„Nagy háború esetén Európa letörlődik a térképről”

Az orosz politológus és történész, Szergej Alekszandrovics Karaganov évtizedek óta az orosz politikai elit tanácsadója, és tagja befolyásos kül- és gazdaságpolitikai tanácsoknak. A „Multipolar” német portál interjút készített vele a nukleáris háború veszélyéről, az európai államvezetőkkel kapcsolatos véleményéről, valamint Oroszországnak a Nyugattól való elfordulására és Szibéria felé való erősebb orientációjára vonatkozó javaslatairól. Karaganov kijelentései meglehetősen harciasak és radikálisak, de elmondása szerint ezeket az orosz katonai és politikai vezetés 95 százaléka osztja. A „Multipolar” azért közli az interjút, hogy a nyilvánosságot megismertesse ennek a jelentős közszereplőnek és az orosz elit egy olyan frakciójának a gondolkodásmódjával, amely Vlagyimir Putyin Nyugattal kapcsolatos álláspontját túlságosan mérsékeltnek tartja. Karaganov kijelentései azt is világosan mutatják, hogy Putyin milyen belső politikai nyomás alatt áll, és milyen típusú döntéshozók válthatják őt Moszkvában.

Péli Éva írása a #moszkvater.com-on

Szergej Karaganov
Fotó:Tilo Graser

– Szergej Alekszandrovics, mekkora a nukleáris háború jelenlegi veszélye, és mik a fő okai? Milyen tényezőket – katonai, politikai, pszichológiai – tart a legfontosabbnak?

– A nukleáris háború veszélye magas, és folyamatosan növekszik. Valószínűleg olyan magas, mint az 1950-es évek vége óta soha, kivéve a kubai rakétaválságot (amit sokan karibi válságnak is neveznek), amikor a szakadék szélén álltunk. S hogy miért van ez az eszkaláció? Ennek a súlyosbodásnak több oka is van. Így például az erőviszonyok átrendeződése. A történelem leggyorsabb globális erőviszony-változásának vagyunk tanúi, ahol új hatalmak emelkednek fel, a régiek pedig hátrányba kerülnek. Aztán ott van az alapvető etikai megértés hiánya. Elveszett az a fundamentális konszenzus, hogy mi a „jó” és mi a „rossz” a nemzetközi kapcsolatokban, hiányzik a cselekvés erkölcsi alapja. Az okok között ott van a Nyugat ellentámadása is. A Nyugat kétségbeesett ellentámadása, amely elveszíti 500 éves uralmát, ami lehetővé tette számára, hogy a világ többi részének rovására gazdagodjon. Aztán nem feledkezhetünk el az elit morális és intellektuális hanyatlásáról. Az elit, különösen a nyugati szörnyű intellektuális és morális degradációja figyelhető meg. Mindez komoly aggodalommal tölt el.

– A nukleáris fegyverektől való félelem helyreállítását szorgalmazza. Hogyan lehet a gyakorlatban meghatározni azt a „korlátozott célt” Európában, amire csapást mérve – véleménye szerint – még nem provokálná ki a NATO nukleáris válaszát?

– Le kell küzdenünk azt a stratégiai parazitizmust, amely az utóbbi években alakult ki, és elsősorban az európai lakosságot érintette. Elvesztették a háborútól való félelmet, különösen a nukleáris háborútól való félelmet. Ironikus módon éppen ez a félelem volt a stabilizáló tényező az elmúlt 70 évben. Európa, amely történelmileg a nagy konfliktusok, a rasszizmus és a gyarmatosítás forrása volt, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti bipoláris stabilitásnak köszönhetően átmenetileg megfeledkezhetett a világ felé fennálló felelősségéről és bűnéről. Most, hogy a legnagyobb fenyegetés Európából érkezik, emlékeznünk kell arra, hogy a kontinens történelmileg részt vett a legnagyobb háborúk kirobbantásában. Nem feltétlenül a közvetlen erő alkalmazása szükséges, hanem a háborútól való félelem helyreállítása, beleértve a nukleáris konfliktustól való megrendítő félelem felélesztését is. Ez a kulcsfontosságú eleme annak, hogy Európa visszatérjen a geopolitikai realitások megértéséhez és felelősségteljes szerepéhez.

– Az amerikai fizikus, Theodore Postol történelmi példákra hivatkozva arra figyelmeztet, hogy a nukleáris fegyverek bármilyen – akár elvileg korlátozott – alkalmazása is elkerülhetetlenül ellenőrizhetetlen eszkalációhoz vezet. Hogy látja azt a kockázatot, hogy az Oroszország által feltételezett korlátozott nukleáris csapás valójában kicsúszik az irányítás alól, és teljes körű háborúvá szélesedik?

– A nukleáris fegyverek alkalmazása súlyos erkölcsi bűn. Az ellenőrizhetetlen eszkaláció mítosza, amelynek megalkotásában én magam is részt vettem a háborúk megelőzése érdekében, azonban csak egy legenda. Nukleáris háborút meg lehet nyerni, de Isten ments, hogy elkezdődjön! Ha feltétlenül szükséges, a nukleáris arzenál felhasználható, de az ellenőrizhetetlen eszkaláció kockázatán túl a nukleáris fegyverek alkalmazása önmagában is súlyos erkölcsi vétek, és őszintén kívánom, hogy ne kerüljön rá sor.

– Az a tény, hogy a Nyugat a közelmúltbeli nukleáris jelzéseket kizárólag közvetlen fenyegetésként értelmezte, és nem pedig egy kényszerített deeszkalációra vagy párbeszédre irányuló stratégiai jelzésként, súlyos kommunikációs kudarcra utal. Mivel a jelenlegi nyugati kormányok elzárkóznak a kommunikációtól, felmerül a kérdés, milyen konkrét lépések szükségesek ahhoz, hogy a kívánt nyugati „katarzis” (a realitás felismerése) és a tényleges „bezárt ajtók” politikája közötti szakadék áthidalható legyen?

– Mi, különösen Európában, teljesen őrültekkel állunk szemben. Az európai elit, amelynek köreiben felnőttem, és amely mára a múlté, elfajult. Amennyire én látom, számos országot hiénák agyával rendelkező emberek irányítanak, akik abszolút nincsenek tisztában tetteik következményeivel. Ezért velük a párbeszéd értelmetlen. Csak egy dologtól kell félniük, a fizikai fájdalomtól. Azonban, van lehetőségünk tárgyalni az amerikaiakkal, mivel ők még megőrizték az emberi potenciál jelentős részét, és annak a mélyebb megértését, hogy valójában mit is jelent a háború. Egyébként remélem, hogy ilyen józan emberek még vannak Európában is. Csak én nem látom őket.

– A jelenlegi hatalmom levőkön túl, milyen konkrét politikai, szakmai, katonai vagy civil csoportokat emelne ki a Nyugaton, amelyek valóban utolsó lökésnek tekintik a fenyegetéseit a szükséges párbeszéd megindításához, a globális katasztrófa megelőzése és a biztonsági architektúra újjáépítése érdekében, és aktívan bekapcsolódnak ebbe a folyamatba?

– Ez a kérdés nem hozzám, hanem Önhöz szól. Ön Nyugatról jött, én itt vagyok, Moszkvában. A Nyugat elvágta magát tőlünk. Különösen Európa, hogy felkészítse a lakosságát a háborúra. Jelenleg nincsenek együttműködési csatornáink a Nyugattal, kivéve a legmagasabb szintű hivatalos csatornákat. A Nyugat saját maga vágta el magát tőlünk. Ezért kénytelenek vagyunk csak az erő pozíciójából tárgyalni velük. Bár természetesen szeretnénk, ha maradnának épeszű emberek, akikkel konstruktív párbeszéd lehetséges lenne.

– Sok elemző azon a véleményen van, hogy a nyugati szankciók és a katonai segítségnyújtás olyan eszkalációs dinamikát gerjesztenek, amely kényszerhelyzetbe hozza Oroszországot. Moszkva tehát választás elé kerül, bizonyítsa be a hatékony elrettentési képességét, vagy kockáztassa meg, hogy lassan kifárasztják és felőrlik.

– Ez a dilemma kétségtelenül fennáll. Kritizálom a vezetésünket a tétovázásáért, de remélem, hogy a szavaim meghallgatásra találnak. Én úgy vélem, ha gazdasági háborút vívnak ellenünk, arra katonai eszközökkel kell válaszolnunk. Ez háború, és a szankciókra katonai csapásokkal kell reagálni. E válaszcsapások mértékét és jellegét minden esetben gondosan mérlegelni kell. Az orosz eszközök milliárdos elkobzása nem más, mint rablás és banditizmus. Éppen ezért szigorú ultimátumot kell adnunk a Nyugatnak, követelve a katonai támogatás azonnali leállítását az ukrajnai konfliktusban, valamint a szuverén eszközeink teljes és feltétel nélküli visszaszolgáltatását. Ellenkező esetben lehengerlő csapások érik majd Önöket. Ezért Európában akár egymillió embernek is kockáztatnia kell az életét. Ezt helyesnek és elkerülhetetlen lépésnek tartom, bár őszintén remélem, hogy nem fog idáig fajulni. Teljesen tudatában vagyok, egy ilyen forgatókönyv nagy bűn, amely számtalan ártatlan életének elvesztésével jár, és azt kívánom, hogy ez csak figyelmeztetés maradjon.

– Az EU már a 19. szankciós csomagot fogadta el, Donald Trump elnök pedig új amerikai korlátozásokat jelentett be orosz vállalatok, például a Rosznyeft és a Lukoil ellen. Amerikai tisztviselők, Seymour Hersh szerint, úgy vélik, hogy az orosz gazdaság már súlyosan meggyengült, és végleg „térdre kényszeríthető”. Hogyan ítéli meg e legújabb szankciók hatékonyságát Moszkvából?

– Az orosz gazdaságot nem lehet térdre kényszeríteni. Nagyon jól élünk. Ön is láthatja ezt, mivel Moszkvában tartózkodik – a világ egyik legszebb városában. Épp most tértem vissza Szibériából. Ott olyan jó… Azonban az ilyen jellegű zsarolási kísérletekre végre katonai-stratégiai eszközökkel kell reagálnunk. Válaszunk kulcsfontosságú elemének az asszimetria elvén kell alapulnia. Az Egyesült Államok külföldi eszközeinek sebezhetősége sokkal nagyobb, mint a miénk. Készen kell állnunk a közvetlen, rendkívül szigorú tárgyalásokra, amelyek a szankciókra válaszul az ellenfél felhalmozott tőkéjének és infrastruktúrájának megsemmisítésére irányuló fázisba lépnek át.

– Az orosz társadalomban tapasztalható igény a keményebb válaszlépésekre a Nyugat politikájával szemben jogos kérdést vet fel. Milyen módon reagálhat Moszkva hatékonyan anélkül, hogy a háborút kiszélesítené Ukrajna határain túlra?

– Sokszor írtam már erről, és ezek a hangulatok jelenleg dominálnak. Néhány évvel ezelőtt, amikor az megelőző csapások vagy a megtorló válaszcsapások szükségességéről és lehetőségéről beszéltem, beleértve a nukleáris fegyverek alkalmazását is, sok ember feszengett. Most azonban azt hiszem, az orosz lakosság 90 százalékának és az ország katonai-politikai elitjének 95 százalékának a véleményét fejezem ki. A nukleáris fegyverek alkalmazása, ne adj’ Isten, gigantikus bűn lenne az ártatlanokkal szemben. De kötelességünk észhez téríteni az őrülteket. Ezért, ha ilyen szélsőséges szükség merül fel, meggyőződésem, hogy az orosz társadalom abszolut támogatni fogja ezeket a határozott lépéseket. Sőt, rendszeresen szembesülök kritikával tucatnyi ember részéről. Azt róják fel nekem, hogy nem vagyok elég következetes, mondván, hogy miután nyilvánosan bejelentettem a nukleáris arzenál felhasználásának szükségességét, még mindig nem értem el a vezetésünktől annak alkalmazását. Én viszont éppen nem akarom elérni a vezetésünktől annak alkalmazását. Pontosan azért kritizálnak, mert nem vagyok elég kitartó ebben a kérdésben.

Péli Éva interjú közben Szergej Karaganovval
Fotó:Tilo Graser

– Hogyan lehetne létrehozni egy páneurópai biztonsági architektúrát az ukrajnai háború után, ami integrálná Oroszország biztonsági érdekeit, és kizárná a jövőbeli katonai konfrontációkat?

– Úgy vélem, hogy európai biztonsági rendszer, mint olyan már nem lesz. Ha valaha is szükségünk lesz egy új struktúra létrehozására, annak összeurázsiai jellegűnek kell lennie. Kétlem, hogy egy szűk európai formátumban egyáltalán szükség lesz rá. Ami Ukrajna megmaradt területeit illeti, feltétlenül szükségesnek tartom ott egy demilitarizált zón,a és akár egy repüléstilalmi zóna létrehozását. Csökkentenünk kell a katonai aktivitást az Oroszországgal határos régiókban, és ennek megfelelően kölcsönös lépéseket várunk. Azt kimondottan szeretném, ha finn szomszédaink megsemmisülnének egy háború esetén. Ezért jobban tennék, ha jelentősen csökkentenék a katonai aktivitást a területükön. Talán egyszer meg tudunk állapodni, de európai biztonsági rendszer már nem létezik. Elpusztult Európával együtt. Európa hanyatlik, és nincs szükségünk többé európai biztonsági rendszerre. Mi egy eurázsiai rendszer keretein belül gondolkodunk és cselekszünk. Ebben a képben Európa csak Eurázsia kellemetlen nyugati kinövése.

– Pontosan hogy képzelhető el Európa bevonása a tervezett eurázsiai biztonsági és rendészeti rendszerbe?

– Néhány európai országot be kell vonni az új orosz együttműködési és biztonsági rendszerbe. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi nehéz szakasz leküzdése után Közép- és Dél-Európa országainak nagy része csatlakozni fog az általános eurázsiai biztonsági architektúrához. Abban nem vagyok biztos, hogy Németország és az északnyugat-európai országok valaha is csatlakozhatnak. Bár miért is ne? Talán egyszer meggondolják magukat.

– A Nyugat azt állítja, hogy az orosz elnök nem kész a tárgyalásokra, ezért szankciókkal és fegyverszállításokkal kell nyomást gyakorolni rá. Vlagyimir Putyin azonban többször is kinyilvánította tárgyalási szándékát. Mi a véleménye erről az ellentmondásról?

– A konstruktív együttműködési lehetőségeink a Nyugattal teljesen kimerültek. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök mindent megtett a párbeszéd fenntartásáért. Most az egyetlen feladatunk az, hogy ismét felébresszük nyugati partnereinkben az állati, ösztönös félelmet az elkerülhetetlen pusztulástól. Csak ez az érzés képezheti a további tárgyalások alapját. Nagyon jól emlékszünk arra, mit jelent az európai agresszió. Emlékszünk a Napóleon seregének inváziójára, amely 24 európai nyelven beszélt. Emlékszünk az európai intervenciósok atrocitásaira az első világháború utáni polgárháború idején. Emlékszünk arra, hogy szinte egész Európa, kivéve Görögországot és Jugoszláviát, Hitler zászlaja alatt harcolt ellenünk a Nagy Honvédő Háborúban. Ennek a múltnak véget kell vetni. Kötelességünk végleg kiirtani Európából a háborúskodás szörnyű szokását.

– Szergej Alekszandrovics, ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszországnak ismét „állati félelmet” kell keltenie Európában a béke kikényszerítéséhez. Az ilyen retorika – melyben felmerül a nukleáris fegyverek bevetésével járó lehetséges „utolsó akció” gondolata – rendkívül negatív visszhangot vált ki Nyugaton. Hogy ítéli meg a helyzetet, ez a félelemkeltő stratégia nem vezet-e kritikus és ellenőrizhetetlen eszkalációhoz, ahelyett, hogy a Nyugatot „észhez térítené”?

– Oroszországnak abszolút semmire sincs szüksége a Nyugattól. Nem érdekel minket a területének egy négyzetmétere sem, semmilyen erőforrás. Nincs szükségünk semmire a Nyugattól, kivéve, hogy bukjon el. A Nyugat, mint mindig a történelemben, erkölcsi, politikai, gazdasági és katonai fenyegetés forrása. Ma ez a fenyegetés talán a legkoncentráltabb és legélesebb formáját öltötte. Ismétlem, én éppen azzal foglalkozom, hogy Oroszországot teljes mértékben elkülönítsem ettől a nyugati fertőzéstől – legyen szó katonai, politikai vagy morális értelemben.

– Mikor és hogyan érhet véget az ukrajnai háború? Mi a végső célja Oroszországnak ebben a háborúban?

– A korábban Ukrajnának nevezett terület egy része az Oroszországi Föderáció szerves részévé válik. A megmaradó területen egy teljesen denacifikált és demilitarizált zónát kell kialakítani. E zóna ellenőrzéséhez semleges békefenntartó kontingens bevonása szükséges, amelybe célszerűen kizárólag ázsiai vagy afrikai országokból származó erőket kell delegálni. Alapvető feltétel, hogy az európai erőket kategorikusan ki kell zárni a békefenntartó szerepkörből, mivel jelenlétük közvetlen veszélyt jelentene, és elkerülhetetlenül a konfliktus kiújulásához vezetne. Ennek a zónának mentesnek kell lennie minden nehézfegyverzettől. Továbbá repüléstilalmi zóna bevezetése szükséges annak biztosítására, hogy onnan ne indulhassanak drónok. A célunk a NATO bővítése körüli hisztéria megszüntetése, valamint egy stabil pufferzóna létrehozása a felemelkedő Oroszország és a széteső Európa között. Meg kell szüntetnünk ennek a háborúnak a kiváltó okait. (Nem az a követelésünk, hogy a NATO azonnal bomoljon fel – bár reméljük, hogy ez magától is megtörténik.) Ennek eredményeként Ukrajna egy kisebb része Oroszország részévé válik, a többi pedig stratégiai biztonsági párnaként fog szolgálni. Ütközőzónaként, amely elválasztja az erősödő Oroszországot a háborús és elkerülhetetlenül széteső Európától.

– Gyakran beszél Oroszországról, mint egy különleges, „istenfélő” civilizációról, amelynek küldetése a valódi értékek védelme a „nyugati fogyasztói kultusz” ellen. De ha a civilizációs fejlődés logikáját nézzük, nem veszett-e el a harc spirituális és morális aspektusa, ha katonai erőhöz kell nyúlni?

– Mi azt hirdetjük, hogy a Szellem, a Becsület és a Lelkiismeret kell, hogy társadalmunk legfőbb és megváltoztathatatlan értékei legyenek. Ami az erő alkalmazását illeti, bizonyos esetekben kétségtelenül szükséges. Ha a Sátán szülöttével van dolgunk, akkor a Sátánnal harcolni kell. Európa most az Sátán szülöttje, és ez egy szent háború.

– Ön az eurázsiai orientáció erősítését javasolja Oroszország számára, és sok orosz eurocentrizmusát „elmaradottnak” nevezi. Mit jelent ez konkrétan Oroszország kulturális, gazdasági és politikai identitása szempontjából a jövőben?

– Igazi természetünkből kiindulva tekintünk a jövő felé. Oroszország eurázsiai ország. A három évszázadon át tartó „európai utazásunk” túlságosan hosszú volt. Azt már a XIX. és XX. század fordulóján be kellett volna fejezni. Spirituális örökségünk délről származik, onnan jött a kereszténység, az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus. Politikai kultúránkat nagyrészt a Nagy Mongol Birodalomtól, a Hordától vettük át. Nagy Péter, a mongol időszak utáni elmaradottság leküzdése érdekében, katonai technikát és tudományt hozott nekünk Európából. Ezeket az európai vívmányokat megtartjuk magunkban, és semmi esetre sem leszünk „antieurópaiak”. Éppen ellenkezőleg, igazi európaiakká válunk, mivel a mai Európa elutasít minden alapvető értéket, amely egykor az emberi civilizáció zászlóshajójává tette. Így mi megtartjuk azt, amit ők elutasítanak.

– Tekintettel a javasolt masszív szibériai fejlesztési programra, amelynek célja a régió több millió fős betelepítése, Oroszország jelenlegi demográfiai kihívásai mellett mennyire tekinthető reálisnak a népesség ilyen intenzív növelése?

– Komoly és széleskörű programon dolgozunk, amelyben ezrek vesznek részt. Nincs szükségünk arra, hogy Szibéria demográfiai vagy gazdasági mutatóit az Oroszország európai részének mutatóival egyenlővé tegyük, mivel a szibériaiak átlagosan hatékonyabbak, mint az átlagos oroszok. Ráadásul ma a legújabb csúcstechnológiák állnak a rendelkezésünkre. A fő feladatunk, amin dolgozunk, hogy Szibériát modernné, érdekessé és ellenállhatatlanul vonzóvá tegyük. Szibéria nem börtön és nem elmaradott hely, hanem a JÖVŐ FÖLDJE. Gyönyörű hely. Rendszeresen járok oda, és minden alkalommal hatalmas lelki és fizikai feltöltődéssel térek vissza. A jövő éppen ott van! Szibéria a jövő régióival, Ázsiával határos. Stratégiai orientációnk nemcsak Keletre, hanem Délre is irányul. Versenyelőnyei – hatalmas energiaforrások, kimeríthetetlen szántóföldek és vízkészletek – révén Szibéria „Ázsia éléskamrája” lehet és kell, hogy legyen. Ezt a potenciált Oroszország és az egész eurázsiai emberiség javára fogjuk felhasználni.

– Óva int attól, hogy Oroszország megismételje a második világháború utáni hibát, és aránytalanul nagy összegeket fordítsanak Ukrajna újjáépítésére. Miért gondolja így, és hová kellene ehelyett elsősorban irányítani az orosz forrásokat?

– Természetesen kötelességünk helyreállítani az emberek életkörülményeit – beleértve a lakhatást, a gázellátást és más infrastruktúrát – azon a területen élők számára, amelyet korábban Ukrajnának hívtak. Ez különösen vonatkozik azokra a régiókra, amelyek már csatlakoztak és csatlakozni fognak az Oroszországi Föderációhoz. Ezeknek az új régióknak fontos agrárközpontokká kell válniuk, amelyek jelentősen hozzájárulnak az egész ország fejlődéséhez. Azonban figyelembe véve Európa nagyon sötét jövőképét, Ukrajna egésze stratégiai szempontból nem a jövő nagy területe számunkra. Ezért perspektivikusabb régiókra kell összpontosítanunk stratégiai befektetéseinket és terveinket. Elsősorban Szibériára és az Uralra.

– Moszkvában hallottam, hogy az orosz emberek történelmi és kulturális tapasztalataik miatt inkább a Nyugat felé húznak, mint Kelet felé. Hogyan tervezi leküzdeni ezt a szkepticizmust, és meggyőzni a társadalom nagy részét – különösen Oroszország európai felét – arról, hogy a stratégiai orientáció Kelet felé, beleértve a szibériai befektetéseket, a legfontosabb és egyetlen alternatíva az ország jövője szempontjából?

– Nem Kínába megyünk, hanem visszatérünk magunkhoz – a jobb, koncentrált lényegünkhöz. Egy kollégám pontosan megjegyezte, hogy Szibéria az orosz jellem igazi kovásza, amely a legjobb tulajdonságokat testesíti meg, így a nyitottságot, energiát, vállalkozókedvet és egészséges kollektivizmust. Éppen ezért nem annyira „átorientálódunk”, hanem visszatérünk saját identitásunkhoz. Ami pedig Kínát illeti, ez egy nagy és rendkívül érdekes kultúra. Nem áll közel hozzánk, de nem is jelent veszélyt. Az együttműködés Kínával, a barátság és a kultúrájának tanulmányozása aktív és intenzív lesz. De soha nem leszünk kínaiak, és maguk a kínaiak sem követelik ezt. Ezzel szemben a nyugati kultúra a jelenlegi degradálódott formájában, amelyet a transzhumanista értékek hatnak át, veszélyesnek bizonyult. A nyugat-európaiak mindig azt akarták, hogy „nyugat-európaiak” legyünk, de ez ellentétes Oroszország lényegével és mélységesen megalázó számunkra. Nem lehetünk és nem is kell, hogy nyugat-európaiak legyünk. A mi utunk az, hogy önmagunk legyünk.

– Azt állítja, hogy Oroszországnak a jövőben demokratikusabbnak kell lennie, mint sok modern nyugati országnak. Pontosan mit ért ez alatt? Hogyan lehet leírni az orosz jövőbeli társadalom specifikus modelljét, amelynek különböznie kell a nyugati, liberális modelltől?

– Rosszul értelmezte a szavaimat. Nem állt szándékomban Oroszországot demokratikusabbá tenni. Munkáimban többször is kijelentettem, a demokrácia a legrosszabb módja az összetett társadalmak irányításának, kizárólag a véres diktatúra marad el tőle. A demokráciák történelmileg mindig elbuktak, és tovább buknak. Nincs szükségünk a demokráciára a jelenlegi, halálra ítélt európai változatában. A történelem tele van figyelmeztető példákkal. Gondoljunk a görög köztársaságok bukására. Gondoljunk a Római Köztársaság birodalommá válására. Gondoljunk arra, hogyan váltak az olasz köztársaságok monarchiákká. Gondoljunk Pszkov és Novgorod köztársaságainak elbukására. Sőt, az egész, úgynevezett „demokratikus” Európa a maga idejében harc nélkül megadta magát Napóleonnak, és a zászlaja alá állt. Ehelyett nekünk hatékony helyi önkormányzatra és arra van szükségünk, amit én „vezetői demokráciának” nevezek. Lényegében ez egy klasszikus arisztokratikus köztársaság a legmagasabb (központi) szinten, amelyet kiegészít egy nagyon erős demokrácia a helyi szinten, ahol az emberek önállóan intézhetik helyi ügyeiket. De semmiképpen sem európai demokrácia. Megismétlem, a demokrácia a legrosszabb irányítási mód, kivéve a véres diktatúrát. Én nem akarok demokráciát Oroszország számára.

– Szergej Alekszandrovics, a kijelentései az európai rend végéről és az „állati félelem” szükségességéről rendkívül radikálisak. Hogyan reagál arra, hogy ezeket az elképzeléseket Németországban gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják, vagy elutasítják? Eljut az üzenete egyáltalán a nyugati emberekhez?

– Az, hogy nyugati szomszédaink, beleértve Németországot is, bezárkóznak az igazság elől, szörnyű, egyértelmű jel. Ők háborúra készülnek. Tetteik nem csupán a gyengeség jelei, hanem közvetlen felkészülés a katonai konfrontációra. Ezért felszólítom a vezetésünket, hogy teljes mértékben készüljön fel a háborúra és Európa megsemmisítésére, amely ismét erre a végzetes útra lépett. Ha a német média és az elit ismét harcolni akar, akkor garantálom Önnek, Németország többé nem lesz, SOHA! Országként megszűnik létezni. Németország már most is kolosszális, helyrehozhatatlan károkat okozott Európának, az emberiségnek és önmagának. Ha – amint az most látszik – ismét revánsra szomjazik, továbbra is nyilvánosan kijelentem, Németországot meg kell semmisíteni.

– Hogyan értékeli röviden az amerikai-orosz kapcsolatokat?

– Manőverezni és játszani fogunk, és az amerikaiak Oroszország aláásására irányuló kísérletei kudarcot vallanak. Ez az általuk elkövetett hatalmas mennyiségű stratégiai hibával függ össze. Három döntő hibát emelek ki. Az első és legfontosabb, az orosz elit ’90-es évek eleji beilleszkedési vágyának elutasítása a Nyugaton. Akkor megdöbbentett ez a szörnyű ostobaság. A második, Kína fejlődésének támogatása – amelyet az amerikaiak kezdeményeztek, mivel az európai „barátainknak” addigra már nem volt stratégiai gondolkodásuk – abban a naiv reményben, hogy demokratikus lesz, és alkalmazkodik az amerikai politikához. Ez tiszta idiótaság volt. A harmadik fantasztikus hiba, rövidlátó politikájukkal Oroszországot és Kínát legyőzhetetlen tandemmé tették. Együtt sokkal erősebbek vagyunk az egész Nyugatnál. Nem akarunk háborút, de ha, ne adj’ Isten, a Nyugat elszánja magát rá, mi győzni fogunk.

– A hidegháború alatt a Szovjetunió és a Nyugat hivatalos tárgyalásai mellett gyakran használtak informális vagy „titkos” kommunikációs csatornákat a válságok megelőzésére. Lát-e lehetőséget egy ilyen informális, bizalmas csatorna sürgős létrehozására Oroszország és a Nyugat között az eszkaláció kockázatának ellenőrzésére?

– Valóban, jelenleg nagyon kevés ilyen informális csatorna létezik. Próbálunk ilyen csatornákat létrehozni az európaiakkal, de ez lényegében értelmetlen. Korábban érdekes és okos beszélgetőpartnerek voltak az Európai Unióban. Azonban a jelenlegi európai elit annyira degenerálódott, hogy nincs kivel beszélni. Az amerikaiakkal a párbeszéd különböző szinteken fennmarad, bár ez meglehetősen nehézkes.

– A Közép-Európában – különösen Magyarországon, Szlovákián és Csehországban – a domináns brüsszeli politikával szembeni növekvő nézeteltérések hátterében egy alternatív napirend kialakításának tendenciái figyelhetők meg. Mennyi esélyt lát arra, hogy ezek az országok befolyásos blokkot szervezzenek és vezessenek az Európai Unión belül, amely felléphetne az EU „főáramlata” ellen?

– Úgy vélem, ha sikerül elkerülnünk a harmadik világháborút, amelyet Európa most aktívan ösztönöz, Közép-, Kelet- és Dél-Európa országainak többsége egyesül és csatlakozik az Európai Nagyrégióhoz, mint annak európai része. Mi természetesen üdvözölni fogjuk ezt a folyamatot. Ezen kívül nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyarok az egyik fő eurázsiaiak. Történelmi gyökereik és nomád örökségük teszik őket a Nagy Eurázsia természetes alapítóivá a Mongol Birodalom leszármazottai mellett.

– De Magyarország és Csehország valószínűleg a NATO tagjai maradnak…

– Várjuk meg, mi fog történni öt-tíz év múlva. Ez alatt a rövid időszak alatt a helyzet gyökeresen megváltozik. Európa vagy szétesik, vagy belekeveredik egy nagy háborúba. Őszintén remélem, hogy elkerülhetjük a nagy háborút. Azonban, ha nagy háború kezdődik, Európa egyszerűen megszűnik létezni. Inkább azt gondolom, hogy Európa szét fog hullani.

– A nagy háború pedig nukleáris háborút jelent…

– Igen. A nagy háború nem lehet nem nukleáris. Az a felfogás, hogy egy teljes körű konfliktus Európában konvencionális maradhat, már elnézést, idióta. Mit jelent a nukleáris háború Európában? Azt jelenti, hogy a legtöbb európai ország pusztasággá válik. Egyszerűen megszűnnek létezni. A legegyszerűbb józan észnek is ellenáll az, amit azok tesznek, akik Oroszország, egy nukleáris hatalom elleni háborúról beszélnek. Saját népeiket ítélik pusztulásra. Sajnos, az európai vezetés nemcsak a történelmi emlékezetet, hanem az elemi, fizikai félelemérzetet is elvesztette.

(A cikk eredetileg németül itt jelent meg: https://multipolar-magazin.de/artikel/interview-karaganow .  Magyarra Péli Éva fordította.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com