„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Mearsheimer az úgynevezett realista geopolitika szellemében elemzi a nemzetközi eseményeket”
Fotó:EUROPRESS/Yasin Ozturk/ANADOLU AGENCY/AFP
Napjaink egyik legismertebb és legbölcsebb politikai elemzője elbüszkélkedhetne azzal, hogy jóslatait, azaz tűpontos előrejelzéseit az élet visszaigazolta. Ha mégsem túl boldog ezzel, akkor azért nem, mert a 78 esztendős geopolitikai szakértő igazi humanista és amerikai hazafi, aki keserűen látja, hogy az általa előre jelzett bajok mind bekövetkeztek.
Katona apa fiaként tizenhét éves korában önként lépett be az amerikai hadseregbe. A híres West Pointon tanult, majd a légierőnél szolgált, és közben doktorátust is szerzett a nemzetközi kapcsolatok tudományából. 1982 óta a Chicagói Egyetem oktatója.
„Mearsheimer az úgynevezett realista geopolitika szellemében elemzi a nemzetközi eseményeket”
Alaptézise szerint a nagyhatalmak racionális vágya, hogy megnöveljék, vagy megtartsák a befolyásukat a maguk regionális környezetében. Nem nagyon hisz a nemzetközi intézmények értelmében, mert felfogása szerint a nagyhatalmakat elsősorban saját érdekeik, és nem a nemzetközi megállapodások vezérlik. Ugyanakkor szerinte egyetlen ország sem válhat a világ kizárólagosan hegemón hatalmává. Ezért helyesli az Egyesült Államok befolyásának megtartását a világ különböző részein, de látja ennek szükségszerű korlátait, és károsnak tartja, ha Amerika nem veszi figyelembe más nagyhatalmak valós érdekeit.
„Az elsők között volt, akik 2001-ben, Amerika világhatalmi illúziójának fénykorában arra figyelmeztetett, hogy Kína Washington kihívója lesz a Csendes-óceáni térségben”
Azt is megállapította, hogy az USA katonai eszközökkel még megállíthatja a kínai hegemónia erősödését, de gazdaságilag már nem. Már 1996-ban jelezte, hogy az amerikai politika rossz lépései fokozatosan elidegenítik Indiát Amerikától. (Azt nem sejthette, hogy egy amerikai elnök egyszer még büszke is lesz erre.).
Ma is aktuálisak a Közel-Keletről írott művei. Károsnak tartja, hogy az Egyesült Államokban különösen erős „izraeli lobby” ereje megakadályozza a térség stabilitásának kiépítését, ami az USA nemzeti érdeke lenne. Ugyanakkor elutasítja a „zsidó lobby” kifejezést, hiszen az amerikai zsidók jelentős része nem azonosul az izraeli lobby céljaival, másrészt befolyásos keresztény közösségek és a fegyverlobby is Izrael érdekében befolyásolják az amerikai külpolitikát.
Napjainkban elsősorban az ukrajnai háború kapcsán találkozunk Meersheimer professzor nézeteivel. Van saját honlapja, youtube-csatornája, de más kutatók katonai szakértők és újságírók programjaiban is feltűnik, ezekben hetente többször is elemzi a helyzetet.
„Ukrajnáról szóló elemzései világosan jelzik, hogy nem <oroszbarát>, ahogy primitív bírálói nevezik. Vágyak és érzelmek helyett a geopolitikai valóságát írja le <sine ira et studio> – Harag és elfogultság nélkül -, ahogy a latin mondja”
Így 1993-ban például amellett érvelt, hogy Ukrajnának nem kellene feladnia az atomarzenálját, hiszen az megfelelő elrettentő erő lehetne egy esetleges orosz agresszió ellen. Kérdéses persze, hogy technikailag ezt hogyan lehetett volna megoldani.
Ezt követően viszont nyomon követte Putyin hatalomra kerülését és Oroszország visszatérését a nagyhatalmak játszóterére. 2014-ben már amellett érvelt, hogy Ukrajna NATO-tagsága sértené Oroszország nemzeti érdekeit, mint ahogy az Egxesült Államok is fellépett a szovjetek kubai jelenléte ellen. Azt is megjósolta, hogy a NATO-tagság erőltetése csak ártani fog Ukrajnának. Rámutatott arra, hogy a Majdan után a szevasztopoli haditengerészeti bázis megtartása és így a Krím elcsatolása elemi orosz érdek volt. Aztán 2022-ben egyértelműen a Nyugatot, azaz a NATO-tagság erőltetését okolta az ukrajnai háború kitöréséért, és azóta is hangsúlyozza, hogy Ukrajna tagsága a katonai szervezetben „egzisztenciális veszély” lenne Oroszország számára
„Putyin elsődleges célja szerinte nem újabb ukrán területek megszállása, hanem a nyugatos Ukrajna meggyengítése és az orosz befolyás megtartása a térségben”
Elemzéseiben tragikusnak nevezi, hogy Ukrajna a háború minden napjával újabb emberi életeket és területeket veszít a győzelem reménye nélkül. „Miért a Nyugat hibája Ukrajna?” című előadását a yourtube-on harminc millióan tekintették meg.
Bár az orosz hatalmi érdekeket akceptáló nézetei miatt hazánkban sokan jobboldalinak tartják, Mearsheimer professzor elkötelezetten baloldali a gazdasági egyenlőtlenség elítélésében és káros hatásainak kimutatásában. A demokrata előválasztásokon Bernie Sanderst, a szociáldemokrata szellemiségű vermonti szenátort támogatta. Miközben a liberális világrendet nem tartja fenntarthatónak, a gender ideológia és a meleg házasság tekintetében liberális nézeteket vall.
Videós előadásainak a kristálytiszta logikával előadott tartalom mellett külön értéke a szép kiejtés és szabatos nyelvhasználat. Közepesen jó angoltudással mindenki megértheti őket. Hideg racionalizmusa humorral és emberséggel párosul, neki elhiszem, hogy őszintén sajnálja az ukrán népet, amely mások hibájából lett a nagyhatalmak erőpróbájának a vérző elszenvedője.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Peterdi Nagy László says:
A kiválóan informált, érzékeny és célratoro levezetés szerzőjétol szeretném megis megkerdezni: mi lesz, ha holnap lesz? – És a székébe kapaszkodó európai globalista elit Mearsheimer és realista tanítványainak hatására kijozanodik, és elfogad meg néhány vér nélküli évtizedet, “demokratikus átmenetet “, ahogyan az oroszok ezeket nevezik? Mint annak az országnak a polgárai, amelyet egy-egy ilyen “átmenet” után magunknak kellett újjáépíteni jó néhányszor, hiszem, hogy feltehetjuk ezt a kérdést. Sőt, fel is kell, hogy tegyük.
brüsszelita says:
A címben megfogalmazott állításra a cikk egyetlen mondatban utal, a többi dicshimnusz, hogy lám megmondta:
“Putyin elsődleges célja szerinte nem újabb ukrán területek megszállása, hanem a nyugatos Ukrajna meggyengítése és az orosz befolyás megtartása a térségben”
Van egy rossz hírem: Ezt nemcsak Mearsheimer, hanem az összes nyugati politikus és elemző tudja, amit megpróbál megakadályozni aljas háborús uszítással, és fegyverek szállításával ahelyett, hogy békére törekedne és konzerválná a helyzetet, ha már a harctéren Ukrajna úgysem győzhet. Teszi mindezt a saját politikai túlélése és egzisztenciájának megőrzése érdekében egy dugába dőlt projekt romjain, viszont anélkül már nem tud kilépni belőle, hogy mindent elveszítene. Ezért a végsőkig eszkalálják a helyzetet, hátha sikerül olyan diktatúrákat összehozni Európában, amik lehetetlenné teszik az eltávolításukat, és közben Oroszország is összeomolhat, illetve Trump is megbukhat.
Mearsheimer ezt nem írja le, de azt se teszi hozzá, hogyha már Oroszországot a háború folytatására késztetik azzal, hogy a biztonsági követeléseit semmibe veszik, a geopolitikai realitásokat el nem ismerik, és nem tekintik partnernek egy kölcsönösen előnyös együttműködésben, ezért az ukrán vezetést és társadalmat az önmegsemmisítés irányába lökdösik, akkor az orosz hadsereg további ukrán területeket fog elfoglalni, hogy Oroszország az alapvető céljait elérje, amiket többé nem fog visszaadni, ha már ennyi áldozatot hozott érte, de amit odahaza se tudna megmagyarázni.
Ezért azokat az elemzéseket, amik a nyugati politikusok szellemi képességeinek hiányáról, esetleg rövidlátásáról szólnak, és azzal hitegetik az olvasókat, hogy az megváltozhat olvasatlanul ki lehet dobni a kukába, mert csak az időmet rabolja, egyedül arra szolgálnak, hogy a “szakértők” nagyszerűségét tupírozzák táplálékot biztosítva a számukra.
Meg azokat az írásokat is ki lehet kukázni, amik az újabb ukrán területek elfoglalását a gonosz orosz agresszió bizonyítékaként mutatják be, holott a nyugati országok kényszerítik erre, és csapnak olyan jajveszékelést körülötte, mintha érdekelné őket az ukrán emberek sorsa.
Ezért jó lenne, ha a mearsheimer-ek és egyéb próféták nem a múltat magyaráznák, az újságírók pedig nem fényeznék az egójukat és ködösítenék az éleslátásukat, nem csüngenének a nyugati politikusok ajkán, hogy az összes büfögésükre ráugorjanak szédítve és összezavarva az olvasókat.
Inkább azzal foglalkozzanak, hogy a nyugati globalista elit azon törekvése hova vezet, hogy eszkalálja a helyzetet, és össze-vissza hazudozva háborúba küldje az országokat. Ugyanis egy kiterjedt európai háború veszélye fenyeget, aminek esélye napról napra nő, ezért Mearsheimer inkább annak megakadályozásáról írjon, ne pedig a determinált jövőről okoskodjon, illetve arról, hogy a tudatlan globalista elitet megszállja a szentlélek, amire észhez tér és vezekelni kezd.