//Regionális konfliktusból gazdasági világháború
„Az EU saját magát lőtte lábon, amikor beállt az amerikaiak által generált korlátlan szankcióversenybe” #moszkvater

Regionális konfliktusból gazdasági világháború

MEGOSZTÁS

Az ukrán-orosz fegyveres konfliktus messze túlnőtt két állam véres civakodásán, mert minden államot az elé a döntés elé állította, hogy válasszon, melyiküket támogatja. Ezzel új törésvonalak jelentkeztek a világgazdaságban, és sok állam kénytelen újra két pólus között választani.

Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára

„Az EU saját magát lőtte lábon, amikor beállt az amerikaiak által generált korlátlan szankcióversenybe” #moszkvater
„Az EU saját magát lőtte lábon, amikor beállt az amerikaiak által generált korlátlan szankcióversenybe”
Fotó:EUROPRESS/Maksim Blinov/Sputnik/Sputnik via AFP

Helyi háborúskodásnak, regionális fegyveres konfliktusnak indult a donyecki- és luhanszki népköztársaságok elszakadása, és most már egy totális világháború szélén ingadozunk. Talán így foglalhatnánk össze az ukrán-orosz válság eddigi fejleményeit. Nem ismerjük pontosan a washingtoni stratégák terveit, de talán még ők sem számítottak ilyen súlyos következményekre, mint ami eddig bekövetkezett, és ami bekövetkezhet.

Az orosz intervenció a maga borzalmas hatásával világméretű ellenszenvet váltott ki Moszkvával szemben, és az egy hónapja zajló harcok nem azt a képet mutatják, hogy egyhamar vége lesz az őrületnek.

„Ha a dolgok menetében nem lesz váratlan beavatkozás, ha a háború nem terjed át más országokra, akkor az oroszok vélhetően csak azért is legyűrik az ukrán ellenállást”

Mert az orosz vezetés nyilatkozatai alapján elképzelhetetlen, hogy Moszkva félmegoldással beérné, ők a szakadár népköztársaságok és a Krím függetlenségének elismerését, jogi státuszának rendezéséig fognak kitartani. Nyilván itt egy friss, élő folyamatról beszélünk, és még az oroszok sem tudják, hogyan fogják lezárni ezt a konfliktust.

Oroszországot eddig 370 nyugati multi cég hagyta el, vagy függesztette föl ottani tevékenységét, és dél-koreai és japán cégek is kivonultak, de nem az összes, hiszen néhányan inkább kivárják a vihar elvonultát.

„Még súlyosabbnak látszik, hogy az Európai Unió teljes függetlenségre törekvést hirdetett meg az orosz energiahordozóktól, de a Kremlt ez sem hatotta meg”

Sőt, egy ügyes húzással elrendelték, hogy a megbízhatatlan EU-nak az olajért, gázért ezentúl rubelben kell fizetni. Előzőleg persze fölvásárolták a mélyrepülésbe kezdett rubelt a nemzetközi piacokon, és most, amikor a bejelentés hatásra a rubel árfolyama magasra ugrott, egyből 20 százalékkal megemelkedett a gáz ára! Jelenleg Európában az orosz gázcsapot lehetetlenség elzárni. Az árfolyamveszteséget figyelembe véve, lassan megéri amerikai palagázt venni, ha egyáltalán a jenkik tudnak elegendő mennyiséget szállítani.

„Az EU saját magát lőtte lábon, amikor beállt az amerikaiak által generált korlátlan szankcióversenybe. Mondanunk se kell, hogy ennek ki lesz a nyertese”

Moszkvában bizonyára meglepődve szembesültek az általuk kiváltott világméretű tiltakozási hullámmal, és nem értették, hogy ugyanez a világközlemény miért nem háborodott föl azon, hogy 2014 óta az ukrán tüzérség lőtte a donyecki szakadár területek civil lakosságát. A mainstream média erre a témára nem volt túl fogékony, és ez nagyon megbosszulta magát az információs térben.

„Azonban úgy tűnik, mintha Moszkva kezdene magára találni ebben a kényes külpolitikai helyzetben, és a biztos barátok, Kína, Szíria, India hallgatólagos támogatása mellett más események is erősíthetik az oroszok önbizalmát”

Ugyanis az addig stabilan Amerikához húzó Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia is mintha szárnypróbálgatásokat végezne. Mivel az történt, hogy a nem éppen Amerika kedvencének számító Bassár el-Asszad, aki 2011 óta nem járt az Emírségben, március második hetében itt tette látogatását, hogy normalizálja az elhidegült kapcsolatokat. Asszad orosz segítséggel őrizte meg hatalmát. A vallásos araboknak vélhetően nagyon elegük van a hitetlen Egyesült Államok gyámkodásából, de azért teljes szakításról nem beszélhetünk. Több más, az Egyesült Államokra nézve kellemetlen fejlemény mellett Szaúd-Arábia Kínával folytat tárgyalásokat, hogy ezentúl az olajkereskedelmet ne dollárban, hanem jüanban fizessék. Az Egyesült Államok globális hatalma és ellenőrző szerepe éppen az olajüzlet dollárban történő elszámoláson alapszik, mert az amerikai jegybank (Fed) annyi dollárt nyomtat, amennyire csak szükség van.

„Emlékezhetünk rá, hogy a Szovjetuniót egy nagy blöff, a csillagháborús tervek, a hatalmas költségvetési terhek vitték a padlóra. Valami hasonló elgondolás vezethette a washingtoni fiúkat most is, tehát belerángatni az oroszokat egy népszerűtlen támadó hadműveletbe, és az ennek nyomán kirobbanó külső- és belső elégedetlenség és gazdasági szankciók hatására eltávolítani Putyint a hatalomból. És persze a fő célt elérni, az EU és Oroszország gazdasági kapcsolatai közé évtizedekre éket verni, ezáltal megerősíteni Európában a geopolitikai befolyásukat”

Az első programpont nem igazán látszik teljesülni, az oroszok döntő többsége továbbra is támogatja az orosz elnököt, de a második cél megvalósulni látszik. Könnyen lehet, hogy az amerikai globalisták mindenképpen Európa feletti befolyás megszerzésére törekszenek, hiszen hatalmas piacról van szó. Miután föladták Irakot és Afganisztánt, és a szaúdiakkal sem rózsásak a kilátások, minden figyelmüket ide koncentrálhatják. A Ronald Reagan elnök idején alkalmazott trükk, a gazdasági kivéreztetés az egysíkú, marxista gazdaságpolitikát folytató Szovjetunió ellen beválhatott, de mostanra teljesen megváltoztak a viszonyok. A putyini Oroszország rendkívül élénk külkereskedelmet folytatott, komoly gazdasági kapcsolatokat épített ki világszerte, és közben Kína gazdasági világhatalom lett.

Az ukrán-orosz konfliktus kapcsán beszélnek arról az elemzők, politikusok, hogy új világrend megszületésének vagyunk a tanúi, és az 1990-től létező egypólusú világnak vége van. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok, a Biden-adminisztráció ukrajnai pénzügyi, katonai segítségnyújtása előbb elmélyítette majd felgyorsította a folyamatot, és más tényezőkkel együtt kiváltott egy túlzott orosz intervenciót. Mint Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Egyetemén (MGIMO) március 23-án fogalmazott: „Ami most a világban történik, az természetesen nemcsak, és nem is annyira Ukrajnáról szól, hanem az új rend kialakítására tett kísérletekről.” Lavrov szerint a nyugati szankciók célja az egypólusú világrend visszaállítása, amelynek elsődleges akadálya most az Orosz Föderáció.

„Az ukrán-orosz regionális válság tehát nemzetközi folyamatokat indított meg, és bármi legyen is a konfliktus vége, létrejött a kétpólusú világ, egyik oldalon Oroszország és Kína, akiket az ázsiai és közel-keleti országok jó része, valamint a BRICS államok (Brazília, Dél-Afrika) támogatnak. A másik oldalon pedig az Egyesült Államok és az angolszász országok (Anglia, Kanada, Ausztrália) fognak állni a már bevált módszer szerint. A nagy kérdés számunkra az, hogy Európa milyen pozíciót foglal el ebben a tömbösödésben”

A józan ész, a földrajzi és gazdasági érdekek azt követelnék meg, hogy az EU jó kapcsolatokkal bírjon Oroszországgal, viszont az angolszász média túlsúlya, és a végtelenül gyenge nyugati politikusok miatt inkább az amerikai oldalhoz fogunk sodródni, elveszítve önálló cselekvés politikánkat. Amihez sajnos az is hozzáadódik, hogy a lengyelek és a balti államok képtelenek lemondani a beléjük ivódott oroszellenességükről.

MEGOSZTÁS