„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
„Amikor felnőttem, az volt a célom, hogy valahogy kiszabaduljak Csehszlovákiából. Aztán, amikor ez sikerült… a pénz lett az egyetlen motivációm”
Fotó:EUROPRESS/William WEST/AFP
Ivan Lendl mindent elért, amit egy teniszező kívánhat magának. Világelső volt, Grand Slam-tornákat nyert, anyagilag megalapozta a jövőjét. Sikeres karrierről álmodott, és ez meg is adatott neki. Ugyanakkor a kommunista rendszer meghatározta a lehetőségeit. Nyolc éves volt 1968-ban, amikor a szovjet fegyveres erők véget vetettek a Prágai tavasznak. A kis Ivan Lendl részt vett a vérbe fojtott felvonuláson, és soha nem felejtette el ezt a szomorú napot. Életrajzi könyvéből (Mark Hodgkinson, Ivan Lendl: The Man Who Made Murray) kiderül, hogy őt és családját az állambiztonság már az ominózus nap előtt is megfigyelte. Ebben a fojtogató légkörben nőtt fel a két teniszező fia (az édesanyja, Olga a csehszlovák bajnokságon döntős volt). Hamar kiderült, hogy a gyerek jó géneket örökölt. Tizennyolc évesen, 1978-ban lett profi, és még abban az évben lejátszotta első Grand Slam versenyét a Roland Garroson.
„Lendl tehetsége kapóra jött a csehszlovák állampártnak, amely nem gördített akadályt a pályafutása kibontakoztatása elé. A feltörekvő csillag beutazhatta a fél világot. Lendl többször is említést tett a könyvében arról, ahogyan lehallgatták, behálózták a titkos ügynökök. Minden lépését figyelték a hatóságok, akik féltek az esetleges disszidálásától. Jó okkal tették”
Három évvel Lendl nemzetközi berobbanása előtt, 1975-ben a csehszlovák teniszsport csillaga, Martina Navratilova a US Open után ott felejtette magát az Egyesült Államokban. Zöldkártyát kért és kapott. A csehszlovák hatóságok megfosztották állampolgárságától. Meg kellett akadályozni, hogy a rendszer újabb árulót adjon a „bűnös Nyugatnak”. Utóbb kiderült, hogy a csehszlovák titkos rendőrség 1982. január 16-án nyitott mappát Ivan Lendlről és az ő családjáról. A jelentések szerint Lendl sok pénzt keresett, míg egy másik dokumentumban ez volt olvasható: „Nemcsak nagyszerű teniszező és jól öltözött férfi, hanem hozzáértő üzletember is.” Ez utóbbi nem feltétlenül imponált a kommunista ország vezetőinek. Lendl így idézte fel a borzalmas, lelkileg megterhelő időszakot.
„Amikor felnőttem, az volt a célom, hogy valahogy kiszabaduljak Csehszlovákiából. Aztán, amikor ez sikerült… a pénz lett az egyetlen motivációm”
– mondta Lendl az életrajzban. Ez a pénzhajhászás csak felerősítette a megfigyelést. Volt egy érdekes történet 1984-ben. A csehszlovák Davis-kupa csapat az ország egyik szállodájában szállt meg, és arra várt, hogy Franciaország elleni meccset játsszon. Lendl egy másik hotelben szeretett volna megszállni, de kérését elutasították. – Szóval hallgatni fogják a hangokat a szobámban, ha felviszek egy lányt, igaz? – mondta bosszúsan a kapitányának, Jan Kodesnek.
Egy évvel korábban, 1983-ban már javában „háborúzott” a Csehszlovák Tenisz-szövetséggel. Lendl ugyanis elfogadta a dél-afrikai apartheid rezsim meghívását a Johannesburg melletti Sun Citybe, egy bemutató tornára.
„A csehszlovák hatóságok kifejezetten megtiltották neki a részvételt, 150 ezer dollár pénzbírság megfizetésére kötelezték. Ezt követően felszólították a csehszlovák sportsajtó képviselőit, hogy tekintsenek el Lendl eredményeinek a közlésétől”
Lendl ekkor már a csúcson volt, 1986-ban másodszor is megnyerte a US Opent, a helyszínen kijelentette, hogy otthon érzi magát az Egyesült Államokban, és hozzátette, hogy az Egyesült Államok Davis-kupa csapatában szeretne játszani. Majd még tovább ment: „Nem tudok olyan országot képviselni, amelynek megtagadom a rendszerét” – nyilatkozta immár Connecticutban egy holland lapnak.
1992-ben kapta meg a zöld kártyát az Egyesült Államokban, nem győzött hálálkodni George Bushnak. Az elnökválasztáson Bill Clintonnal szemben alulmaradt idősebb Bushnak ezt írta: „Ez az első lehetőségem szavazni, és természetesen Önre és a Republikánus Pártra szavazok.” Lendl szeretett volna részt venni az 1988-as szöuli olimpián az Egyesült Államok színeiben, de erről lemaradt, négy évet kellett várnia az amerikai állampolgárság megszerzésére.
„Mark Hodgkinson szerint nem kellett sok idő ahhoz, hogy Lendl leszámoljon a múltjával. A rendszerváltás reményteljes időszakában több versenyzőtársa nála érdeklődött a cseh demokrácia állapotáról. Ő állítólag nem tudta túltenni magát a kommunista rendszer okozta traumákon. Ellenségesen viszonyult a szülőhazájához, ami nem meglepő annak tükrében, hogy a csehszlovák titkosrendőrség kémjei a connecticuti házánál is próbáltak kellemetlenkedni”
Lendl másik életére soha nem panaszkodott. Kiderült, hogy nem csak játékosként, edzőként is képes maradandót alkotni. A brit Andy Murray-ből kihozta a maximumot, négy elveszített Grand Slam-döntő után az ötödiket Lendl irányításával nyerte meg. Murray a Nadal, Federer, Djokovics nagy hármas árnyékából kitörve meg sem állt a világelsőségig, Lendl vezetésével jutott fel a csúcsra. Jelenleg a lengyel Hubert Hurkacz felkészítésében lát fantáziát. Nem kifejezetten Nyugat-kompatibilis véleményt fogalmazott meg a tenisztörténelem legjobb játékosára vonatkozó kérdésben. Határozottan kiállt Novak Djokovics mellett. Megítélése szerint több Grand Slam-címtől is megfosztották a szerb játékost, amikor kizárták őt a US Openről, és az oltatlansága miatt nem állhatott rajthoz a Covid-időszakban rendezett Australian Openen.
„A Rettegett Ivánnak is elkeresztelt cseh-amerikai más területen is eltér a fősodortól. A teniszvilág legkomolyabb műgyűjtőjeként emlegetik a nyolcszoros Grand Slam-bajnokot”
A 21 millió dolláros vagyonának egy részét Lendl a cseh szecesszió úttörője, Alfons Mucha festményeinek gyűjteményébe fektette. Ez nem véletlen. Mucha jó barátságot ápolt Lendl apjával, de mégis csak ritka, hogy egy élsportoló a műgyűjtésben lelje az örömét.
Habár a 65. születésnapját ma ünneplő Ivan Lendl kalandos életútját ismerve ezen sem kellene csodálkoznunk.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
A magyar szolgálatokat sem lehetett külföldön lerázni. Párizsban észrevettem, hogy ott is figyelnek, holott nem hagytam el az országot, csak kiutaztam. A diktatúra arra jó, hogy egy csöppet is figyelmes, rendőrállamban felnőtt emberek észreveszik, ha követik, vagy figyelik őket. Élesebbek lesznek az antennák, feltűnnek az apró mozdulatok.