„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Dr. Mészáros Zoltán írása a #moszkvater.com-on
„A realista elnökök tudták, hogy Oroszországot nem szabad ingerelni, mert a maga módján tud reagálni. Aztán a Majdan lázadástól Zelenszkijig szárnyra kapott a populizmus, és nem volt senki, aki elmagyarázta és lerajzolta volna a lakosságnak, hogy rövid távon nem lesz jólét, és hogy az oroszokkal számolni kell”
Fotó:EUROPRESS/Thomas Traasdahl/Ritzau Scanpix/AFP
Amikor az elemzők a mostani háború okait vizsgálják, szoktak oroszbarát és nyugatbarát ukrán elnökökről beszélni, ez azonban nem segíti a helyzet megértését. Felejtsük most el tehát az „oroszbarát” és a „nyugatbarát” elnököket, és gondoljuk végig azt a magyarázatot, hogy realista és populista elnökök váltogatták egymást. Ezekben annyi volt a közös, hogy az országban nem tudták, vagy nem akarták háttérbe szorítani a korrupciót.
„Az ukránok is, mint minden ember, a bőségre és a békére, a boldogságra vágynak”
Sokáig ezt testesítette meg Nyugat-Európa. Ráadásul sokaknak volt is tapasztalatuk arról, hogy mennyivel más Lengyelországban vagy Németországban élni, ahol nem kérdés a mindennapi kenyér és hasonlók. Annak idején a kelet-európai országokat is a jólét ígéretével csábították a Nyugat felé, és csak akkor derült ki, hogy bizony Nyugaton sincs kolbászból a kerítés, amikor már benn voltak az országok. A „melósok” sokszor nyugaton is megalázó vagy nehéz munkákat végeznek, mindazonáltal a mindennapi kenyér, az olcsóbb típusú autók nem okoztak gondot. Tudta és érezte ezt az ukrán nép. A jólétet akarta, és ezt a Nyugat jelenítette meg neki. Ezt lovagolták meg a populista elnökjelöltek és elnökök.
A realista elnökök viszont tisztában voltak azzal, hogy Oroszország erős szomszéd, hogy Ukrajna függ tőle, hiszen a gáz- és a kőolajvezetékek Ukrajnán át haladtak, és ez bizony fontos bevételi forrás volt mindaddig, amíg az ukrán fél nem kezdte a tél közeledtével elzárni a csapokat, és az oroszok erőteljes fenyegetései után beindítani őket.
„A realista elnökök tudták, hogy Oroszországot nem szabad ingerelni, mert a maga módján tud reagálni. Aztán a Majdan lázadástól Zelenszkijig szárnyra kapott a populizmus, és nem volt senki, aki elmagyarázta és lerajzolta volna a lakosságnak, hogy rövid távon nem lesz jólét, és hogy az oroszokkal számolni kell”
Amire Ukrajnának szüksége volt és van, azaz lenne, az nem más, mint évtizedek szorgos munkája, és a Nyugat felé történő gazdasági közeledés. Ehelyett most az van, hogy katonailag kerültek függésbe a nyugatiaktól, és a jólét a messzeség homályába vész. Sőt, még a háború végét sem látni, az egész ország beleragadt Zelenszkij retorikájába, aki mindenáron harcolni akar. Persze, nem a saját bőrét viszi vásárra.
Putyin bizony nagyot tévedett, amikor 2022 februárjában lebecsülte az ukránokat. Ha akkor tudta volna, amit ma már tud, valószínűleg sokkal nagyobb erőkkel támad a fővárosra, és valószínűleg többet tett volna Zelenszkij kikapcsolásáért. De ezt Putyin benézte. Majd mivel értelmes emberről van szó, újragombolta a mellényt, és felőrlő háborúba kezdett. Ehhez megvoltak az eszközei, melyeket a maximumig kihasznált. Ezenkívül, először az orosz történelemben igyekezett minimalizálni az orosz emberveszteségeket, amennyire tőle tellett, igyekezett minél kevesebb civil áldozattal előre jutni, egyszóval nem tüzelt teljes erőből. Mindezt természetesen a nyugati propaganda semmibe veszi, és azt emeli ki, hogy Putyin kezdte a háborút, ami tény, és amit megkerülni nem lehet.
„Azt azonban elfelejtik, hogy többféleképpen provokálták Oroszországot”
A legfontosabb provokáció a NATO közeledése volt. Ami nem sikerült neki Belaruszban (választás után gerjesztett agresszív forgatókönyv), az sikerült Ukrajnában. Ha NATO-fegyvereket telepítenének Ukrajna keleti részébe, akkor Moszkvát néhány (4-5) perc alatt el lehetne érni különféle, már létező rakétákkal. Gondoljunk bele, hogy Washington hogyan reagálna, ha ilyen közelségbe kerülhetne egy orosz rakéta.
Évtizedekkel ezelőtt (1962) a kubai rakétaválság erről is szólt, és az emberiség néhány percnyire volt az atomháborútól. Gondolom, hogy az Egyesült Államok azt sem tűrné, ha Izland térfelet váltana, vagy Kanada és a formálisan Dániához tartozó Grönland esetében is biztosan reagálna, lehetetlenné téve ezt a lépést. Oroszország reakciójának hátterében is ez állt, hiszen a NATO mintegy 600 kilométerrel közelebb került volna Oroszországhoz.
„Nem akarom Oroszország brutális, embertelen lépéseit védeni. Ám a nemzetközi közösség hangadói kettős mércével mérnek. Amikor Amerika avatkozik be egyes államok belügyeibe, vagy egyenesen háborút indít valaki ellen, akkor azt nem ítélik el”
Panamára például az Egyesült Államok bármelyik pillanatban kész lecsapni a csatorna átjárhatósága miatt. Az arab tavasz „kezelése” sem volt egy üdvhadseregi segélymenet. Azt már az oszmánok is ismerték a XIV. században, hogy ahol viszály van, mindig a gyengébbet támogatják, majd a győzelem után, ha a védencük nem akar tovább a szövetségesük lenni, akkor könnyen leigázzák.
Az ukrajnai háború állása nagyjából Bahmut orosz ostroma óta változatlan. Igaz, hogy itt-ott minimálisan változott a frontvonal, de a lényeg nem. Az oroszokat ismerve, két feltétel nélkül biztos nem fognak tárgyalni. Egyrészt nem fogják feladni a hadszíntéren elért pozíciójukat, a status quót, másrészt pedig Ukrajna nem lehet a NATO tagja. Mindezt egyelőre még megteheti. Hogy meddig, senki sem tudja, ahogy azt sem, hogy mennyi fegyvere van még tartalékban. Mindazonáltal Putyin elnök arcán nem látszanak a „beijedés” jelei. Prigozsintól sem ijedt meg, sőt csodálkoznék, ha teljesen vétlen lenne Prigozsin repülőjével kapcsolatban.
„Ellenben Ukrajnában kapkodás van”
Zelenszkij lecserélte a sorozóiroda főnökeit korrupció miatt, és nem tesz mást, mint nyugati fegyvereket követel, melyeket az ukrán katona nem tud használni. Ráadásul a hadra fogható lakosság létszáma Oroszországban háromtól nyolcszorosa az ukrajnainak (attól függ, hogy melyik elemző milyen számokkal dolgozik).
Az ukránok nem így akartak a Nyugat felé közeledni, és lassan rá fognak jönni, hogy sem az ő, sem a gyerekeik életében nem valósulnak meg álmaik. Másrészt az is igaz, hogy Oroszországnak nincsenek igaz barátai, Kína és India az olcsó nyersanyagok miatt tartja fenn a jó kapcsolatot. Furamód azonban Kínának, Indiának és Oroszországnak is érdeke, hogy a kereskedelem virágozzék, a dél-amerikaiaknak elegük van az Egyesült Államok beavatkozásaiból, az afrikai országoknak pedig abból, hogy egyes nyugati államok nyersanyagforrásai és szemétlerakó helyei legyenek. Tehát bőven van még tere annak, hogy hova fejlődjön az Amerika és társai (az angolszászok, valamint Nyugat-Európa és a két ázsiai állam, Dél-Korea és Japán) világpolitikai ellensúlya.
„Zelenszkij tehát nemcsak hogy katasztrófába vezette az országát, hanem rossz lóra is tett”
Oroszországnak mindene megvan ahhoz, hogy elszigetelődjön akár évtizedekre is. Kína tudatában van a gyengeségeinek, ezért fejleszti a nagy tudást igénylő iparágakat, India pedig még nem érte el csúcspontját, a mostani fejlődésében szerepe van az orosz kőolaj mellett az orosz atomiparnak is. Egyébként szerintem a jövő attól függ, hogy ki tudja Afrika iszonyú emberi potenciálját a saját érdekei mellé állítani. Ebben a kínaiak immár hagyományosan jók, de a törökök és az oroszok is.
„Egyszóval minden tényező afelé mutat, a logika azt diktálja, hogy Ukrajna kérjen békét az oroszoktól”
Ha ezt Bahmut ostrománál megtette volna, akkor megmenti Odesszát és a gabonakivitelét. Az ukrán tárgyalási szándék nélkül mindennap több százan halnak meg, a háborús területek pedig lerombolódnak és élhetetlenek lesznek. Nincs csodafegyver az oroszok ellen. Az, hogy drónokkal támadják Moszkvát, csak még erősebbé teszi a háborúpárti opciót mindkét oldalon. A valóság mégis az, hogy a békére inkább Ukrajnának van szüksége. A nem tárgyalás taktikája még több halált, még több pusztítást okoz. Ezt csak az nem látja, aki nem akar látni.
(Az írás eredetileg a Hét Nap nevű portálon – hetnap.rs – jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Hű, most sokáig gondolkodtam mit is mondhatnék /adhatnék/ ehhez az íráshoz. Ez az elemzés rávilágít mindenre, ami a témát illeti, úgy jó ahogy van.
Ebböl is látszik, a moszkvater-rel kezdem a napot, már alig várom az újabb gondolatokat, nagyon szeretem ezt a portált.
csakafidesz says:
“Másrészt az is igaz, hogy Oroszországnak nincsenek igaz barátai, Kína és India az olcsó nyersanyagok miatt tartja fenn a jó kapcsolatot.”
——————————————————————————————————————————————————————–
Dr. Mészáros Zoltán még nem jött rá, hogy az államoknak csak érdekei vannak. A barátság szó államközi relációban kb. annyi jelentőséggel bír, mint az amikor a török kereskedő a bazárban barátjának, sőt testvérének nevez, ha vásárolok tőle.
Bérces Zsolt says:
Azzal egyetértek, hogy Ukrajnának elsősorban békére lenne szüksége. A mostani háború már lényegében megsemmisítette egy nemzedék teljes munkáját. Az anyagi veszteségeken felül ott a rengeteg halott (van, aki már 300 ezer, sőt 400 ezer halottat sejt) – és a halottakkal körülbelül egyenlő számú hadirokkant. Egyszerűen nem értem, Zelenszkij miben bízik, miért folytatja????
Az viszont erősen kérdéses, hogy volt-e és ki volt Ukrajna “realista” elnöke!
Kravcsuk? Nyugodjék békében.
Kucsma? Ő volt a oligarchikus rendszer megteremtője. Akit érdekel, olvasson utána a “Dnyipropetrovszk klán” történetének, cselekedeteinek (amúgy helyesebb lenne nem egy, hanem több Dnyipropetrovszk-i klánról beszélni. Sőt még Zelenszkij is Dnyipropetrovszk környékéről, Krivoj rogból való!). Amúgy a Zelenszkij-elődök között még tényleg ő volt a legnormálisabb és legeredményesebb – de ez inkább a “vakok között a félszemű a király” esete.
Juscsenko? Már a megválasztásának körülményei is megkérdőjelezhetőek, megválasztása utáni cselekedetei még inkább. Pl. ő nevezte ki Sztepan Bandera-t és Roman Suhevics-et Ukrajna hősének, ő indította be és transzcendálta a Holodomor-kultuszt — és ezzel lényegében a mostani háború alapját ő vetette meg.
Janukovics? Egy maffiavezért “sikerült” államfővé választaniuk, aki államelnökként ott folytatta maffia-tevékenységét, ahol abbahagyta, csak immár állami segédlettel.
Porosenko? Egy oligarcha, méghozzá az igazán fajsúlyos oligarchák közül. Elnöksége alatt külpolitikailag lényegében azzal foglakozott, hogy Oroszországot provokálta.
Zelenszkij? Bár 2019-20-ban voltak normális kormányzati cselekedetei – ezt nem kell elhallgatni-, de utána elindult a lejtőn. Végeredményben mindent elmond róla, ahogy országát 2023-ban benne tartja a háborúban.
Komolyan gondolom, hogy az ukránok nagyon “belehúztak”, egyszerűen nem is tudok más példát mondani, ahol egy országban ennyi és ilyen katasztrofális
politikus követné egymást.
HandaBandy says:
Magánvélemény. Minden kellő tiszteletet megadva én a “különleges katonai művelet” nyitányát máshogy látom. VVP joggal
feltételezte, hogy a Krimhez hasonlóan egy beijesztés szerű akció sikerrel járhat. Nem járt és nem sokon múlott, de szerintem
ez nem is okozott nagy meglepetést. Végülis a bevetett apparátus méretéből mindenki láthatta, hogy az orosz vezetés tisztában
volt azzal, hogy alkalmasint ez most nem lesz egy olyan sétagalopp mint a Krim. Az, hogy az elején a katonaság – elnézést a
kifejezésért – töketlenkedett az majdhogynem normális. Máshol is megesett ez már (Lásd az iráni túszmentést!). Egy nagyobb
feladat amire a haderő nem készült és nem is volt még hasonló sem, kockázatos mert sokszor kellhet rögtönözni, sok a
bizonytalanság. Gondoljunk csak egy 2-3 hétre magára hagyott, majd újrainduló autó fékjeire. Csikorog-nyikorog, fékhatás alig
amíg a rozsdát ki nem dolgozza magából a szerkezet. Az, hogy a hadseregben is lopnak, néha lényegibb dolgokat is sem újdonság
(Lásd a 22-es csapdája film örökbecsű művét!). Ezzel senkit sem kívánok felmenteni vagy tisztára mosdatni, csupán arra szerettem
volna rávilágítani, hogy ami történt az nem alapvetően orosz sajátosság. Szerintem nincs benne semmiféle, akárcsak negatív szenzáció.
Mindenesetre kevés fórum van a magyar médiapalettán ahol erről a témáról ennyire tárgyszerűen lehet még polemizálni. A mindenhova
betolakodó, szellemi kútmérgezőket is sikeresen távoltartja az oldal, amihez csak gratulálni tudok.
Ezt nekem is el kellett mondanom.
Köszönöm, a figyelmet.