„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Peterdi Nagy László írása a #moszkvater.com számára
„A béke fennmarad és tartós lesz,
ha a népek kezükbe veszik a megvédésének ügyét,
és mindvégig kitartanak mellette.”
(Sztálin)
„Időnk csapása, hogy bolond vezet vakot.”
(Shakespeare)
Fotó:Nemzeti Színház/Ilovszky Béla
Az új év első napján sűrű köd üli meg az utcákat, és a korábban olyan várva várt jövendőt is. Mit várjunk holnapra? Akármi lesz is, az mind a mai napból fog következni. És többé-kevésbé így lesz ez az év többi napján is. A legjobban tesszük hát, ha mindig az adott nappal foglalkozunk.
Az első idézetben a népek „atyja” Berlin rommá lövése után megpihent, és igen ügyesen, maguknak a népeknek kezébe csúsztatta át a béke „ügyének” egész, kacskaringós felelősségét. A továbbiakban mi csak „békeharcként” emlegettük ezt a gyűléseken. A nyugat-európai népek azonban, e mellé nem voltak restek felvenni a Marshall-segélyt sem. Igen ám, de mostanában drágul a pénz, az olaj, a gáz, és az adakozó kéz mutatóujja lassan, de figyelmeztetően, emelkedni kezd. Így hát, divatba jön ott is a „hidegháború” helyett, a „békeharc” az orosz gőzhenger, a kolhoz rémségei, meg az asszonyok közös használata ellen. Zdravsztvujtye!
„A második idézet egy, Shakespeare közvetlen tapasztalataira támaszkodó, de megszégyenítően mai európai helyzetértékelés”
A magát zseniális reformernek képzelő királyhoz egyetlen hű maradt, ezért az új elit által megvakított Glostertől származik. Akit mindenféle nagy szavak nélkül, egyszerűen kézen fog a fattya által tönkretett, kisemmizett fia, és elvezeti a Corporation Lear TV Társaság visszaszerzéséhez jogos tulajdonosát, a királyt is. Megmenti a tulajdon lányaitól és azoknak felfújt, pofátlanul magabiztos dzsigolóitól. „A semmiből nem lesz semmi.”
Amikor az eredetihez valóban méltó magyar szöveg alkotója, Kozma András dramaturg ezt a mondatot választotta a színlap címének, kétségtelenül a több mint 500 éves parafrázis lényegét ragadta meg. Valerij Fokin posztmodern forgatókönyvének szarvai között a „tőgyét”.
„A háború nem pusztán a négyzetkilométerekért és az ásványi kincsekért, vagy akár a parlamentekért (tévéstúdiókért) folyik már, hanem az emberi lelkekért”
A hol bársonyosnak, hol színházi forradalomnak nevezett szimpla nemzedékváltásnak a puszta „nézői” a rendezői -, sőt produceri „koncepcióktól”, „üzenetektől” és „látomásoktól” megcsömörlött közönsége a Nemzeti tévéstúdiónak berendezett színpadján ácsolt deszka építményen szorongva vastapssal jutalmazta az előadást, amely ezennel eljutott a saját felelőssége felismerésének katartikus állapotába: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Zdravsztvujtye!
Valami ilyesmit mond A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája” című vaskos monográfiájának 12. oldalán Fredric Jameson amerikai kutató is. Igaz, hogy ő nem várt még előadás után villamosra a Nemzeti Színház előtti, késpenge szélességű megállóban. De hát ő amerikai, kicsire nem néz.
„Az mindenképpen biztos, hogy mindezeknek a mély gondolatoknak felszínre hozatala végett, meg kellett rendezni, és el is kellett játszani ezt a Shakespeare <királydrámája> morál-példázatának álcázott posztmodern forgatókönyvet, amely olyannyira hasonlít az 1920-as években, a költő és drámaíró Lunacsarszkij népbiztossága idején működő <Színházi október> művész csoportjának Mejerhold és Ehrenburg vezette, Majakovszkij írta <ROSZTA ablakokra>”
Ez azonban már a szerző édesapja, és a Nemzeti régi barátja, Valerij Fokin érdeme, aki ellen szintén sokan áskálódtak, de végül mégis a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház művészeti vezetője lett. Az ő Edgarja meg belelépett egy gazdátlan orosz katonai bakancsba, és fejébe csapta a jellegzetes sapkát. A zubbonya hátára felírták, hogy PRESS, és így sok mindent személyesen láthatott, hallhatott, és átélhetett. Hogy a sok „kiképző” között járva, kelve, az elemzőknek ne kelljen mindig csak a hírügynökségek agyonmanipulált jelentéseiből összeállítani a saját látomásaikat, üzeneteiket, parafrázisaikat. Így aztán valószínűleg „holnap” ő lesz majd a tönkrement, de poraiból feltámadott King Lear Corporation igazgatója is. Természetesen, a kijózanodott Lear tiszteletbeli, bölcs elnöksége mellett. Zdravsztvujtye!
Minden jó, ha a vége jó. Csakhogy, nemigen maradt már hely a Nemzeti kiváló színészeiről szólni, akik ezt az egész showt hihetővé tudták tenni. Pedig nagyon megérdemelnék, különösen ebben a „kétnyelvűség” szülte nehéz helyzetben. A címszerepet játszó Schnell Ádámról, Söptei Andrea Goneriljéről, Tóth Auguszta Reganjáról és Polyák Anita nagyon tehetséges egyetemi hallgató Cordeliájáról. Reméljük közösen, hogy ezt részletesen elemzi majd a szaksajtó!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
