„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Lényegében a háború elejétől intenzívvé vált Ukrajna felfegyverzése”
Fotó:EUROPRESS/YASUYOSHI CHIBA/AFP
A Nyugat készült a háborúra. Azonnal elkezdte feszíteni a húr, ahogy Oroszország kezdett magához térni a Szovjetunió szétesése utáni sokkból. Előtte pár évig minden rendben volt, hiszen a belső szétesésével, gazdasági mélyrepülésével elfoglalt Oroszország nem jelentett rá veszélyt. Ráadásul a hidegháborús győzelem utáni mámorban, mintha kicsit el is érzékenyült volna az egykori vetélytárs megtörésén. Beleszédült a saját sikerébe, de azért arra maradt ideje és energiája, hogy a nyugati típusú berendezkedés felé terelgesse a szédelgő, térdre rogyó óriást. Közben arról sem feledkezett el, hogy kihasználva a helyzetet, ezúttal békés úton, a tőke terjeszkedésével tegye rá a kezét az egykori tagköztársaságok nélkül is hatalmas ország természeti kincseire.
„Egészen addig tartott ez az <idill>, amíg a vetélytárs vergődött, és nem kezdte felismerni az ellenségből lett befektető lekezelő mosolya mögött a vicsorgó fogakat”
Jugoszlávia bombázása végképp felnyitotta a kábulatból ébredező oroszok szemét, majd felegyenesedő és a globális porondra visszatérő Moszkva elkezdte előbb hangoztatni, majd érvényesíteni az érdekeit. Ez már kezdett egyre kevésbé tetszeni a Nyugatnak, és a világ akkori egyedüli szuperhatalma már a 2000-es évek első felében elkezdte feszíteni a húrt előbb a posztszovjet térségben gerjesztett „színes forradalmakkal”, majd a rakétavédelmi rendszer telepítésével, Oroszország egyre intenzívebb katonai bekerítésével, az Ukrajna és Grúzia NATO-tagságára tett bukaresti ígéretével. Később Washington egymás után kezdte felmondani a fegyverzet korlátozást és a stratégiai stabilitást biztosító egyezményeket is.
„Erre lépett a Putyin müncheni beszédében megígért szellemben, és tört ki előbb a grúz-orosz háború, majd ezt követte az újabb Majdanra és a kijevi puccsra reagálva a Krím <hazatérítése>”
Innentől már egyre vészesebben éleződött a Nyugat és Oroszország között a feszültség, és az angolszászok vezetésével és Lengyelország hatékony közreműködésével megkezdődött Ukrajna felkészítése a háborúra. Mint a közelmúltban az érintettek sorra elismerték, a minszki megállapodások célja is csupán az időnyerés volt, és ahogy Jens Stoltenberg NATO főtitkár a minap elmondta, az ukrán hadsereget elkezdték átformálni a nyugati sztenderdekre, és az orosz invázió megindulásáig már több mint 50 ezer ukrán katonát képeztek ki.
„Lényegében a háború elejétől intenzívvé vált Ukrajna felfegyverzése”
Ennek méreteire jellemző, hogy a nyártól még Pakisztánból is naponta fordult fegyverekkel megpakolva a brit légierő C-130-as Globemaster óriás teherszállítója Ukrajnába. Ennek fényében egyértelmű az is, miért kellett megpuccsolni a többpólusú világrend pártján álló miniszterelnököt, Imran Khant. De azon sem lepődhetnénk meg, ha kiderülne, hogy az amerikaiak kaotikusnak tűnő afganisztáni kivonulásának is köze lehet Ukrajna felfegyverzéséhez.
Ukrajnába egy éve már intenzíven ömlik a fegyver. A nyugati elit azonban arra azért vigyázott, hogy olyan rakétákat ne adjon Ukrajnának, amelyekkel mélyen támadhatnának orosz területeket. Moszkva láthatóan elfogadta ezeket a játékszabályokat. Mi mással lehet magyarázni azt, hogy a beérkező szállítmányokat az orosz erők annak ellenére nem támadták, hogy tudomásuk volt arról, hol lépik át a határt. Ezek a fegyverek eljuthattak a háborús övezetbe.
„A Kreml ugyanis minden áron igyekszik elkerülni a konfliktus eszkalációját, globálissá szélesedését, ami végül a szembenálló felek kölcsönös elpusztításához vezethetne”
Erről a ki nem mondott, ám tapintható alkuról nem nagyon beszél senki. Talán azért, mert e magasabb szempont szembe megy az ukrajnai terepen dúló háború logikájával. Oroszországban sem értik sokan, hogy miként juthatnak el háborítatlanul a nyugati fegyverek a frontra, miért nem lövik a vasutakat, ezeket a szerelvényeket, és miért állnak még a Dnyeper hídjai? A deal eddig működött. Moszkva félrefordítja a fejét, és a fegyverek eljuthatnak a frontig, cserébe a háború nem érintheti Oroszországot.
„A Nyugat azonban egyre közelebb kerül e status quo felborításához”
Egyre jobb fegyvereket kap Ukrajna. Vegyük csak Németország példáját. Előbb csak katonai sisakokat küldött, majd már a Leopardoknál tart. Az amerikaiak beljebb kezdték, ők a védekező fegyverektől jutottak el a támadókig. Ma már ott tartunk, hogy 120 kilométernél nagyobb hatótávolságú rakéták is érkeznek majd. Olaf Scholz erre azt mondja, Ukrajna a szavát adta, hogy a nyugati fegyverekkel nem lövi az orosz területeket. Komolyan! Ezt el is hiszi valaki? Háború van! Ha Kijev saját fejlesztésű technikával lőtte a több száz kilométerre lévő Engels repülőterét, akkor az ennél jobb rakétákkal ezt nem fogja majd megtenni?
„De meddig tart majd Oroszország türelme? Az ukrán lehetőségek látványos bővülésére ugyanis előbb-utóbb reagálnia kell. S mint 2022 februárjában megtapasztalhattuk, a Kreml türelme is véges”
Vlagyimir Putyin elnök és Szergej Lavrov is utalt rá, hogy a nagy hatótávolságú rakéták ellen Moszkva fel fog lépni. Ilyen válasz lehet új fegyverrendszerek telepítése Oroszország nyugati határainál, beleértve az újonnan az országhoz csatolt ukrajnai területeket is. Ez pedig azt jelenti, hogy Kelet-Európa vészesen militarizálódik, ami finoman szólva sem erősíti a régió stratégiai stabilitását. Ahogy a külügyminiszter utalt rá, addig kell kitolni a határt, hogy ezek a rakéták ne érhessék el az orosz területeket. Magyarán, ez egyértelműen a háború eszkalációját jelenti. Ha Oroszországban meglesz ehhez a politikai akarat és katonai erő is – s mindkettőre megérhet az idő –, akkor beváltja az ígéretét, ami Ukrajna számára a Szumi és Csernyihivi/Csernyigovi terület, valamint Harkiv/Harkov elvesztését is jelenheti.
„Avagy a háború kiszélesedését. Azt, hogy a NATO valamilyen formában közvetlenül is beavatkozik a háborúba”
A minap már a New York Times is arról azt feszegette, hogy az Egyesült Államok proxy szereplőből közvetlen résztvevővé vált-e már. Mint a szerző fogalmaz, a modernebb eszközök szállítása eleve az eddiginél nagyobb szerepvállalást jelent a háborúban. Mint írja, az Ukrajnának átadott, fejlett vezérléssel rendelkező eszközöket az amerikai hadsereg információs hálózata működteti, ez utóbbi pedig olyan szolgáltatási hálózat, amely az ukrajnai harcosoktól függetlenül működik, és teljesen sosem lesz megosztva velük. A Patriot esetében sem az egy üteg átadása a határkő, hanem a tűzvezetési rendszer összekapcsolása, és irányítása Ukrajnán kívülről, feltehetően valamelyik balti államból, az értesülések szerint Észtországból. „Tehát az Egyesült Államok részt vesz ezekben a katonai műveletekben, és abban a pillanatban, amint megtörténnek, küzdő félnek számít” – véli a The New York Times szerzője, megemlítve azt is, hogy tavaly tavasszal szintén az amerikaiaktól érkezett adatokkal tudta Ukrajna elsüllyeszteni a Moszkva cirkálót, és az elsősorban amerikai felderítési támogatással érte el legnagyobb hadi sikereit.
„A NATO tehát egy olyan lejtőre került, amelyen könnyen irányíthatatlanná válnak a folyamatok, és belecsúszhat a háborúba. Ilyen pillanat lehet a nagy hatótávolságú rakéták átadása, amelyre Moszkvának mindenképpen reagálnia kell”
Ezt Angela Merkel volt katonai tanácsadójától a NATO egykori főtitkár-helyetteséig a nyugati szakértők, már nem aktív katonák közül is egyre többen felvetik. Van, aki szerint már a légvédelmi rendszerek átadása csattanáshoz vezethet, a konfliktus eszkalációja pedig megnöveli az atomháború veszélyét Európában. S ehhez még hozzáteszik, hogy Ukrajna segítéséhez hasonlóan morális kötelesség a globális konfliktus, a világháború elkerülése is.
Mint láthattuk, a Nyugat, ezen belül mindenek előtt az Egyesült Államok hosszú ideje készült erre a háborúra. Most már csak az a kérdés, hogy meddig hajlandó ebben elmenni. Kész-e Oroszország gyengítésére akár az európai biztonság megrendülése árán is? S mit szól mindehhez Európa?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Bérces Zsolt says:
Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.
M.I. says:
Közvetlen háborúhoz valamelyik félnek közvetlenül meg kell támadni a másikat, de ezt egyik fél sem fogja tenni. Oroszországot senki nem fogja megtámadni, ez 100%, senki nem fog bevonulni Oroszországba, nincsen területi követelés velük szemben, nincs szándék a lerohanásukra.
Marad tehát az a lehetőség, hogy Oroszország támad a nyugati országokra, de erre is elenyésző az esély. NATO országokat nem támadhatnak egyenként, ha egyet megtámadnak mind a 30-at támadják meg. Az Ukrajnában lekötött seregükkel aligha fognak új frontot nyitni 30 ország ellen, amíg még Ukrajnával se bírnak.
Az ijesztgetés persze ingyen van, lehet próbálkozni hátha bejön, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Ukrajnának az ENSZ alapokmánya értelmében joga van megvédeni magát és a támogatóik a nemzetközi jog szerint segíthetik őket az illegális agresszióval szemben.
Rác Gábor says:
…”Oroszországban sem értik sokan, hogy miként juthatnak el háborítatlanul a nyugati fegyverek a frontra, miért nem lövik a vasutakat, ezeket a szerelvényeket, és miért állnak még a Dnyeper hídjai?”…. Nyilván ennek is megvan a maga célja, – orosz szemszögből nézve. Bár én nem vagyok szakértő, de nem elképzelhetetlen, hogy azokra a vasutakra nekik is szükségük lehet majd. Ha ez a feltételezés helytálló, akkor az orosz haderő addig nem áll meg, amíg ki nem űzi EGÉSZ Ukrajnából a “Nyugatot”. Ennek azért is nagy a valószínűsége, mert, bármiféle “egyezség”, csak befagyott konfliktust hagy maga után. A Nyugat terjeszkedni akart, és akar BÁRMILYEN áron. Ennek két módja volt. Az egyik a Kissinger-féle manipuláció, a másik az, amit id. Bush kezdett el, és a többi amerikai elnök Bidennel bezárólag folytatott. Ezt az orosz vezetés is tudja. Tűzszünethez (békéhez), mindenekelőtt bizalom kell. Ezt a “Nyugat” eljátszotta. Ráadásul, már a Föld “rest” részén már így is arcot veszített, minden propagandisztikus trükközése ellenére. Ez is az oroszok kezére játszik. Abban a pillanatban pedig, amikor az első nyugati (angolszász) katona hivatalosan is ukrajnai földre teszi a lábát, már szószerint egy második Nagy Honvédő Háború veszi kezdetét, és az valóban globális lehet… Az USA szelet akart vetni, de vihart fog aratni…
Éva says:
Üdv.
Szerintem simán gyalogolunk a 3. vh felé. Közvetlen vagy közvetett, tök mindegy. Ebben a háborúban, és amúgy a NATO korábban vívott háborúiban is mindig az USA volt az agresszor kimondva, kimondatlanul, ezt csak az nem látja, akin szemellenző van, vagy a vakfoltján keresztül nézi a világot. Akár a közel-keleten, akár a volt orosz tagköztársaságokban kirobbantott “forradalmakban”, mindig benne volt a keze. Még a lengyelek eddig (legalábbis a mi életünkben) nem tapasztalt véres szájúságukban is benne vannak, az ukránokról már nem is beszélve. Az egész nem most kezdődött, talán már 2007 körül, és Obama ideje alatt már NATO tisztek is voltak Ukrajnában felkészíteni az ukránokat, mind pszihikailag, mind harci kiképzésre. Egyidejűleg az oroszokat pedig minden területen próbálták negligálni. Gondolok olyanokra, hogy amikor szóvá akartak tenni bármilyen attrocitást, tüntetőleg kivonultak a teremből. A párbeszédet az USA és vazallusai olyan szinten elutasították, hogy épeszű ember logikusan levezethette (volna) ebből a háború kikényszerítését, legalábbis utólag mindenképpen, hamár akkor nem voltunk elég okosak. Mostmár az is látszik, hogy az oroszok az elmúlt pár évben nem véletlenül kezdtek nagy mennyiségben aranyat felhalmozni (ahogy Kína is teszi), mert most, amikor szükségük van – csökkenő bevétel okán – pénzt “szerezni”, aranyat még mindig tudnak eladni az energiaforrások helyett.
HandaBandy says:
A zsenialitás az amikor a már meglevő, össze-visszának és olykor ellentmondásosnak tűnő eseményeket
valami egy szemvillanás alatt koherens láncra fűzi. Ez a legfőbb értéke ennek az oldalnak. Nagyon viszket
az elsőszámú hatalomnak az újja a ravaszon, épeszű ember inkább ettől tart és nem a VVP “halálos
betegségeitől”
Béla says:
Megértük, hogy ma Oroszország az egyetlen fehér nagyhatalom ,és történelme során sosem támadt Európára, de mindig is hatásosan vissza vágott, ha piszkálták. Bizony, ne felejtsük el, itták már a kozák lovak a Szajna vizét, na de mi volt annak is az előzménye. “Aki nem tanul a történelemből az arra ítéltetik, hogy átélje ugyanazt”
HandaBandy says:
Érdekes, hogy még mindig nem világos egyeseknek, hogy Oroszország nem háborút akar hanem egy biztonsági zónát.
Mi van ha az orosz akció a preventív önvédelem kategóriájába esik?
Józsa Edmond says:
UKR.febr.10. -i helyzet.
Délen Ugledarnál nincs elmozdulás. Bakhmutnál elképesztő heves harcok, bent 10-20000 ukri fegyveres, folyamatosan áramlik az erősítés a város felmentésére. Borzalom: mészárszék. Resperger a tegnapi videóban elszólja magát, napi 500-900 elesett ukriról beszél (aztán gyorsan korrigál, ezek korábbi számok); ez kb. havi 45- 80 000 fős veszteség (seb.+fogság stb.): akár 5 hónap alatt nullára futhat az ukri haderő a keleti fronton (bár a sár márc.-május között lelassít). Északabbra Szeverszk körül is zsák kezd kialakulni; a kharkovi régióban az ukrik ellenállás nélkül feladtak egy kisvárost. A képeken az ukri fegyveresek több, mint fele 50+ éves (szerencsétlenek, sajnálom őket őszintén). A déli, Bakhmutba vezető utat elreteszelték, az ukrik minden áron vissza akarják foglalni – de már 500 méterrel túllépték az oroszok: kb. 800-1000 méter még a középső, utolsó szabad bevezető útig (de itt egy erdősáv lassíthat). Az északi városba vezető utat jelentősen átlépte a Wagner (1,5 km), itt Bogdanovkáig nincs település, nem véletlen az irány – ha Bogdanovka falu elesik, teljes bekerítés Bakhmutnál, mert a harmadik, mellékútvonal is lezárva lesz – itt pár száz ukri már tényleges bekerítésben, mert nem vonultak vissza Bakhmuttól északra Kraszna Gora faluból. A Wagner eredményessége mögött az is lehet, hogy a kb. 30 000, börtönből toborzott fegyveres életét nem nagyon kímélik a törzstagokkal szemben (nem engedélyezett visszavonulás, megadás esetén kivégzik őket). Ma közel tíz erőmű és áramközpont kapott találatot – egyre gyengébb az ukri légelhárítás a jelek szerint; ma legalább 170 rakéta, az eddigi legtöbb egy nap alatt– állítólag jön a harmadik támadási hullám (14:00 most). Már a sokadik felvétel kerül elő, ahol ukrik orosz hadifoglyokat végeznek ki a náci jelmondat kiséretében (Dicsőség Ukr.nak) – nem tudni, az oroszok mennyire aktívak ezen a téren, mivel nem lehet náluk okostelefon (nyilván ők sem szentek!). Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire primitív (könnyen?), hogy rögzíti a háborús bűncselekményét – ha oroszok győznek, az összes ilyet összegyűjtik, és a várhatóan nem túl hosszú életében kemény napjai lesznek egy orosz börtönben. Az ukrik állítják, Ugledárnál 30 orosz páncélozott harcjárművet iktatnak ki – a felvételről kiderül, a többsége továbbmegy. A moldáv ukránbarát kormány lemond ma. Az ukrik a lengyelek rakétázása után megint próbálnak másokat belerángatni a konfliktusba – most jelzik, orosz rakéták megsértették Moldova és Románia légterét, Románia egyelőre nem válaszol. Miután USA átverte a németeket (megígérték, ők is küldenek tankot – aztán kiderül, csak az év végén, ja… vagy később…jaja…), igyekeznek a németek is kihátrálni a fiaskóból: bejelentik, hogy 70 vagy 77 vagy legfeljebb 178 ócskavas Leopard-1 tankot átadnak a modernebbek helyett (azért olyan is megy, 2A6 talán német készletről). Ezeket nyilván újra üzembe kell helyezni, ami idő, egyébként kb. a T-62 szintje (azt hatvan éve vezették be az oroszok). A német tankküldéssel sikerül ismét egységesíteni az orosz társadalmat, mivel újra német tankok jönnek – szeptemberben a moszkvai Levada központ vezetője szerint jelentősen csökkent az orosz katonai részvétel támogatottsága; ez most változni fog. És ha a német tankok majd tucatjával égnek, az nem tesz jót a német fegyverexportnak – ki van ez találva (…). 13 órakor is erős orosz rakétázás (2. hullám). A vártnál később érkezik be a szept-okt.-i orosz mozgósítás kb. 2/3-a – dec. végére várták: ez nyilván azért van, mert a már korábban kiképzett, katonai szolgálaton átesett sorozottakat felkészítés nélkül dobják be a frontra, ahogy a nyugatiak állítják. A gyakran erőszakkal sorozott friss ukri állomány pár napos felkészítést kap (egy hét?) – többre nincs is szükség, hiszen pár óra a várt túlélési ideje egy ukri tiszt nyilatkozata szerint (az ukri tévében a riporter megkérdezi, igaz-e, hogy egy frissen sorozott, nem rendesen kiképzett ukri katona túlélési ideje négy óra a bakhmuti fronton; a tiszt rövid gondolkodás után válaszolja, egy kicsit azért több – nos, hány órával?). Végül: ha valaki még nem tudta, a sajtóban állandóan megjelenő Íesvé hárombetűs kat. elemzőcég, amely folyamatosan az orosz haderőt cikizi, a 2014-es puccsot levezénylő “Nullalandhoz” van bekötve – ott a sógornője az alapító főnök. Mindenki döntse el, mennyire független és pártatlan ez a forrás, vagy akár amit leírok most; valamint, hogy kinek, mit hisz el (itt a tények elég kevés szerepet játszanak sokaknál, a kemény véleményformálás szinte vallási fanatizmust vált ki rengeteg embernél, ld. két-három nappal ezelőtti Stier G. cikk a médiáról).
Bestof says:
Nem tudok egyetérteni azzal a vélekedéssel, hogy a háborítatlan Dnyeper hidak és a csak korlátolt hatósugarú amerikai rakéták szállítása mögött egyfajta egyezség, akár hallgatólagosan is lenne a két nagyhatalom között.
Véleményem szerint a hidak azért állnak, a vasútvonalak azért működhetnek, mert ez az orosz katonai érdek. Az orosz vezetés rájött, hogy nem a technika, a “vas” megsemmisítése fogja az ellenfél erejét lenullázni, hiszen az utángyártható, pótolható.
Az ellenfél akkor semmisül meg, amikor elfogy a hadrafogható ember, a katona. Emberből katona csak akkor lesz, ha el van látva fegyverrel. Fegyvert csak működő hidakon, működő vasúttal lehet a donbasszi húsdarálóba szállítani. Számomra ez a magyarázat.
És részben ebből fakad az óvatos nyugati fegyverszállítás is. Hiszen látják a húsdaráló működését, annak minden véres borzalmát, az ezzel szembeni ukrán tehetetlenséget, a korlátolt nyugati képességeket és ezzel a felismeréssel együtt megjelent a nyugati térfélen az a bizonyos zabszem az alsó fertályon. Kezdenek tartani az orosz szárazföldi erőktől. Bizonytalanság jelent meg, hogy képes lenne-e a NATO ez ellen a szárazföldi erő ellen a győzelem bizonyosságával hadba szállni.
Mert azt ott is látják, hogy az orosz katonai erő csak félkézzel dolgozik. Csúcstechnikáját gyakorlatilag nem veti be. Tartalékol, nem játsza ki a kártyáit. És ez minimum aggodalmakat kelt nyugaton.
Tehát félelemből, óvatosságból nem merik feszíteni jobban a húrt. Valóban nem akarnak világháborút, erre a legjobb bizonyíték a lengyelországi ukrán rakéta körüli nyugati józan viselkedés.
Véleményem szerint az orosz erők előrenyomulásának egy adott pontján a Nyugat el fogja engedni Ukrajna kezét. Tudomásul fogják venni a megmásíthatatlan tényeket.
csakafidesz says:
Ismételten előállok azzal a véleményemmel, hogy Kutuzov szelleme is itt lebeg valahol. Minél mélyebbre beengedni az ellenséget és a végén belehajtani az egész csürhét a jeges Berezinába.. Ebből kifolyólag előbb csak vissza kell húzódni, majd bekeríteni, mint Sztálingrádnál és teljesen felőrölni. Ha a végén nem lesz már frontra küldhető katona akkor lehet bemasírozni Kijevbe is. Hitler a bunkeréből mindenhová sürgönyzött, de két hadtestet már sehol nem tudtak felállítani, hogy a Berlin körüli orosz gyűrűt valahol átvágják.