„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

A „puha erő” határai

2026. máj. 16.
#moszkvater

MEGOSZTÁS

Oroszország külföldi elfogadottságának alakulása és sajátosságai. „Egy ország magas külföldi elfogadottsága értékes külpolitikai eszköz, de nem lehet öncél. Sőt, ahogy Közép-Ázsia és a Balkán ellentétes példái is mutatják, ez a szimpátia nem okvetlenül és kizárólag a „puha erő” kivetítéséből fakad, hanem az egyik esetben a hatékony gazdasági integrációból, míg a másikban a történelmi emlékezetből” – írja Anton Beszpalov, a Valdaj Klub programigazgatója.

„A felmérés eredményei elsősorban az Oroszországgal kapcsolatos megítélést tükrözik Eurázsia jelentős részén, mivel Ukrajna bármilyen pozitív értékelése gyakorlatilag negatív értékelést jelent Oroszország számára” #moszkvater

„A felmérés eredményei elsősorban az Oroszországgal kapcsolatos megítélést tükrözik Eurázsia jelentős részén, mivel Ukrajna bármilyen pozitív értékelése gyakorlatilag negatív értékelést jelent Oroszország számára”
Fotó:EUROPRESS/Igor IVANKO/AFP

A Gallup még 2026 elején közzétette az Oroszország és Ukrajna politikai elitjével kapcsolatos attitűdök kelet-európai, dél-kaukázusi és közép-ázsiai alakulását vizsgáló közvélemény-kutatásainak az eredményeit. A szerzők a tanulmány fő következtetését a következőképpen fogalmazzák meg.

„Egyik ország vezetése sem élvez magas elfogadottságot a szomszédos államokban, és Ukrajna amúgy is csekély előnye még tovább csökkent”

De egy ilyen értékelés hasonló a közmondásos „kórházi átlaghőmérséklethez”, és árnyalásra szorul. A három régió közötti, valamint az azokon belüli különbségek ugyanis szembetűnőek. Maga a tanulmány földrajza is érdekes. Belarusz, Ukrajna és Türkmenisztán kivételével magában foglalja a volt szovjet köztársaságokat, valamint az egykori NDK területét kivéve a volt szocialista blokk országait. Más szóval azt, amit a nyugati újságírásban gyakran „szovjet birodalomként” emlegetnek. De szerepeltek Görögország és Szlovénia kivételével a volt Jugoszlávia köztársaságai is, így a teljes balkáni régió bekerülhetett a tanulmányba. Ezt valószínűleg az Oroszország és a Balkán közötti szoros kulturális és civilizációs kapcsolatok magyarázzák, amelyeket az orosz befolyás potenciális forrásának tekintenek.

„Az a tény, hogy ezt ezeket régiókat több mint harminc évvel a Szovjetunió és a <keleti blokk> összeomlása után vizsgálják, az orosz hagyományos befolyási övezet fogalmának fennmaradásáról tanúskodik”

Ugyanakkor egyértelmű, hogy Ukrajna itt csak egyetlen szerepet játszik, mint az Oroszországgal való konfrontáció alanya, és a vezetésével kapcsolatos attitűdöket a vizsgált országokban e konfrontáció prizmáján keresztül határozzák meg. Ezért a felmérés eredményei a konfliktus egyik oldalának támogatásaként értelmezhetők. De ebben az összefüggésben érdemes feltenni a kérdést, pontosan mit jelenthet A ország átlagpolgárainak a hozzáállása B ország vezetéséhez? Úgy tűnik, hogy ennek a hozzáállásnak két alapvető összetevője van, 1) hogyan befolyásolja közvetlenül B ország politikája a válaszadó életét, és 2) mennyire áll közel a válaszadóhoz az ország képe, ahogyan azt a vezetés retorikája, az általa hirdetett értékek és az általa népszerűsített narratívák kifejezik, kiigazítva mindez a képet közvetítő médiával.

„Azok az országok, ahol a legpozitívabb a kép – Kirgizisztán 70 százalék, Tádzsikisztán 64 százalék, Üzbegisztán 51 százalék -, kapcsolódnak Oroszországhoz leginkább a közösség szintjén. Oroszország számukra nem egy elvont geopolitikai szereplő, hanem a lakosság jelentős részének megélhetési forrása”

Az emberek világképét az élettapasztalat, elsősorban a migráció, a vendégmunkások tapasztalata alakítja. Figyelemre méltó, hogy sem az oroszországi migrációs jogszabályok szigorítása, sem az orosz médiatérben időszakosan megjelenő migránsellenes hangulatok nem befolyásolták jelentősen Oroszországnak és politikai irányvonalának általános megítélését. Teljesen logikus, hogy ez a felfogás megváltozik, ha Oroszország „kenyérkereső” szerepe gyengül.

Az orosz vezetés viszonylag magas elfogadottsági mutatója Örményországban (37 százalék) – bár jelentősen alacsonyabb, mint a fent említett országokban – szintén gazdasági tényezőkkel is magyarázható. Az ország GDP-növekedési üteme 2022-ben megduplázódott – 5,7 százalékról 12,6 százalékra nőtt -, méghozzá a nyugati szankciók közepett  az Oroszországba irányuló reexportnak, az orosz tőke beáramlásának, valamint a magasan képzett szakemberek áthelyezésének köszönhetően. Emellett az Oroszországból érkező hazautalások továbbra is jelentős szerepet játszanak az ország gazdaságában.

„Az orosz vezetés magas támogatottsága Szerbiában (52 százalék) és Montenegróban (39 százalék) más jellegű. Itt az Oroszországot szövetségesként és védelmezőként megalapozó történelmi emlékezet és a geopolitikai pozíció jelentősebb szerepet játszik, mint a közösségi kapcsolatok és a közvetlen gazdasági előnyök”

Eközben az a felfogás, miszerint Oroszország Szerbia védelmezője ellentétes hatást vált ki Albániában és Horvátországban, amelyek Ukrajna magas támogatottságát – 50, illetve 41 százalék – mutatják.

A balti államokra vonatkozó adatok gyakorlatilag a közép-ázsiai eredmények tükörképei. Itt Ukrajna vezetésének támogatottsága kiemelkedően magas – Litvánia 71 százalék, Lettország 58 százalék, Észtország 57 százalék -, míg Oroszország vezetésének elfogadottsága alacsony (5-6 százalék). Kétségtelenül szerepet játszik ebben az oroszellenesség is, amely ezekben az országokban a nemzetet egyesítően kulcsszerepet játszik a közbeszédben. Mindent erre redukálni azonban túlzott leegyszerűsítés lenne. Fontos a gazdasági tényező is, mivel a balti államok e tekintetben jobban szenvedtek az ukrán konfliktustól, mint más EU-országok, és recesszióval valamint szárnyaló inflációval néztek szembe.

„Végül ezekben az országokban a legélesebb az <orosz fenyegetés> érzése, amelyet aktívan táplálnak más EU- és NATO-tagok. Az az ideológiai narratíva <ha Oroszországot nem állítják meg Ukrajnában, akkor nyugatabbra fog vonulni>, itt termékeny talajra talál”

Figyelemre méltó, hogy az etnikailag homogénebb Litvánia nemcsak a régióban, hanem a tanulmányban szereplő összes országban is a legmagasabb szintű támogatottságot mutatja Ukrajna iránt. Eközben Észtországban és Lettországban az egyik oldalt sem támogatók aránya 36-37 százalék volt. Feltételezhető, hogy ez a szám magában foglalja a helyi oroszok túlnyomó többségét, ezen országok teljes lakosságának körülbelül egynegyedét. Oroszország alacsony támogatottsága tükrözheti mind az orosz lakosság vonakodását attól, hogy az üldöztetéstől félve nyíltan kinyilvánítsa szimpátiáját, mind pedig azt az etnikumok között kialakulóban lévő konszenzust, is amely valószínűleg az orosz médiában a balti légtér Oroszország északnyugatt régióját célzó csapásokra és más incidensekre történő állítólagos felhasználása miatt kilátásba helyezett „súlyos következményekről” szóló viták nyomán formálódik.

„Azerbajdzsánban Lettországhoz és Észtországhoz hasonlóan Ukrajna rendkívül magas szintű támogatottságot élvez”

Az Oroszország elleni kirohanások itt a hivatalos retorika – beleértve a legmagasabb szintet is  -megszokott részévé váltak. Ez a helyzet tükrözi az országnak a Hegyi-Karabah visszaszerzését követően megnövekedett önbizalmát a nemzetközi színtéren. De az is igaz, hogy Karabah miatt a területi integritás elsődlegessége alapvetően meghatározza Azerbajdzsán ukrán konfliktussal kapcsolatos álláspontját. Oroszország támogatottsága ugyanakkor azért 20 százalékos, ami jóval magasabb, mint a balti államokban. Éles ellentétben áll Azerbajdzsánnal a szomszédos Grúzia, ahol a lakosság 26 százaléka támogatja Ukrajnát, 6 százalék Oroszországot, és a válaszadók legnagyobb csoportját azok alkotják, akik egyik oldalt sem támogatják.

„Ez a helyzet meglehetősen elterjedt. A megkérdezett 25 országból 12-ben az <aktív> csoport – azok, akik helyeslik az orosz vagy az ukrán vezetés intézkedéseit – nem haladja meg a válaszadók felét”

Lengyelországban például, ahol a közhangulat hasonló a balti államokéhoz, Ukrajna jelentős (46 százalék) támogató bázissal rendelkezik, de 50 százalék nem áll ki a konfliktus egyik oldala mellett sem. Az ukrán kérdéssel kapcsolatos fáradtság nyilvánvaló, de emellett Lengyelország erősen negatív érzéseket táplál az ukrán vezetés iránt is, amelynek Varsó elleni kirohanásai éles reakciót váltanak ki a politikusokból és a médiából.

„Az ukrán vezetéssel szembeni irritáció még nagyobb Magyarországon, ahol a válaszadók 29 százaléka támogatta Oroszországot, 20 százaléka pedig Ukrajnát”

Tekintettel Magyar Péternek a parlamenti választások megnyerése után tett nyilatkozataira az ukrán kérdésben – a magyarok jogainak hangsúlyozása, az orosz olaj további vásárlásának szándéka, valamint Ukrajna gyorsított EU-csatlakozásának elutasítása –, nem számíthatunk a Budapest és Kijev közötti kapcsolatok dinamikájában bekövetkező éles fordulatra, és az ukrán vezetés támogatottságának növekedésére sem. De valószínűleg a Moszkvával való szoros kapcsolatokat megtestesítő Orbán Viktor pozíciójának gyengülésével Oroszország támogatottsága is csökkenni fog.

„Figyelemre méltó, hogy Oroszország támogatottsága négy NATO-országban – Észak-Macedónia és Bulgária, valamint Montenegró és Magyarország – erősebb, mint Ukrajna elfogadottsága, míg Görögországban a két ország szimpátia mutatói megegyeznek”

Ez önmagában is aggasztó jel a nyugati blokk számára, hiszen négy évvel a fegyveres konfliktus kitörése után az egyes tagállamokban a hangulat messze elmarad a várt egyhangúságtól. Ez az állapot növekvő szakadékot jelez ezen országok atlanti vezetése és a lakosság jelentős része között, ami a belpolitikai erőviszonyokban is tükröződhet majd.

„A felmérés eredményei elsősorban az Oroszországgal kapcsolatos megítélést tükrözik Eurázsia jelentős részén, mivel Ukrajna bármilyen pozitív értékelése gyakorlatilag negatív értékelést jelent Oroszország számára”

Ez a megítélés nem egységes, mivel az egyes országokra jellemző tényezők halmaza alakítja. A magas külföldi elfogadottsági mutatók értékes külpolitikai eszközt jelentenek, de nem lehetnek öncélúak. Sőt, ahogy Közép-Ázsia és a Balkán ellentétes példái is mutatják, ez nem a soft power projekciójának, hanem az egyik esetben a hatékony gazdasági integrációnak, a másikban pedig az erős történelmi emlékezetnek az eredménye. Azerbajdzsán és számos más ország példája pedig arra utal, hogy a magas negatív értékelés nem feltétlenül akadályozza a pragmatikus államközi együttműködést. Az ilyen adatsorok fő értéke, hogy lehetővé teszik számunkra azonosítani egy ország képességeinek korlátait a különböző külpolitikai területeken.

(Az írás eredetileg a Valdaj Klub honlapján jelent meg.)

MEGOSZTÁS

#moszkvater

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Egy volt orosz kém tart tükröt a hatalomnak

    2026. jún. 10.
    Oroszországban Andrej Bezrukov igazi hős, aki évtizedes szolgálata során kiérdemelte a jogot arra, hogy annyira konstruktívan kritikus legye...

    Putyin számára a kínai típusú modernizáció a minta

    2026. jún. 9.
    Vlagyimir Putyin orosz elnök a hagyományoknak megfelelően beszédet mondott a Pétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum (PMEF) plenáris ülésén. Bá...

    Az örök Anna

    2026. jún. 9.
    Kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – szoprán énekesnő napjainkban Anna Nyetrebko. Szerte a világon ünneplik, az ope...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater