„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ijjas Anna írása a #moszkvater.com számára
„Én voltam az első nő, akinek a festményein megjelent ez a letisztultság, ez volt a sikerem alapja. Az én képeim száz közül is kitűnnek”
Fotó:EUROPRESS/Niklas HALLE’N/AFP
„Csodák nincsenek, csak az van, amit te magad létrehozol” – mondogatta Tamara de Łempicka, az 1920-as, ’30-as évek fordulójának leghíresebb portréfestője, akinek art deco stílusú festményei több mint 20 millió dolláros áron kelnek el az árveréseken napjainkban. Gazdagok és híresek, gyárosok, mágnások és feleségeik, királynők és hétköznapi asszonyok portréit alkotta meg. Saját márkát épített.
„Én voltam az első nő, akinek a festményein megjelent ez a letisztultság, ez volt a sikerem alapja. Az én képeim száz közül is kitűnnek”
– állította. Világos, élénk színeikkel, a modellek eleganciájával és érzékiségével munkái valóban kiemelkednek. Elsőként mutatta be a független, erős, elragadó – sőt, provokatív nőt. Legismertebb festményei közé tartozik az Önarckép vagy Tamara a zöld Bugattiban (1929) és a Fiatal lány kesztyűben (1930). Munkáit magángyűjteményekben éppúgy megtaláljuk, ahogy a világ legnagyobb múzeumaiban, mint amilyen a párizsi Centre Pompidou. Művészetének leghíresebb rajongója Madonna, aki több Łempicka-kép tulajdonosa, melyeket felhasznált a videoklipjeiben is.
„Az art deco stílus egyébként az első világháború alatt vált népszerűvé, az élet és a művészet minden területére kiterjedt. Franciaországból indult, s a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de a szecessziótól eltérően egyenes vonalakkal, geometriai tervezéssel dolgozik”
Lempicka előbb egy kiállítás, majd egy életrajzi kötet, végül egy róla szóló dokumentumfilm révén a budapesti Lengyel Intézet jóvoltából megérkezett Magyarországra is. Tamara de Lempicka igaz története – A túlélés művészete címmel a napokban mutatták be az art deco királynőjének életéről készült filmet a budapesti Uránia moziban. Julie Rubio és Amy Harrison dokumentumfilmje a világhírű festő életútját mutatja be az 1920-as évekbeli párizsi felemelkedéstől a sztárságig, majd a fasizmus elől 1940-ben az Egyesült Államokba költözéstől az ottani művészeti piacon való befutásig.
„Nyomon követhetjük, hogyan vált a művészeti élet meghatározó szereplőjévé a társadalmi elitet ábrázoló karakteres portré festészete, érzéki és erőteljes aktábrázolásai és saját életstílusa által”
Az esemény rangját nagyban emelte a művésznő leszármazottjának, Marisa de Łempickának a jelenléte, aki egy 1930-as évjáratú Buick Oldtimeren érkezett a vetítésre. A művész dédunokájával és hagyatékának gondozójával Karafiáth Orsolya író, újságíró beszélgetett az Uránia nagyszínpadán. A világhírű festőművész alkotásaiból egyébként már kaphatott ízelítőt a közönség, mivel a Lengyel Intézet idén januárban adott otthont egy nagy sikerű, nagyméterű tablóképekból álló tárlatnak, és egy, a témához kötődő művészettörténeti előadásnak is. Megjelent egyben a festőnő életét bemutató Én, Tamara című könyve is, szerzője Grzegorz Musiał, a fordítást pedig Mihályi Zsuzsa végezte.
„Tamara Łempicka élete bővelkedett a fordulatokban és kalandokban, művei nemegyszer hollywoodi hírességek (Jack Nicholson vagy Madonna) gyűjteményeinek az ékei”
Életének magyar vonatkozása is van, hiszen második férje – első férje Tadeusz Łempicki – Diószeghi Kuffner Raoul báró volt. Egyetlen gyermeke lánya, Maria-Krystyna, akit Kizette néven számtalanszor megörökített. Łempickát nem lehetett szokványos mércével mérni, élete rejtélyekkel volt teli, alakját titokzatosság lengte körül.
„Talán Frida Kahlóéhoz lehetne életútját hasonlítani”
Máig vita van már a születési dátuma körül (1894 vagy 1898), de annyi bizonyos, hogy már fiatalon férjhez ment Tadeusz Łempicki ügyvédhez, akivel Szentpéterváron ismerkedett meg és akitől a lánya született. Már korán elkezdett festeni, valódi stílusa az 1920-as években kezdett kibontakozni. Az 1929-ben megfestett Önarckép zöld Bugattival (ami más források szerint valójában sárga Renault volt) tette világhírűvé, onnantól kezdve milliomosoknak és arisztokratáknak festett. Férjét is ő tartotta el. Munkamániás volt, kilencórás műszakokban festett, lánya nevelését egy dadusra és egy rokonára bízta.
„Łempicka rendkívül tudatosan építette karrierjét, kiváló üzleti érzékkel volt megáldva, tulajdonképpen megteremtette a personal branding fogalmát”
Pályáját a háborúk sem tudták megtörni, az októberi forradalom elől Párizsba menekült, később a nácizmus egyre fokozódó térhódítása elől az Egyesült Államokba költözött. Idős korában Mexikóban telepedett le. Még halála sem volt mindennapi, hamvait egy vulkán kráterébe szórták.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater