„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Eurázsia Központ
„Trump alatt az amerikai külpolitikai hangsúlya a kínai befolyással szembeni fellépésre és a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítására helyeződött”
Fotó:EUROPRESS/ISAAC LAWRENCE/AFP
Közép-Ázsia hagyományosan nem volt, és jelenleg sem az amerikai külpolitika kiemelt prioritása, azonban ez a helyzet akár változhat is a második Trump-kormány külpolitikai és tanácsadói összetétele, valamint a geopolitikai folyamatok alakulásának a fényében, amely a változó geopolitikai dinamikai folyamatok fényében átformálhatja az Egyesült Államok Közép-Ázsiához való hozzáállását. Az Egyesült Államok Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája 2019-2025: A szuverenitás és a gazdasági jólét előmozdítása elnevezésű stratégia elfogadása (még az első Trump-kormány idején) az, ami jelenleg is dominálja Washingtonnak Közép-Ázsiával kapcsolatos álláspontját.
„Közép-Ázsia amerikai külpolitikában elfoglalt helye nagyon marginális”
Ezt jól mutat az is, hogy történelem során – a közép-ázsiai országok Szovjetuniótól történő függetlenedése óta – még egyetlen hivatalban lévő amerikai elnök sem látogatott el a régióba, illetve egészen a közelmúltig nem tartott elnöki szintű csúcstalálkozót a közép-ázsiai országok vezetőivel. Emellett Washington számára maga a régió is gyakran háttérbe szorult más globális prioritások – Közel-Kelet, ázsiai-csendes-óceáni térség – miatt. Azonban arra volt már példa, hogy közép-ázsiai vezetők látogatást tettek az Egyesült Államokba, de találkozniuk az amerikai elnökkel még így sem sikerült, ami aláhúzza a régióval kapcsolatos marginális vagy periférikus amerikai hozzáállást.
„Ugyanakkor Közép-Ázsiának az amerikai külpolitikában elfoglalt periférikus álláspontjában a 2023 szeptemberében az öt közép-ázsiai ország vezetőjének és Joe Biden amerikai elnök részvételével megrendezett első amerikai-közép-ázsiai csúcstalálkozó változást hozott”
Ez lett az első alkalom, amikor a régió országainak vezetői és az amerikai elnök között személyes találkozóra került sor. E példa nélküli csúcstalálkozó ellenére azonban a magas szintű interakciók továbbra is ritkák maradtak a régió és Washington között. 2024-ben ugyan sor került egy külügyminiszteri találkozóra, amelynek az eredménye az amerikai külügyminiszter követelőző hozzáállása miatt nem váltott ki pozitív visszhangokat a régióban. Ugyanakkor 2024-re ezek a találkozók már arra a következtetésre engedtek utalni, hogy bár az amerikai külpolitika figyelem megnövekedhetett a régió iránt, azonban Közép-Ázsia továbbra sem áll az amerikai külpolitika fókuszában, mivel, ahogy a tapasztalat – Közel-Kelet, Ukrajna, Tajvan – is mutatja, az Egyesült Államok külpolitikáját inkább a globális eseményekre, mintsem a regionális prioritásokra történő reagálás jellemzi.
„Más szóval Washington nem a régió fontossága, hanem olyan külső tényezők miatt vállalt/vállalhat szerepet a régióban, mint az afganisztáni háború, vagy Oroszország történelmi befolyásának ellensúlyozására tett kísérletek”
Azonban az is igaz, hogy az amerikai hadsereg afganisztáni szerepvállalás növelte Washington számára Közép-Ázsia stratégiai jelentőségét (például a Manasz légi bázis Kirgizisztánban, amely egykor az afganisztáni háborúba induló amerikai katonai személyzet és rakomány utánpótlás egyik fő állomáshelye volt), de ez az amerikai csapatok kivonásával a régió ilyen jellegű felértékelődése meg is szűnt.
Trump alatt az Egyesült Államok közép-ázsiai politikáját inkább a pragmatikus, üzletorientált megközelítés jellemezte, amely kevesebb hangsúlyt fektetett a demokratikus reformokra és az emberi jogokra.
„Trump alatt az amerikai külpolitikai hangsúlya a kínai befolyással szembeni fellépésre és a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítására helyeződött”
Ezzel szemben a Biden-kormányzat növelte – az első Trump-kormányhoz képest – a magas szintű (külügyminiszteri) diplomáciai szerepvállalást a régióval kapcsolatban, hangsúlyozva a demokratikus reformok fontosságát.
Az első Trump-kormányzat idején elfogadott úgynevezett Az Egyesült Államok Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája 2019-2025: A szuverenitás és a gazdasági jólét előmozdítása ugyan jelezte a régiónak az amerikai külpolitikai szerepében betöltött „felértékelődését”, azonban ez nem jelentett tényleges, valódi változást Amerika Közép-Ázsia politikájában. A stratégiai cél a régióval kapcsolatban továbbra is egy stabilabb és virágzóbb Közép-Ázsia felépítése volt, amely szabadon, saját feltételei szerint követheti politikai, gazdasági és biztonsági érdekeit különböző partnerekkel. Washington e stratégiában pedig a következő átfogó célkitűzéseket vázolta fel Közép-Ázsiával kapcsolatban:
A szuverenitás támogatása, jogállamiság és emberi jogok védelme. Egyfajta diplomáciai elkötelezettség és segítségnyújtás a demokratikus intézmények és a gazdasági jólét megerősítése érdekében.
A terrorizmus csökkentése. Amerika kész együttműködni a közép-ázsiai országok hatóságaival a szélsőséges ideológiákkal szemben, megakadályozva, hogy a régió terrorista szervezetek központjává váljon.
Az afganisztáni stabilitás támogatása. A közép-ázsiai országok ösztönzése az Afganisztánnal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére, hozzájárulva ezzel a regionális stabilitáshoz. (Ezzel a ponttal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a közép-ázsiai országok mindegyike önmagától is érdekelt ebben a kérdésben gazdasági, kulturális, kereskedelmi és biztonsági szinten egyaránt).
Miután Donald Trumpot újraválasztották az Egyesült Államok elnökévé, az Egyesült Államok közép-ázsiai külpolitikáját továbbra is külső tényezők alakítják.
„A kormányzat Kínával szembeni agresszív álláspontja magában foglalja a szigorúbb vámok bevezetését, és a gazdasági szétválasztás folytatását, ami Kína közvetlen szomszédsága miatt közvetlenül érintheti Közép-Ázsiát”
Ha és amennyiben Donald Trump beváltja a Kínával kapcsolatban tett előzetes ígéreteit, és a második Trump-kormányzat arra összpontosít majd, hogy Kína befolyásával szemben alternatív infrastrukturális projekteket támogasson, és csökkentse a kínai beruházásoktól való függőséget a világban, akkor valószínűsíthető, hogy Washington szorosabb együttműködéseket szeretne majd kialakítani a közép-ázsiai országokkal.
„Ami Oroszországot illeti, Trump potenciálisan engedékenyebb álláspontja megváltoztatta a dinamikát Közép-Ázsiában, ahol Oroszország történelmi befolyást tart fenn”
Arra törekedett, hogy csökkentse az Ukrajnának nyújtott támogatást, és arra ösztönözte az európai szövetségeseket, hogy nagyobb terhet vegyenek magukra, egy olyan békefolyamatra törekedve, amely kedvezőbb az orosz érdekeknek. Ez a megközelítés az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai támogatás csökkentéséhez vezetett, ami kihatással van a regionális erőegyensúlyra.
A változó világrend geopolitikai kihívásokat és lehetőségeket egyaránt jelent Közép-Ázsia számára.
„A nagyhatalmakkal való kapcsolatok kiegyensúlyozása – multivektoros külpolitika – kulcsfontosságú lesz a régió országai számára”
Már csak azért is, mert az Egyesült Államokkal és Kínával való kapcsolatok megtartása, és az egymással versengő érdekek közötti eligazodások nagyon fontosak lesznek, amiben a C5+ platform kiemelt szerepet játszhat (vagy akár egy az ASEAN-hoz hasonló modellek elfogadása). A C5+ vagy angolul Central Asia + – a közép-ázsiai országok diplomáciai platformja, ahol közösen lépnek fel és tárgyalnak a régiót érintő meghatározó kérdésekről. A közép-ázsiai országok leginkább ezt a platformot a nagyhatalmakkal folytatott egyeztetések céljából használják. C5+ formátumban létezik platform a közép-ázsiai országok és az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Európai Unió, Japán, Dél-Korea és India között is.
„A gazdasági fejlődés továbbra is prioritás marad. A külső befektetések kihasználása az infrastruktúra és a növekedés érdekében előnyös, de a közép-ázsiai nemzeteknek biztosítaniuk kell, hogy az ilyen kötelezettségvállalások ne veszélyeztessék hosszú távú érdekeiket, és ne teremtsenek fenntarthatatlan függőséget”
Az Egyesült Államok Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája 2019-2025 hangsúlyozza az amerikai befektetések és fejlesztések előmozdítását, amelynek célja egy olyan kedvező környezet megteremtése, amely átlátható, nyitott és vonzó az amerikai vállalkozások számára. A gazdasági reformokra és a külföldi befektetések vonzására való összpontosítás segíthet a közép-ázsiai országoknak megerősíteni gazdaságukat, és csökkenteni az egyetlen külső szereplőtől való függőséget.
„Ugyanakkor az egyik legígéretesebb terület az amerikai külpolitika számára a régióban a Türk Államok Szervezete lehet, amely összeköti Törökországot és Közép-Ázsiát, közös kulturális, történelmi és nyelvi kapcsolatokkal rendelkező tömböt hozva létre”
Ugyanakkor a szervezet a török külpolitikai elképzeléseknek a kiszélesítése is egyben. Trump alatt ez a szervezet elnyerheti (amennyiben elnyeri) az Egyesült Államok támogatását, ami felerősítené befolyását, és támogatná az olyan infrastrukturális projekteket, mint a Zangezur-folyosó. Ez a folyosó, amelyet a Közép-Ázsiából Európába irányuló közlekedési és energiaáramlások megkönnyítésére terveztek, képes Közép-Ázsiát a nemzetközi kereskedelem és logisztika jelentős szereplőjévé emelni. Mivel az Egyesült Államok egyre inkább óvakodik Oroszország és Kína dominanciájától, az ilyen kezdeményezések támogatása összhangban van a globális szállítási útvonalak diverzifikálásához fűződő amerikai érdekekkel is. Azonban a Türk Államok Szervezetének támogatása egyúttal Törökország támogatását is jelentené, amely bonyolult geopolitika mozgásoknak is megágyazhat a régióban.
„Bár a második Trump-kormány külpolitikájának középpontjában vélhetően az ázsiai-csendes-óceáni térség állhat majd, ez nem jelenti Közép-Ázsia elhanyagolását. Inkább az, hogy Trump az ázsiai-csendes-óceáni térségre összpontosít, adott esetben még előnyöket is teremthet Közép-Ázsia számára, mivel a régió Washington számára a kínai befolyással szembeni szélesebb körű stratégiai érdekek közé tartozhat”
Ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni Közép-Ázsia potenciálját az energia, a ritkaföldfémek és a kritikus ásványkincsek terén. Újraválasztása esetén Trump növelhetné az amerikai befektetéseket ezekben az ágazatokban, különösen figyelembe véve a régió gazdag uránium- és egyéb ritka ásványi anyag lelőhelyeit, amelyek nélkülözhetetlenek a technológiai és védelmi ipar számára. Emellett az energetikai és közlekedési infrastruktúra kiépítése nemcsak gazdasági előnyökkel járna, hanem stratégiai igazodással is az amerikai érdekekhez, csökkentve a Kínától való függőséget és alternatívát kínálva Oroszország befolyásával szemben, ami azonban mind orosz, mind kínai részről feszültségeket keltene. Illetve ebben a tekintetben figyelembe kell venni azt a szcenáriót is, hogy Washington Közép-Ázsiával kapcsolatban már korántsem bír olyan gazdasági befolyással, mint Kína vagy Oroszország.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs
(A cikk eredetileg az eurazsiamagazin.hu portálon jelent meg, a cikk itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
