Zempléni Kovács Sándor írása a #moszkvater.com számára

„Ezért téves az a közkeletű nézet, hogy az európai hadiipar problémája egyszerűen annyi, hogy kevés a kész lövedék. A valódi szűk keresztmetszet feljebb van a láncban”
Fotó:EUROPRESS/Ronny HARTMANN/AFP
A Világbank szerint 2023 októbere és 2024 decembere között 201 támadás érte a kereskedelmi hajókat a Vörös-tengeren, és legalább 12 ember meghalt. Ez nem elméleti zavar, hanem erőszak a kereskedelmi folyosókon. A számok is ezt erősítik meg. Az UNCTAD szerint a Szuezi-csatornán a havi tranzitok több mint 40 százalékkal estek vissza, a nagy konténer forgalom pedig 2024 februárjának első felére 82 százalékkal zuhant. A hajók nagy része inkább Afrika megkerülését választotta. A Reuters akkori összesítése szerint ez az Ázsia-Európa útvonalon több mint 10 nappal hosszabb utat, a Maersk szerint pedig nagyjából 40 százalékkal magasabb üzemanyag költséget jelentett. Ilyenkor nemcsak a fuvardíj nő, hanem a biztosítási kockázat is, csúszik az átadás, feszül a készletszint, és minden gyár kénytelen több pénzt bent tartani az ellátási láncban, így csökken a profit.
„Ezért téves az a közkeletű nézet, hogy az európai hadiipar problémája egyszerűen annyi, hogy kevés a kész lövedék. A valódi szűk keresztmetszet feljebb van a láncban”
Az Európai Bizottság 2024-ben azért tolta meg az ASAP-programot (Act in Support of Ammunition Production – rendelet a lőszergyártás támogatásáról) 500 millió euróval, hogy 2025 végére évi 2 milliós lőszergyártási kapacitás jöhessen létre, de maga a Bizottság is külön jelezte, a por és a robbanóanyag az igazán szűk keresztmetszet. A 31 kiválasztott projekt összesen körülbelül 1,4 milliárd eurónyi beruházást mozgat meg, és ennek háromnegyede éppen a por- és robbanóanyag ágazatra megy. Magyarán, a probléma nem a fémhüvely, hanem az, ami megtölti.
„Itt jön be a nitrocellulóz, vagy más néven lőgyapot, amelyet a Rheinmetall saját közlése szerint a hajtóporok egyik alapvető energetikai összetevőjeként használnak”
A német cég 2025 áprilisában éppen ezért vásárolta fel a Hagedorn-NC-t, és a tranzakciót nyíltan úgy írta le, mint amely egy „stratégiai szűk keresztmetszetet” zár le a hajtópor gyártásában. A cég szerint ez a felvásárlás nemcsak egy különálló üzlet, hanem az egész gyártási láncot erősíti. Különösen ott van ennek súlya, ahol a 155 mm-es tüzérségi lőszerekhez szükséges kapacitásokat kell bővíteni. Ezzel párhuzamosan az EPC (European Policy Centre) elemzése szerint Franciaországban az Eurenco újraindította a bergeraci termelést, a CSG megszerezte a walsrodei üzemet, Lengyelország pedig új gyártóközpontot épít, de ezek közül több projekt csak 2026-tól vagy később hoz érdemi eredményt.
„A nyersanyagfüggés ennél is rosszabb képet mutat. A Financial Times összesítése szerint Kína adta 2022-ben a globális cotton linter – az a melléktermék, amiből a lőgyapotot állítják elő – export majdnem felét”
Ugyanehhez kapcsolódva Armin Papperger korábban arról beszélt, hogy Európa a nitrocellulózhoz szükséges alapanyag több mint 70 százalékát Kínából szerzi be. Ez azért nehéz kérdés, mert a gyártási plafont nem az dönti el, hány összeszerelő csarnok áll készen, hanem az, hogy van-e elegendő alapanyag a hajtóporhoz. Ha a cotton linter vagy a nitrocellulóz elakad, akkor hiába áll ott a prés, a töltősor, a melós és a megrendelés, a rendszer nem felfut, hanem megfeszül, vagy állni fog.
„Azért a pénz ömlik a rendszerbe, csak éppen ez önmagában nem oldja meg a fizikai korlátokat”
A SIPRI szerint Európa 2021 és 2025 között már a világ legnagyobb fegyverimportőri régiója lett. A régió importja 210 százalékkal nőtt az előző ötéves időszakhoz képest. A Rheinmetall 2025-ben 9,935 milliárd eurós árbevételt ért el, a rendelésállománya pedig 63,8 milliárd euróra ugrott. A Weapons and Ammunition üzletág önmagában 3,532 milliárd euró forgalmat hozott. A BAE Systems 2025 végén 83,6 milliárd fontos rekord backlogról számolt be, miközben a brit lőszergyártó hálózatba 2022 óta több mint 150 millió fontot fektetett, hogy a 155 mm-es lövedékek gyártási kapacitását tizenhatszorosára emelje. Vagyis a pénz ott van, a megrendelés ott van, a politikai akarat is ott van.
„Csakhogy a háborúhoz Montecuccoli óta tudjuk, három dolog kell. Pénz a kapacitás építéséhez, pénz a készlet felhalmozásához, és pénz ahhoz, hogy a veszélyes útvonalakon egyáltalán mozogni tudjon az áru”
Logisztikai és gyakorlati szempontokból itt ér össze a nyersanyag kérdés a tengeri blokádokkal. A Világbank modellje szerint már az is mérhető békeosztalékot hozott volna, ha a vörös-tengeri válság 2025 májusában lezárul. Az EU szállítási importja 4,9, exportja 5,1 százalékkal lehetett volna magasabb annál a forgatókönyvnél, amelyben a válság októberig húzódik. Magyarán, néhány hónapnyi tengeri zavar nem hangzatos geopolitikai mellékmondat, hanem közvetlen ipari veszteség. Most pedig a Hormuzi-szoros körüli helyzet ismét megmutatja, mennyire törékeny ez a rendszer. A Reuters szerint a Maersk még a tűzszünet után is óvatos maradt, mert nincs „teljes tengeri bizonyosság”, a Hapag-Lloyd pedig azt jelezte, hogy az aknaveszély és a biztosíthatóság kérdése gyakorlatilag használhatatlanná teszi az útvonalat. Mi lesz még itt Hormuznál…
Robert C. Castel ezt pár éve nagyon szemléletesen foglalta össze: „Az Európai Bizottság évi egymillió darab 155 mm-es tűzérségi gránát gyártását ígérte 2024-re. Thierry Breton úr már 1,7 milliót. Ez utóbbi összegnek talán a fele lesz még. Ha nem lesz túl párás az idő és nem veri el a háromnapos jégeső a réztermést. Ukrajnában persze haditervek épültek a beígért mennyiséget véve alapul. Emberi életeket áldoztak fel olyan harc cselekményekben, amelyekbe talán bele se kezdtek volna, ha nem biztosítják őket arról, hogy lesz mivel befejezni.”
„Ez a mondat ma logisztikai és stratégiai értelemben pontosabb, mint sok komoly hangon elmondott szakmai elemzés”
Pénzt lehet adni, átcsoportosítani, mozgósítani. Költségvetést lehet felfújni. Megrendelést lehet aláírni és lehet ígérni, ígérni, ígérni a csillagokat is az égről, de nitrocellulózt, hajtóport, biztosított tengeri útvonalat és nyugodt beszállítói láncot nem lehet egyszerűen kinyomtatni. Amíg ez így van, addig a háború valódi plafonját nem a hadszíntér, hanem a beszerzési és ellátási lánc fogja kijelölni.
(A szerző az egyik AI keresés szerint KKV-stratégiai tanácsadó, szakíró és előadó, aki elsősorban kis- és középvállalkozások hatékonyságának növelésével, értékesítési rendszerek építésével és nemzetközi piacra lépéssel foglalkozik.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
hufi says:
Nagyon veszélyes a robbanóanyagok gyártása, raktározása. Saját tapasztalatom, hogy mikor srácok voltunk, egy gyutacsot próbáltunk szétszedni, és mikor szétcsavartuk fehér por volt benne. Egy tűvel piszkáltuk, mikor begyulladt, és süvítve lerepült az asztalról.Nem történt bajunk, csak nagyon megijedtünk.