„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hannes Hofbauer írása a #moszkvater.com-on
„Jószándékú körökből is többször megfogalmaztak kritikát a USAID kulcsfontosságú feladatával, a közvetlen élelmiszer- és fejlesztési támogatások lebonyolításával kapcsolatban”
Fotó:EUROPRESS/JAM STA ROSA/AFP
2025. január 20-án Donald Trump amerikai elnök „Az Egyesült Államok külföldi segélyezésének átértékelése és újraszabályozása” (Reevaluation and Realigning United States Foreign Aid) elnevezésű rendeletével véget vetett a USAID tevékenységének, és a szervezet maradványait közvetlenül az amerikai külügyminisztérium alá rendelte.
„Marco Rubio amerikai külügyminiszter 2025. március végén bejelentette, hogy július 1-jén végleg megszűnik a USAID”
Így elkezdődött a nagy siránkozás. A világ legnagyobb fejlesztési segélyszervezetének megszűnése az éhínség és a betegségek robbanásszerű növekedéséhez vezetne a „globális Délen”, több millió halálesetre lehetne számítani ennek következtében, a sajtószabadság és a demokrácia pedig világszerte súlyosan visszaesne. „Sok nem kormányzati szervezetnek fel kell hagynia a munkájával” – magyarázta Stephan Klingebiel, a Német Fejlesztési és Fenntarthatósági Intézet transznacionális együttműködésért felelős osztályvezetője a Tagesschau 2025. február 4-i hírműsorában. Az ENSZ pedig több millió AIDS-es halálesetre figyelmeztetett, amelyet a USAID finanszírozásának hiánya okozna, különösen Afrikában.
„A rémhírek és a pánik azóta is uralják a mainstream média tudósításait. Mindeközben a kényszerszabadságra kényszerült alkalmazottak százai és a USAID pénzügyi támaszától megfosztott szervezetek a saját veszteségeiket siratják”
Ez a legvilágosabban 63 (nem)kormányzati szervezet nyílt levelében jutott kifejezésre 2025. február 12-én. Ebben az ötoldalas levélben az aláíró szervezetek azt kérik az Európai Unió vezetőitől, hogy pótolják az USAID megszűnése által okozott pénzügyi hiányt, és kövessék az amerikai szervezet példáját. A levél címe: „Felhívás az EU vezető szerepére: a fenntartható globális fejlesztési segélyekért”. A levél betűrendben sorolja fel az érintett szervezeteket, amelyek munkatársai érthető módon nem akarják elveszíteni állásukat. A máltai székhelyű „Aditus Alapítvány” civil szervezettől az azerbajdzsáni, grúziai és ukrajnai „Emberi Jogi Központokon” át az örményországi, bulgáriai, macedóniai és szerbiai „Helsinki Bizottságokig”. A könyörgő levél listáját a „Női Jogok Agenda Belarus” zárja. Sok olyan szimpatikus csoport van, amely valóban aggódik az emberi jogokért, és vannak olyanok is – mint például a washingtoni székhelyű „Freedom Now” ernyőszervezet -, amelyeknek geopolitikai napirendje már a honlapjuk kialakításából is nyilvánvaló.
„Mindannyiukat egyesíti a most felmerült pénzügyi hiány, és valószínűleg az a felismerés is, hogy túlságosan is az amerikai külpolitikára támaszkodtak”
Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét („United States Agency for International Development” USAID) 1961-ben alapították, és azonnal az amerikai külügyminisztérium felügyelete alá helyezték. A „Közbiztonsági Hivatal” („Office of Public Safety “ OPS) integrálása már megmutatta, milyen irányba haladunk. Az OPS egy CIA által irányított képzési program volt a „globális Dél” országok rendőrségei számára. A fejlesztési segélyt kezdettől fogva a világ távoli részein való befolyásolás módszerének – a „puha hatalom”az amerikai érdekek előmozdításának eszközének – tekintették. Az 1960-as években a USAID komoly pénzügyi forrásokat fordított afrikai születésszabályozási programokra, míg a 2000-es évek közepén a fenyegető világjárványok elleni küzdelemre összpontosított. A USAID neve alatt nemegyszer végeztek titkos műveleteket is, köztük a „ZunZuneo” rövid üzenetküldő szolgáltatást, amelynek célja 2010-től a kubaiak ellenállásának szítása volt Fidel Castroval szemben.
„Jószándékú körökből is többször megfogalmaztak kritikát a USAID kulcsfontosságú feladatával, a közvetlen élelmiszer- és fejlesztési támogatások lebonyolításával kapcsolatban”
Nem csak az élelmezésbiztonsági programról derült ki, hogy az amerikai agrárvállalatok értékesítési érdekei állnak mögötte. Az 1933 óta létező „Buy American Act” miatt a USAID-nek – az európai fejlesztési ügynökségektől eltérően – az amerikai külföldi segélyek nyújtásakor alapvetően amerikai árukat és szolgáltatásokat kellett előnyben részesítenie, és ennek megfelelő szállítási kötelezettségeket kellett belefoglalnia a segélyprogramokba.
A USAID 2024-ben 43 milliárd dollárral rendelkezett. Ezzel a szervezet volt a világ legnagyobb kétoldalú fejlesztési együttműködési forrásokat nyújtó intézménye. Ukrajna áll az első helyen a kedvezményezettek listáján 2023 óta, legutóbb 16,6 milliárd dollárnyi összeggel. Ebből a pénzből a háborús károkat szenvedett villamosenergia infrastruktúra mellett menekülteket segítő programokat, traumakezelést és – mindenekelőtt – médiamunkát is finanszíroztak.
„Amint arról az amerikai szervezet bezárását követően a Riporterek Határok Nélkül beszámolt ízből kilenc ukrajnai médium kap külföldi támogatást, amelynek nagy része a USAID-tól származik”
Az, hogy Ukrajnát az USA 1992 óta, azaz közvetlenül a függetlenség kikiáltása után a „fejlődő országok” közé sorolta, ahová az ügynökség évente két-három milliárd dollárt pumpált, sokáig viszonylag észrevétlenül maradt. Egészen 2013-ig, amikor Victoria Nuland különmegbízott barátságosan bejelentette, hogy immár ötmilliárd dollárral támogatják a demokráciát Ukrajnában. Így fogalmazott Washington, ezalatt pedig az országnak az orosz befolyási övezetből való kivonását és Oroszország gyengítését értette.
„A liberális-globalista irányultságú, azaz ebben a meghatározásban <szabad> sajtó előmozdítása nem korlátozódott Ukrajnára, hanem gyakorlatilag a világ minden részére kiterjedt”
A Riporterek Határok Nélkül szervezet a USAID leállítása után sajnálattal állapítja meg, hogy most 30 országban 6200 újságíró és 707 hírportál esik el a támogatástól.
A malária továbbra is pusztít. A HIV is szedi áldozatait Afrikában. Az éhínség sem szűnt meg. A „fejlesztési segély” fogalmának 1960-as évekbeli elterjedése óta táplált remények a múlt tükrében illuzórikusnak tűnnek. Az UNICEF jelentése szerint 2023-ban világszerte 733 millió embert érintett az éhezés, 152 millióval többet, mint négy évvel korábban. 2023-ban Afrika állt az éhezők számának 20 százalékos növekedésével az élen. 2010 óta az alultáplált emberek száma is ismét erősen emelkedett – a szubszaharai Afrikában 18 százalékról 23 százalékra. A fejlesztési segélyek egész paradigmája – a gazdag Észak segíti a szegény Délt – mindenütt csődöt vallott. Persze, a becsületes segítők ezt nehezen ismerik be maguknak, azoknak pedig, akik politikai befolyás kiépítésére és gazdasági források elszívására használják eszközként ezt a fogalmat, érdekükben áll, hogy továbbra is ragaszkodjanak hozzá.
„Bölcs államférfiak és antiimperialista elemzők azonban kezdettől fogva azt mondják, hogy a külső segélyek jobban segítik a segítőket és szponzoraikat, mint azokat az embereket, akiknek állítólag segítenek”
Kwame Nkrumah, Ghána első elnöke (1957-1966) volt feltehetően az első ember, aki így vélekedett. A gyarmatosítás utáni fejlődésről alkotott elképzelése a gazdasági függetlenségen alapult. A külföldi segélyeket a neokolonializmus egyik formájának tekintette.
Az 1960-as évek végén Julius Nyerere tanzániai kormányfő „Arushai nyilatkozata” volt az, amely a szuahéli „ujamaa” szóval az afrikai szocializmust hirdette, és a „kujitegemea” – önállóság vagy függetlenség – mellett foglalt állást. Az 1980-as években olyan afrikai politikai vezetők, mint Thomas Sankara Burkina Fasóban és Muammar Kadhafi Líbiában olyan mozgalmakat vezettek, amelyek a politikai szuverenitást és a gazdasági függetlenséget a legfontosabb eszméik közé sorolták. Aki ebben az időben a líbiai fővárosba, Tripoliba repült, azt a beszállásnál az „Afrika az afrikaiakért” üzenet fogadta, még angolul is. Sankara és Kadhafi nem élték túl politikájukat. Imperialista gyilkossági terveknek áldozatai lettek. A „Magunkon keresztül” mozgalom azonban az utóbbi években új lendületet kapott. 2015-ben például az alapvetően nyugatbarát kenyai elnök Uhuru Kenyatta meglepő kijelentést tett, amikor a pánafrikai parlamentet figyelmeztette a külföldi befolyástól:
„Kontinensünk jövőjét nem bízhatjuk idegen érdekek jóindulatára. A külföldi segély, amely gyakran a fejlődést akadályozó feltételekhez és kikötésekhez van kötve, nem elfogadható alapja a jólétnek és a szabadságnak. Itt az ideje, hogy lemondjunk róla“
– mondta. Burkina Fasóban 2022-be Ibrahim Traoréval egy fiatal katonatiszt került hatalomra, aki olvasta Thomas Sankara írásait és beszédeit. Niger és Mali hivatalban lévő vezetőivel együtt ennek a három államnak időközben sikerült visszaszorítania Franciaország befolyását a régióban. Az európai és amerikai fejlesztési segélyszervezetek kénytelenek bezárni kapuikat.
Kenyatta fentebb idézett elutasító szavaival a nyugati fejlesztéspolitikával szemben Hippolyte Fofack, egy kiemelkedő, kameruni származású közgazdász a washingtoni „Sustainable Development Solutions Network”-től, átfogó támadást indít a jelenlegi fejlesztési segélyezési gyakorlat ellen. Fofack a USAID leépítését a függetlenség és az önrendelkezés lehetőségének tekinti.
„A külföldi segélyek éppen a <feltételei> miatt akadályozzák a gazdasági fejlődést, ahogy Kenyatta fogalmazott”
– írja Fofack. „Az afrikai segélyipart nagyrészt külföldi vállalkozók irányítják, ami korlátozza az afrikai vállalkozók lehetőségeit és aláássa a helyi növekedést. Ez tovább korlátozza a kormányok amúgy is szűkös költségvetési mozgásterét, fenntartja a tartósan magas munkanélküliséget és növeli a migrációs nyomást. Még Dél-Afrikában, a kontinens legfejlettebb gazdaságában is 30 százalék feletti a munkanélküliségi ráta. Trump USAID elleni támadása után Afrikának arra kellene törekednie, hogy az egészségügyben önellátóvá váljon. Ez azt jelenti, hogy a külföldi megoldásokra és importra való támaszkodás helyett jobban kézbe kell venni a HIV/AIDS és a malária elleni küzdelmet, a kutatástól és fejlesztéstől kezdve kezeléseken keresztül a diagnosztikai eszközök gyártásáig.”
A kontinensnek – folytatja Fofack – tisztességes kereskedelemre, nem pedig segélyekre van szüksége. Eddig ennek az ellenkezője történt. A több mint 30 afrikai és karibi országgal kötött úgynevezett partnerségi megállapodások révén az EU megnyitotta piacaikat az uniós-európai áruk előtt is, ami az ottani kereskedőket, gazdákat és halászokat a tönk szélére sodorja. Megélhetésüktől megfosztva fiaik észak felé, a Szahara sivatagon és a Földközi-tengeren át Európába veszik az irányt.
Fofack pozitív jövőképpel zárja a fejlesztési segélyekkel kapcsolatos kritikáját:
„A szükség találékonnyá tesz, tartja a közhely, és ez azt jelenti, hogy a USAID megszűnése arra kellene ösztönözze az afrikai kormányokat, hogy közvetlenül nézzenek szembe országaik kihívásaival”
Az a tény, hogy ez a kemény antiglobalista megközelítés éppen a „Project Syndicate” portálon jelent meg, amelyet a spekuláns Soros György által alapított nemzetközi publikációs projekt működtet, azt mutatja, hogy a Trump által elindított változás már széles körben terjed.
(Hannes Hofbauer legújabb publikációja a témában: „A migráció kritikája. Ki profitál és ki veszít” Bécs, Promedia)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Az USAID pénzügyi támogatásának a megszűnése Amerika részéről, javítja az egyenleget az USA kiadásainál.
De az igazi tétel az lenne, ha radikálisan csökkennének a támaszpontok, és vele a horribilis kiadások, megszűnne Németország gyarmati sorba taszítása. Máig kuss van az Északi Áramlat felrobbantásáról, aki meg feszegeti Deutschlandban ezt, még örülhet, hogy életben marad.
Szóval ezek a “segélyek” a rabszolgatartás részei!