//Megnyeri-e Amerika az új hidegháborút?
„Napjainkban szemtanúi vagyunk annak, hogyan zajlik a két szemben álló oldalnak – egyrészt az Egyesült Államok vezette (Európa hatalmai, Japán és a többi angolszász ország alkotta) Nyugatnak, másrészt a Kína és Oroszország, valamint a hozzájuk kötődő államok kisebb csoportjaival fémjelzett Keletnek – az újra-, illetve megszerveződése, és alkalmassá tétele a hosszú távú küzdelem megvívására” #moszkvater

Megnyeri-e Amerika az új hidegháborút?

MEGOSZTÁS

Az idei év kiemelt eseményei – a koronavírus járvány hullámain kívül – az egyre elhidegülő viszony az Egyesült Államok (és szövetségesei), valamint Kína és Oroszország között. Ennek a fagyos hangulatnak a legutóbbi megnyilvánulási formái a Tajvan körüli nagyhatalmi adok-kapokban, de az Oroszország elleni nyugati gazdasági szankciókban is felfedezhetőek. Vajon mindez már egy új hidegháború része? Ha igen, milyen gazdasági-katonai tömbök fognak egymással farkasszemet nézni ebben a konfliktusban? A legfontosabb kérdés pedig az, hogy átválthat-e forró háborúba a nagyhatalmi vetélkedés?

„Napjainkban szemtanúi vagyunk annak, hogyan zajlik a két szemben álló oldalnak – egyrészt az Egyesült Államok vezette (Európa hatalmai, Japán és a többi angolszász ország alkotta) Nyugatnak, másrészt a Kína és Oroszország, valamint a hozzájuk kötődő államok kisebb csoportjaival fémjelzett Keletnek – az újra-, illetve megszerveződése, és alkalmassá tétele a hosszú távú küzdelem megvívására” #moszkvater
„Napjainkban szemtanúi vagyunk annak, hogyan zajlik a két szemben álló oldalnak – egyrészt az Egyesült Államok vezette (Európa hatalmai, Japán és a többi angolszász ország alkotta) Nyugatnak, másrészt a Kína és Oroszország, valamint a hozzájuk kötődő államok kisebb csoportjaival fémjelzett Keletnek – az újra-, illetve megszerveződése, és alkalmassá tétele a hosszú távú küzdelem megvívására”
Forrás:Orissa Post

Mark Milley, az Egyesült Államok haderejének vezérkari főnöke az aspeni biztonságpolitikai fórumon elhangzott beszédében a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokat hárompólusúként írta le. Milley a három pólusként az Egyesült Államokon kívül, Kínát és Oroszországot nevezte meg. Ez egyértelmű utalás volt a részéről arra, hogy egy új, sorrendben a második hidegháború zajlik az említett nagyhatalmak között. Itthon Kusai Sándor korábbi pekingi magyar nagykövet tanulmánya járja részletesen körül az újkeletű hidegháború különböző aspektusait.

Csakúgy, mint az első, 1946-1991 között zajló hidegháborúnak, a jelenleginek sem tudjuk meghatározni a pontos kezdetét. A szakértők szerint nagyjából 2018 elejére datálható, mivel akkorra értek be a megelőző folyamatok egy totális, komplex rendszerré. A 2017 végén kiadott amerikai Nemzetbiztonsági Stratégiában már szerepelt egy szisztematizált összegzés, a fő globális kihívó Kínához kapcsolódó viszonyrendszerről, amelyet megerősít a Biden-kormányzat ideiglenes stratégia irányelveit tartalmazó 2021. március 3-án publikált dokumentum. Szintén 2017 végére datálható, és Hszi Csin-ping államfő-pártfőtitkárnak a Kínai Kommunista Párt kongresszusán elmondott beszédéhez köthető Kína globális nagyhatalmiságának az öntudatos meghirdetése.

„Napjainkban szemtanúi vagyunk annak, hogyan zajlik a két szemben álló oldalnak – egyrészt az Egyesült Államok vezette (Európa hatalmai, Japán és a többi angolszász ország alkotta) Nyugatnak, másrészt a Kína és Oroszország, valamint a hozzájuk kötődő államok kisebb csoportjaival fémjelzett Keletnek – az újra-, illetve megszerveződése, és alkalmassá tétele a hosszú távú küzdelem megvívására”

Cikkünkben Rada Péterrel, a nemzetközi kapcsolatok korábban diplomataként Washingtonban dolgozó szakértőjével, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának egyetemi docensével elemezzük a fent leírt folyamatokat.

„A jelenlegi világrend semmiképpen sem multipoláris. Ezt Kína szeretné, ha így lenne” – mondja Rada Péter. A szakértő emlékeztetett arra, hogy a Kínai Népköztársaság (KNK) a katonai képességeit tekintve egyelőre nem globális versenytársa, inkább a regionális kihívója az Egyesült Államoknak. Jelenleg Kína a Kelet-kínai- és a Dél-kínai-tengeren, és nem utolsósorban a Tajvani-szorosban lép fel egyre agresszívabban, és igyekszik domináns szerepet játszani. E céljának az eléréséhez a gazdasági potenciálja ugyan megvan, a katonai ellenben még hiányzik.

„A kínai kommunista vezetés a fentebb említett Hszi Csin-ping beszédben 2050-re tűzte ki célként, hogy a kommunista ország globális katonai hatalommá váljon”

„Ha jól megfigyeljük hasonló utat jár be most Kína, mint az Egyesült Államok a 19-20. századi történelme során. Az Egyesült Államok először kiterjesztette a határát egészen a Csendes-óceánig. Majd következett a gazdasági megerősödés, ennek köszönhetően az érdekszféráját bővítette először az amerikai kontinensen (19. század első fele, Monroe-elv – a szerk.). Végül, a 20. század elejére világpolitikai tényezővé vált. Ne feledjük, hogy Amerika eredetileg ázsiai hatalom, pont Kínában lépett fel először az érdekei érvényesítése érdekében az ország határain túl. Ez volt a Nyitott kapuk elve 1899-ben. Azóta van jelen a távol-keleti térségben, amelyre saját érdekszférájaként tekint” – vont párhuzamot a két nagyhatalom fejlődéstörténete között Rada Péter

Kína a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása, a klímaváltozás, a kalózok elleni tengeri járőrözésben vagy az afrikai béketámogató műveletekben globális szinten egyszerre partnere az Egyesült Államoknak, és zavaró tényező a számára például a fegyverkereskedelme vagy a kiberhadviselési képességei révén.

„A három pólus megléte esetén óhatatlan, hogy a három szereplő közül kettő összefogjon a harmadik ellen”

Az orosz-kínai közeledést a hidegháború vége, és Amerika első számú szuperhatalommá válása tette lehetővé. Fontos mérföldkő volt a két szomszédos hatalom között a húsz éve megkötött jószomszédi viszonyról és együttműködésről szóló szerződés megkötése.  Orosz szemszögből a bilaterális – gazdasági, energetikai, haditechnikai – viszonyrendszert az egyensúlyozás jellemzi, ugyanis a kölcsönös függőségen keresztül kell harmonikus kapcsolatokat kialakítania Kínával.  A szakértő úgy véli, mindez nem jelenti, hogy a kínai és orosz nemzeti érdekek között ne lennének eltérések, sőt néha ütközések. Az oroszok nem nézik jó szemmel a kínaiak bevándorlását az orosz Távol-Keletre, és a szibériai területekre. Ugyanígy nem örülnek Peking közép-ázsiai nyomulásának sem, de ezeket a folyamatokat képtelenek megakadályozni. „Moszkva jelenleg Nyugatra figyel, és a Nyugattal konfrontálódik. A NATO-val lényegében felszámolta a viszonyát. A kelet-ukrajnai befagyott konfliktus egyre inkább ráég Putyinra, valószínűleg nem tud kijönni belőle presztízsveszteség nélkül” – összegez Rada Péter.

„Ennek az új hidegháborúnak a hadszíntere a korábban már emelgetett indo-csendes-óceáni térség, ahol jelenleg egyre magasabb hőfokon izzik a Tajvan státusza körüli konfliktus”

Ezzel kapcsolatban Rada Péter megjegyzi, hivatalosan Tajvan és az Egyesült Államok között nincs stratégiai megállapodás, ugyanakkor Washington többször kijelentette, hogy kész megvédeni a szigetet az egyoldalú kínai lépésekkel szemben. Ez persze nem jelenti feltétlenül a katonai eszközök bevetését. Egy hagyományos eszközökkel vívott háború esetleges kitörését sokkal inkább egy Japánt és Dél-Koreát érő fenyegetés esetén prognosztizálja a szakértő. E két állam függetlenségét ugyanis Amerika garantálja.

Rada Péter szerint az Egyesült Államok katonai fölénye birtokában Kínával szemben az elrettentés taktikáját alkalmazza. Mindezt úgy, hogy túlságosan ne hangolja maga ellen az ázsiai óriást. A legutóbbi, virtuális formában zajlott Biden-Hszi Csin-ping találkozón nem volt nyoma a korábbi agresszívebb hangnemnek.

„Érdekes mellékhadszíntérként emlegette Rada Péter az Arktiszt. Az Északi-sark a globális felmelegedés révén az új hajózási útvonalak megnyílásával egyre több lehetőséget biztosít, illetve egyre inkább vonzó a felolvadó vízfelület alatt található ásványkincseivel”

Kína számára is érdekessé vált a térség, és 2018 januárjában közzé is tette az első átfogó arktiszi irányelvét, amelyben „sarkközeli államként” definiálja magát. Azóta már kutató bázist is állított fel a sarkkörön.

A mi szűkebb régiónk közvetlenül nem érintett ebben az új hidegháborús vetélkedésben, de a hagyományos orosz, és az új keletű kínai befolyásszerzési kísérleteknek többszörösen ki van téve. A szakértő szerint térségünk keleti gazdasági orientációját az Egyesült államok ugyan elítéli, de nem kínál helyette semmilyen alternatívát.  A szakértő véleménye, hogy

„a Kínával való gazdasági kapcsolatokat maximálisan ki kell használni, de csak addig, amíg ez számunkra is előnyös. Ettől még kell tudnunk őrizni a mozgásterünket mind Moszkvával, mind pedig Pekinggel szemben. Hosszútávon valószínűleg színvallásra kényszerülünk a Nyugathoz vagy a Kelethez tartozás kérdésében”

S hogy az új hidegháború eredményeként Kína átveheti-e Amerikától a vezető szerepet a világban? Rada Péter szerint az Egyesült Államok célja nem lehet más, mint megőrizni a jelenlegi pozícióját. Ennek megfelelően folytatni fogja az Obama idején elkezdődött és Trump-érában kiteljesedett kereskedelmi háborút, és az ázsiai szövetségeseivel Kína körbezárását. Rada Péter úgy véli

„mind az Egyesült Államoknak, mind Európának fel kell ismernie, hogy a szövetség az oroszokkal elkerülhetetlen, ha meg akarják fékezni az egyre agresszívabban fellépő Mennyei birodalmat”

Mivel a jelenlegi orosz vezetés az ismert okok (autoriter, elnyomó belső viszonyok, a Krím elfoglalásának a rendezetlensége, illetve kelet-ukrajnai konfliktus folyamatos élezésében betöltött szerepe) miatt a Nyugat szemében nem fogadható el szalonképes szövetségesnek, nagy kérdés, hogy ki lesz Putyin utóda, és milyen politikát fog vinni.

MEGOSZTÁS

A Miskolci Egyetemen végeztem Politológa szakon. Több mint 10 éve dolgozok különböző minisztériumokban, jelenleg pályázat kezeléssel foglalkozok. Széleskörű ismeretségre és hasznos tapasztalatokra tettem szert a külhoni magyar szervezetekkel való kapcsolattartásban. Angolul felsőfokon, franciául pedig alapfokon beszélek. Történelmi és politikai témákban sokat olvasok, főleg angol nyelven. A politológián belül a biztonság- és geopolitika érdekel, kiemelten a posztszovjet térség és az Egyesült Államok. De szívesen írok recenziót könyvekről, filmekről, sorozatokról, valamint a sport és a politika kapcsolatáról. Eddig részt vettem több újságíró gyakornoki képzésben, és szeretnék szintet lépni.