//Lukasenko nyerésre áll
„A belarusz elnök azonban nem viccelt. A hibrid háborúban ő is húzott egy cinikusat. Elkezdett az Európai Unió nyilatkozatainak szellemében szabad utat adni a menekülteknek. Előbb a litván, majd a lengyel határon pedig kétségbeesetten kezdtek el kerítést építeni a menekültek feltartóztatására” #moszkvater

Lukasenko nyerésre áll

MEGOSZTÁS

Félretéve minden fenntartását, Angela Merkel immár másodszor hívta fel Alekszandr Lukasenkót. De ha ez nem lenne elég, az immár ügyvezető német kancellár 700 ezer eurós pénzügyi támogatást is ígért a menekültek humanitárius helyzetének rendezésére, a megbeszéléseket pedig az Európai Unióval és Belarusz között szakértői szinten folytatják. Közben pedig Minszk kompromisszum készségének jeleként egy repülőnyi iraki menekült haza is tér. A határon rekedteket valószínűleg Németország fogadja be. A belarusz elnök tehát egyértelműen nyerésre áll a Minszk és Varsó, valamint Vilnius között a menekültek körül folyó cinikus játszmában.

„A belarusz elnök azonban nem viccelt. A hibrid háborúban ő is húzott egy cinikusat. Elkezdett az Európai Unió nyilatkozatainak szellemében szabad utat adni a menekülteknek. Előbb a litván, majd a lengyel határon pedig kétségbeesetten kezdtek el kerítést építeni a menekültek feltartóztatására” #moszkvater
„A belarusz elnök azonban nem viccelt. A hibrid háborúban ő is húzott egy cinikusat. Elkezdett az Európai Unió nyilatkozatainak szellemében szabad utat adni a menekülteknek. Előbb a litván, majd a lengyel határon pedig kétségbeesetten kezdtek el kerítést építeni a menekültek feltartóztatására”
Fotó:EUROPRESS/Viktor Tolochko/Sputnik/AFP

Ismét alábecsülte a világ a belarusz elnököt. Alekszandr Lukasenko már a nyár elején figyelmeztette az Európai Uniót, hogy szankciókkal sújtott országának se pénze, se pedig akarata nincs a nyugatra, elsősorban Németországba igyekvő menekültek feltartóztatására. Ezt persze eleinte nem nagyon akarták elhinni, no meg ezen az útvonalon a nyárig kezelhető számú menekült érkezett, és a Belarusszal szomszédos két uniós ország, Litvánia és Lengyelország egyébként is előszeretettel fogadták be a politikai menekülteket. Elsősorban természetesen a belaruszokat és oroszokat, hiszen ez a fellazító politika része volt. S ha a Közel-Keletről vagy Afganisztánból, vagy Afrikából is érkezett néhány, az belefért a Lukasenko megdöntését célzó hibrid háborúba. S egyébként is, megfelelő útmutatással, különböző erdei ösvényeken keresztül észrevétlenül átjuthattak az emberek Lengyelország, valamint a balti államok területére.

„A belarusz elnök azonban nem viccelt. A hibrid háborúban ő is húzott egy cinikusat. Elkezdett az Európai Unió nyilatkozatainak szellemében szabad utat adni a menekülteknek. Előbb a litván, majd a lengyel határon pedig kétségbeesetten kezdtek el kerítést építeni a menekültek feltartóztatására”

A belarusz útvonal megélénkült. Egyrészt a balkáni megnehezülésével, majd az afganisztáni helyzet romlásával, és nem utolsó sorban azzal, hogy a belarusz állam finoman szólva felhívta a figyelmet a megnyíló lehetőségekre. Gyorsan terjedt a suttogó propaganda, s a lengyel titkosszolgálat szerint olyan pletykákat terjesztettek, hogy a lengyel-belarusz határon buszok közlekednek, és Németországba viszik a migránsokat. Az utazási irodák készségesen adtak útmutatást, a beutazást könnyebbé tették, a szankciókkal sújtott Belavia – de a Turkish Airlines is – pedig kapva kapott a megnövekedett utasforgalmon. A Belaruszba érkezőket pedig senki sem tartóztatta fel az országon belül. Sőt, még azt is megmutatták, merre van az uniós határ.

„Mindez meglehetősen cinikus hozzáállás, ám jogszerű. Minszk a menekülteknek az unió eddigi elvárásainak szellemében történő átengedésével, és jótékony terelgetésével válaszolt a megbuktatását célzó erőfeszítésekre”

Hiszen nem illegális migránsokról van szó, hanem Belaruszba, majd az EU határához törvényeket nem megsértve eljutókról. S persze, lehet a belarusz rendszert a terelésükkel, továbbengedésükkel vádolni, de ilyen alapon Törökországot, Görögországot, Szerbiát, Horvátországot vagy éppen a 2015-ös Magyarországot is szankcionálni lehetne. (Igaz, a litván és lengyel kerítés elkötelezett brüsszeli támogatását látva pedig bocsánat illetné meg Budapestet.) S közben azt se felejtsük el, hogy Minszk közben azért ezres nagyságrendben fordított vissza illegális migránsokat, és tagadta meg vízum kiadását. Október 19-től például teljesen leállították az afganisztáni, szomáliai és kongói vízumok kiadását. Irakból azonban ekkor még tovább jöttek a főképp kurd menekültek.

Azért megközelítőleg sem annyian, sőt nagyságrendekkel kevesebben, mint 2015-ben a balkáni útvonalon. Annyian ma is megpróbálnak egy hét alatt átjutni például a magyar határon, mint ahányan a lengyel-belarusz határon feltorlódtak. Így tegyük hozzá, hogy a geopolitikai és hatalmi célok által vezérelt hibrid háború áldozataiként/eszközeiként lényegében két tűz közé szorult, és egyre idegesebb két-háromezer menekült problémája csendben, precedens teremtése nélkül megoldható.

„Lukasenko cinikus, de ügyes csapdát állított. Az Európai Uniót saját morális felsőbbrendűségével szembesítette”

Jellemző az uniós zavarodottságra és cinizmusra, hogy a jelentős részben mesterségesen felfújt válságban ezúttal a nyugati sajtó beszélt kizárólag migránsokról, míg a belarusz és az orosz menekültekről. A határon demonstratívan felvonult 15 ezer lengyel rendőr és katona lépett fel erővel a menekültekkel szemben, míg a belaruszok ugyan vissza már nem engedték őket, de humanitárius segítséget nyújtottak nekik. S a világsajtót is a határ belarusz oldalához engedték oda, míg a lengyelhez nem.

Ebben a hisztérikus hangulatban sokan már fegyveres konfliktus kirobbanásával riogattak, s ilyenkor valóban könnyen elpattanhat egy húr. Ezt akarta megelőzni  Angela Merkel, aki azt is jól érezte, hogy az EU, és mindenek előtt Berlin számára a helyzet kezdett nemcsak egyre veszélyesebbé, de a morális csapda helyzet miatt kínosabbá is válni. Ezért aztán lépett, és közvetlenül tárgyalt Alekszandr Lukasenkóval. A most álszent módon őt bírálókkal nem törődve kétszer is felhívta a belarusz elnököt, akit ezzel lényegében legitimált is.

„Lukasenko számára ez egyértelmű győzelem, míg a válságot a maga javára kihasználó, magát Európa védőbástyájának szerepébe helyező Varsó számára vereség”

Lukasenko ennél többet nem nagyon érhetett el, ez viszont már eleve áttörés, hiszen a Nyugat a tavalyi választások óta nem ismeri el elnöknek, egy ideje pedig szankciókkal – immár az ötödik csomagot készítik – sújtja. A saját játékát szokás szerint kicsit túljátszó Lengyelország is elért annyit, hogy elterelte a figyelmet a jogállamiság kérdéséről, a kapcsolatfelvételt Lukasenko rendszerével viszont pofonként éli meg. Főképp úgy, hogy miközben Varsó tovább feszítette volna a húrt, addig Merkel a feje felett elkezdte megoldani a válságot.

„Nem tehetett mást, mert az Európai Unió, ezen belül is főképp Németország számára ez a helyzet nemcsak kínos volt, de már egyre komolyabban sértette az érdekeit is”

Vesztett ezzel a lépéssel a válságot Európa kárára a Moszkvára gyakorolt nyomás fokozására kihasználó Amerika – Lengyelországgal egyetemben erről is az Északi Áramlat II. engedélyezésének felfüggesztése jutott eszébe -, és a mérnökökkel azonnal a lengyel határra siető Nagy-Britannia is. Ez már eleve jó a Kreml számára. Az orosz vezetés ugyan nem mosolyoghat tovább a saját morális csapdájában vergődő EU-n, viszont megúszhatja a helyzet már számára is kínos eszkalálódását. Arról nem is beszélve, hogy közben néhány napig még a moderátor szerepében is tetszeleghetett.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.