vissza) tartó kondenzcsíkok száma. Európa különféle szintű vazallusai közül a legalul levő inszufficiens vezetőjének akciói a végjáték nyilvánvaló jelei. A sarokba szorult vad szimptóma. Bálint úr diagnózisa pontos.
Bérces Zsolt says:
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Trump és Zelenszkij már 2019-20-ban összekülönbözött. Kisebbnek tekinthető nézeteltérések (pl. hogy a repülőgép-hajtómű-gyártó Motor Szics-et kinek ne adják el) után az igazi botrány akkor tört ki, amikor a demokrata pártiak Trumpot egy Zelenszkijjel folytatott, Hunter Biden nevét megemlítő telefonbeszélgetést követően az elnöki hatalommal való visszaéléssel vádoltak meg és egy sikertelen impeachment-eljárást folytattak le ellene. Az impeachment során Zelenszkij a demokratáknak “tercelt”, miközben Hunter Biden ukrajnai dolgairól meg hallgatott – egyértelműen mindezt a hivatalban lévő Trump elnökkel szemben. Nem csoda, hogy Trump igen kevés megértést tanúsít Zelenszkij iránt! Ehhez jön még Z. az USA 2024-s választási kampány során tanúsított egyoldalúsága és jelenlegi beképzelt-diplomáciailag óvatlan viselkedése.
csakafidesz says:
Ukrajna bőkezű támogatásáról és Zelenszkij zöldtrikós előadásairól nekem mindig Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand hotelben c. regényének egyik hőse, a “Csodálatosan Pimasz Nalaya” jut az eszembe. A bennszülött törzsfőnök ugyanis összehazudozott egy fürdőhelyre valót Kis-Lagondáról. Zelenszkij pedig több villát vásárolt, és a feleségének ékszer sok-sok dollár értékben. Mindezt abból amivel a “szerencsétlen ukrán népet” támogatták. (Esetleg a kikötőkben eltűnt modern fegyverek árából jött össze a pénz? Sosem fogjuk megtudni.) Ez a jelenség tényleg feltűnő. Egy népéért “aggódó”, százezreket reménytelen harcokban halálba küldő ember gyors gazdagodása megérdemel némi figyelmet.