Kezdőlap » Kultúra » Amikor egymás ellen harcoltunk a lengyelekkel

Amikor egymás ellen harcoltunk a lengyelekkel

Szathmáry István Pál írása a #moszkvater.com számára

Véget ért a világbajnokság, az aktuális belpolitikai összezörrenések adrenalinfröccsei lassan elmossák a dicsőségesnek nem nevezhető lengyel szereplés fiaskóját. Északi barátaink leszerepelése feltehetően a magyar futballrajongók számára sem adott okot az örömre, de hogy a keserédes hangulat ne csorbítsa túlságosan a nyári derűt, inkább keressük fel a Lengyel Intézet hűs kiállítótermét, ahol mindkét nemzet sporttörténeti pillanataival találkozhatunk, ami még azzal együtt is a két nép legendás barátságát erősíti, hogy ezek a győzelmek sok esetben egymás ellen estek meg.

Ha már az említett barátság: jellemző történeti adalék, hogy az első világháborút követően Magyarország vesztes országként a nemzetközi sportéleten belül is elszigetelődött. Éppen ezért értékelődött fel a frissen függetlenné vált Lengyelország gesztusa, amikor az első válogatott mérkőzésére Magyarországot választotta ellenfélnek. Pikáns adalék, és jól mutatja, hogy hazánk milyen szép számban adott szakembereket a világnak, hogy a lengyel nemzeti tizenegyet az ottani bajnok Cracovia magyar trénere, Pozsonyi Imre irányította.

A végeredményt nem árulom el, az legyen a kiállítást meglátogató néző jutalma, aki a rendezők jóvoltából nem csak a két ország futballtörténeti metszéspontjaival ismerkedhet meg, hanem más sportágak vonatkozó epizódjaival. Persze a futball viszi a prímet, és ezen nem csak azért nem csodálkozhatunk, merthogy mégiscsak a legnépszerűbb tömegsportról van szó, hanem a kiállítás szakmai anyagát összeállító történész, Mitrovits Miklós személye is ezt erősíti, lévén ő a lengyel futballélet történéseivel foglalkozó magyar nyelvű oldal, az Ekstraklasa főszerkesztője.

A Sportszeletek címet viselő tárlat két részre osztható. A kisebb kamarakiállítást a független Lengyelország sportcsillagainak szentelték, míg Riválisok a pályán – barátok a mindennapokban tablói a már említett közös sportmúlt fontos epizódjait villantják fel. A tablók mellett a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum gyűjteményéből válogatott relikviák is megtekinthetők.

„Európa földjén rendkívüli események dübörögnek ismét” – a Népszava 1939. augusztus 29-én kelt tudósítása nem túlzott, és a pár pillanat múlva lángra lobbantott kontinens felett uralkodó akkori hangulatban tényleg nem lehet nem egyet érteni a cikk írójával, hogy a lengyel-magyar válogatott összecsapására összesereglett 20000 néző (bár 60 ezret vártak) tényleg a sportág iránti állhatatos rajongás iskolapéldája. Az idézet cikk sok más kordokumentummal (fotókkal, karikatúrákkal, stb.) együtt igyekszik visszaadni valamit a korhangulatból, bár sajnos a magyarázó szövegek néha túlzó arányát sok esetben nem képesek ellensúlyozni.

Ezzel együtt is nagyon tanulságos és megtekintésre érdemes tárlatról van szó. Egyfelől azért, mert az adott sporttörténeti esemény – mint például az előbb említett meccs, mely a lengyel válogatott utolsó pályára lépése volt a világháború kitörése előtt – történeti hátteréről is informatív és lényegre törő összefoglalót kapunk. Nem is beszélve a számtalan nem igazán közismert, ugyanakkor nagyon is érdekes momentumról, mely a két nép közös sportmúltját színesítik. Személy szerint például nem tudtam, milyen meghatározó szereppel bírtak egykor a lengyelek az öttusa terén, legyen szó a hetvenes évek végéről vagy a kilencvenes évek elejéről.

Hogy egy másik példát is említsünk: Kárpátalja és Észak-Erdély visszakerülése nem csak közpolitikai értelemben fordulópont, de a Magyar Síszövetség számára is feladatot és lehetőséget kínált. Az erdélyi Borsafüreden kijelölt téli sportok központja létrehozásában pedig természetesen lengyel közreműködőt is találunk, az 1938-as világbajnokság ezüstérmes síugróját, Stanislaw Marusarzot, akinek életútja nem csak sporttörténeti szempontból érdekes, hanem kalandos fordulatokkal is teli, de erről megint csak győződjenek meg személyesen a kiállításon.

És hogy a közelmúlt dicsősége se merüljön idő előtt feledésbe: a kiállításon azokról a magyar futballistákról is olvashatunk, aki tudásukkal a lengyel bajnokság valamelyik csapatát erősítették vagy erősítik. Erre mindenesetre sokkal inkább lehetünk büszkék, mint a lengyelek arra a kifejezésre (ustawka), mely friss lengyel jövevényszóként egy ideje a magyar ultrák szótárában is helyet kapott, de ez már egy másik történet.

(Sportszeletek. A lengyel-magyar sportpárbajok 100 éve. Megtekinthető szeptember 14-ig)   

CÍMKÉK: