„Ha viszont a trendeket nézzük, akkor egyértelmű, hogy a lengyel hadsereg néhány éven belül Európa egyik legerősebb hadereje lehet”
Fotó:EUROPRESS/MATEUSZ SLODKOWSKI/AFP
Ráijesztett az Ukrajna elleni orosz invázió Európára. A jólétbe belefeledkezett társadalmak magától értetődően természetesnek vették a biztonságot. Ezt a belső nyugalmat előbb a COVID-19, majd az Európa perifériáján kitört háború rendítette meg. Az eluralkodó bizonytalanságban felértékelődött az erő, a hadseregek szerepe, így a maguk módján a politikai elitek is háborús üzemmódban kezdtek működni. A racionálisabbak elkezdték megnövelni a katonai költségvetést, megerősíteni az eddig elhanyagolt védelmi képességeket. A NATO keleti szárnyán sokszor észvesztő tempóban, a konfliktus zónától távolabb lévő országokban mérsékeltebben. Az orosz veszély alapvetően mesterségesen felkorbácsolt érzése, a háborús hisztéria még a hadseregre hagyományosan minimálisan költő német kormány ingerküszöbét is elérte. Ez nemcsak a minden eddiginél nagyobb volumenű haderő reformban, az immár nemcsak védekező fegyverek szállításában is megnyilvánult. Sőt abban is, hogy a valaha békeharcosként induló Zöldekből lettek a koalíció legnagyobb militánsai.
„A kormányokat gyors lépésekre késztette annak a felismerése is, hogy az Ukrajnának átadott fegyverek nyomán kis túlzással kiürültek a raktárak”
Persze, előbb mindenki a „lekonzervált” régi, akinek volt, a szovjet és hidegháborús technikát, a félresikerült fejlesztéseket adta át az ukránoknak, mára azonban már például a Leopard 2A/6-osokra vagy az Abramsekre is sor került, mint ahogy HIMARS-ok után mennek a Patriotok is. Sokan megdöbbentek azon, hogy egy háború milyen gyorsan apasztja a készleteket. Az oroszok csendesebb időszakban napi 20 ezer, a harcok intenzívebb szakaszában 50 ezer tüzérségi lőszert is ellőttek. Az ukránok jelenleg úgy 5 ezret használnak el napjában. Annyit, amennyi egy kisebb európai ország éves rendelése. Ennek fényében még a haderőnek egy ideje nem túl nagy jelentőséget tulajdonító németeket is aggasztotta például, hogy voltak olyan pillanatok, amikor egy háborúban csak néhány napra elegendő lőszerük maradt.
„Első lépésben fel kell tehát tölteni a leapasztott készleteket, majd rohamtempóban neki kell fogni a hadseregek fejlesztésének és modernizálásának”
A világban eluralkodott bizonytalanságot jól jelzi, hogy a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) jelentése alapján 2021-ben először haladták meg az évi kétezer milliárd dollárt a globális katonai kiadások, amely összeg reálértéken 0,7 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. De árulkodó az is, hogy a svéd Saab hadiipari konszern 2022-ben 7 százalékos forgalomnövekedést ért el, a cég részvényei pedig 10 százalékot erősödtek. A SIPRI adatai szerint a 2011 és 2014 között némileg estek a katonai kiadások, ám a Krím elcsatolását követő követő hét évben a feszültség fokozódása, és a NATO európai tagjaira növekvő amerikai nyomás következtében folyamatosan nőttek. Ezt a trendet gyorsította fel az egy évvel ezelőtt Ukrajnában kitört háború. Ebből a növekedésből immár komolyan kivette a részét Európa, amely folyamatosan erősíti védelmét Oroszország ukrajnai inváziója miatt.
„A legtöbb ország megnövelte a védelmi kiadásokat, és ismét többet áldoznak az országok a hadiipar fejlesztésére”
Az uniós becslések szerint tavaly összesen 214 milliárd eurót fordítottak erre, ami 6 százalékkal több az egy évvel korábbinál. Ennek tükrében nagy lépés lehet, ha Németország betartja az ígéretét, és további 100 milliárd eurót költ a hadseregére. Az Európai Unió tagállamai 2025 végéig akár 70 milliárd euróval is növelhetik a katonai költségvetésüket, ám az Európai Védelmi Ügynökség ennek kapcsán arra figyelmeztet, hogy az unión kívüli vásárlások, valamint a projektek együttműködésének hiánya miatt a vártnál kevésbé lehet hatékony ez a lépés. Németország izraeli rakétavédelmi rendszert vásárolna, Lengyelország Dél-Koreával üzletel, és több tagállam is versenyez az amerikai fegyverekért. Ráadásul a beruházások tervezése továbbra is elszigetelten történik – az eddigi kiadások mindössze 18 százalékában működtek együtt a tagállamok -, a tagállamok nem egyeztetnek egymással, és nem állítanak össze közös stratégiát.
„Nem az együttműködés felé tereli az európai államokat annak a felismerése sem, hogy a katonai erő az átalakuló és egyre bizonytalanabb világban nemcsak a szuverenitás záloga, de mind jobban meghatározza egy adott ország geopolitikai pozícióit”
Így a most felerősödött fegyverkezés – de a logisztika, az üzemanyagellátás, a megfelelő gumiabroncsok, valamint a biztonságos kommunikáció megvalósítása szintén kulcsfontosságú terület – némiképp átírja az európai erőviszonyokat is. De előbb nézzük a jelenlegi helyzetet. Európa globális súlyát jelzi, hogy 2021-ben a katonai kiadások mintegy 20 százalékát vállalta magára, míg ugyanezt Kína esetében 14 százalékra becsülik. A katonai kiadási tortából továbbra is az Egyesült Államok hasítja ki a legnagyobb szeletet, mintegy 40 százaléknyit. Európában a legerősebb hadserege Oroszországnak van, majd őt követi Franciaország, Nagy-Britannia, Törökország, Olaszország, illetve Németország, de Ukrajna is befér az első tízbe.
„Ha viszont a trendeket nézzük, akkor egyértelmű, hogy a lengyel hadsereg néhány éven belül Európa egyik legerősebb hadereje lehet”
Ne felejtsük el, hogy a NATO tagállamai közül Lengyelország volt azon kevesek egyike, amely rendre teljesítette a még a 2014-es walesi NATO csúcson elfogadott, a GDP két százalékában meghatározott védelmi költségvetési keretet, másrészt ezzel egyidőben jelentős haderőfejlesztési programot indított. A 2016-2029 közti haderő fejlesztési csomag keretében Lengyelország összesen 43,2 milliárd eurónyi összeget kíván költeni a hadsereg modernizálására, mely összeg 39 százalékát új rendszerek beszerzése teszi ki.
Ha a folyamatban lévő nagy fegyverbeszerzési projekteket nézzük, akkor Lengyelország valószínűleg a NATO legerősebb szárazföldi haderőnemeinek egyikét fogja kiállítani. Darabszám és minőség alapján erősebb lesz, mint a német, a brit, vagy a francia. Csupán a tavalyi év folyamán több mint ezer dél-koreai K2 Black Panther harckocsit, 672 darab K9 Thunder önjáró löveget, 288 darab modern, 2015 óta gyártásban lévő szintén dél-koreai K239 Csunmu rakéta-sorozatvetőt rendelt. S akkor még nem beszéltünk a Patriotokról, és a légierő modernizálásáról, a már beszerzett F-16-osokról és a gyártás alatt lévő F-35-ösökről. Varsó egyébként az elmúlt húsz évben több mint 200 Leopard 2-t vásárolt, és vesz még 250 új és 116 használt M1 Abrams harckocsit is.
„Közben a napokban jelentették be, hogy az amerikai külügyminisztérium jóváhagyta Lengyelország számára rakétarendszerek eladását legfeljebb 10 milliárd dollár értékben”
A Pentagon közlése szerint a terv magában foglal 18 HIMARS mozgékony tüzérségi rakétarendszert, nagy hatótávolságú taktikai rakéta rendszerhez (ATACMS) való rakétákat, valamint több mint 1000, irányított rendszerbe illeszkedő rakétát. Csak az összehasonlítás végett, Németországnak nagyjából 300 Leopard 2-es, Franciaországnak 222 Leclerc, Nagy-Britanniának pedig mintegy 200 Challenger 2-es harckocsija áll jelenleg hadrendben. Azért a franciák esetében azért jegyezzük meg, hogy atomhatalomról van szó.
„De erőteljesen fegyverkezik Románia is”
Az utóbbi időben megrendelt HIMARS és Patriot rendszereket, érkeznek a használt F-16-os vadászgépek, és felmerült Abrams harckocsik beszerzése is. A minap jelentették be, hogy 674 millió euró értékben újabb 150, Piranha 5 típusú, nyolckerék-meghajtású páncélozott csapatszállító járművet vásárol az amerikaiaktól. A román legfelsőbb védelmi tanács (CSAT) 2017-ben hagyta jóvá a hadsereg felszerelésének tízéves fejlesztési tervét, amelynek értelmében Románia 9,8 milliárd euró értékben vásárol fegyvereket és katonai eszközöket. A román hadsereg nyolc nagyszabású beruházási programot indított, ezek mindegyikének értéke meghaladja a százmillió eurót. Románia 2017-ben vállalta, hogy a GDP két százalékának megfelelő összeget fordít évente védelmi kiadásokra, de az ukrajnai háború kitörése után úgy döntött, hogy ezt 2023-tól 2,5 százalékra emeli.
„Eközben a hidegháború idején még Európa egyik legerősebb hadseregének számító német hadsereg siralmas állapotban van”
A Szovjetunió felbomlása után a Bundeswehr fokozatosan jelentéktelenedett el. Ennek egyik oka, hogy a német egyesítés egyik feltételeként nyugati szövetségesei elvárták Berlintől a visszafogott haderőfejlesztést. Németország azonban ezt az elvárást is túlteljesítette. Egyrészt úgy gondolták, hogy eljött a történelem vége, másrészt a jóléti rendszer fenntartását is segítette, hogy nem költöttek eleget a hadseregre. A 2000-es évek közepére aztán egyre többen ismerték fel, hogy valamit tenni kéne, a reformokról azonban leginkább csak beszéltek, a védelmi költségvetés pedig a GDP egy százaléka köré zsugorodott. Ezért aztán a németeket sokkolta az Ukrajnában kirobbant háború, és ennek hatására a kormány drasztikus, 100 milliárd eurós haderőfejlesztésre szánta el magát. A döntés révén a német hadsereg lehet a legnagyobb konvencionális haderő a NATO-n belül Európában. Németország így a NATO-tagállamoktól elvárt – a hazai össztermékhez mért 2 százalékos – szint fölé emeli védelmi kiadásait.
„Ha ehhez hozzávesszük, hogy a franciák azért ennél jobban odafigyeltek a hadseregre, és az olaszoktól a spanyolokon át a svédekig a legtöbb ország azért nem a német utat követte, most pedig a régi technika Ukrajnának átadása után modernizál, akkor éles versenyre számíthatunk a kontinens keleti és nyugati fele között”
A katonai erőviszonyok legalábbis kiegyenlítődnek, közben pedig a háború következtében a politikai kezdeményezést fokozatosan átveszik a baltiakkal, a románokkal és magával Ukrajnával megerősített lengyelek. Ráadásul mögöttük áll az Egyesült Államok, amelynek stratégiai célja Európa megosztása, kezelhetővé tétele, és e piac minél nagyobb szeleteinek megszerzése. Ez pedig nem érhető el a nyugat-európaiak, mindenek előtt a németek gyengítése nélkül. Ebben találkoznak a lengyel és az amerikai érdekek, és úgy tűnik, mindkét fél megpróbálja a saját érdekében használni a másikat. Az erő azonban itt is érvényesül, és végső soron az említett közép- és kelet-európai országok Washington eszközeivé válnak előbb Oroszország, majd az Európai Unió gyengítésében.
„Az már most szembeötlő, hogy az orosz-ukrán háború nemcsak katonai, hanem politikai értelemben is meghozta a lengyelek és a baltiak önbizalmát”
Miután úgy látják, hogy az orosz veszélyt illetően nekik volt igazuk, ezt lépten-nyomon a nyugat-európaiak képébe vágják, és ezzel a lendülettel megpróbálják a saját érdekeiknek megfelelően – most éppen az orosz-ukrán háború élezését erőltetve – alakítani az európai kül- és biztonságpolitikát. Jó példa erre a Leopardok átadása körüli huzavona, ahogy a lengyelek zsarolták meg Berlint, hogy az engedélye nélkül is adnak Ukrajnának harckocsikat. De még azok a litvánok is felszólították a németeket Leopardok szállítására, akiknek egyébként egyetlen darab harckocsijuk sincs.
Románia egyelőre nem ilyen hangos, ám a Moldova körüli helyzet várható kiéleződése esetén ez is megváltozhat, és olyan lépésekre késztethetik Európát, amelyet a nyugati országok nem igazán akarnának. Ahogy ugyanis Varsó Ukrajnára, úgy Bukarest Moldovára terjeszti ki folyamatosan a befolyását. Ez a törekvés az ukrajnai háború alakulásától függően egészen odáig mehet, hogy valamilyen formában beszippantsák a keleti protezsáltjaikat. Vagy csak beerőltessék őket az Európai Unióba, amely így gyengül és elmélyülnek a belső törésvonalai.
„Akkor még nem beszéltünk Ukrajnáról, amely a lengyelekkel és a baltiakkal összefogva komoly fejtörést okozhat a most Kijevet rózsaszínben látó brüsszeli politikusoknak”
Kijev ugyanis éppen a nyugati országok jóvoltából a lengyelekhez és a románokhoz hasonlóan Európa egyik legnagyobb haderejével is rendelkezhet. Az áldozati szerep „tőkésítése” és az agresszív, követelőző stílus mellett ezzel az erővel a háta mögött Kijev – erre Dmitro Kuleba külügyminiszter már utalgatott – a saját arcára igyekszik majd formálni az Európai Uniót is.
Az Ukrajnában dúló háború, ennek folyományaként a prioritások átrendeződése és a közbeszéd megváltozása keletre tolja el az európai politika súlypontját, amelyet csak megerősít, hogy a NATO is erre a térségre fókuszál, és itt koncentrálja az erőit. A nyugat-európai elitek gyengeségével, és a már említett amerikai beavatkozással kiegészítve ez új helyzetet, az erőviszonyok kiegyenlítődését, ezzel a verseny, vele a feszültség növekedését hozza.
„A háttérbe szorulnak az Észak és Dél közötti ellentétek, és elmélyül a Kelet és a Nyugat szembenállása. Ennek a geopolitikai erő átrendeződésnek a legnagyobb nyertese Lengyelország – amennyiben szokásához híven nem játssza túl a szerepét -, míg az első számú vesztese Németország lehet”
A két ország között már most érezhetően megnövekedett a feszültség, és ez a későbbiekben csak fokozódhat. A franciák igyekeznek kihasználni a németek gyengülését, és megpróbálják átvenni a vezető szerepet Európában. A 100 milliárdos haderő fejlesztés, és a Varsónak címzett üzenetek is jelzi azonban, hogy Berlin sem fogja hagyni magát. Igaz, a tekintélyen esett csorba kiköszörüléséhez arra is szükség lenne, hogy a német politikai elit észhez térjen, és a német valamint az európai érdekeket követve politizáljon.
Ami biztosnak tűnik, a szuverenitást és a geopolitikai súlyt megalapozó katonai erő nélkül az Európán belül is kiéleződő versenyben csak az rúghat labdába, aki felismeri az új idők prioritásait, és erősíti védelmi képességeit. Hogy közben mi lesz az európai egységgel és magával az Európai Unióval az átalakuló globális és kontinentális erőviszonyok következtében feszültté váló helyzetben, az csak az uniós nemzeti elitek józanságától, felelősségteljes magatartásától függ. Mondjuk, ennek első jeleit megmutathatnák az európai stratégiai szuverenitás megerősítésével.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Kedves Gábor!
Ezzel nem értek egyet: “Kijev ugyanis éppen a nyugati országok jóvoltából a lengyelekhez és a románokhoz hasonlóan Európa egyik legnagyobb haderejével is rendelkezhet.”. Helyes a feltételes mód, és nemcsak helyes, hanem pontos is. Abból kell kiindulni, hogy Oroszország nem fogja hagyni, hogy Ukrajna akár a tizedik legerősebb hadsereggel rendelkezzen. Nekik az a céljuk, hogy dél felől teljes biztonságban lehessenek, és ha valaha is békekötésre kerül sor annak legelső passzusa lesz az ukrán haderő létszámának és fegyverzetének limitálása.
Vécsnájá Szlává says:
“Miután úgy látják, hogy az orosz veszélyt illetően nekik volt igazuk, ezt lépten-nyomon a nyugat-európaiak képébe vágják, ”
Az a szóhasználat… tehát az volt, hogy a NER/KESMA mindenki képébe vágta, hogy hülye, aki azt hiszi, hogy itt háború lesz,….
Így van egy kicsit jobban egyensúlyban a mérleg, képbe vágást illetően. Ráadásul az egyiknek igaza volt, a másiknak nem, de hát ezt el lehet fedni a képbe vágással. Liberális módra.
Béla says:
Németországnak a történelmi hagyományának megfelelően előbb le kell padlóznia, hogy észhez térjen. A kérdés csak az, hogy az milyen lesz?
Vécsnájá Szlává says:
Mint macskát szarni, úgy kellene kivágni Orbán bandáját a NATO-ból. Hányadik ígéretnél tartunk a svéd és finn tagsággal kapcsolatban? Sunyi, aljas banda.