Oroszország nem rogyott térdre

A Kreml aligha számított ilyen mértékű szankciókra, de a Nyugatot is meglepte, hogy a drasztikus büntető intézkedések sem „fektették ki” Oroszországot. Ahogy Napóleon vagy éppen Hitler sem kalkulált Oroszország méreteivel, erőforrásaival, úgy a térdre kényszerítését célul kitűző Egyesült Államok sem mérte fel a szuverenitást és a túlélést a nehéz helyzetben is biztosító tartalékaival. Azzal pedig a szankciók kivetésében élen járó Európai Unió végképp nem számolt, hogy az intézkedések jobban megrendítik, mint Oroszországot, amely ismételten igazolja, hogy alábecsülték, akik azt hitték, nem több mint egy nagy benzinkút pár atombombával. A nyugati szankciók nem törték meg az orosz gazdaságot, és nem fordították szembe a társadalmat sem Vlagyimir Putyinnal.

Megtalálta a kiskaput a McDonald’s is, amelyet a licenszet tulajdonló orosz vállalat viszi tovább ugyanazokban az üzletekben, csak más néven és némiképp módosított menüvel
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP

Mióta Oroszország február 21-én elismerte a Donbassz két szeparatista „népköztársaságát”, majd három nap múlva megtámadta Ukrajnát, a politikai értelemben vett Nyugati szankciók sorát vettette ki rá. Az Európai Unió már a hetedik ilyen, egyedi és gazdasági szankciókat, valamint diplomáciai intézkedéseket is tartalmazó csomag elfogadására készül. Meg kell jegyezni, hogy ezek a lépések az Oroszországgal szemben 2014 óta, a Krím annektálása és a minszki megállapodások végrehajtásának elmulasztása nyomán bevezetett intézkedéseken felül értendők. Az Ukrajna elleni invázióban játszott szerepe miatt az Brüsszel Belarusszal szemben is szankciókat fogadott el.

„A kereskedelemtől egyes személyek vagyonának lefoglalásán, a közlekedésen, az állampolgárok szabad mozgásán, a sporton és a kultúrán, az állami médián át a bankrendszerig ágazatok sorát érintő szankciók célja, hogy büntessék Oroszországot a háború elindítása miatt, továbbá hatékonyan romolják a képességét az agresszió folytatására”

Emellett – mint azt Joe Biden el is mondta –, így fordítanák szembe a társadalmat és az elitet a hatalommal, reményeik szerint elérve ezzel Vlagyimir Putyin rendszerének megdöntését. Az egyedi szankciók utazási tilalomból és vagyoni eszközök befagyasztásából állnak, míg a gazdaságot érintő intézkedések részeként az EU több import- és exportkorlátozást vezetett be Oroszországgal szemben.

A szankcionált termékek listáján szerepel többek között a csúcstechnológia – köztük kvantumszámítógépek és fejlett félvezetők, csúcskategóriás elektronikai termékek és szoftverek -, bizonyos típusú gépek és szállítóeszközök, az olajfinomításhoz szükséges meghatározott termékek és technológiák, energiaipari berendezések, technológiák és szolgáltatások, a légi közlekedési ágazatban és az űriparban használt termékek és technológiák – a légi járművek, repülőgépekhez és helikopterekhez szükséges alkatrészek vagy bármilyen típusú berendezés, sugárhajtómű-üzemanyag  -, számos kettős felhasználású, azaz polgári és katonai célokra egyaránt alkalmas termék, és luxuscikkek. Oroszországból nem lehet importálni az EU-ba nyersolajat és finomított kőolajtermékeket – korlátozott kivételek mellett 6–8 hónapos kivezetési szakasszal – szenet és egyéb szilárd fosszilis tüzelőanyagokat, acélt és vasat, fát, cementet és egyes műtrágyákat, tengeri eredetű élelmiszereket és alkoholtartalmú italokat. Az EU megtiltotta az orosz és belarusz közúti fuvarozóknak, hogy belépjenek az EU-ba, és minden orosz légi jármű számára tilos az EU légterének átrepülése, valamint a hozzáférés az uniós repülőterekhez.

„Kitiltották az orosz bankok egy részét a SWIFT-rendszerből, így azok nem tudnak nemzetközi fizetéseket kezdeményezni, illetve fogadni. Emellett az Európai Unió megtiltotta minden olyan ügylet bonyolítását az Orosz Központi Bankkal, amely a tartalékainak és eszközeinek kezelésével kapcsolatos”

Így az nem tud hozzáférni az EU-ban működő központi bankokban és magánintézményeknél tartott eszközökhöz. Ez a tilalom a becslések szerint februárban 643 milliárd dollárt (579 milliárd EUR) kitevő orosz tartalékok több mint a felének befagyasztását okozta. A tilalmat más olyan országok (például az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság) is elrendelték, amelyeknél szintén tart Oroszország devizatartalékokat. Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy még az Oroszországban tárolt aranytartalékokat is nehezebb most értékesíteni az orosz szervezeteket érintő nemzetközi szankciók miatt. De ha ez még nem lett volna elég, az EU és tagállamainak destabilizálásának megelőzésére hivatkozva az EU-ban felfüggesztették öt orosz állami tulajdonú médiaorgánum – Sputnik, RT, RTR Planeta, Russia 24, TV Centre International – műsorszolgáltatását.

„Ilyen méretű szankciót eddig még egyetlen országgal szemben sem vezettek be, és a Nyugat arra számított, hogy Oroszország pillanatok alatt megrogyik ezek súlya alatt. Nem vették azonban figyelembe, hogy az orosznál jóval kisebb gazdaságokat – így az iráni vagy a venezuelai – sem roppantottak össze a szankciók. De azt sem, hogy a világ úgymond nem nyugati része nem csatlakozik ezekhez a büntető intézkedésekhez, sőt kihasználva ezt a helyzetet, növeli a kereskedelmét Oroszországgal”

Így Kína és India például a sokszorosára futtatták fel az olajvásárlást, és ha óvatosan is, de ki-kiváltják a nyugati import kiesésével az orosz piacról eltűnt műszaki cikkeket és új technológiákat. Annak ellenére, hogy a másodlagos amerikai szankciók kivetésétől tartva azért a globális piacon jelen lévő nagy kínai cégek is elhagyták Oroszországot. Lehetőségei szerint betölti viszont a vákuumot a második vonal. De segít a gondok megoldásán az úgynevezett párhuzamos behozatal engedélyezése is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyébként eredeti termékeket egy másik országból importálják a jogokkal rendelkező tulajdonos engedélye nélkül. Ennek ellenére az autóiparban vagy az olajiparban nyugati technológiák eltűnése idővel egyre komolyabb fennakadásokat, zavarokat okoz. De amennyiben nem találnak erre valamilyen megoldást, a becslések szerint 3-4 év múlva gondok lehetnek a nyugati repülőgép park alkatrészeinek pótlásával is.

Oroszország a háború elindításakor feltehetően számolt azzal, hogy a gazdaságát az újabb szankciók várható kiszabása visszaveti. Az idei évre 16 százalékos infláció mellett a gazdaság 8 százalékos szűkülését vetítik előre, ami alig rosszabb, mint a 2008-as válság idején volt, és szinte eltörpül amellett, hogy az ukrán gazdaság várhatóan a felére zsugorodik. Az Oroszország ellen szankciókat életbe léptető országok a kivitel 56, míg és az import 51 százalékát adják. German Gref, a Szberbank vezére éppen ezért úgy fogalmazott, hogy a gazdaság nagy része „tűz alatt van”, és szerinte akár egy évtizedre is szükség lehet ahhoz, hogy a gazdaság visszatérjen a 2021 előtti szintre. Nem mindenki ilyen pesszimista, az átmenethez, az új helyzethez alkalmazkodáshoz azonban mindenképpen időre lesz szükség.

„A leginkább kritikus pont a csúcstechnológia  pótlása, a technológiai lemaradás elkerülése lesz”

Ebben sokat segíthet, hogy a 2014 óta egymást követő nyugati szankciók miatt Oroszország már jó ideje még a növekedés gyorsaságát is beáldozva arra törekszik, hogy kitettségét csökkentve önellátó, és a válságokat álló gazdaságot építsen ki. Ezért aztán hiába várják sokan, hogy a szankciók térdre kényszerítik Oroszországot. A rubel például a magas kamatlábak, a tőke kontrollja, az export „rubelesítése” miatt ötéves csúcson van, és a szakemberek már a gyengítésén gondolkoznak. A kezdeti pánik elmúlt, és a háború kitörése után két hónappal a jegybank már azt is megengedhette, hogy az alapkamatot 17-ről 14 százalékra csökkentse. Hiába fagyasztották be tehát a központi bank nemzetközi tartalékainak mintegy felét, az orosz gazdaság és pénzügyi rendszer bizonyította az ütésállóságát. Köszönhetően egyebek mellett annak, hogy még 2017-től a költségvetést szigorú fiskális szabályokkal körülbástyázva úgy állították be, hogy az 40 dollár fölötti hordónkénti olajárnál egyensúlyba kerüljön.

„Ehhez képest most a magas olajáraknak köszönhetően naponta egymilliárd dollárhoz jut a szankciók mellett is Oroszország, amely így a háború első száz nap alatt Oroszország 93 milliárd bevételt ért el”

Így aztán jut arra is valuta, hogy harmadik piacokon keresztül szerezzék be a legszükségesebb cikkeket. De az elmúlt nyolc évben a szükségből erényt kovácsolva a vállalati hitelállomány is GDP-arányosan 50 százalék alá süllyedt, míg az állam esetében ez az arány már 20 százalék alatt van. Nyert a bevezetett ellenszankciókon az orosz élelmiszeripar és a mezőgazdaság is. Az elmúlt öt évben Oroszország élelmiszer-behozatala a harmadával csökkent. Emellett Oroszország rendelkezik a világ egyik legnagyobb arany- és devizatartalékával is. Nem meglepő tehát, hogy az orosz vezetés magabiztos, és a szankciók miatt annyira nem aggódik. Sőt, lehetőséget lát ebben a szuverenitás erősítésére is. Persze, ettől rövid távon még a felmerülő gondokat meg kell oldani.

Kiemelt jelentőségű e tekintetben a szociális stabilitás megőrzése. Különösebb ellátási gondokkal néhány kivétellel – gyógyszerek, állateledel, luxus cikkek – nem kell számolni, az infláció sem magasabb, mint a világban, a nyugati cégek távozásával azonban egyes számítások szerint akár 600 ezer munkavállaló is az utcára kerülhet. Ez a 75 milliós aktív lakossághoz képest ugyan nem túl magas szám.

„Ráadásul ezen a gondon segít, hogy a multik egy meghatározó része vonakodva vonul ki, és nyitva hagyják a kiskaput a visszatéréshez”

A francia cégek egy része például a kormány nyomatékos kérésére maradt, míg a Renault például  egy-egy euróért és hatéves visszavásárlási opcióval egy állami intézetnek és a moszkvai önkormányzatnak adta át oroszországi érdekeltségeit. De megtalálta a kiskaput a McDonald’s is, amelyet a licenszet tulajdonló orosz vállalat viszi tovább ugyanazokban az üzletekben, csak más néven és némiképp módosított menüvel. Ezek a cégek közben az oroszországi tevékenységük beszüntetése után is kiutalták a béreket alkalmazottaiknak, mint ahogy így tett az IKEA és a Zarát tulajdonló Inditex is. De a foglalkoztatottságot biztosítja az is, hogy az orosz oligarchák rendesen bevásároltak a távozó cégekből, és viszik tovább az üzletet, de a termelés csökkentése esetén az orosz állam is fenntartja a jogot ezek kisajátítására. A szankciók tehát fájnak, de térdre nem kényszerítik Oroszországot, mint ahogy sem a büntető intézkedések alá vont elitet, sem pedig a társadalmat nem sikerült szembe fordítani a hatalommal.

(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, a teljes cikket itt olvashatják.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com