„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Zempléni Kovács Sándor írása a #moszkvater.com számára
„A nagy kérdés már nem az, hogy a Pentagon fog-e mesterséges intelligenciát alkalmazni. Megvan a válasz, igen, már alkalmaz. Nem is az, hogy meddig marad a rendszer elemző eszköz, és mikortól válik tényleges döntési tényezővé? Hanem az, hogy mikortól válik tényleges, autonóm döntési tényezővé?”
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP
Februárban a Pentagon több meghatározó szereplővel – az OpenAI-jal, az Anthropic-kal, a Google-lel és az xAI-jal – tárgyalt arról, hogyan lehetne MI-modelleket bevetni minősített hálózatokon. Már akkor is világos volt, hogy a cél nem az irodai folyamatok automatizálása. A Reuters tudósítása szerint a tárca azt szorgalmazta, hogy ezek az eszközök közelebb kerüljenek a katonai döntéshozatalhoz – még annak ellenére is, hogy hibáik ilyen környezetben halálos következményekkel járhatnak.
„Itt tehát már nem hasznos asszisztensekről, hanem háborús döntéstámogató rendszerekről van szó”
A nagy nevek is hamarosan feltűntek a színen. Sam Altman OpenAI-ja február végén megállapodást kötött arról, hogy modelljei megjelennek az amerikai védelmi szektor minősített felhős hálózatain. A felhasználók legnagyobb bánatára. Néhány nappal később az is napvilágra került, hogy az OpenAI az Amazon Web Services-en keresztül immár nemcsak korlátozott kormányzati projektekre, hanem a katonai igények teljes spektrumára – minősített és nem minősített szinten egyaránt – értékesíti megoldásait. A hadi ipar nem mellékvonal többé, hanem önálló üzletággá vált. Komoly bevétel, magas presztízs és stratégiailag értékes beágyazódás.
„A Google sem maradt ki ebből az üzletből. Március 10-én a vállalat hivatalosan bejelentette, hogy a GenAI.mil platformon belül lehetővé teszi MI-ügynökök építését a Pentagon személyzete számára, egyelőre nem minősített munkakörnyezetben”
A hangsúly mégsem ezen az „egyelőre” szavacskán van, hanem azon, hogy az ajtó kinyílt. A katonai bürokrácián át vezet az út a hírszerzéshez, következő lépésben a műveleti előkészítéshez, és megérkezünk a harctérhez. Az első belépés ritkán marad az utolsó.
Nem meglepő módon Elon Musk neve is felbukkant az ügyben. Elizabeth Warren szenátor hivatalos levélben kért magyarázatot a Pentagontól azzal kapcsolatban, hogy az xAI Grok rendszere hozzáférést kaphat minősített infrastruktúrához. A világ nyugatinak mondott felén, az X platformon érhetőek el a legkönnyebben a politikai és gazdasági elemzések. Mint egy hub, egy gyűjtőközpont és a Grok ezekhez az elemzésekhez is teljes mértékben hozzáfér.
„A szenátor felvetése nem technikai kérdés volt, hanem nemzetbiztonsági”
Ha egy magáncég modellje bekerül a nemzetbiztonsági rendszerbe, a vállalat egyszerre válik stratégiai partnerré és kockázati tényezővé. Különösen akkor, ha a cégvezető politikai, pártpolitikai, üzleti és állami kötődései szorosan összefonódnak. Ez már nem egyszerű IT-közbeszerzés, ez az állam és a magántőke összeolvadásának következő fejezete.
Az igazi töréspontot azonban az Anthropic körül kibontakozó konfliktus jelzi. A Reuters értesülései szerint a cég és a Pentagon között azért romlott meg a viszony, mert az Anthropic nem volt hajlandó feloldani bizonyos biztonsági korlátokat, köztük a tömeges megfigyelésre és a teljesen autonóm fegyverrendszerekre vonatkozó megszorításokat. A tárca erre „ellátási lánc kockázata” minősítést adott a cégre. A vita tehát ma már nem arról folyik, hogy a hadsereg alkalmazzon-e mesterséges intelligenciát, hanem arról, hogy ki hajlandó levenni a féket.
„Ez a legfontosabb jele annak, hogy a katonai oldal gyorsítani akar, a piac egy része pénzt akar, és az jut be, aki nem akadékoskodik sokat. Kína ezen a téren csendben van és jelentős előnyben”
Aki mindebben csupán lobbifolyosók és washingtoni irodák játszmáját látja, az nézzen rá Ukrajnára. Ott ma már nem konferenciákon vitatják az autonóm rendszerek lehetőségeit, hanem lövészárkok közelében, drón zajban és elektronikai zavarás közepette próbálják ki azokat. Ukrajna tavaly arról számolt be, hogy tízezres nagyságrendben lesz szüksége személyzet nélküli földi járművekre – lőszer szállításhoz és sebesültek mentéséhez –, miközben AI-támogatott drónok olyan körülmények között is működnek, ahol a rádió kapcsolat bármikor megszakadhat. A Reuters szerint egyes ukrán rendszerek már képesek arra, hogy előre azonosított célra a végső fázisban önállóan rárepüljenek. Megjegyzem, az oroszoknál is hasonló a helyzet. Hol van már a Bayraktar, ami 2022 év elejének csúcs fegyvere volt?
„Jó hír, hogy ez még nem a sci-fi irodalom Skynetje, de egyértelműen túl van a távirányítós eszközök kategóriáján”
Ukrajna 2026 márciusában tovább lépett, megnyitotta harctéri adatállományának egy részét a szövetséges országok és cégek MI-modelljei előtt. Millió számra annotált képek, ezernyi harci bevetés adatai, viselkedési minták, célfelismerési sémák, drón pályák, zavarási viszonyok. Ez az adathalmaz ma a legértékesebb erőforrások közé tartozik nem csupán anyagi értelemben, hanem azért is, mert túlélési esélyt és harci képességet hordoz magában. Aki ilyen adatokon tanít modellt, az nem prezentációt állít össze, hanem hadieszközt fejleszt. Ezzel párhuzamosan a brit-ukrán drón partnerség azt jelzi, hogy a Nyugat már nem pusztán fegyvert szállít, hanem aktívan részt vesz a következő generációs, mesterséges intelligenciával támogatott harci rendszerek közös kialakításában.
„Az orosz-ukrán front ma a jövő hadviselésének kísérleti terepe”
A CSIS elemzése szerint Ukrajna tudatosan halad az AI-vezérelt autonóm hadviselés felé, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az olcsó, részben autonóm, tömegesen bevethető drónok és robotok fokozatosan átírják a hadszíntér gazdaságtanát. Az más kérdés, hogy Ukrajnának nem sok választása van, ha a területe most éppen „remek” kísérleti terep ezeknek a rendszereknek a tesztelésére. Nem feltétlenül a legdrágább platform kerül ki győztesen, hanem az, amelyik gyorsan gyártható, pótolható, frissíthető és adatokkal táplálható. Ez magyarázza, miért övezi ekkora figyelem az ukrán drón ipart Washingtonban és Londonban. Erik Prince bejelentette részvételét, Erik Schmidt neve felbukkan az együttműködésekben, brit-ukrán projektek indulnak, export piacok nyílnak meg. A vér mellé megérkezett a tőke is. Az oroszok sem alszanak, mint ahogy Kína sem, de onnan kevesebb adat kerül nyilvánosságra. Egyelőre.
„A nagy kérdés már nem az, hogy a Pentagon fog-e mesterséges intelligenciát alkalmazni. Megvan a válasz, igen, már alkalmaz. Nem is az, hogy meddig marad a rendszer elemző eszköz, és mikortól válik tényleges döntési tényezővé? Hanem az, hogy mikortól válik tényleges, autonóm döntési tényezővé?”
Ha a modelleket minősített hálózatokon tanítják, a drónokat harctéri adatokon fejlesztik, a földi robotokat tömegesen állítják hadrendbe, és a politikai nyomás folyamatosan a gyorsabb integráció irányába tolja a folyamatokat, akkor az autonóm hadviselés többé nem elméleti vita. Ez már üzleti modell, állami stratégia és mindennapos gyakorlat. A Pentagon kapuja kinyílt. Ami most belép rajta, az nem csupán szoftver. Az a háború új operációs rendszere.
♦
(A szerző – az egyik AI keresés szerint – KKV-stratégiai tanácsadó, szakíró és előadó, aki elsősorban kis- és középvállalkozások hatékonyságának növelésével, értékesítési rendszerek építésével és nemzetközi piacra lépéssel foglalkozik.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Álmos Andor says:
Nagyon észnél kell lennünk, és jól kell tudni meghatározni a jövőbeni honvédelmi stratégiát: már a háború elején érződött, hogy lassan eljutunk oda, hogy a katonai erő az kutatás-fejlesztés és gyártási kapacitás, nem pedig lakosságszám kérdése lesz. Aki ezeket a fegyvereket nem kezdi el fejleszteni és gyártási kapacitásokat nem kezd el kiépíteni, az felfoghatatlan hátrányba kerülhet, és soha nem látott megalázásban is részesülhet. Pattanásos kóficok vadászhatják le nyomorult számítógépekkel, képernyő előtt vihogva. Románia eus pénzből már fejleszteni fog: 7 milliárdot várnak a safe-progamból csak evégett. Nyilván a Romániára leselkedő veszélyek elhárítása végett. Kettőt lehet találni, hogy kikre szoktak ilyenkor gondolni.
HandaBandy says:
Románia mint technológiai példakép? Megint egy “bezzeg” terület? Ez valóban új.
Magyarországot hányszor húzta ki a csávából a haderő modernizálás? Az elmúlt pl. 300 évben? Egyszer volt úgy-ahogy ütőképes erőnk, azt is szorgos kis “hazafi” kezek leépítették, még mielőtt tenni tudott volna valamit a hazáért.
Álmos Andor says:
Az országuk megtartása és/vagy visszaszerzése terén Románia valóban példakép, vagy a tekintetben, hogy siránkozás és széthúzás nélkül hogyan lehet megemészteni akár milliós kisebbségeket békeidőben, vagy 300 évig készülni az alkalomra. Románia soha nem lesz rest habozás nélkül a legjobb pozíciókat kínáló hatalom mellé állni, és, akár a lakossági fogyasztás rovására, hadiiparra és nehéziparra költeni, mert a kritikus pillanatokban mindez döntő fontosságú lehet. Románia ilyen kérdésekben gigantikus ikon lehetne, igazodási pont, ha észrevennénk.
csakafidesz says:
Ebben a versenybe Magyarországnak nem érdemes beszállni, mert az ország nem képes megfizetni az egyszerű lépéstartás költségeit sem. Arról nem is szólva, hogy az elavulás a korábbiaknál sokkal gyorsabban bekövetkezik, új és újabb kiadásokra kényszerítve a vásárlókat.
Álmos Andor says:
Merjünk kicsik lenni. Romániának megéri… Másokkal való kooperációban meg nem is gondolkodhatunk.
csakafidesz says:
Tulajdonképp a fegyverre kiadott pénz nem éri meg, hasznot nem hoz a fegyvervásárlóknak. Nekünk 3 nem túl bonyolult zár van az ajtókon. Normális az lenne, ha nem kellene zárakat felszerelni..
Nos, ha úgy veszem van százezer feletti áron is zárbetét. Ha realista vagyok a húszezerbe kerülőnél drágábbat nem érdemes megvenni, mert azt is fel tudják törni.
Álmos Andor says:
Ha te vagy a vevő, akkor az so setben valóban csak kiadott pénz (van, amikor meg életmentő beruházás lett volna). A kutatás-fejlesztés és a gyártás busásan megéri, ha jól csinálják. Ld. Csehország.
HandaBandy says:
Elnézést előre a bután provokatív kérdésért: “… és kit lepett ez meg?”
Ha erről a közsajtóban olvashatunk akkor már a sokadik és sikeres megvalósíthatósági tanulmányon vagyunk túl.
Mottó: Új összeesküvés elméleteket kell kitalálni mert mára már az összes régi beigazolódott. SKYNET?
csakafidesz says:
„Az orosz-ukrán front ma a jövő hadviselésének kísérleti terepe”
Ezt az első puskalövéstől kezdve tudjuk. Minden háború egyben kísérleti terep a fegyvergyártóknak. De a fegyverzet mai szintjét nézve kérdés, hogy lesz-e jövő, ha a fegyvereket önálló cselekvésre is betanítják.
A jövőt sötéten nézve: Egy megvadult drónraj majd szépen kiírtja a fél országot és még engedélyt se fog kérni senkitől.
Felvetődik a kérdés, hogy ez kell-e az emberiségnek, vagy inkább komolyabb dolgokra, pl. rákkutatásra fordítsák a pénzt? Mi értelme van a saját emberi létünk, életünk ellen dolgozó automatákat kifejleszteni?
Amúgy van egy mondat a cikkben ami továbbgondolásra késztet:
“… tízezres nagyságrendben lesz szüksége személyzet nélküli földi járművekre – lőszer szállításhoz és sebesültek mentéséhez,”
Boldogult Édesapám mesélte, hogy anno kint a keleti fronton a Rába teherautó beragadt a sárba és a leugráló katonák estig nem bírták kihúzni az autót a mocsárból. “Több, mint húszan voltunk és az éjszakát a platón egymásnak dőlve vacogtuk végig.” Ez nem is volt olyan régen. A Szovjetunió területén a második világháborúban általános jelenség, mindennapos látvány és könnyű célpont volt a sárba ragadt harci jármű. Ami azt illeti ma is elég sok az esős évszakban járhatatlan út. Jobb lenne a rakétákra költött pénzeket útépítésre fordítani.