„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„De az EU eddigi politikájának folytatását sejteti Ursula von der Leyen jelölése és újraválasztása is az Európai Bizottság elnöki posztjára. A választásokon – mint az várható volt – a fősodor pártjai megtartották a többséget, így radikális változásokra nem nagyon lehet számítani”
Fotó:EUROPRESS/FREDERICK FLORIN/AFP
Megerősítette az Európai Bizottság elnöki tisztségében Ursula von der Leyent az Európai Parlament. Az Európai Bizottságot az elmúlt öt évben is irányító von der Leyen végül 401 szavazatot szerzett a 720 fős parlamentben, ami a 2019-es szűk, mindössze 9 szavazatos győzelméhez képest mindenképpen meglepetés. Mindez nem a német politikus teljesítményének, sokkal inkább a fősodor elit összezárásának, és von der Leyen szavazás előtti hatékony lobbizásának köszönhető. A 188 mandátummal rendelkező Európai Néppárt (EPP) szilárdan támogatta őt, a 136 mandátummal rendelkező Szocialisták és Demokraták (S&D), a 77 mandátummal rendelkező Renew Europe és az 53 mandátummal rendelkező Zöldek szintén formálisan beálltak mögé a csütörtöki voksolás előtt. Ezek a támogatók együttesen 453 elméleti szavazatot adtak von der Leyennek, ami jóval meghaladja a 720 fős parlamentben a többségi küszöböt, de lehetett tudni, hogy sok képviselő nem szavazza majd meg a mérsékelt frakciókból sem.
„A félelem a radikálisoktól azonban erősebb volt, így a kulcsfontosságú csoportok annyira összezártak, hogy von der Leyen átléphette a 400 szavazatos határt, ami jelentős előrelépés a 2019-hez képest”
Pedig az Európai Unió már jó ideje lejtmenetben van. A migráns kérdés továbbra sem megoldott, és a bevándorlás immár Európa identitását és szociális stabilitását veszélyezteti. A gazdaság stagnál, a versenyképesség zuhan. Az átgondolatlan, „forradalmi” zöld átállás a mezőgazdaságot, a gazdákat fenyegeti. Jelentős mértékben az Oroszországgal szemben ész nélkül bevezetett szankciók miatt elszabadultak az energia árak, és ez még inkább csökkenti Európa versenyképességét. A problémákat csak tetézi az Európa perifériáján dúló háború, és annak megint csak nem az európai érdekekből kiinduló kezelése. Ebben a helyzetben logikus lett volna, hogy az EU a megújulás irányába indul el, ehelyett a többség keményen kapaszkodik a székébe, és menetel tovább a szakadék felé.
„A továbbra is balra nyitó és jobbra záró Európai Néppárt vezette többséget még az sem zavarta, hogy Ursula von der Leyent éppen az újraválasztása előtt marasztalta el az Európai Unió Bírósága”
Az EUB úgy ítélte meg, hogy az Európai Bizottság nem biztosított megfelelő hozzáférést a Covid-19 vakcina szerződésekhez, mivel szabálytalanságokat állapított meg a dokumentumok egyes részeinek szerkesztésére vonatkozó indoklásában. Az ügyet a Zöldek európai parlamenti képviselőinek egy csoportja terjesztette elő, akik 2021-ben hozzáférést kértek a szerződésekhez, és a kapcsolódó dokumentumokhoz.
A botrány előzménye, hogy a von der Leyen által vezetett Bizottság a tagállamok nevében tárgyalásokat folytatott a Pfizerrel a közös EU-s vakcinabeszerzésekről, és 2,4 milliárd euró értékben vásárolt az oltóanyagokat, további 900 millió adag megvásárlására vonatkozó opcióval. A Bizottság vakcina szerződésekról szóló tárgyalásoknál nem volt teljesen transzparens. A New York Times 2021 áprilisában megjelent riportja feltárta a von der Leyen és a Pfizer vezérigazgatója, Albert Bourla között folytatott telefonbeszélgetéseket és szöveges üzeneteket, amelyekben a vakcina szerződésekről tárgyaltak. Egy újságíró, Alexander Fanta kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben hozzáférést kért ezen szöveges üzenetek tartalmához, de a brüsszeli testület azt válaszolta, hogy nem sikerült azonosítani a kérelem tárgykörébe tartozó dokumentumokat.
„S bár az EP többsége úgy tett, mintha semmi nem történt volna, a <Pfizergate> tovább gyengíti az Európai Bizottság elnökének pozícióit, ami az unió jelenlegi állapotában aligha hiányzik Brüsszelnek”
Az EU kézi vezérlésű bírósága sem tudta teljesen elmosni a történteket, és a korrupciónak, a hivatalos iratok megsemmisítésének , valamint a hatalommal visszaélés vádja végig ott fog lebegni von der Leyen és a Bizottság feje felett.
A politikai folytonosság, az önvizsgálat hiánya, a korrekció elutasítása jól kivehető az ukrajnai háborúhoz hozzáállásban. Az Európai Unión belüli folyamatokat és a NATO jubileumi csúcstalálkozóját nézve egyértelműen úgy tűnik, hogy a Nyugat nem tud kilépni a morális burokból, egyre emeli a téteket, és hosszú szembenállásra rendezkedik be Oroszországgal. Ezen a tényen az sem nagyon változtatna, ha a globális helyzet alakulása miatt kész lenne Ukrajnát tárgyaló asztalhoz kényszeríteni, és lezárni a háború intenzív szakaszát. Erre 2025 előtt a felélénkült diplomáciai mozgás, a változó ukrán retorika ellenére sem nagyon látok lehetőséget. De az sem lepne meg, ha még a következő év nagy részét is a jelenlegihez hasonló intenzív háború jellemezné.
„Az EU hozzáállását mi sem jellemzi jobban, mint az Orbán Viktor „békemisszióját” kísérő hisztéria, valamint a hisztérikus fotelharcos, a ruszofóbiát csúcsra járató Kaja Kallas jelölése az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének”
Az Európai Tanács tagjait az sem zavarta, hogy 2021-es kormányfővé kinevezésekor az észt politikus még a külpolitikát nevezte a gyenge pontjának. Kaja Kallas jelölése azonban tökéletesen beleillik az EU jelenlegi külpolitikai irányvonalába, és azt üzeni, hogy a középpontjában továbbra is az oroszellenesség marad. Ennek jegyében elég tehát annyit mondani, hogy „Vesszen Putyin!” és „Dicsőség Ukrajnának!”. Egyértelmű, hogy Kallas jelölésével az Európai Unió deklarálja oroszellenes irányvonalát, ami a jelenlegi politikai irányvonalba tökéletesen beleillik, de mi lesz, ha a nagyok úgy döntenek, hogy tárgyalni kell Moszkvával? Ráadásul az európai külpolitika nem merül ki csupán az ukrajnai konfliktus kezelésében. Legalább ilyen súlyos kihívás a Kínához vagy éppen az Egyesült Államokhoz viszonyulás, vagy éppen a közel-keleti konfliktus kezelése. Arról már nem is beszélve, hogy Európának az egyre látványosabban erősödő „globális Déllel”, a világrend átalakulásával is kezdenie kellene valamit.
„De az EU eddigi politikájának folytatását sejteti Ursula von der Leyen jelölése és újraválasztása is az Európai Bizottság elnöki posztjára. A választásokon – mint az várható volt – a fősodor pártjai megtartották a többséget, így radikális változásokra nem nagyon lehet számítani”
Annak ellenére sem, hogy a szuverenista erők érezhetően előretörtek, és ez a tény érződni fog mindenek előtt az Európai Néppárt politikáján is. Addig azonban eleve nem lehet áttörésre számítani, míg ezek az erők megosztottak. Apró lépés a konszolidáció felé az Orbán Viktor által összehozott Patrióták Európáért frakció, azonban ne felejtsük el, hogy a szuverenista erők jelenleg is három pártcsaládba tömörülnek. Változást az orosz-ukrán háború témájának háttérbe szorulása hozhatna, hiszen ez a kérdés megosztja a radikális jobboldalt is.
Ebből következően az EU viharos, belső csatározásoktól hangos évek elé néz, a fősodornak azonban a francia példát követve egy talán utolsó nekibuzdulással még sikerül távol tartania a hatalomtól a radikális szuverenistákat. Egy időre, hiszen ez a mostani választás még korán jött a változást akaró erőknek, öt év múlva azonban már megérhet a helyzet az „üvegplafon” áttörésére az Európai Unióban is.
„Ráadásul az erőviszonyok az egyes társadalmakban már korábban átbillenhetnek, ami a fősodor várható ellenállása mellett a jelenleginél is mélyebb válságba lökheti az EU-t”
A helyzet egyre kuszábbá válhat, és ez az Európa peremén dúló háborúval együtt nehéz helyzetbe hozhatja Európát. Főképp úgy, hogy e konfliktus anyagi terheit az Egyesült Államok egyértelműen rá testálja. Az ukrajnai háború alakulása tehát alapvetően meghatározza az EU jövőjének további alakulását. S mivel Brüsszel jelenleg egyértelműen a háború folytatása mellett van, ezért rövid távon a versenyképesség tovább csökken, ami pedig megváltoztathatja a társadalmi hangulatot. Így a jelenleg európai szinten még többségben lévő pártok középtávon már maguk alatt vágják a fát, az erőegyensúly átalakulásából fakadóan kiéleződő szembenállás pedig tovább mélyíti az unión belül a politikai válságot.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Von der Leyen (vagy ahogy a rosszmájú németek mondják: von der Lügen) már egyszer felsült a nagy világpolitikai
tudásával, vagy inkább politikai nem-tudásával amikor Kínában megjelent hívatlanul és csak a macskaasztalhoz
ültették. A teljesen elszigetelődött magyar miniszterelnök pedig járt Kijevben, Moszkvában, Pekingben és
Washingtonban ahol horribile dictu, fogadták is.
Nos, ez a nőszemély, ez az inkompetens vizesnyolcas lesz továbbra is a legfőbb döntnök? Amikor nem is biztos,
hogy az EU-s regulák felhatalmazzák minderre? Mi tagadás, az EU az elvei ellenére most nem éppen az egyéni
iniciatívákat bátorító szervezet. Márpedig ennek a fontosságát a piacgazdaság nap mint nap visszaigazolja. Talán
az EU-s bürokratáknak nem ártana fölemelni a buksijukat a leveses tányérkájukból, hogy milyen társadalmi közeg
is veszi körül őket. Tovább fog az EU-s irány radikalizálódni, anélkül, hogy ennek lenne bármilyen pozitív hozadéka
is. Elkeserítő. Tényleg elkeserítő.
csakafidesz says:
Miért is ragaszkodnak bizonyos posztokhoz, ha látszólag csak “inkompetens vizesnyolcas” feladatot osztanak is rájuk? Anno, még a Demszky-érában az aluljárólakó söpredék volt piedesztálon, és aki normálisan akart élni és közlekedni az szégyellte magát helyettük. Akkoriban készült egy tévéműsor az új lumpen arisztokratákkal. Megkérdezték az egyiket, hogy miért lakik a központban, a Blaha Lujza téren? Tömör és velős volt a válasz: “Itt mindent meg tudok SZEREZNI magamnak.” Hát igen. A rátermettek megfelelő helyen mindent meg tudnak SZEREZNI maguknak. Akár lent, akár fent.
Krötinger says:
Az EU szerkezetében, működésében és politikai gyakorlatában már olyan mértéket öltött az ún. posztdemokrata hatalomgyakorlás, hogy azt már néha nehéz megkülönböztetni a totalitarizmustól. Egy semmilyen
népakarat által nem legitimált, nem európai érdekeket képviselő és az európai népek érdekeit magasról lesajnáló valaki dönt a következő 5 évben az egész kontinens sorsáról ùgy, hogy még csak le sem lehet választani… ehhez képest még egy öröklődő monarchia is felvilágosultabb államformának tűnik. Számomra az EU az évszázad politikai és emberi csődje: egy a békéért, Európa gazdasági felvirágzásáért és a humanizmus értékrendjéért elkötelezett szervezet a szemünk láttára változott át egy háborút propagáló és generáló, Európa gazdaságát súlyosan kárositó, ideológiailag elvakult, kirekesztő és az európai polgárok érdekeit és szükségleteit semmibe vevő, szektaszerű valamivé. Az én értékrendem ebben az EU- ban sajnos nincs otthon, ezzel az EU- val nem tudok, nem akarok sem azonosulni, sem szellemi közösséget vállalni.
Jakubovics Oziás says:
A címben lévő kérdésre a válasz: Amivel megbízták, a pokolba…
csakafidesz says:
„De mortuis nil nisi bonum” vitatott közmondása jut eszembe. A latin nyelvet egykori slampossággal kezelve úgy is értelmezhető, hogy a “halottakról csak jót, vagy semmit” szabad mondani, holott inkább a nekrológíróknak szánt utasításról van szó. Tehát a “halottakról jól, vagy semmit” kell mondani akkor, amikor búcsúztatják őket. Ebben a formájában sem jelenti az ‘igazat kell mondani’ kívánalmát. Lehet szép szavakkal búcsúztatni valakit úgy is, hogy ismert hibáiról nem ejtünk szót.
Miért is lovagolok ezen ennyit? Az Európai Unióról van most szó. Nekünk itt és most az Európai Unióról nem kell jót mondanunk, de legyünk őszinték: nem is lehet annyit, hogy összefoglalva felsoroljuk a méltatásakor.
Tessék? Hogy én most itt nekrológról beszélek?
Pontosan!