Kezdőlap » Sport » A vándorcigány menybemenetele
Tyson Fury #moszkvater

A vándorcigány menybemenetele

Az ír származású bunyós Tyson Fury pályafutása életre keltette a nagysikerű Blöff című filmet, miután a drogok és az ital poklából visszatérve Las Vegast is meghódította. Nagy kérdés, hogy a kelet-európai ökölvívók vajon miért nem képesek ugyanerre

Tyson Fury #moszkvater
Tyson Fury
Fotó:EUROPRESS/Philip Pacheco/Anadolu Agency

Az elmúlt hétvégén két komoly profi ökölvívó gálát is rendeztek Európa keleti végein. Rigában a World Boxing Super Series sorozat cirkálósúlyú kategóriájának elődöntőjében a hazai kedvenc, Mairis Briedis (26-1, 19 KO) viharos meccsen kiütéssel verte a lengyel WBO világelső Krzysztof Glowackit. Ellenfele a döntőben a szintén itt ringbe lépő, és kiütéssel diadalmaskodó kubai Yunier Dorticos (24-1, 22 KO) lesz. A telt házas sportesemény ennek ellenére nem tudta igazán lázba hozni a sportág híveit. Akárcsak a Kijevben megrendezett gála, ahol idő előtti sikerével harmadízben védte meg WBA légsúlyú világbajnoki trónját Artem Dalakian (19-0, 14 KO). A 31 éves azeri születésű, de ukrán állampolgárságú Dalakian sokadszor bizonyítja be, hogy a profi boksz legjobbjai közé tartozik, ám ő sem tudta igazán megmozgatni a rajongók fantáziáját.

Mint ahogy igaz ez azokra a volt szovjet tagköztársaságokból származó bunyósokra – Gennagyij Golovkin (39-1-1, 35 KO), Vaszil Lomacsenko (13-1, 10 KO), Murat Gasszijev (26-1-1, 19 KO), Olekszandr Uszik (16-0, 12 KO) –, akik a súlycsoportjuktól függetlenül is a legszűkebb elithez tartoznak.

„Valahogy nagyon nehéz őket felépíteni a profi ökölvívás Mekkájában, az Egyesült Államokban”

Velük a kiváló eredményeik és a minden tekintetben elképesztő tudásuk ellenére sem nagyon lehet egy profi gálát eladni, kivéve, ha éppenséggel egy nagy kedvenc ellen bokszolnak. Mint ahogy tette azt Golovkin Saul Canelo Alvarezzel.

„Noha a bokszolók névsorát tekintve ez sokaknak meglepetést okozhat, ám mégis ez az igazság. Túl kiszámíthatóak a ringben, az esetek döntő többségében mindig azt hozzák, ami tőlük elvárható. Sehol egy váratlan húzás, sehol egy meglepő improvizáció, nincsenek vadhajtásaik. Persze ezen nem lehet csodálkozni, hiszen más körülmények közül érkeztek, más az értékrendjük, sokkal fegyelmezettebbek, mint azok, akik Amerikában befutottak, akikre a nép bemegy a meccsekre” – jelentette ki Rácz Félix.

A promoter szerint

„az amerikai piac meghódításához olyan ember kell, mint Tyson Fury (28 győzelem – 0 vereség -1 döntetlen, 20 KO), aki minden körülmények között felvállalja önmagát, és a megbecsülésén még dob is az a tény, hogy nagyon mélyről jött vissza a csúcs közelébe”

Nos, a veretlen brit nehézsúlyú a menedzserek álma ebből a szempontból, hiszen olyan a szorítóban is, mint a magánéletben mutatja: kiszámíthatatlan.

„Fury nemcsak jó bokszoló, hanem hisz is magában, és képes megcsinálni a showt, ami a sportág egyik legfontosabb eleme. Igazi színes egyéniség, aki minden pillanatban képes improvizálni. Ő képes volt arra, hogy majd hatvanhat kilót lefogyva, az alkohol és a drog fogságából visszatérve bevállalja a nagy amerikai bajnokot, Deontay Wildert.  Majd úgy leiskolázta a két padlózása ellenére, hogy a pontozók egyszerűen nem tudták vesztesnek kihozni a hazai világbajnok ellen. Persze nem mindenkiből lesz sztár Las Vegasban sem, ahhoz az is kell, hogy a Rocky negyedik részéből megidézze valaki Apollo Creedet, majd a meccsét követően, amelyen hihetetlen technikai tudását is bemutatta, bevállalja, hogy elénekli  az Aerosmith egyik klasszikusát a feleségének, az „I Don’t Want to Miss a Thing” című dalt. Nos, Fury ezt is tudja, és ezért lett már most nagy kedvenc az Egyesült Államokban is” – állította Rácz Félix.

De nézzük, ki is az az ember, akinek – némi túlzással – egy csapásra sikerült eladnia magát az amerikai piacon, ami egyet jelent az elismertséggel és a rengeteg pénzzel.

„Amikor 2015-ben Düsseldorfban simán megverte az addig verhetetlennek hitt Vlagyimir Klicskót, a profi ökölvívás királykategóriájában új király született”

Ráadásul olyan, amilyen még nem volt. Cigány. Egy ír vándorcigány család ifjú sarja, aki már a születése pillanatában megvívta a maga legfontosabb harcát. Az életéért.

Fury ugyanis – noha ezt jelenlegi 206 centi magassága és 119 kilós testsúlya miatt nehéz elképzelni – a hetedik hónapra született, és mindössze 450 grammot nyomott a mérlegen. Az orvosok szinte esélyt sem adtak neki a túlélésre, főleg annak tudtával, hogy előtte már két koraszülött lányt elveszített korábban a családja. A kis Tyson viszont tudta, rá még nagy dolgok várnak ezen a világon, és 1988. augusztus 12-e éjszakáján, és az azt követő napokban, hetekben is úgy döntött, ő bizony „nyerni fog”. És nyert…

Egy olyan családban, ahol gyakorlatilag valósággá vált a nagysikerű Blöff című film. A Fury-famíliában hemzsegtek a bokszolók, a csupasz öklű, illegális bokszmérkőzések korszakát idézve fel az emberekben. Apja, John Gipsy Fury 13 profi meccsen nyolc győzelmet aratott, négyszer kikapott, egyszer pedig döntetlenre végzett. A sportág iránti rajongásából fakad, hogy fiának a nehézsúlyú trónt akkor birtokló amerikai Mike Tysonról a Tyson keresztnevet adta.

A kicsiből elég hamar óriás lett, aki mi mást választhatott volna, mint azt, hogy bokszoló lesz. Rengeteget bunyózott a szabadban puszta kézzel, és ez a korszak igencsak megerősítette őt. A családjában számtalan példa mutatja, hova, meddig lehet eljutnia a sport által. A WBO egykori középsúlyú ír világbajnoka, a 31 éves Andy Lee és a szintén nehézsúlyú Hughie Fury is unokatestvérei Tysonnak. Utóbbi édesapja Peter Fury lett végül Tyson edzője, akivel az óriásnak egészen bensőséges a viszonya. Peter rosszul lett egy korábbi meccse előtt, kórházba kellett vinni őt. Tyson azonnal lemondta a bunyót. Tudta, hogy a gondolatai biztosan a kórházban jártak volna.

Amatőrként nem sok hiányzott ahhoz, hogy kijusson a pekingi olimpiára. Mégpedig a számára annyira fontos ír színekben, ám erről lemaradt, és 36 hivatalos amatőr meccset követően – ebből 32 győzelem, 26 kiütéssel – a profik táborába állt. Minő véletlen,

„a nagy idők első pillanatainak, az ír vándorcigány tündöklésének első közvetlen tanúja egy magyar, Gyöngyösi Béla volt. 134 másodpercig. Mert eddig tartott a premier”

Tyson Fury azóta sem tért le a győztesek útjáról. A 2008-as debütálást követően egy év múlva már angol nehézsúlyú bajnok lett John McDermott ellen, míg 2012 végére már a brit és a nemzetközösségi, valamint az ír nehézsúlyú övet is a derekára csatolhatta. Innen aztán már nem volt megállás, valamennyi komoly – és ellene kiálló – hazai ellenfelét legyőzve jött a nemzetközi porond, ahol 2015-ben Vlagyimir Klicsko kihívója lett. Majd a legyőzője. Aztán kiderült, ő tényleg hitt magában. Egy tehetősebb rokonán keresztül 200 ezer fontot tett fel saját győzelmére,amire az iroda ötszörös pénzt ajánlott. Ám mivel lefelezték a nyereményt, 400 ezer fontot keresett az üzlettel a további 5 millió font mellé, amit a mérkőzésért a szerződésében foglaltak szerint kapott.

„Mindeközben mindig megmaradt annak, aki mindig is volt. A Gipsy Kingnek – ahogy önmagát hívja”

A külsőségekre sosem adott igazán. Ugyan ő is vett hatalmas villát, vadonatúj Rolls-Royce-ot, ám önmagát sosem tudta megtagadni. Hiába a milliós ház – persze fontban értendő milliókról van szó –, ő leginkább a komfortos lakókocsijában érzi mind a mai napig a legjobban magát. A villa helyett azért ott egy normál méretű lakás, ám egy ideje a korábban kétezer fontért vásárolt 15 éves Mercedes S-Class autójával jár. Hogy miért?  Mert beleszeretett a kocsi félig faberakásos kormányába. Szintén ő volt az, aki kihívta az akkori amerikai elnököt Barack Obamát egy pusztakezes cigánybokszra.

Jelenleg a Morecambe nevű 45 ezer lélekszámot számláló kikötőváros lakója, ám ő ennél jóval többet szeretne elérni. Klicsko legyőzését követően bejelentette, megpályázza a település polgármesteri székét. A világhálón kampányolt: „Szavazd meg Tyson Furyt polgármesternek! Minden idők legjobb polgármesterének, aki jobb hellyé teszi Morecambe-et az itt élőknek és a látogatóknak” – volt olvasható hivatalos közösségi oldalán.

Ígéretei között előkelő helyen található, hogy a bűnözőktől, a hajléktalanoktól és az alkoholtól is megtisztítaná a város utcáit. Aztán kiderült, hogy ő is az alkohol és a drog rabja lett a nagy győzelmet követően. Elképesztően elhízott, mentálisan szétesett, és a mámorból a mámorba esett. Amikor a rajongói meglátták a majd 180 kilós Furyt, sokan csak legyintettek. Akárcsak akkor, amikor bejelentette, visszatér a ringbe. Úgy volt vele mindenki, fecseg össze-vissza, a sok buli és az átmulatott éjszaka teljesen elvette az eszét.

Ám Fury, a bohóc, a nagypofájú, az odamondogató komolyan gondolta a nagy visszatérést, és azt, hogy visszaszerzi a zöld asztal mellett elveszített vb-öveit.

„Mint a legtöbb cigány, Fury is mélyen vallásos. Nem véletlen, hogy a világot megrengető sikerét, Klicsko legyőzését követően a Teremtőnek és Jézusnak mondott köszönetet”

És a legnehezebb pillanatokban is a hite segítette. Fegyelmezett edzésmunkával leadott 66 (!) kilót, és a ringrozsda leveretése érdekében megvívott két feledhető meccsét követően úgy 60 százalékos állapotban bevállalta az amerikai bombázó, a WBC világbajnoka, Deontay Wilder elleni meccset. Fury a nyilvánosság előtt szövegelt, a régi önmagát idézte, ám az edzőtermek homályában igencsak készült. Aztán eljött a nagy meccs, és Los Angelesben a legtöbb szurkoló és szakember szerint le is győzte a regnáló világbajnokot, ám Wilder számára a pontozók döntetlenre mentették a csatát, ugyanis az amerikai kétszer padlóztatta a brit bunyóst. Főleg a második leütés volt egészen félelmetes – más vélhetően nem kelt volna fel a padlóról –, ám Fury felállt, majd az újrakezdést követően letámadta ellenfelét. Ezzel a meccsel végleg visszatért.

Mint ahogy az elmúlt hétvégén Las Vegasban, a profi bunyó Mekkájában, a Grand Casino zsúfolt nézőtere előtt a már említett nagy show keretein belül a második menetben kiütötte ellenfelét, a veretlen Tom Schwarzot. Majd jöhetett a Parisnak énekelt dal, és amikor a jelenlévő közönség egy emberként énekelte vele a refrént, már mindenki tudta, Amerika kipipálva.

Tyson Fury befutott. Akárcsak annak idején, 12 évvel ezelőtt, amikor az extravagáns bunyósnak igencsak szemet szúrt egy bevásárlóközpont előtt leparkoló szőkeség. Több sem kellett, fogta a névjegyét, odatette a kiválasztott hölgy szélvédőjére, hogy hívja fel, mert randevúzni akar vele. Tán akkor érezte meg Tyson, hogy a lányt neki teremtette a Jóisten, amikor az fogta, és a névjegyet lefotózva az egyik legismertebb közösségi portálon a számot nyilvánosságra hozva büszkén bejelentette, őt bizony Tyson Fury hívja randevúra…

„Sokszor találgatta már a világ, vajon melyik is az igazi Tyson Fury? A szerelmes lovag, a hívő, a Batmanként randalírozó, az ellenfelet gyalázó vagy netán a gyengéd édesapa? Talán mindegyik, talán egyik sem. Szinte mindegy”

Ez ismételten a Gipsy King korszaka…