Noha a korábban beharangozott donbasszi támadás még várat magára, lassan két hónap elteltével végre körvonalazódni látszik Moszkva konkrét stratégiai célja Ukrajnában. Ez pedig nem más, mint az egykori Novorosszija területének feltámasztása akár orosz, akár szakadár zászló alatt. Persze, kérdés miképp valósulnak meg az orosz tervek, de Ukrajna sorsa mindenképp a harctéren dől el. Tudják ezt Kijev nyugati partnerei is, bár a színfalak mögé nézve a fegyverszállítások terén is akadnak problémák.

Úgy tűnik, egyes források elhamarkodottan jelentették be a donbasszi műveletek kezdetét. Bár kétségtelenül a korábbi hadműveleti szünethez képest növekedett az összecsapások intenzitása a hadszíntéren, ezek még mindig csak a későbbi offenzíva kezdetéül szolgálnak. Bár pontosan nem tudni, hogy a támadás hol, mikor és milyen erőkkel indul meg, az előkészítés egyértelműen annak közeledtére utal.

„A korábbiaknak megfelelően az elmúlt napokban a fő fókusz továbbra is a Donbassz északkeleti és délnyugati régióira helyeződött, utóbbinál némi átkötéssel Zaporozsje térségébe”

A katonai, illetve egyéb stratégiai fontosságú infrastruktúra elleni rakéta- és légitámadások tovább folytatódtak, ahogy a Nyikolajev és Harkov környéki tüzérségi párbajok is. Utóbbi ponthoz kapcsolódóan a délnyugati fronton a helyi harcokon túl továbbra sem figyelhető meg nagyobb összecsapásokkal vagy területi változással járó művelet. Ennek ellenére mindkét harcoló fél egyértelműen csapaterősítést végez a régióban, orosz források szerint az Odessza környéki, és délnyugat-ukrajnai ukrán haderő többségét a hadvezetés Nyikolajev térségébe csoportosította át.

 Éjszakai tüzérségi aktivitás Nyikolajev közelében

A legutóbbi jelentésünkben említett Nyikolajev környéki rotáció megkezdődött, ám viszonylag lassan halad, mivel nincsen elegendő személyzet a teljes váltáshoz a frontvonal egésze mentén. Egyelőre nem tudni, hogy milyen módon, és mikor kívánja az orosz hadvezetés a délnyugati frontot dinamizálni, de nagy valószínűséggel arra az elkövetkező hetekben sor fog kerülni.

„A Donbassz esetében egyelőre a lassú felőrlő harcok dominálnak”

A harcok központja északon továbbra is az izjumi kiszögellés, illetve a Donyecki, Luganszki, Harkovi területek határán fekvő Szeverodonyeck és Liszicsanszk városai. Mindkét esetben fokozatosan zajlik az ukrán védműveket felszámoló lassú orosz előrenyomulás erős harcok közepette. A tüzérségi taktika is változni látszik, amelynek súlypontja egyre inkább az előrenyomuló csapatok aktív támogatása fele mozdul el a korábban az ukrán defenzív vonalak ellen alkalmazotthoz képest.

A donbasszi front déli szakaszán az orosz-donyecki csapatok lokális sikereket könyvelhettek el eddig. Több környező falu elfoglalása mellett viszont a közlekedési szempontból fontos Guljajpolje és Velikaja Novoszelka települések egyelőre ukrán kézen vannak. Hasonlóan kiemelt jelentőségű a Zaporozsjét Donyeckkel összekötő H15-ös autópálya, mivel egyrészt ez számít a Donyeck környéki ukrán erők utolsó utánpótlási útvonalának, másrészt birtoklása utat nyit nyugat felé egészen Zaporozsjéig. Többek közt a Donyeck elővárosának tekintett Marjinka ukrán védői is a H15 autópálya révén tudnak még kitartani.

„Mariupolban az Azovsztal közvetlen ostroma elmaradt, de ez nem jelenti még a helyi hadműveletek végét”

A saját erők védelme szempontjából teljesen érhető Vlagyimir Putyin döntése, mivel az acélmű alatt futó katakombák elleni gyalogsági támadás túlságosan magas veszteséggel járna. Viszont az Azovsztal blokádjával egyidőben a légi- és tüzérségi csapások tovább folytatódnak, amelynek végső célja a még megmaradt, nagyjából 2000 ukrán fegyveres kiéheztetése. Az alacsony készletek miatt idővel az ukrán védők vagy megadják magukat, vagy pedig megpróbálkoznak a biztos halált jelentő kitöréssel. Noha Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint erre 3-4 napon sor kerülhet, reálisabbnak tűnik az egy hetes határidő.

Vélhetően a donbasszi offenzíva közelgő megindítása miatt is döntött Putyin a mára gyakorlatilag stratégiai szinten jelentéktelenné vált Azovsztal ostromának elhalasztása mellett. A Mariupol környékén tapasztalt fokozatos orosz és szakadár átcsoportosítás is erre enged következtetni.

„A donbasszi bekerítés esetében orosz szempontból mindenképp a legnehezebb akadályt az első harmad jelenti”

Itt jórészt még a kelet-ukrajnai konfliktus nyolc éve alatt kialakított sűrű védelmi hálózaton kell Moszkvának áttörnie. Ezt követően a korábbi harcok által érintetlen terepre érve felgyorsulhatnak az események, egészen a bekerítési gyűrű zárásáig. Itt viszont ismét felettébb heves összecsapásokra kell számítani, hisz Kijev mindenképp meg akarja akadályozni a katlan bezárását. Mindezek mellett pedig természetesen ott van az ukrán kitörés, vagy a gyűrű feltörésének esetleges veszélye, amely ellen ismételten jelentős számú orosz haderő mozgósítása szükséges. Még optimista becslések mellett is legfeljebb május végére érhet véget a donbasszi hadművelet, és az ukrán csapatok felszámolása.

„Viszont a Donbassz után nagy valószínűséggel szétszakadhat az ukrán védelem”

Ha orosz szempontból sikeresen zárul a művelet, és sikerül felszámolni a legnagyobb harcértékű főerőket, megnyílhat az út Ukrajna többi területe, de legfőképp Odessza felé, illetve a Dnyeper mentén. Ugyanis míg az orosz oldalon több tízezres haderő szabadulhat fel, addig a Donbasszban felszámolt csapatok egyértelműen hiányozni fognak az ukrán védekezésből. Ezek pótlása pedig csak más területekről való átcsoportosítással lehetséges, ami viszont azoknak a védelmét gyengíti meg.

„A stratégiai célokat illetően az orosz védelmi minisztérium jóvoltából végre képet kaphatunk hogyan is képzeli el Moszkva a leendő Novorossziját”

Ugyanis a Központi Katonai Körzet helyettes parancsnoka, Rusztam Minnyekajev pénteki nyilatkozata alapján a hadműveletek második fázisának a célja a Donbassz és Dél-Ukrajna feletti ellenőrzés megszerzése. Minnyekajev szerint ezáltal mind a Krímmel, mind pedig Trasznisztriával létrejöhet a szárazföldi korridor. A hadműveletek kezdete óta közel 60 nappal Minnyekajev az első, aki konkrétan felvázolta az alapvető orosz szárazföldi stratégiai célokat. Bár politikai szinten a Kreml még jórészt továbbra is csak a nácítlanítás és demilitarizálás narratíváját hangoztatja, egyértelmű, hogy az orosz célok ennél jócskán túlmutatnak.

„Hogyan is nézhetnek majd ki ezek a területek?”

Donbassz esetében egyértelmű milyen földrajzilag behatárolt régióra gondolt az orosz fél – a szakadár köztársaságok alkotmányában lefektetett egykori Donyecki és Luganszki területekre –, ám a szárazföldi korridor kérdése már bonyolultabb. Ugyanis a Krímet tekintve technikailag ez már megoldott, és a Mariupol környéki területek elfoglalásával mind a teljes közúti, mind vasúti összeköttetés biztosított. Viszont más értelmezések szerint a krími korridor ennél nagyobb kiterjedésű lehet, miután Moszkvából és az orosz magterületről legegyszerűbb módon a Belgorod-Harkov-Dnyepropetrovszk-Zaporozsje-Melitopol útvonal érintésével lehet eljutni a Krímbe.

Ami pedig Dél-Ukrajnát és Transznisztriát illeti, az oda vezető szárazföldi korridor egyértelműen tartalmazza a nyikolajevi, odesszai területeket, illetve a dnyepropetrovszki régió Dnyepertől nyugatra eső területeit. Ezáltal megvalósulhat az általunk többször is említett Harkov-Kisinyov vonal, elvágva Ukrajna maradék területeit a Fekete-tengertől, illetve magába foglalva az orosz ajkú régiókat. Egyúttal ebben a térségben koncentrálódna az egykori Ukrajna ipari kapacitásainak, nyersanyagkészleteinek, sőt még atomerőműveinek többsége is, nem beszélve a kikötők és hajógyárak adta lehetőségekről.

Természetesen kérdés meddig akar Oroszország a háborúban elmenni, miután a katonai célok megvalósulásába a politika bármikor beleszólhat.

„De tanulva a minszki megállapodások, vagy a 2008-as grúz háború hibáiból, ezúttal Moszkva nem fog félmunkát végezni”

Habár egyes elemzések szerint a Donbassz elfoglalásával, és a Krímbe vezető szárazföldi összeköttetéssel teljesülnének az orosz stratégiai célok, mindez legjobb esetben is pürroszi győzelmet jelentene. A leendő Novorosszija – vagy a területen kialakítandó egyéb államalakulat – szempontjából ezek a régiók nem elégségesek sem a kellő stratégiai védelemhez, sem a gazdasági működéshez. Egy erős Novorosszijához – és orosz szempontból Ukrajna hosszú távú demilitarizálásához – mindenképp szükség van Harkovra, Zaporozsjére, Dnyepropetrovszkra, Nyikolajevre, Odesszára, és lényegében az egész tengerparti sávra a román, illetve moldáv határig.

„A korábban nagy hanggal bejelentett fegyverszállítások pedig nem minden esetben a tervek szerint alakulnak”

Elsőként magának a Pentagonnak kellett helyreigazítást kiadni, hogy még sincs szó vadászgépek Ukrajnába történő szállításáról, Washington és partnerei mindössze pótalkatrészeket, és egyéb felszereléseket biztosítottak Kijevnek. Ám utóbbi segély is kulcsfontosságúnak bizonyult, miután ezek hatására állítólag több, mint 20 egységgel tudott növekedni az aktív ukrán légierő állománya.

Mindez nem jelenti azt, hogy esetleg Kijev képes lenne megtörni az orosz légi fölényt – hisz még így is csak a három héttel ezelőtti állapot állt vissza –, ám, mint azt az Izjum környéki harcok is mutatják, számolni kell légi erejének maradványaival. Egyes jelentések szerint hamarosan sor kerülhet az egykoron 32 gépes, viszont évek óta gyakorlatilag röpképtelen moldáv MiG-29 flotta átadására. Viszont utóbbiakra legfeljebb a donorgép szerep hárulhat a még működő ukrán flotta levegőben tartásához.

„Ráadásul Washington esetében aggodalomra ad okot, hogy nem tud elszámolni az ukrajnai fegyverszállításokkal”

Ugyanis ukrán területen operáló saját csapatok nélkül az Egyesült Államok képtelen az általa szállított fegyverek nyomon követésére, amelyek így akár nem kívánatos kezekbe is kerülhetnek. Bár lehetne azt mondani, hogy elég e téren Kijev jelentéseire hagyatkoznia, mint azt a donbasszi konfliktus nyolc éve is megmutatta, az ukrán védelmi minisztérium nem éppen pontos elszámolásáról híres. Egyes Telegram csatornák szerint pedig már meg is kezdődött a beérkezett technika kiárusítása afrikai és egyéb harmadik világbeli országok számára, de érdemes ezeket az információkat egyelőre kellő távolságtartással kezelni.

„Ám a nyugati fegyverzet esetleges rossz kezekbe kerülése sem szab gátat az újabb szállítmányoknak”

Míg Norvégia Mistral légvédelmi rakétákat, addig Hollandia Panzerhaubitze 2000 önjáró tüzérséget szállíthat a közeljövőben Ukrajnába az eddigi angol és amerikai felajánlások mellé. Németország viszont továbbra is elhatárolódik a nehézfegyverzet átadásától ukrán részre. A Bild információi szerint személyesen Olaf Scholz kancellár felezte meg az Ukrajnának szánt német fegyverszállítmány volumenét, főképp kézi fegyverzetre szorítva azt. Persze kérdés, hogy a döntés mögött mennyiben áll az ukrán kormányzatnak a némettel szemben tanúsított agresszív retorikája, vagy az esetleges orosz retorzióktól való félelem.

„Az orosz kapcsolatokban a háború ellenére tovább érdekelt német üzleti körök lobbierejéről és magának Frank-Walter Steinmeier államfőnek nem kívánatos személlyé minősítéséről nem is beszélve”

A fegyverszállításoktól belpolitikai okok miatt eddig viszonylag távol maradó Franciaország a hétvégi elnökválasztást követően csatlakozhat a többi nyugat- és kelet-európai országhoz. Egyes hírek szerint már megkezdődött az ukrán személyzet felkészítése az elkövetkező hetekben beérkező CAESAR önjáró tüzérségi rendszerekhez.

CAESAR dán használatban

„Végül pedig érdemes pár szóban foglalkozzuk az ENSZ sikertelen tűzszüneti ajánlatával”

A személyesen Antonio Guterres főtitkár által bemutatott javaslat az ortodox húsvét idejére hozott volna fegyvernyugvást Ukrajnába. Míg az ukrán oldal érthető okoknál fogva támogatta volna a húsvéti tűzszünetet, Moszkva rövid gondolkodási időt követően elutasította azt. Oroszország már az első béketárgyalási forduló alatt megtanulta, hogy a tűzszünetek csak időt és lehetőséget biztosítanak Ukrajnának saját csapatai újjászervezésére, illetve feltöltésére. A beérkező nyugati fegyverszállításokról nem is beszélve. Egyértelmű, hogy a különböző nyilatkozatokkal ellentétben jelenleg egyik félnek sem érdeke az esetleges fegyverszünet, vagy a konfliktus lezárása. Moszkva és Kijev is pontosan tudja, hogy Ukrajna jövője a hadszíntéren fog eldőlni.