//Folytatódik-e a Nagy Játszma?
Joe Biden amerikai elnök látogatása az arlingtoni katonai temetőben, hogy tiszteletét tegye az Afganisztánban elesett amerikai katonákat 2021. április 14-én #moszkvater

Folytatódik-e a Nagy Játszma?

MEGOSZTÁS

Az amerikai csapatok kivonulása Afganisztánból ismét felelevenítette a közép-ázsiai amerikai jelenlét kérdését, és egyúttal rávilágított arra, hogy a régió feletti ellenőrzésért zajló rivalizálás, az „új Nagy Játszma” korántsem ért véget.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Joe Biden amerikai elnök látogatása az arlingtoni katonai temetőben, hogy tiszteletét tegye az Afganisztánban elesett amerikai katonákat 2021. április 14-én #moszkvater
Joe Biden amerikai elnök látogatása az arlingtoni katonai temetőben, hogy tiszteletét tegye az Afganisztánban elesett amerikai katonákat 2021. április 14-én
Fotó:EUROPRESS/Brendan SMIALOWSKI/AFP

Joe Biden április 14-én jelentette be, hogy az amerikai csapatok még az idén, legkésőbb a 2001-es terrortámadások szeptember 11-i évfordulójáig elhagyják Afganisztánt. A bejelentés nem volt meglepő, az amerikaiak gyakorlatilag már egy évtizede kivonulóban vannak az országból, tavaly pedig Donald Trump és a tálibok békekötése után már az idén májusi határidő is ki volt hirdetve.

„A kivonulás tempója mégis kissé váratlannak tűnhet. Hiszen korántsem állítható, hogy az Egyesült Államok és a NATO elérte volna afganisztáni céljait”

A harcok nem szűntek meg, a kabuli kormányzat helyzete instabil, és az 1990-es évekhez hasonlóan nem zárható ki, hogy az ország, vagy legalábbis jelentős része ismét a tálibok uralma alá kerül, akik Biden bejelentését követően máris újabb területeket vontak ellenőrzésük alá.

Ez pedig közvetlenül érintheti Közép-Ázsia egykor a Szovjetunióhoz tartozó köztársaságait is, hiszen közülük három is (Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán) határos Afganisztánnal, de mind az öt államban, és persze a térségben szintén érdekelt Oroszországban és Kínában is problémát jelent az szélsőséges iszlám mozgalmak és terrorszervezetek tevékenysége. A helyzet pedig fokozatosan romlik. Június 22-én tálib fegyveresek elfoglaltak egy, a tádzsik határ melletti ellenőrző pontot, az azt védő afgán katonák egy része pedig Tádzsikisztán területére menekült, másnap pedig hasonló incidensre került sor az afgán–üzbég határon is. Tádzsikisztán be is jelentette, hogy kész hozzávetőlegesen tízezer menekült befogadására, félő azonban, hogy a harcok eszkalálódása esetén a menekültek száma ennek többszöröse lesz.

„Ennek nyomán érthető annak felvetése, hogy a kivonuló amerikai csapatok egy része valamelyik közép-ázsiai országban alakítana ki újabb bázist, hogy adott esetben gyorsan reagálhasson az Afganisztánban bekövetkező fejleményekre”

Az ezzel kapcsolatos találgatások bejárták az amerikai sajtót, alapot pedig a washingtoni diplomácia megélénkülő térségbeli aktivitása szolgáltatott erre. Alig több mint egy héttel Biden bejelentése után, április 22-én Anthony Blinken amerikai külügyminiszter telefonon egyeztetett üzbég és kazah kollégáival, másnap pedig a Közép-Ázsia minden országát érintő, C5+1 formátumban tartottak külügyminiszteri szintű online megbeszélést. Május elején pedig Zalmay Khalilzad, az afganisztáni béketárgyalásokért felelős amerikai különmegbízott utazott előbb az üzbég, majd a tádzsik fővárosba. Taskentben Abdulaziz Kamilov külügyminiszterrel, Dusanbéban pedig magával Emomali Rahmon elnökkel folytatott egyeztetéseket, igaz, hivatalos közlés nem született arról, hogy az amerikai bázisok kérdése szóba került volna.

„Az amerikaiak jelenléte a térségben nem lenne precedens nélküli”

A tálibok afganisztáni uralmát saját országukra nézve kockázatosnak ítélő közép-ázsiai államok 2001-ben az amerikaiak és szövetségeseik rendelkezésére bocsátották az afganisztáni hadműveletekhez szükséges infrastruktúrát. Üzbegisztánban a Qarshi Xonobod repülőteret 2005-ig, Kirgizisztánban pedig a Manasz légi bázist 2014-ig használhatták az amerikaiak, egy rövid ideig pedig Tádzsikisztánban is jelen voltak. 2005-ben az andijoni összecsapásokat követően azonban Taskent és Washington jó viszonya megromlott, az amerikaiakat pedig felszólították az Üzbegisztánból való távozásra. Az üzbég külpolitika ezt követően előbb az oroszok felé közeledett, majd teljesen a semlegesség útjára lépett, 2012-ben még a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéből (Organyizacija Dogovora o Kollektyivnoj Bezopasznosztyi, ODKB) is kiléptek és törvényben rögzítették, hogy idegen országok nem hozhatnak létre katonai bázist Üzbegisztán területén.

„Nem csoda, hogy Taskent képviselői voltak az elsők, akik cáfolták az amerikai sajtóban megjelent pletykákat, miszerint az amerikaiak visszatérhetnek az országba. A másik két érintett ország, Tádzsikisztán és Kirgizisztán eddig nem kommentálta a felmerült híreket”

A helyzetet két tényező is bonyolítja. Az egyik az, hogy mind Tádzsikisztán, mind Kirgizisztán tagja az ODKB-nak, és mindkét országban van orosz katonai bázis is. A másik az, hogy a formális szövetségesi viszony ellenére a két ország időről-időre kiújuló katonai konfliktusban áll egymással a közös határszakaszuk pontosan ki nem jelölt részei körüli viták miatt, amelynek legutóbbi éles fázisa nemrég, április végén robbant ki. Kirgizisztánban sokan sérelmezték is, hogy a – vélt vagy valós – tádzsik „agresszió” ellenére Oroszország nem állt ki Biskek mellett, és egyesek még az ODKB-ből való kilépést is felvetették.

A kirgiz ellenérzéseket erősítette az a tény is, hogy közvetlenül a határincidens előtt Dusanbéba látogatott Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter, aki a két ország közötti légvédelmi együttműködésről állapodott meg, május elején pedig a második világháború lezárására emlékező győzelmi parádén részt vett Emomali Rahmon tádzsik elnök is.

„Az oroszok azonban természetesen nem álltak Tádzsikisztán oldalára, hanem egyensúlyozni igyekeznek a térség egymással is gyakran konfrontálódó államai között, fenntartva a szoros kapcsolatot mindannyiukkal”

Ezt jelzi, hogy az év elején megválasztott Szadir Zsaparov kirgiz elnök már kétszer is Moszkvába látogatott, legutóbb május végén, nemrég pedig Dmitrij Kozak, az orosz elnöki adminisztráció helyettes vezetője utazott Kirgizisztánba. Dusanbei látogatása előtt pedig Sojgu az üzbegisztáni Buharában tárgyalt, az ott aláírt orosz–üzbég katonai stratégiai partnerségi megállapodás pedig akár Üzbegisztán semleges külpolitikájában beálló kisebb változásként is értékelhető. Erre utal az is, hogy tavaly decemberben a magát eddig a posztszovjet integrációs projektektől távol tartó ország megfigyelőként csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. Ugyanakkor az üzbég külügy cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy orosz katonák érkeznének az országba.

Moszkva mindenesetre igyekszik növelni súlyát a térségben, az amerikaiak afganisztáni kivonulása pedig tovább fokozza a közép-ázsiai országokkal való együttműködés fontosságát, hiszen az afganisztáni iszlamista szervezetekben többezer, a volt szovjet államokból érkező harcos van, arról nem is beszélve, hogy számos helyi, azaz afganisztáni üzbég vagy tádzsik is csatlakozott a különféle radikális szervezetekhez.

„Oroszországnak ugyan történelmi okokból van némi előnye, ami térségbeli tekintélyét illeti, és igyekszik is közvetítőként fellépni a vitás kérdésekben, a kulturális közelség nyomán azonban Törökország, gazdasági szempontból pedig Kína is egyre jelentősebb befolyással bír ezekben az országokban”

Kína számára ráadásul az oroszokéhoz hasonló szempontokból is fontos a térség, hiszen az iszlamista terrorizmus rájuk nézve is fenyegetést jelent. Peking a tádzsik–kínai–afgán hármashatár tádzsik oldalán egy kisebb, félig titkos támaszpontot is létrehozott már, és az is szóba került, hogy az amerikaiak helyét az afganisztáni békefenntartásban a kínaiak vennék majd át. Kína növekvő térségbeli aktivitásáról árulkodik, hogy májusban az amerikai C5+1 formátumhoz hasonló, miniszteri szintű találkozóra került sor Kínában, Peking kezdeményezésére.

„Szintén érdekelt fél a térségben a már említett Törökország, valamint Irán, Pakisztán és India is”

Különféle együttműködési projektekben ezek az országok – általában Peking égisze alatt – valamilyen formában partnerei egymásnak, ahogyan Oroszország és Kína kapcsolata is az egyre szorosabb szövetség irányába mozdult el, a felsorolt államok közötti, olykor egészen súlyos nézeteltérések azonban még így is gyakoriak voltak az elmúlt években. A Közép-Ázsia ellenőrzéséért zajló „új Nagy Játszma” így még akkor is folytatódhat, ha az amerikaiak tényleg végleg távoznak a térségből, és az említett országok együtt lesznek kénytelenek kordában tartani a mindannyiukat fenyegető afganisztáni helyzetet.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)

MEGOSZTÁS