„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Peterdi Nagy László írása a #moszkvater.com számára
(Olga Tokarczuk, Nobel díjas írónő, Lengyelország)
(Ferenc pápa, Jorge Bergoglio, Buenos Aires egykori érseke)
„Ezek sora szerintem, most Szőcs Géza életművével gazdagodott. Ez, a talán a verseinél is személyesebb dráma pedig, akár végrendeletnek is tekinthető. Éppen úgy, mint hősének a <küldetése>”
Fotó:Tóth Tibor
A Securitate által korábban huzamosan megfigyelt, bár igen szolid külsejű jelentős magyar költő és kultúra politikus, a mindössze három éve távozott Szőcs Géza kevéssel a halála előtt, egészen váratlanul, Raszputyin küldetése címmel egy félelmetesen időszerű esszé-drámát tett közzé az Irodalmi Jelenben. Olyan váratlan volt tőle ez a két dolog, ráadásul egyszerre, hogy hirtelen magával a művel sem igen tudtunk mit kezdeni. Csak négy évvel később, 2014-ben két nyelven, egy magyar-olasz kiadású könyvecskében lett szélesebben ismert, és ősbemutatója a következő év májusában volt az olaszországi Varese város színházában, olasz nyelven.
„Az igazi, a magyar nyelvű ősbemutatóra csak 2019-ben került sor a Bessenyei Gedő István vezette Szatmárnémeti Északi Színház Sardar Tagirowsky rendezte előadásában”
Ez a MITEMen és a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján is fontos díjakat kapott, és a Nemzeti Színház, Debrecen és Bukarest után lelkesen fogadták a Kárpát-medence szinte összes magyar színházában a nézők, nagy figyelmet, néha zajos érzelmi reakciókat keltve. Az emlékezetes, 25. előadást Temesváron, a Magyar Színházi Szövetség fesztiválján játszották el, a következő kettőt pedig újra Debrecenben, a Csokonai Fórum Latinovits termében. Minden remény megvan tehát rá, hogy a sikersorozat tovább folytatódik. A dráma és a színház figyelmeztet bennünket ismét egy már elfelejtett, de nagyon fontos dologra. Az írók és a politikusok nem mindig férnek meg egymással. A tudatosan, vagy „csak” sorsszerűen együtt létrehozott teljesítményeikből néha nagy művek születhetnek azonban, és nem is „csak” az irodalomban.
„Ezek sora szerintem, most Szőcs Géza életművével gazdagodott. Ez, a talán a verseinél is személyesebb dráma pedig, akár végrendeletnek is tekinthető. Éppen úgy, mint hősének a <küldetése>”
Szerencsére nem én, hanem a Harag György Társulat ősbemutatójának Kazanyban született, és még ma is fiatal rendezője, Sardar Tagirowsky fedezte fel a szerzőnek ezt a titkát. Ezzel jelentősen felülírta az olasz bemutatót. Ott, nem ismerve a magyar, különösen az erdélyi (vagy cseh, szlovák, és a többi kis országbeli, de nagyon tehetséges) emberek észjárását, amely a szereplők pesti értelmiségi szlengre hangolt dialógusait olyan élővé és hitelessé teszi, úgy döntöttek, hogy egy bonyolult műszaki apparátust hívnak segítségül. A háttérben folyamatosan vetített képsorok idézték meg a 20. századot, és a háborús felvételeket minduntalan orfeumi táncos jelenetek váltották. Az ilyen csatornákon érkező üzenetek így néha nem értek célt.
„A Harag György Társulat előadását azonban a kiváló színészek, és a szigorú társulati egység mellett egy, a szerző látnoki erejét feltételező, mély rendezői koncepció is jellemzi”
Így végre a mű lényege, a nagyhatalmak cinikus érdekpolitikájának kiszolgáltatott kis európai országok egy igen jelentős költő és gondolkodó által mélyen megélt tragédiája szólalhatott meg. Néhány éve Bánffy Miklós Attilája figyelmeztetett bennünket a közelgő veszedelemre a Nemzeti Színház előadásában. De azt még nem értettük meg. Most aztán már félelmetesen időszerűvé vált a kérdés, hogy
„le lehet-e beszélni csupán humanitárius érvekkel a világ urait egy olyan háborúról, amelyben még a győztesek is veszítenek?”
Ma már egyáltalán nem véletlen azonban az előadás kitörően közvetlen, néha zajos fogadtatása. És ez igen megszívlelendő a mi számunkra is, itt az „anyaországban”. A legutóbbi világháborút követő években csaknem éhezett a családjával hozzánk visszamenekült, idős Bánffy, az Attila szerzője, aki az Opera igazgatójaként felfedezte annak idején Bartókot, és külügyminiszterként is sikeresen képviselte hazánkat egy, a maihoz fájdalmasan hasonlító helyzetben. Páskándy Géza és a többi „erdélyi ejtőernyős” művei Kádár János túl óvatos szomszédsági politikájának, és Aczél György szimpla sznobságának az áldozatai lettek. A már régen fedezet nélküli dollárokkal az utcára csalogatott gyermekeink és unokáink most ennek a levét itatják éppen meg velünk, és fogják majd meginni talán maguk is.
„Felvetődik azonban a kérdés, Attila és annyi más, hozzánk közelebb álló nagy történelmi személyiség után vajon miért épp a <fekete százas> osztagok által több mint 100 éve brutálisan meggyilkolt orosz mumusra, Raszputyinra – a szó jelentése züllött, szívtipró -, egy szibériai pópára bízta ezt a drámai kérdést a szerző?”
Miért őt ruházta fel a két világháború és a 20. század minden szörnyű tapasztalatával? Úgy gondolom, hogy azért is, mert sok lényeges kérdésben hasonlítottak egymásra. A cárevics nevelője első tanácsadója és bizalmasa volt II. Miklósnak, és hozzá hasonlóan, hazájának egyik legbefolyásosabb embere lehetett volna az első világháborút megelőző, válságos években a költő is. De nem lett az, Szőcs Géza számára akkor már nagyon is érthetően. És azt akarta, hogy mi is értsük meg ezt egy kicsit.
Ezért nem a Merezskovszkij regényéből jól ismert Raszputyin-legenda szaftos történeteit jeleníti meg, hanem azt a történelmi küldetést, amelyre ő csak gondolatban vállalkozhatott, miután az Arkangyal megismertette vele a 20. század történelmének igazi értelmét.
„És kiderül, hogy Raszputyin nem egy karizmatikus botrányhős volt, a megidézője pedig nem egy különcként kezelt költő-politikus, hanem egy, a bársony székénél jóval messzebb látó európai gondolkodó, aki egyszerre harcolt a drámai gyorsasággal fogyó idővel, és a kontinens végzetével”
A 1oo év alatt intellektuális dráma hősévé finomult Raszputyin 1914-ben már ismeri, és cárja nevében végig látogatja a nagyhatalmak vezetőit, hogy álljanak el a háborútól. Ez a küldetés azonban csúfos kudarcba fullad.
Ez nem jelent azonban mégsem megsemmisülést. A végrendelet mindig az élet folytatását, megújulását szeretné biztosítani éppen, új formában, új szereplőkkel. Raszputyin, a szibériai parasztpróféta alakja magában foglalja a műnek ezt az üzenetét is. A túlélés eszköze, és egyben ára is egy csábító nagy mutatványnak, az ezerszer „megmentett” és eltemetett, és eddig még mindig feltámadott orosz civilizációnak a hordozója. Ennek fő sajátossága a minden megpróbáltatás dacára is érvényesülő, hatalmas szintetizáló képesség, az egyszerre európai és ázsiai alkat, élet- és világszemlélet. Ez hozta létre a földesúri rendszer és a faluközösség, a politikában pedig, az önkényuralom és a bizánci kereszténység nászának nagy színjátékát.
A mi nemzeti kultúránk gyökerei sem hitványabbak ennél. Miért ne tekinthetnénk hát szegény Szőcs Géza megkésett színházi sikerét is úgy, mint – a színházi nyelvnél maradva – az ügyelő „utolsó figyelmeztetőjét” a büfében lebzselő szereplőknek: a függöny felment, az előadás azonnal elkezdődik!
„Hogy még érthetőbb legyen, a <múltat>, a nemzeti sorskérdésekkel való szembenézést nem lehet tovább <eltörölni>, és ezt egy igazi politikusnak most már illik nemcsak tudomásul venni, hanem jól meg is érteni!”
Szőcs Géza és a többi „ejtőernyős” nem csak a saját bőrét menteni jött át az anyaországba. Hanem azért, mert úgy érezték, hogy itt olyan feladat várja őket, amely mindannyiunk bőrére megy. Meg kell fogalmazniuk, és át kell adniuk nekünk azt a történelmi tapasztalatot, amelyet a határon inneni és túli „kisebbségek” Trianon óta megéltek, megszenvedtek, és a kultúrájukban valamelyest, talán már fel is tudtak dolgozni.
1943 nyarán, a nemzeti erők Szárszói Konferenciáján Veres Péter így fejezte be a felszólalását: nekünk most az a dolgunk, hogy mielőtt az ideér az Özönvíz, megtanítsuk az embereket egy kicsit úszni.
Csak aztán egy kicsit későn ne legyen!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
