„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Péter Tamás írása a #moszkvater.com számára
„Egy megosztott társadalom sehol sem jelent előnyt, ez különösen igaz egy olyan országra, ahol a külső és belső fenyegetés kézzelfoghatóbb, mint a legtöbb helyen a világban. Rövid távon a háborús helyzet és a sürgető feladatok most mindenesetre egységbe fogják kovácsolni az izraeli társadalmat”
Fotó:EUROPRESS/JACK GUEZ/AFP
Nem véletlen, hogy az izraeli hírszerző ügynökségeket a legyőzhetetlenség mítosza lengi körül, hisz azok számtalan nagy sikert könyvelhettek el történelmük során. Autoriter rezsimek megdöntésében segédkeztek, uránt szereztek Izrael atombombájához, és elkapták Adolf Eichmannt, a náci Németország egyik leghírhedtebb háborús bűnösét. Az izraeli titkosszolgálatok számos Izrael elleni összeesküvést hiúsítottak meg az évtizedek során, Hamász és Hezbollah terroristákat vadásztak le, amikor pedig arról volt szó, iráni atomtudósokat likvidáltak Iránon belül.
„Noha a nagyhatalmak hírszerző ügynökségei, a CIA, az MI6 vagy az FSZB sokkal nagyobb technikai háttérrel, jóval nagyobb ügynöki hálózattal rendelkeznek, az izraeli hírszerző ügynökségekre – köztük a Moszadra és a Shin Bet-re – a legkiválóbb hírszerző szolgálatként tekintenek”
„A világ legjobb hírszerző szolgálatai” – állapította meg a CIA egy róluk szóló jelentésben. A CIA-nek külön osztálya van az izraeli kém szervezetekkel történő kapcsolattartásra, az amerikaiak pedig a mai napig igényt tartanak a Moszad és a Shin Bet által megszerzett információkra, ami kétségkívül nagyfokú bizalmat és elismertséget jelent a CIA részéről.
Az izraeli titkosszolgálatokat nemcsak a legjobb, de a legfélelmetesebb szervezetekként tartják számon titkosszolgálati berkekben. E kémszervezetek ugyanis attól sem riadnak vissza, hogy akcióik során hasonló terrorista módszereket alkalmazzanak ellenségeik ellen, mint amiket azok alkalmaznak ellenük. Ennek egyik oka, hogy e szolgálatoknak kezdetektől egy olyan országban kell működniük, amit ellenséges államok vesznek körül, ezeket az államokat pedig csak igen kemény eszközökkel lehet elrettenteni. Nincs még egy olyan ország a világon, aminek ekkora szüksége lenne a kíméletlenül hatékony titkosszolgálatokra.
A legkeményebb játszmákban kell részt venni
Az izraeli titkosszolgálatok nem hiába tettek szert kimagasló elismertségre az idők során. Az ügynökök képességei már a hidegháború időszakában legendássá váltak, az elmúlt évtizedek terrorizmus elleni harcai során pedig tovább erősödött hírnevük. Kiváló ügynökök persze nem teremnek minden bokorban, a szolgálatok professzionális szelekciós mechanizmus által választják ki jövőbeni tagjaikat.
„A kemény, gyakorlatias személyeket részesítik előnyben, akik kiélezett helyzetekben hajlandóak elmenni a falig is, ugyanakkor eléggé intelligensek ahhoz, hogy ne fejjel menjenek a falnak”
A különleges készségeket mutató diákokat már az iskolákban, egyetemeken kiszemelik, akiket adott esetben fel is keresnek, mint potenciális ügynököket. Habár belső adottságok és képességek terén fontos a kiválóság, a szolgálatok külső megjelenés szempontjából szívesebben toboroznak átlagos, nem feltűnő embereket, hiszen az ügynökök egyik legértékesebb képessége, ha észrevétlenek tudnak maradni. Az alapkiképzés átlagosan egy évig tart, melynek során az ügynökjelöltek elsajátítják a kódrendszerek, lőfegyverek használatát, illetve a terepen végzett ügynöki munka alapjait. Nem mindenkiből lesz ügynök, a kiképzés előrehaladtával a tréning egyre nehezebbé válik, melynek folyományaként a jelöltek 30-40 százaléka is feladhatja, vagy megbukik.
„A kiválók közül is csak a legkiválóbbak válhatnak ügynökké, hisz ügynökként a legkeményebb játszmákban kell majd részt venniük”
A szolgálatban lévőknek természetesen el kell sajátítaniuk az emberölés fortélyait is, hiszen az emberölés az ügynökök világában nem bűn, hanem az állam magasabb rendű érdekeinek szolgálata. Az ügynökök mentális állapotát folyamatosan ellenőrzik, hiszen az érzelmileg instabil emberek nagy károkat okozhatnak a szervezeteknek. Ha pedig motiválatlanság vagy elégedetlenség okán valaki ki akar lépni a szolgálatoktól, ezt rövid úton lehetővé teszik, hiszen az ellenség az elégedetlenné váló ügynököket tudja legkönnyebben beszervezni kettős ügynöknek.
A fejlett technológia is kijátszható
Izraelt nem véletlenül nevezik a titkosszolgálati szlengben spyocracy-nak, azaz kémállamnak, hiszen kis államként a nagyhatalmak hírszerző ügynökségeihez mérhető kémszervezet hálózatot működtet belföldön és külföldön egyaránt. Éppen ezért felfoghatatlan, hogy a múlt hétvégén megtörténhetett az Izrael ellen elkövetett brutális terrortámadás. A Hamász meglepetésszerű támadása nemcsak annak mértékét, de megtervezettségét tekintve is megdöbbentő volt a korábbi támadásokhoz képest.
„A jelek szerint a Hamász a támadást úgy szervezte meg, hogy az izraeli hírszerző ügynökségeknek a támadás előkészületeiről sejtelmük sem volt”
Talán a sors fintora, talán tudatos tervezés eredménye, de a támadásra épp a jom kippuri háború 50. évfordulóján került sor, melynek kitörése 50 évvel ezelőtt ugyanolyan váratlanul érte Izraelt, mint a jelenlegi támadás.
A Hamász sikeres támadása azért is meghökkentő, mert Izrael a Gázai övezetet – a hagyományos hírszerzési technikákon kívül – a legmodernebb digitális megfigyelési technikák garmadájával figyeli meg, mely többek között magába foglalja az arcfelismerő programok, csúcstechnológiás drónok és MI-alapú kémprogramok használatát is. Az izraeliek olyan speciális lehallgató szoftvereket is alkalmaznak, melyekről a közelmúltban derült ki, hogy azokat észrevétlenül képesek feltelepíteni a különböző elektronikus eszközökre a Gázai övezetbe történő belépéskor. Az akció során a Hamásznak számos helyen sikerült áttörnie a határkerítést és a műszaki zárat is, pedig a közel 65 km hosszú műszaki zár tulajdonképpen egy „okos fal”, radarral, kamerákkal, földalatti érzékelőkkel és egy sor egyéb megfigyelő műszerrel felszerelve.
Persze akármennyire fejlett rendszereik is vannak az izraeli titkosszolgálatoknak, mindenre lehet ellenszert találni, a Hamász harcosai pedig láthatóan nem tétlenkedtek, mi több, sikerrel alkalmazkodtak a körülményekhez.
„A napvilágot látott információk alapján a Hamász sok tekintetben visszatért a digitalizáció előtti korszakba”
Kommunikációjuk során igyekeztek mellőzni az okostelefonokat, számítógépeket, kényes találkozóikat pedig olyan helyeken intézték, melyek védve voltak a technológiai kémkedéstől. Szakértők szerint az sem kizárható, hogy a Hamász valamilyen zárt láncú kommunikációs rendszert épített ki, mellyel ki tudta kerülni az izraeli lehallgató rendszereket.
Az izraeli hírszerzés módszereire rálátók szerint az is szerepet játszhatott a titkosszolgálati blamázsban, hogy Izrael rengeteg hírszerzési információt gyűjt a Hamász tevékenysége és szervezkedése kapcsán, a hatalmas mennyiségű információ azonban ez esetben nem állt össze valami értelmes egésszé. A kémkedésnek és hírszerzésnek eleve megvannak a saját korlátai, a begyűjtött információk pedig haszontalanok, ha azokat a stratégiai és elemző részlegek nem megfelelően dolgozzák fel.
„Az utóbbi időben ráadásul mind a hírszerzés, mind a kormány elkezdett hinni egy prekoncepcióban, miszerint a Hamász is érdekelt lehet a megbékélésben és a palesztinok gazdasági prosperitásban, különböző gazdasági ösztönzőkkel meg lehet a terrorszervezetet szelídíteni”
A konszolidáció és a tárgyalási készség látszata azonban a jelek szerint az izraeli kormány és hírszerzés elaltatását szolgálta. A Hamász valójában soha nem mondott le alapvető célkitűzéseiről, melynek lényege, hogy minél nagyobb számú zsidónak kell meghalnia.
A Netanjahu-kormány is felelős?
Noha Izrael állam léte kezdetektől összekapcsolódik a terrorizmus elleni küzdelemmel, ennek kapcsán különös módon soha nem fogadtak el hivatalos doktrínát. Az izraeli titkosszolgálatok történetük során különböző stratégiákat követtek, az irányvonalakat az épp hatalmon lévő kormányok határoztak meg. A megbékélési modell a politikusokra és diplomáciára bízná a problémák kezelését, a defenzív modell a terrorizmus lehetséges célpontjait próbálja védeni. Az igazságszolgáltatási modell a terrorizmus elleni küzdelmet az állami jogrendszer keretei közé próbálja szorítani. Ezzel szemben a háborús modell a hadseregre helyezi a hangsúlyt, lehetővé téve számukra, hogy a terrorizmus megfékezése ellen minden rendelkezésére álló eszközt felhasználjanak.
„A Netanjahu által vezetett kormányok a terrorizmus kezelése kapcsán többnyire a háborús modellt részesítették előnyben, a 2022 decemberében hivatalba lépő hatodik Netanjahu-kormány is erre a modellre helyezte a hangsúlyt”
A háborús modellt azonban számos bírálat érte már a múltban is, mivel elsősorban a technológiai és a létszámbeli fölényre épít, ez pedig nem mindig előny a terroristákkal szemben. Ez a modell ráadásul túl hierarchikus és intézmény központú, ezért bizonyos helyzetekhez nem tud elég rugalmasan adaptálódni. Az állam és a terroristák közötti küzdelem egy aszimmetrikus összecsapás, melynek során a hagyományos katonai stratégiák és eszközök – mint azt a jelenlegi események is példázzák – akár még hátrányt is jelenthetnek. A Netanjahu-kabinet felelőssége nemcsak a terrorizmus ellen alkalmazott stratégia megkérdőjelezhetősége, hanem az általuk képviselt politika kapcsán is felmerül, mellyel évek óta évek óta élezik a feszültségeket és egyre inkább polarizálják a társadalmat.
„Egy megosztott társadalom sehol sem jelent előnyt, ez különösen igaz egy olyan országra, ahol a külső és belső fenyegetés kézzelfoghatóbb, mint a legtöbb helyen a világban. Rövid távon a háborús helyzet és a sürgető feladatok most mindenesetre egységbe fogják kovácsolni az izraeli társadalmat”
Mindeközben talán a világrend átalakulásának újabb fejezetéhez érkezünk, hiszen az elmúlt időszak eseményei számtalan olyan új problémát is generálni fognak, melyek nemcsak Izraelt fogják érinteni. A kialakult helyzet kezelése kapcsán Izraelnek igen felelősségteljesen kell eljárnia, hisz a folyamatok hatással lehetnek a Közel-Kelet, de akár az egész nyugati világ jövőjére is.
(A szerző politikai tanácsadó)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
csakafidesz szerint:
Lehet, hogy nem volt kudarc és a hírszerzés működött. Vannak esetek amikor a politika szól bele. Nem akarják megelőzni a provokációt, hogy legyen elegendő ok az ellentámadásra. Perl Harbor esetében pl. a radarállomások leadták a jelentést, de a katonai vezetés figyelmet kívül hagyta. Kellett egy komoly incidens, hogy a Kongresszus határozata ellenére Amerika mégis belépjen a háborúba. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset a történelemben. Például ma is kérdőjelek sorakoznak a kassai bombázás körül, stb. Az ilyen provokációk adnak okot, ürügyet a háborúk indításához. Ha csak az újabb kort nézzük, mindjárt visszamehetünk a szarajevói merénylethez, és az I. világháborúhoz. Ferenc Ferdinánd meggyilkolását sem akadályozták meg az útvonalat biztosító detektívek. (Jó kérdés, hogy miért nem.)
Sajnos most a provokáció most túlságosan jól sikerült. A légvédelem mondott kudarcot, és a híres Vaskupola mégis áttörhető egy tömeges támadással.
Azzal viszont senki sem fog előállni, hogy megkaptuk a felderítők jelentését, de nem vettük komolyan.
Rác Gábor szerint:
Nincs a világon olyan hírszezés, amelyet ne ért volna kudarc. Hogy jelen esetben kik, és hogyan okozták ezt a kudarcot, arra lehet elméleteket kitalálni, de az igazságra még hosszú ideig kell várni. Az összefüggések azonban világosak. Az ukrán-orosz háború, amit a Nyugat provokált, teremtette meg ennek háborúnak a lehetőségét. Idő kérdése volt, hogy Oroszország és Kína mikor robbantja ki Irán segítségével a közel-keleti proxy-háborúját. Pontosan tudták, hogy az (alig) leplezett antiszemitizmus, amit részben az európai migránsáradat, részben az ENSZ alamuszi asszisztálása mostanra érlelt épp Biden-éra jóvoltából, most már az USA-ban is kezd erősödni… Amikor a szaudi-iráni “kibékülés” a kínai ügyeskedéssel megtörtént, logikusan arra lehetett következtetni, hogy ez csak egy harmadik ország rovására történhetett meg (ez nem jelenti azt, hogy elfelejtették egymás zsigeri gyűlöletét a szaudiak, és az irániak). Ugyanígy az “Ábrahám-egyezmények” sem szüntették meg az iszlám államok Izrael iránti gyűlöletét… Ami a Hamasz mostani támadását illeti, ez egyértelműen “összfegyvernemi” volta révén kombinálva a “krími”-recepttel, orosz katonai tervezésű. A szervezés viszont Iránra utal. Amit részben alátámaszt a támadást követő orosz-kínai-iráni hivatalos reakció, valamint az időközben megtalált kínai-iráni-észak-koreai fegyverek nyilvános bemutatása is. Ami a műholdas megfigyelést illeti, itt nem zárható ki, hogy valamelyik a nyugati elemzők közül “félrenézett”… Clinton óta tudható, hogy a legmegbízhatóbbnak tartott szövetséges, a legaljasabb…
Budai Kornél szerint:
Az amit itt felvázoltál, ócska összeesküvés-elméletek halmaza.