Odio

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

„A bölcs ember olyan, mint a vadászkutya – állandóan a szélben tartja az orrát, de csak akkor ugat, ha értelmét látja.”

(Shayat Cout Pho)

A kép a NanoBanana mesterséges intelligencia modell készítette a szöveg alapján

Rögtön az első sorban szeretném tisztázni a fogalmat: Mi is az „odio”? Latin – utálat, gyűlölet. A nálunknál (lassan, de biztosan) okosabb AI (a Wikipédiára támaszkodva) az alábbiakat fejtette ki nekem: „Az utálat egy intenzív, negatív érzelmi állapot, amelyet valaki vagy valami iránt érzett mély ellenszenv, viszolygás, undor vagy megvetés jellemez. Ez az erős érzelem gyakran a tárgy teljes elutasításával jár, és nagyban befolyásolja az egyén viselkedését, reakcióit, szorosan kapcsolódva a haraghoz vagy a félelemhez.”

Van egy jó öreg latin mondás: “Cum dilectione hominum et odio vitiorum” (egyes fordítások szerint: „A bűnt üldözzétek, ne a bűnöst! Én úgy fogalmaznék (mivel latinul nem tudok, de igyekszem értelmezni: Szeretet az embernek, gyűlölet a bűn irányába.).

„A világért sem forgatnám ki az adott bölcsességet, de én úgy vélem, az ember maga nem képes létezni sem a bűn, sem pedig az utálat, a gyűlölet nélkül. Na és a szeretet? Hát, az valami más műfaj…”

A napokban beszélgettem egy orosz ismerősömmel. Leszögeztük, hogy mostanában nem túlzottan törekszik irányukba a világ szimpátiája. Egy nagyon érdekes dologra hívta fel figyelmemet. Szerinte az oroszokat nem szeretik – úgy általában a világban. De az amerikaiakat is csak addig, míg felületes ismeretségről van szó. Amint kinyilvánul, leveti a „Keep on smiling” álarcot, és önmaga, a pökhendi fennhéjázó, diktáló amerikai lesz – már nem is kedvelik annyira. A nagy nációk magabiztosságát, pofátlan formáját nehezen tűrik azok, akik csak úgy vannak a világban. Azok, akik nem óhajtanak (vagy inkább nem képesek) uralkodni, felülkerekedni, és ezen szándékukat a másikra tukmálni.

„A birodalmak mindegyike fel volt/van szerelkezve nagyzási hóborttal (megalománia), amely egy pszichiátriai tünetcsoport és fokozott önértékelésben, öntúlbecsülésben és téveszmékben nyilvánul meg”

Ne is kezdjünk el példákat keresni, mert ez így tény. Furcsa szerzet ám a dominancia. Amint a kezedbe kerül, azonnal csapkodni kezdesz vele – előbb magad körül, majd távolabb is. Sőt, egy idő után már az sem zavar, ha utálnak – neked így is jó lesz. Viselkedésed hozama kompenzálja az arcbőrleégést, a körülötted kialakuló utálatot, gyűlöletet. A domináns fő alaptétele, nem szabad engedni, hogy más akarata érvényesüljön, ha az a domináns oldalnak nem kedvez. Márpedig az uralkodót éppen ezen ismérvek alapján nem szeretik. A nem szeretésből ellenszenv, majd rövidesen utálat fejlődik ki – ha kezeljük, ha nem.

Biztosan hallották már azt a jól átgondolt felkiáltást: Inkább a halál, mint megegyem a spenótot! Kíváncsi lennék, mit szólna delikvens, ha felálltában lenyakazná őt a kaszás, mert ott hagyta a parajfőzeléket. Emlékszem, valaha a napköziben sikk volt (a spenót és a töklotyó mellett) utálni a sárgarépa főzeléket (hivatalos neve: finomfőzelék). Olyannyira bejött az undorkodás kampánya, hogy még ma is beborzong a valamikori napközis, mikor szóba hozzák ezt az ételféleséget. Pedig nem volt más ez a fogás, mint a főzelékesített francia saláta. Egyszer vendégségben ettem ilyet stefánia vagdalttal – ha ettek finomat, hát az az volt.

„Szóval, a kollektív divat, ideológia és egyéb pillanatnyi áramlatok rendesen befolyásolják ám az emberek hozzáállását, és képesek felszínre hozni a társas utálatot”

Az utálatnak, s durvább válfajának a gyűlöletnek, mint állatfajnak két alapvető alfaja ólálkodik, az aktív és a passzív. A passzív utálat – mint lusta macska – megmarad az ellenszenv szintjén. Naphosszat ül a kályha vackában, vagy az ablakpárkányon. Nem nyávog, nem morog, nem karmol, nem hagy semmit az indulataira. Racionálisan mérlegel. Ha éhes, kivárja a zacskós egeret, nem követelőzik. Nem szereti gazdáját, mert tőle függ a melege, a hasa és úgy az egész léte. Utálatát azonban gazdája alá rendeli – ésszerűen cselekszik.

„Ezzel szemben az aktív utálat olyan, mint a harapós kutya, amelyik levetette házőrző és családbarát mivoltát”

Képtelen nyugton maradni, éjt nappallá téve ugat, inzultálja a járókelőket, szemében ellenség… „a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő” (© Hobo – Deák Bill Gyula). Sokszor még az őt etető gazdája kezét is elharapja, s ellenséges viszonyt ápol a család kedvenc macskájával is. Mivel nem fér el benne a nálánál nagyobbra nőtt utálat, így egy idő után még a vele együtt utálkozókat is megtámadja, öngerjesztő módon már-már ön és közveszélyessé válik.

Természetesen ne gondoljuk, hogy az emberek között előfordulhat a fentiekben felvázolt ebhez hasonlatos egyed! A homo sapiens ugyanis akképpen lett kialakítva, hogy ezeket az ismérveket felül tudja írni az erre rendeltetett, a tudatot kifejtő agyával. Ha mégis összefutnánk ilyesmivel, az csak a véletlen egybeesés goromba tréfája lenne. Bizonyára valami ideológiai megvezetés, netán gyógyszeres, alkoholos befolyásoltság áldozataival lenne dolgunk. Mindenesetre, ha mégis elénk vetné a sors az ilyetén jelenséget, akkor kerüljük el gondosan – olyan, mint a bogáncs.

„Jó, ha tudjuk azt is, hogy a pszichológiai hadviselés egyik leghatékonyabb fegyvere az aktív utálat”

E hadianyagot kifejlesztők gondosan (bizonyára lakógyűléseken) kiválasztják az utálkozásra alkalmas egyedet. Felhergelik, majd kellő munícióval ellátva, irányba állítva magára hagyják – tegye dolgát, had’ utálkozzon. Az utálat üzlet, így megéri akár befektetni is – fizetett gyűlölködők. Én hosszasan nem értettem például, hogy mifenét csinál a Greenpeace – azon felül, hogy minden színt gyűlöl, ami nem zöld. A felszínen elmagyarázták nekem, hogy „Egy független globális környezetvédő szervezet. Aktívan cselekszik a pozitív változásokért, egy élhető és békés jövő érdekében. Környezetvédelem…” Később aztán megértettem, hogy valójában egy fizetett utálkozó, aki egy nemes cél álarcában elrejtőzve, pénzért utálkozik. Aki ebben a világban független és globális tud lenni, az blöfföl. A pozitív változás pedig nem más, mint a meglévő üzleti érdekek kikezdése egy új beruházó érdekeinek megfelelően. Arra is rájöhetett, aki akart, hogy az élhető és békés jövő csak maszlag. Olyasmi, mint a demokrácia és az egyetértés, amely egyfajta függőség – akkor jön el, amikor csak akarom, de még nem akarom.

Más. Bizonyára észrevették, hogy a gyűlölet történelmében is átléptük a legújabb atomkor küszöbét. Ennek a lépésnek első és talán legmarkánsabb, szimbolikusnak is tekinthető pillanata volt, mikor a finn elnök (Suomen Tasavallan Presidentti Alexander Stubb) a szemüvege alá rejtett zord, finn tél faragta arcvonásokkal, karba és keresztbe tett lábakkal kijelentette, Finnország képes megsemmisíteni az orosz atom arzenált – ha arra felkérik. Aztaleborulthétésfélszentségitneki – hű, de nagyfiú lett valaki! Egyelőre – hál’ Istennek – nem akadt felkérő.

„Kifigyelték már, hogy az utóbbi időkben minden majdnem jelentős és jelentéktelennek minősített állam olyannyira hajlandó utálni Oroszországot, hogy akár saját népe ellenében is önként hajlamos lenne megtámadni azt, ha a felkészüléshez valaki megfelelő mennyiségű pénzt adna – előre és visszavonhatatlanul”

Kíváncsi lennék, hogy mit csinálna majd az akció másnapján a finn csoda-inas és úgy Európa szerte a bámészkodók, mikor nagyjából 447 millió röntgen-szelfi készülne egyidőben, és az asszisztens elfelejtené odadobni a tökvédő ólomkötényt…

Eleddig azt hittük, hogy az atom csak arra jó, hogy világítsunk, fűtsünk és fenyegetőzzünk vele. Míg az előbbit békés célúnak, addig a másikat háborúnak (hideg vagy meleg) nevezzük. Az utóbbi időkben azonban már a békés célokra szánt atom is fegyverré vált – egyelőre csak szóban. Nagyon megcombosodott az emberben lakó bátorság, mióta rájött, hogy a nukleáris erő koncentrálásával akár saját faját is képes eltüntetni a Föld színéről. Hamarabb szeretné elvégezni a munkát, mint azt a természet tervezte. Szinte egymásra licitálva riogatnak rémesnél rémesebb forgatókönyvekkel – mindegyik vége egy és ugyanaz, nem leszünk többé. Már olyanokat is hallani, hogy a magát atomhatalomnak, tehát a világ urának tekintő delikvensek – bizonyára megfelelő ellentétel fejében – kölcsönadnák atomarzenáljukat arra érdemes/érdemtelen, náluk bátrabb jelentkezőknek is.

Bravó! Az irány jó, csak kellően agyament páciensre vár az üzleti modell. Tegyük fel, Észak-Korea odaadja magát Mianmarnak (Burma), aki rendbe tenné a környezetét. Moszkva besegíthetne Iránnak, a husziknak, esetleg a palesztinoknak, Kína pedig Afrikát fedezné le hátulról. Lenne itten rend! – csak figyeljen a francia és a brit felsővezető.

„Van itt e mai világunkban annyi utálat, hogyha megfelelő kezekbe adnák a rendezés lehetőségét, akár besegíthetnének az új egyensúlyi helyzet elérésébe is – már nevet is kapott az esemény: World Reset. A Föld mindent kibír – az ember már nem”

Megint más. Nem szeretném megtörni a csend kampányát, így nem tekerem az aktuális felé az utálattal, gyűlölettel kapcsolatos mondandómat. Annyit viszont megjegyeznék, hogy – eddigi megfigyeléseim szerint az aktuális kormányt csak önnönmaga szereti – lett légyen az jobb, bal, közép vagy magát középen függetlennek felfüggesztő társaság. Ugyanis nincs olyan intézkedés, amely mindenkinek megfelelne. Továbbá, a foghúzás sem fáj annyira a dokinak, mint a páciensnek – ezért van, hogy többnyire rossz szájízzel gondolunk vissza a kényelmes, dönthető fogorvosi karosszékre. Így meg lehet hát érteni, ha valaki az utálatát éppen a szavazófülke magányában kívánja a köz tudtára adni. Azt viszont jó, ha tudja, hogy hétfőtől már az általa, a másik kárára előnyben részesített lehet a kiszemelt, aktuális utálati célpont.

„E témakörben az első és egyben a legutolsó intelmem: ittasan és tudattalanul ne dönts, mert az asztalról kell felnyalni a maradékot, hogy szomjan ne haljál”

Mindenkinek, aki nem szereti, ha józan ész veszi körül, javaslom e gondolatot vigye magával, a „Háború és béke” (Lev Nyikolajevics Tolsztoj – 1828-1910) több kötetes olvasmánya helyett – az majd ráér az igen távoli békekötés után.

Ne feledjük, hogy a kaktusz valaha békés uborka volt, csak az utálat tüske formájában jött ki rajta. Ha pedig nem férünk a bőrünkben és mindenképpen egy számmal nagyobbat szeretnénk, jó, ha tudjuk: a jólét olyan, mint a levegő – akkor vesszük észre, hogy van, amikor nincs.

Nem is szaporítom, előhozakodok egy igen aktuális orosz anekdotával.

Egy, az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint minden ötödik brit állampolgár támogatja Irán amerikai bombázását. A fennmaradó 80 százalék szent meggyőződése, hogy Allah máglyán fogja elégetni a hitetleneket. 

Na jó, egy másikat is:

Hülye, aki az apjának dolgozik. Az okos csak magának keres. A bölcs pedig maga az apja.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com