Kivágta a biztosítékot a berlini orosz nagykövetségnél, miközben a fősodor média semmi kivetnivalót nem látott a német n-tv.de hírportál „Putyint el kell pusztítani“ címmel a napokban elhunyt orosz ellenzéki politikus Alekszej Navalnij bizalmasával, Leonyid Volkovval készített interjújában. A cikk tipikus példája a nyugati sajtó Oroszországgal kapcsolatos egyoldalú, előítéletes megközelítésének. Mint ahogy annak is, ahogy e fősodor média egyszerre igyekszik a politika egyfajta meghosszabbított kezeként lejáratni Oroszországot, és megőrizni a szakmaiságát. Ez a példa is jól illusztrálja, hogy a magát a demokrácia letéteményesének nevező Nyugat-Európában is vannak gondok a sajtó objektivitásával.

„Putyint el kell pusztítani“ címmel jelent meg a német hírportál n-tv.de február 10-i interjúja a napokban elhunyt orosz ellenzéki politikus Alekszej Navalnij bizalmasával, Leonyid Volkovval. Nincs felháborodás a médiában. Ez a kijelentés jogosnak és elfogadhatónak tűnik. De amikor a ZDF újságírója az oroszok által megszállt Mariupol városáról azt írja, hogy „a város működik”, a média felháborodásának hatására azonban a szerkesztőségnek közbe kell lépnie, és helyre kell tennie ezt a mondatot. Mint megmagyarázták, a tudósító ezzel azt írja le, „hogy Oroszország jelentős pénzügyi forrásokkal próbálja a normalitás és az újjáépítés látszatát kelteni”.

„Enélkül a néző bizonyára összezavarodna, így kézen kell őt vezetni a sugallt igazság irányába”

A berlini orosz nagykövetség „visszataszítónak” tartja, hogy az n-tv.de nyílt platformot biztosít törvénytelen és lényegében terrorista kijelentéseknek. Sőt, ezeket még a főcímben is elhelyezi. Szergej Nyecsajev nagykövet az ntv.de főszerkesztőjének címzett nyílt levélben felháborodik a média hallgatása miatt, s ezt „a szakmai etika durva megsértésének” tekinti.

„Az interjú tipikus példája annak, ahogy a nyugati sajtó egyszerre igyekszik a politika egyfajta meghosszabbított kezeként lejáratni Oroszországot, és megőrizni a szakmaiságát. E két szempont a legtöbb esetben kizárja egymást, hiszen a fősodor média a propaganda határát legalábbis súrolva -néha át-átlépve – egyoldalú képet ad Oroszországról”

Nem azzal van baj, hogy bírálja az orosz berendezkedést – azon van mit bírálni -, hanem az egyoldalúsággal, az előítéletekkel teli, prekoncepciózus megközelítéssel. Így nem megérteni akarja a rendszer működését, mozgatórugóit, hanem elítélni. Ennek jegyében pejoratív módon megbélyegzik, elfogultsággal vádolják mindazokat – „Putinversteher” -, akik az orosz gondolkodás megértetésére, bemutatására törekednek. Enélkül ugyanis képtelenség értelmezni a Kreml lépéseit, és őrületnek tűnik mindaz, amiben nagyon is van logika. De ugyanez a szempont vezérli a médiát akkor, amikor alapvetően az orosz ellenzék szemüvegén keresztül igyekeznek láttatni az orosz politikát. Amikor pedig az orosz politikai fősodorhoz közel álló elemzőkről van szó, akkor elemükben érezve magukat azonnal eszükbe jut, hogy távolságot kell tartani a meginterjúvolt személytől. Ez aztán olyannyira sikerül, hogy ez a távolság sokszor fényévnyire sikeredik.

„Az összkép így olyan, amilyen. Egyoldalú, előítéletekkel terhes”

Ráadásul ez csapdahelyzet az ettől eltérő megközelítés számára, amely a magát függetlennek és objektívnak beállító fősodor felől nézve tényleg a szó rossz értelmében tűnhet Putyint megértőnek, ha valahogy ellensúlyozni próbálja a fősodor leegyszerűsítő, előítéletes narratíváját. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a jelenleg dúló információs háborúban úgy dobálóznak a másik oldal álláspontját lejáratandó a „propagandista” jelzőkkel, mintha a mainstreamen kívül mindenki az lenne. Ez a megközelítés persze meg-megbukik a valóságon, de akkor már – látjuk ezt az elmúlt két év történéseinek tálalása során is – senki sem törődik azzal, hogy erről – például az ukrán ellentámadás kilátástalanságáról, a háború megnyerhetetlenségéről, vagy éppen az ukrán politikai elit korrupságáról – éppen az állítólagos propagandisták és „Putinversteherek” beszéltek hónapokkal korábban.

„Ahogy már említettem, a Volkovval készített interjú jól mutatja ezt a megközelítést. Formálisan minden rendben van, hiszen az újságíró, ha kissé erőtlenül is, de igyekszik rákérdezni a nyilvánvaló csúsztatásokra, az összképen azonban ez nem változtat, így Volkov narratívája érvényesül”

Főképp úgy, hogy a cím eleve meghatározza az interjú irányát. Hiába teszi a szakma követelményeinek megfelelően idézőjelbe a „Putyint meg kell semmisíteni” mondatot, ez nemcsak sértő, de azt sugallja, mintha a médium ezzel egyet is értene.

„Én ezt nem tartom a terrorizmus támogatásának, ám az NTV olyat enged meg magának, amit egy német politikussal szemben nem tenne”

Nem távolodik el eléggé a kijelentéstől, hiányzik a kritikai attitűd, ráadásul erre csak ráerősít a felvezetés, amelyben az újságíró ugyan ravaszul Volkov szájába adja a Putyint rossz képben feltüntető, dehonesztáló és a narratívába nem illő véleményeket lejárató megjegyzéseket – „megzavarodott”, „megszállott”, „idióta” -, ám a hangulatot ez a pár sor megalapozza, az interjút „sínen van”. Innen már akár finoman szembesíteni is lehet Volkovot a valósággal – orosz gazdaság teljesítménye, nyugati társadalmak háborús fáradtsága -, az összképen ez nem nagyon változtat.

Olyan ez, mint amikor a ZDF beszámol a Scholz kancellár niedersachseni látogatását kísérő tüntetésről, csak nem a parasztok tiltakozása, hanem a több fegyvert kérő/követelő ukrán tüntető kerül a középpontba. Formálisan még úgy, ahogy stimmel a dolog, ennek ellenére ez nem újságírás, hanem elhallgatás, csúcstatás. Ergo, propaganda.