„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A társadalom hangulata azonban változóban van. Egyre többen vannak, akik szerint túl sok a támogatás, és nekik is van elég bajuk”
Fotó:EUROPRESS/Jakub Porzycki/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP
Az orosz invázió megindulása után a lengyelek válságstábokat alakítottak a menekültek megsegítésére, drónokra gyűjtöttek, és elvárták a korábban meglehetősen migránsellenes kormánytól is, hogy tisztességesen bánjon az Ukrajnából menekülőkkel. Aztán szép lassan eltűntek a buszokról, villamosokról az ukrán zászlók, majd a menekülteknek is fizetni kellett az utazásért. A kormányra egyre nagyobb terhet rótt a több millió Ukrajnából érkező ellátása, és a kedvezmények egy részét Varsó kénytelen volt leépíteni.
„Varsó kiválóra vizsgázott szolidaritásból, hiszen a fegyvertől elkezdve mindennel 1,8 milliárd euró értékben támogatta Kijevet. Ez akkor is megsüvegelendő, ha jól tudjuk, hogy Lengyelország csak az érdekeiből indult ki”
Az ukrán állampolgárok Lengyelországban 18 hónapos tartózkodási és munkavállalási engedélyt kapnak, amely 3 évre hosszabbítható meg. Az önkormányzatok számára pénzügyi keretet különítettek el a befogadással összefüggő többletfeladatok, például az egészségügyi ellátás és az oktatás biztosítására. Az ukrajnai menekültek egyszeri, 300 zloty összegű támogatást kapnak a határ átlépése után, és járnak nekik a lengyel családtámogatások, így az 500 plusz nevű segély is, amelynek értelmében az állam minden gyermek után havi 500 zlotyt fizet a szülőknek. De minden személy után napi 3100 forintnak megfelelő összeget kaptak azok a családok is, amelyek menekülteket fogadtak be. Ukrajna hálából a háborús időkben nyújtott segítségnyújtásért különleges státuszt biztosított a lengyel állampolgároknak.
„Erre jegyezte meg több elemző is, hogy újraéled a Lengyel-Litván Unió, Varsó korántsem olyan önzetlen, hiszen alakul egyfajta kvázi államszövetség, és Lengyelország mindent megtesz azért, hogy kiterjessze a befolyását Ukrajnára. Ezt kormányhoz közeli politikusok nem is nagyon titkolták”
Az Ukrajnához viszonyulás azonban nem csupán emiatt tűnik kicsit kétarcúnak. Míg ugyanis a politikai támogatás, még ha nem is minden érdek nélkül, de egyértelmű, addig a társadalom kezd belefáradni az országba özönlő a menekültekbe. A lengyel-ukrán határt február 24. óta közel 9 millióan lépték át – közülük mintegy egymillióan maradtak –, és mint Varsó főpolgármestere Rafał Trzaskowski megjegyezte, olyan ez a határ, mint a forgóajtó, amelyen a hadihelyzet alakulásának függvényében hol az egyik, hol pedig a másik irányba özönlenek az emberek.
„Ez az ajtó a leggyorsabban a háború első időszakában pörgött, amikor naponta 140 ezer menekült érkezett Lengyelországba”
Február 24. után Varsó lakossága például egyetlen nap alatt 10 százalékkal megnövekedett. Az ország néhány nap alatt 4-5 százalékkal megnövekedett népessége komoly kihívást jelentett, ám a lengyeleket nem kellett biztatni. A társadalom önszerveződése példátlan volt, és mindent megtettek a menekültek fogadására. Adakoztak, élelmiszert, ajándékokat gyűjtöttek, önkéntesként segítettek. A menekültek ellátásában egy felmérés szerint az első három hónapban a társadalom 70 százaléka részt vett.
Mindez történt néhány hónappal azután, hogy a lengyel-belarusz határon kialakult menekültválságban a lengyel társadalom többsége senkit nem akart ebből az irányból befogadni. Ezek az arányok – 72 százalék volt a befogadás ellen – nem módosultak egy néhány hete készült felmérésben sem.
„Ebből is látszik, hogy a menekültekhez viszonyulás politikailag erősen motivált”
Idővel azonban az Ukrajnából érkezőkkel kapcsolatban is változott a hozzáállás. Míg Free Press for Eastern Europe egy tavaszi felmérése szerint a lengyelek 95, illetve 90 százaléka támogatja Ukrajna uniós, valamint NATO csatlakozását, abban már megoszlottak a vélemények, hogy az ukrán menekülteknek jár-e minden állami támogatás. A többség egyetértett azzal, hogy az orvosi ellátáshoz ugyanúgy hozzájussanak – ezt főképp az idősebbek támogatták, a 35 éven aluliaknak ugyanakkor csupán alig több mint a fele –, a család támogatásokból (500+ program) azonban már kizárnák az ukránokat. Ugyancsak a Free Press for Eastern Europe nyári felmérése alapján a lengyelek 43 százaléka szerint a menekültek túl sok pénzbeli támogatást kapnak. Az ellenkező véleményen volt 35 százalék, főképp a diplomások és a nagyvárosokban lakók. Közben a Sławomir Sierakowski baloldali szociológus-publicista kezdeményezésére indított akcióban 220 ezren adakoztak, és 24 millió zlotyt össze is gyűjtöttek az ukrán hadseregnek egy Bayraktar drónra.
„A társadalom hangulata azonban változóban van. Egyre többen vannak, akik szerint túl sok a támogatás, és nekik is van elég bajuk”
A gyűjtőpontok körül már nincsenek hosszú sorok, a Gazeta Wyborczának nyilatkozó aktivisták szerint az elfáradás látványosan megnövekedett. Ezt a szociológusok is alátámasztják. Sierakowski és Sadura már említett kutatása is megállapítja, hogy a lengyel társadalomban erősödnek a menekültekkel kapcsolatos fenntartások. Ez egyelőre inkább rejtett módon jelenik meg, és nem tör a felszínre, de a magánbeszélgetésekben már egyértelműen negatív a viszonyulás.
„A lengyelek többsége továbbra is kiáll Ukrajna mellett, de már elege van a menekültekből”
Úgy vélik, e gáláns támogatásnak köszönhetően nem térnek majd haza, túlterhelik az amúgy is gondokkal küszködő állami egészségügyi és oktatási rendszert, elfoglalják a lengyelek elől a munkahelyeket. Pedig eddig 2022-ben érkezők közül mintegy 400 ezren helyezkedtek el, és a piac még elbírna vagy ugyanennyit. Úgy tűnik a menekülteket hibáztatják a saját megnövekedett szenvedéseikért, az életszínvonal romlásáért. Úgy vélik, nem igazságos, hogy a menekülteknek azonnal biztosítanak férőhelyet a bölcsődében vagy az óvodában, nem kell hónapokat várniuk az orvosi ellátásért. Erről az átlag lengyel csak álmodhat. Sokaknak nem tetszik e privilegizált státusz mellett az sem, hogy a menekültek követelőzőek. Erre a Gazeta Wyborcza idéz egy esetet is. Három ukrán hölgy bemegy a fodrászhoz, ahol a frizuráért szolidaritásból a szokásos ezer zloty helyett 300-at kértek, ám ehelyett felöltöztek, és elindultak a kijárat felé. Mikor pedig a fodrász megkérdezte tőlük, hogy ki fog fizetni, rávágták, hogy a maguk állama.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Rác Gábor says:
Ami engem leginkább foglalkoztat, hogy vajon a lengyel társadalomnak van-e tudomása az Ukrajnában “önkéntesként” meghalt-megrokkant lengyelekről, és azok valós számáról?
Stier Gábor says:
Vannak róla cikkek, de c sak szórványban.
hufi says:
Ha a lengyel állam megutáltatja az ukránokat, akkor elérte célját, vagyis a társadalom nem fogja akadályozni egy Ukrajna területére való bevonulást.
Viszont itt a nagy kérdés, ezek után az USA mit szól ehhez? Egyformán nem dönthet Washington, így is, úgy is lesz akinek nem tetszik az elképzelés.
Végeredményben Ukrajna egy bábállam, amit a haladárok mozgatnak, nem véletlen az sem, hogy Biden lett az USA elnöke.
Azért azt ne feledjük, Oroszország helyzeti előnyben van, földrajzilag, gazdaságilag toronymagasan kiemelkedik a térségből, és valóban nincs “lélegeztető gépen” mint Ukrajna.
Sok a kérdés a jövőt illetően, itt nem lehet bizottságozdit játszani, a kész tények döntik el U-Krajina sorsát.