Nem lehet Sztálin érdemeinek betudni a II. világháborúban aratott győzelmet! Ez az egész nép győzelme, amelyet a személyi kultusz miatt Sztálinnak tulajdonítottak. Erről Hilarion volokolamszki metropolita, a moszkvai pátriárkátus külügyi osztályának vezetője beszélt a Győzelem Napja alkalmából, egyben óvott mindenkit e kultusz újraélesztésétől. Hilarion emlékeztetett a múlt század ’30-as éveinek sztálini terrorjára, amelyhez az egyház a vértanúk szentté avatásával viszonyult. Felhívta a figyelmet Sztálin felelősségére abban, hogy a szovjet hadsereg felkészületlenül várta Hitler támadását. „Aki Sztálint élteti, s fejet hajt e figura előtt, az menjen ki a Moszkva melletti Butovo lőterére, s meglátja, hogy mihez vezetett annak bűnös politikája!” – mondta Hilarion. A sztálini nagy terror idején, 1937 és 1953 között itt, a butovói lőtéren lőttek agyon és temettek el több mint 21 ezer embert. Szó, ami szó, Hilarion jól összezavarta nemcsak a Sztálin szerepét az utóbbi időben átértékelők, a bűneit relativizálók gondolkodását, de elbizonytalanította a „Vezér reneszánszát”, mint a Putyin-rendszer jellemzőjét bemutató nyugati sajtót is. Nem véletlen, hogy Hilarion szavai a „demokratikus világban” nem igazán kaptak visszhangot.