„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Minszk-3-at kényszerítene Moszkvára Washington

2023. dec. 18.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az amerikai kormány továbbra is elkötelezett Ukrajna támogatása mellett, a republikánusok azonban már kevésbé. A kérdés az elnökválasztási kampány közeledtével egyre élesedő belpolitikai csaták részévé válik, ami az ukrán sikerek elmaradásával tetézve megnehezíti Joe Biden és csapata dolgát. A Fehér Ház a megváltozott helyzethez alkalmazkodva új, a jelenlegi frontvonalak megtartására koncentráló, és Ukrajna számára a mostaninál jobb tárgyalási feltételeket teremtő stratégiát készít elő. Mi ennek a stratégiának a lényege, és meddig húzná el az Egyesült Államok a háborút? Hogy jönnek ehhez a minszki megállapodások?

„Amerika egyre inkább befelé fordul, az elnökválasztásra fókuszál, és ez alapvetően meghatározza majd a 2024-es évet is. Így hiába támogatnák továbbra is a demokraták Ukrajnát, ez már nem olyan egyszerű” #moszkvater

„Amerika egyre inkább befelé fordul, az elnökválasztásra fókuszál, és ez alapvetően meghatározza majd a 2024-es évet is. Így hiába támogatnák továbbra is a demokraták Ukrajnát, ez már nem olyan egyszerű”
Fotó:EUROPRESS/Mandel NGAN/AFP

Eljött a kijózanodás ideje. A nyugati blokk most szembesül a számára kiábrándító valósággal, miszerint Ukrajna a jelenlegi támogatás mellett nem képes legyőzni Oroszországot, és belátható időn belül helyreállítani az ország területi egységét. A mostaninál intenzívebb nyugati támogatásra azonban Kijev nem számíthat. Sőt, a jelenlegi trend fenntartása is mind nagyobb nehézségekbe ütközik. Ebben a helyzetben megkezdődött az egymásra mutogatás, kiéleződött a viszony Kijev és Washington között, valamint felerősödtek az ellentétek Ukrajnán belül is. Változik a nyugati kommunikáció is. Az önbecsapás utáni kijózanodásból fakadó csalódottság kitapintható. A fősodor elemzői hirtelen megvilágosodtak, és már hagynák ezt az egész háborúsdit, és leültetnék az ukrán vezetést tárgyalni. Ennek elősegítésére egyre gyakrabban vetik fel Zelenszkij leváltását is. Valahogy így van ezzel a politikai elit is, ám nem engedheti meg magának, hogy Oroszország győzelmet hirdessen.

„De a háborúból egyelőre Moszkva sem nagyon tud kilépni, Ukrajna pedig végképp beleragadni látszik. Immár ráadásul a sokat szuggerált győzelem esélyének távolodásával”

Ilyen hangulatban utazott Washingtonba Volodimir Zelenszkij, hogy még egy elkeseredett kísérletet tegyen a katonai és pénzügyi támogatás fenntartására. Elmondta, hogy ennek hiányában Ukrajna veszíteni fog, ami egész Kelet-Európára végzetes következményekkel járhat. Az amerikai elit büszkeségére és geopolitikai érdekeire apellálva figyelmeztetett arra is, hogy ez nem csak Ukrajna, hanem a Nyugat veresége is lenne.

„Értsék meg, hogy mi nem csak magunkat védjük az orosz agressziótól, hanem Önöket is, az egész szabad világot, legfőképpen Kelet-Európát, mely Ukrajnához hasonló sorsra juthat, ha Ukrajna – támogatás híján – elveszti a háborút”

– próbált az ukrán elnök a déli határ védelmének megerősítését és a migráció visszaszorítását Ukrajna támogatásánál nagyobb prioritásnak tartó republikánus honatyák lelkére és eszéra hatni. Nagyjából ezekkel a panelekkel operált a republikánus honatyákat győzködve Joe Biden is, aki a Pentagon keretéből gyorsan kiutalt még egy 200 millió dolláros katonai támogatást. De mi ez a beígért 61 milliárdhoz képest! S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az Egyesült Államok által két év alatt nyújtott több mint 111 milliárd dollár értékű támogatás sem volt elég Ukrajna győzelméhez, akkor láthatjuk, hogy nyugati és ukrán szempontból milyen kilátástalannak tűnik a helyzet. De ebből az is világosan kirajzolódik, hogy a nyugati és az ukrán várakozások mennyire irreálisak voltak.

„Amerika egyre inkább befelé fordul, az elnökválasztásra fókuszál, és ez alapvetően meghatározza majd a 2024-es évet is. Így hiába támogatnák továbbra is a demokraták Ukrajnát, ez már nem olyan egyszerű”

Zelenszkij kitartott Ukrajna teljes felszabadításának terve mellett, közölte, hogy egyetlen négyzetmétert sem engednek át területükből, a békekötés feltételeként pedig az orosz csapatok visszavonását, és a Krím, valamint a Donbassz visszaadását szabta. Nem vett tudomást azokról a Nyugaton is erősödő hangokról, amelyek területi engedményekért cserében már békét kötnének az oroszokkal. Sőt, szeretnének Zelenszkij helyett olyan politikust vagy katonát az elnöki székbe ültetni, aki kész volna békét kötni. Mint ahogy arról sem nagyon, hogy a támogatások kérdése mind kínosabbá válik Bidenék számára.

„A Fehér Ház azonban egyelőre az egyre sűrűsödő nehézségek ellenére sem tud egyelőre kiszállni a háborúból. Ez most vereséggel érne fel, így mint azt a The New York Times a napokban megszellőztette, Kijevvel közösen olyan stratégia összeállításán dolgozik, melynek célja az ukrán alkupozíciók erősítése, és egy méltányos béke kikényszerítése”

Azt szeretnék elérni, hogy Oroszország legkésőbb 2025 végére hajlandó legyen tárgyalóasztalhoz ülni, és a háború lezárásáról érdemben egyezkedni. Az amerikai tisztviselők egyébként a lap szerint azt is megjegyzik, ha nem vált stratégiát Ukrajna, 2024 a háború eddigi legvéresebb éve lehet, mindkét oldalon súlyos veszteségekkel, minimális területi változásokkal.

A lap bennfentes forrásai szerint amerikai stratégák azon törik a fejüket, hogy miként tudnák a nyári ellentámadás kudarca után a hadi szerencsét ismét Ukrajna oldalára állítani. Ezen információk szerint az előkészítés már intenzíven zajlik egy hamarosan Németországban, Wiesbadenben sorra kerülő NATO-gyakorlaton ül majd le az amerikai és az ukrán felső vezetése az stratégiáról egyeztetni, és a terv sikeres megvalósítása érdekében Washington Kijevbe küldi Christian G. Cavoli és Antonio Aguto tábornokokat, akik szorosan együttműködnek az ukrán katonai vezetéssel.

„Eszerint Washington a támogatások csökkenése és az egyre nagyobb ukrán veszteségek következtében szűkülő katonai mozgástér miatt arra fogja kérni Kijevet, rendezkedjen be inkább védekezésre, arra fókuszálva, hogy megtartsák azokat a területeket, melyeket még mindig ellenőriznek”

Az ukrán tábornokok azonban még mindig támadni akarnak, az Elnöki Iroda pedig például a Krím kapcsán meglehetősen merész terveket sző. Az ukránok a Krím félszigetet, fegyvergyárakat, fegyver raktárakat, vasútvonalakat érintő, „szimbolikus győzelmeket” jelentő csapásokkal kapcsolatos stratégiákat fontolgatják, ehhez pedig milliós nagyságrendben kérnének tüzérségi lőszereket. Csakhogy ezt a Nyugat most nem  tudja biztosítani akkor sem, ha akarja. Az ukrán RBC hírportál egyenesen úgy interpretálta a NYT cikkét, hogy az Egyesült Államok és Ukrajna háborús stratégiája eltérő, ezért a két ország közösen újat fejleszt ki. Washington úgy véli, hogy Ukrajnának a védelemre, az erők felépítésére és egy elhúzódó háborúra való felkészülésre kell összpontosítania, míg Kijev támadásba akar lendülni, hogy kedvezőbb tárgyalási feltételeket teremtsen. Ráadásul Kijev úgy véli, hogy a harcok fő iránya az ország keleti része, Washington pedig a déli részt részesíti előnyben.

„Ez előbb-utóbb elkerülhetetlen tárgyalások tekintetében tehát egyetértés van, ám különböző úton jutnának el odáig”

De térjünk vissza az amerikai elképzelésekhez, amelyek a feltartóztatás és a jelenlegi frontvonalak megerősítésére, szó szerint bebetonozására koncentrálna. Ez egyben azt is jelenti, hogy középtávon legalábbis feladnák az Oroszország által elfoglalt területeket, azaz Ukrajna mintegy 20 százalékát. Mindenek előtt azért, hogy időt nyerjenek Ukrajna megerősítésére. Nagyjából úgy, ahogy tették ezt a minszki megállapodásokkal. A tervnek ugyanis része az is, hogy közben fejlesztenék Ukrajna hadi iparát, képessé tennék az országot arra, hogy saját maga gyártson fegyvereket, lőszereket. Ezzel az amerikai elképzelések szerint komoly terhet vennének le a nyugati blokk válláról, egyben erősítenék Ukrajna védelmi képességeit. Méghozzá már a jelenlegi, egyre nehezedő nyugati katonai támogatás részbeni kiváltásával alkalmazkodva az új körülményekhez. Washington logikája szerint ez reális veszélyt jelentene Oroszországra, amelyet így a jövő év végére vagy 2025 elejére tárgyalóasztalhoz lehetne ültetni. Ezzel egyben a Fehér Ház azt a problémát is megoldaná, hogy a jövő év végi elnökválasztásokig kezelje az ukrajnai háborúnak a demokraták számára egyre toxikusabbá váló kérdését, és elkerüljön egy a saját vereségét is jelentő ukrán kapitulációt.

„Meg kell hagyni, hogy a washingtoni elképzelések sokkal reálisabbnak tűnnek, mint Kijev vágyvezérelt, az örökké tartó nyugati támogatásra alapozó tervei. Ráadásul így továbbra is le lehetne kötni, ezzel gyengíteni Oroszországot. Hogy ennek az ukrán területek ötödének feláldozása az ára? Az Washingtont annyira nem érdekli”

Közben a 2024-es évben az ukrán hadsereg újrahúzása, harcképességének erősítése mellett tovább támadnák rakétákkal, drónokkal a Krímet, folytatódnának a diverzáns akciók, így Oroszországot állandó készültségben és feszültségben tartanák.

Nagyjából erről beszélt Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter a közelmúltban, amikor azt fejtegette, hogy Amerika és szövetségesei olyan erőt hoznának létre Ukrajna területén, amellyel hosszú időre fel lehetne tartóztatni Oroszországot. De ezt az elképzelést vázolta Jonathan Finer, a nemzetbiztonsági tanácsadó helyettese is. Mint fogalmazott, Ukrajnát olyan helyzetbe kell hozni, hogy azzal Oroszországot válaszút elé állítsák. Moszkva eszerint vagy leül tárgyalni Zelenszkijjel, vagy egy a jelenleginél jóval erősebb ellenféllel kell szembenéznie. De már Kijev is tudhatott valamit ezekről az elképzelésekről, hiszen a közelmúltban Zelenszkij és a szárazföldi erők parancsnoka, Olekszandr Szirszkij is beszélt a védelem megerősítéséről, védelmi erődítések kiépítéséről.

„Washington tehát közvetve elismeri, hogy tévedett, amikor 2022 áprilisában úgy gondolta, Oroszországot gyorsan le lehet győzni. Az oroszellenes stratégia azonban nem változik, csupán módosul, igazodik a hosszú szembenállást feltételező új realitásokhoz. Nincs tehát másról szó, mint egy Minszk-3-ba kényszerítenék bele Oroszországot, ezzel időt nyerve arra, hogy a konfliktus egy későbbi újabb intenzív szakaszára felkészítsék Ukrajnát”

Ez egyben feltételezi azt is, hogy a Moszkvát totális nyomás alá helyező brit stratégiát az új helyzethez alkalmazkodva kompromisszumokkal – az ukrán területek 20 százalékának feladása – a maradék 80 százalékra koncentráló, Ukrajnát megerősítő, ezzel Oroszországot állandó feszültségben tartó amerikai stratégia váltja fel. Ezeknek a terveknek a realizálásához azonban Washingtonnak időre van szüksége. Az ideális a konfliktus befagyasztása lenne, hogy a jelenlegi frontvonalon, alapvetően a Dnyeper mentén az új, az avgyejevkaihoz vagy a kramatorszkihoz hasonló erőd rendszer kiépítését ne állandó tüzérségi tűzben kelljen elvégezni.

„S miközben a koreai modell alapján befagyasztanák a konfliktust, az egykori NSZK mintájára a maradék Ukrajnát felvennék a NATO-ba”

Egy ilyen projekt végrehajtásához 5-7 év szükséges, és ez magában foglalja az ukrán hadsereg megerősítését is. Ez egyrészről technikai fejlődést, másrészről az állomány egymilliósra duzzasztását jelenti. Közben a korábbi minszki megállapodások tapasztalatait felhasználva mélységi, orosz területeket célzó csapásokkal állandó katonai-pszichológiai nyomás alatt tartanák Moszkvát. Erre, és úgy 20-30 Avgyejevka felépítésére az amerikai Kongresszus és az Európai Unió is biztosan találna pénzt. Egy ilyen terv az amerikai gondolkodásban világosan megmagyarázná a félig lerombolt területek feladását.

„Joe Biden ezt úgy fogalmazta meg, hogy javítani kell Ukrajna tárgyalási pozícióit, míg Kijev így billentené ki az egyensúlyából Moszkvát”

Ehhez azonban Oroszországnak is lenne egy-két szava. Egyrészt Moszkva tanult a minszki megállapodásokból, és aligha hagyná, hogy Ukrajna újraerősödjön, és számára továbbra is biztonsági veszélyt jelentsen. Arról nem is beszélve, hogy a konfliktus ilyen módon történő befagyasztásával finoman szólva sem érné el az Ukrajna megtámadásakor 2022. február 24-én maga elé kitűzött célokat. Oroszország nem engedheti meg magának, hogy az amerikai forgatókönyvnek megfelelően alakuljanak az események, így addig aligha fog leállni, amíg a maga számára megnyugtató módon nem gyengíti meg Ukrajnát. Egyszer mindenképpen eljön a tárgyalások ideje, kérdés azonban, hogy melyik oldal ülhet le jobb alku pozíciókkal. Olyanokkal, amelyekkel a tarsolyában egész Európa biztonsági rendszeréről lehetne megegyezni. Ez a háború ugyanis nem Ukrajnáról szól. Mint látjuk, amerikai szempontból sem. Jelenleg a stratégiáknak az új helyzethez alakítása folyik, de már a leendő tárgyalások jegyében. Ezekhez mindenki a jelenleginél jobb pozíciókat akar teremteni – nem utolsó sorban a fronton –, így aztán feltehetően a 2024-es évet is e háború közepette éli meg Európa.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Jó írás!
    De nem szabad megfeledkezni az orosz radikálisokról, eddig Donbaszba és a Wagner által Moszkvától messze lehetett küldeni őket, Lényeg: valahol máshol hozzák létre az “Orosz Álmot”. Orosz elitnek, hacsak nem szeretnék, ha a status qua ami eléggé felborulni látszik nagyon megbillenyjen, akkor a béke is úgy kell, hogy ezek a csatornák továbbra is meglegyenek, a patrióták legyenek távol Szent Pétervártól és Moszkvától!

  2. Várhatóan az oroszok a Nyugat eddigi viszonyulásából kiindulva (kiemelten pl. Minszki egyezményekkel kapcsolatos trükközgetések) nagyon kemény feltételeket fognak szabni.

    Csak ismételni tudom korábbi hozzászólásom:
    Mearsheimer december elejei beszélgetésében tartósan befagyott konfliktust vízionál, amely igazából a konfliktus fő kezdeményezőjének, az USA-nak sem válik előnyére. https://www.youtube.com/watch?v=r4wLXNydzeY
    A nagyon hosszú beszélgetés több témával is foglalkozik, érdeklődés szerint kiválaszható.
    Lex Friedman még 2023 májusban beszélt a három Oscar-díjas Oliver Stone-nal, aki több, az ukrajnai konfliktusról szóló filmet forgatott. Erősen ajánlott.
    https://www.youtube.com/watch?v=Ov567pDEMEM
    https://www.youtube.com/watch?v=ygAqYC8JOQI&t=2728s

  3. Nézem a képet. Biden elnök és Zelenszkij hátulról. Éppen elmennek..
    Istenem! Milyen jó is lenne ha végleg elmennének valahová. Akkor véget érne ez az értelmetlen háború.

    • Akár egy jó plakátot is lehetne csinálni a képből, “Továrisi konyec” vagy valami hasonló felirattal…
      :)

KAPCSOLODÓ CIKKEK

A „sencseni trojka” megrémíti Európát

2026. nov. 19.
„Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

Egyre inkább totálissá válik az ukrajnai háború

2026. nov. 19.
Egy ukrán kombinált rakéta- és dróntámadás következtében összeomlott Krímet Oroszországgal összekötő stratégiai híd egyik, 227 méter hosszú ...

Miért áll az orosz társadalom többsége Putyin mögött?

2026. nov. 19.
A miért tartanak ki az oroszok Vlagyimir Putyin mögött kérdésre a nyugati fősodor információs buborékban általában azt a magyarázatot kapja ...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK

© 2018-2026 - #moszkvater