„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A belarusz elnök azonban nem viccelt. A hibrid háborúban ő is húzott egy cinikusat. Elkezdett az Európai Unió nyilatkozatainak szellemében szabad utat adni a menekülteknek. Előbb a litván, majd a lengyel határon pedig kétségbeesetten kezdtek el kerítést építeni a menekültek feltartóztatására”
Fotó:EUROPRESS/Viktor Tolochko/Sputnik/AFP
Ismét alábecsülte a világ a belarusz elnököt. Alekszandr Lukasenko már a nyár elején figyelmeztette az Európai Uniót, hogy szankciókkal sújtott országának se pénze, se pedig akarata nincs a nyugatra, elsősorban Németországba igyekvő menekültek feltartóztatására. Ezt persze eleinte nem nagyon akarták elhinni, no meg ezen az útvonalon a nyárig kezelhető számú menekült érkezett, és a Belarusszal szomszédos két uniós ország, Litvánia és Lengyelország egyébként is előszeretettel fogadták be a politikai menekülteket. Elsősorban természetesen a belaruszokat és oroszokat, hiszen ez a fellazító politika része volt. S ha a Közel-Keletről vagy Afganisztánból, vagy Afrikából is érkezett néhány, az belefért a Lukasenko megdöntését célzó hibrid háborúba. S egyébként is, megfelelő útmutatással, különböző erdei ösvényeken keresztül észrevétlenül átjuthattak az emberek Lengyelország, valamint a balti államok területére.
„A belarusz elnök azonban nem viccelt. A hibrid háborúban ő is húzott egy cinikusat. Elkezdett az Európai Unió nyilatkozatainak szellemében szabad utat adni a menekülteknek. Előbb a litván, majd a lengyel határon pedig kétségbeesetten kezdtek el kerítést építeni a menekültek feltartóztatására”
A belarusz útvonal megélénkült. Egyrészt a balkáni megnehezülésével, majd az afganisztáni helyzet romlásával, és nem utolsó sorban azzal, hogy a belarusz állam finoman szólva felhívta a figyelmet a megnyíló lehetőségekre. Gyorsan terjedt a suttogó propaganda, s a lengyel titkosszolgálat szerint olyan pletykákat terjesztettek, hogy a lengyel-belarusz határon buszok közlekednek, és Németországba viszik a migránsokat. Az utazási irodák készségesen adtak útmutatást, a beutazást könnyebbé tették, a szankciókkal sújtott Belavia – de a Turkish Airlines is – pedig kapva kapott a megnövekedett utasforgalmon. A Belaruszba érkezőket pedig senki sem tartóztatta fel az országon belül. Sőt, még azt is megmutatták, merre van az uniós határ.
„Mindez meglehetősen cinikus hozzáállás, ám jogszerű. Minszk a menekülteknek az unió eddigi elvárásainak szellemében történő átengedésével, és jótékony terelgetésével válaszolt a megbuktatását célzó erőfeszítésekre”
Hiszen nem illegális migránsokról van szó, hanem Belaruszba, majd az EU határához törvényeket nem megsértve eljutókról. S persze, lehet a belarusz rendszert a terelésükkel, továbbengedésükkel vádolni, de ilyen alapon Törökországot, Görögországot, Szerbiát, Horvátországot vagy éppen a 2015-ös Magyarországot is szankcionálni lehetne. (Igaz, a litván és lengyel kerítés elkötelezett brüsszeli támogatását látva pedig bocsánat illetné meg Budapestet.) S közben azt se felejtsük el, hogy Minszk közben azért ezres nagyságrendben fordított vissza illegális migránsokat, és tagadta meg vízum kiadását. Október 19-től például teljesen leállították az afganisztáni, szomáliai és kongói vízumok kiadását. Irakból azonban ekkor még tovább jöttek a főképp kurd menekültek.
Azért megközelítőleg sem annyian, sőt nagyságrendekkel kevesebben, mint 2015-ben a balkáni útvonalon. Annyian ma is megpróbálnak egy hét alatt átjutni például a magyar határon, mint ahányan a lengyel-belarusz határon feltorlódtak. Így tegyük hozzá, hogy a geopolitikai és hatalmi célok által vezérelt hibrid háború áldozataiként/eszközeiként lényegében két tűz közé szorult, és egyre idegesebb két-háromezer menekült problémája csendben, precedens teremtése nélkül megoldható.
„Lukasenko cinikus, de ügyes csapdát állított. Az Európai Uniót saját morális felsőbbrendűségével szembesítette”
Jellemző az uniós zavarodottságra és cinizmusra, hogy a jelentős részben mesterségesen felfújt válságban ezúttal a nyugati sajtó beszélt kizárólag migránsokról, míg a belarusz és az orosz menekültekről. A határon demonstratívan felvonult 15 ezer lengyel rendőr és katona lépett fel erővel a menekültekkel szemben, míg a belaruszok ugyan vissza már nem engedték őket, de humanitárius segítséget nyújtottak nekik. S a világsajtót is a határ belarusz oldalához engedték oda, míg a lengyelhez nem.
Ebben a hisztérikus hangulatban sokan már fegyveres konfliktus kirobbanásával riogattak, s ilyenkor valóban könnyen elpattanhat egy húr. Ezt akarta megelőzni Angela Merkel, aki azt is jól érezte, hogy az EU, és mindenek előtt Berlin számára a helyzet kezdett nemcsak egyre veszélyesebbé, de a morális csapda helyzet miatt kínosabbá is válni. Ezért aztán lépett, és közvetlenül tárgyalt Alekszandr Lukasenkóval. A most álszent módon őt bírálókkal nem törődve kétszer is felhívta a belarusz elnököt, akit ezzel lényegében legitimált is.
„Lukasenko számára ez egyértelmű győzelem, míg a válságot a maga javára kihasználó, magát Európa védőbástyájának szerepébe helyező Varsó számára vereség”
Lukasenko ennél többet nem nagyon érhetett el, ez viszont már eleve áttörés, hiszen a Nyugat a tavalyi választások óta nem ismeri el elnöknek, egy ideje pedig szankciókkal – immár az ötödik csomagot készítik – sújtja. A saját játékát szokás szerint kicsit túljátszó Lengyelország is elért annyit, hogy elterelte a figyelmet a jogállamiság kérdéséről, a kapcsolatfelvételt Lukasenko rendszerével viszont pofonként éli meg. Főképp úgy, hogy miközben Varsó tovább feszítette volna a húrt, addig Merkel a feje felett elkezdte megoldani a válságot.
„Nem tehetett mást, mert az Európai Unió, ezen belül is főképp Németország számára ez a helyzet nemcsak kínos volt, de már egyre komolyabban sértette az érdekeit is”
Vesztett ezzel a lépéssel a válságot Európa kárára a Moszkvára gyakorolt nyomás fokozására kihasználó Amerika – Lengyelországgal egyetemben erről is az Északi Áramlat II. engedélyezésének felfüggesztése jutott eszébe -, és a mérnökökkel azonnal a lengyel határra siető Nagy-Britannia is. Ez már eleve jó a Kreml számára. Az orosz vezetés ugyan nem mosolyoghat tovább a saját morális csapdájában vergődő EU-n, viszont megúszhatja a helyzet már számára is kínos eszkalálódását. Arról nem is beszélve, hogy közben néhány napig még a moderátor szerepében is tetszeleghetett.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
