„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on
„Astore szerint valóban furcsa, hogy az amerikaiak ennyire hisznek a háborúban. Ennyire hisznek a pusztításban, mint progresszív dologban. Az amerikaiak hiperagresszívek, ravaszkodók, gyorsan haragszanak, de lassan gondolkodnak”
Fotó:EUROPRESS/Brendan SMIALOWSKI/AFP
„Különböző okokból Amerika uralkodó osztálya nagyon szereti a háborút még akkor is, ha Amerika nem uralkodó osztályai általában közömbösek iránta” – veti fel nyugalmazott alezredes, hozzátéve, természetesen csak addig, amíg annak pusztító ereje a tengerentúlon, és nem a szemük előtt zajlik.
„Astore szerint valóban furcsa, hogy az amerikaiak ennyire hisznek a háborúban. Ennyire hisznek a pusztításban, mint progresszív dologban. Az amerikaiak hiperagresszívek, ravaszkodók, gyorsan haragszanak, de lassan gondolkodnak”
A félelem, a düh és a büszkeség fenyegetést jelentenek azokra a népekre, amelyek az amerikai tűzerő célpontjai lehetnek, az amerikaiak mégis valahogy úgy tekintenek magukra, mint ésszerű béketeremtőkre. Egy ilyen tömeges téveszme csak masszív propagandával tartható fenn, ha úgy tetszik, egy győzelmi kultúrával, amelyet a hollywoodi háborús filmek, a SEAL-eket és hasonlókat bemutató tévéműsorok, a sportesemények katonai díszszemléi támogatnak.
Ha már a katonaságról és a sportról beszélünk, az NFL draft második napja azzal kezdődött, hogy a Kansas City-i nagyszínpadon katonai egyenruhába öltözött katonák sorakoztak, miközben a szurkolók „USA! USA!” skandálásban törtek ki. Igen, megértem, hogy sok futballrajongó van a hadseregben, és biztos vagyok benne, hogy a közönség soraiban nem kevés civil ruhás katonatiszt és veterán volt.
„Mégis, kérdezzék meg maguktól: Mit keresnek az egyenruhás katonák az NFL drafton a színpadon? Milyen szerepet játszanak? A válasz nyilvánvaló. A hadsereg a sportot használja a toborzáshoz, az NFL pedig a hadsereget használja a hazafias imázsának fényezésére”
A cél az, hogy jó érzéseket keltsen az élő közönség és az otthon nézők milliói számára, de én – jegyzi meg Astore – csak a fejemet rázom az NFL és a Pentagon opportunizmusa és cinizmusa miatt.
Ha már az NFL draftról beszélünk, a cikk szerint érdekes, hogy minden csapatnak van egy szakértői szobája, amelyet néha „hadi szobának” is neveznek. Az NFL imádja a katonai metaforákat és a „harcos” játékosokat, ahol a hátvédek „löveg” karral rendelkeznek, és „rakétákat” dobnak a pályára. Mint Astore kijelenti, soha nem volt oda ezért az egész harcos misztikáért, mert szerinte ez szöges ellentétben áll Amerika alapítóinak polgár-katona eszményével.
„Úgy véli, Amerikának nem kellett volna egy olyan <harcos> kasztnak lennie, mint amilyen a briteknél volt, amelyet az arisztokrácia másodszülött fiai töltöttek be, akiknek nem volt jobb dolguk, mint a tengerentúlon gyarmati és birodalmi háborúkat vívni a fosztogatás és a profit érdekében”
A harcos eszménykép főképpen a Szovjetunió összeomlása óta, és különösen 9/11 óta az amerikai hadseregben valóságos divat.
A TomDispatch nemrégiben megjelent cikkében Joshua Frank, egy öbölháborús szindrómában szenvedő katona éppen ilyen (2007-es) érzését idézte: „Harcos vagyok, és a harcosok teljesíteni akarják a küldetésüket.” Ezt a mentalitást, miszerint ők küldetés orientált harcosok, belenevelték az amerikai katonákba. Azonban – jegyzi meg Astore – a katonáknak az amerikai alkotmányhoz kellene hűségesnek lenniük, nem pedig a küldetéshez. Ha egyszerűen csak harcos vagy, akkor a háborúért létezel, pont. Többé már nem vagy állampolgár-katona (vagy állampolgár-légierő stb.). Igazából egyáltalán nem vagy polgár. A harcosok eldobhatóak, egyszerű katonák, kit érdekel, mi történik velük? A kard által élsz, a kard által halsz meg, vége a történetnek.
(Az írás eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
(A cikk nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater