//Zsizsig galnas

Zsizsig galnas

MEGOSZTÁS

A kaukázusi népek konyhái közül talán a csecseneké a legegyszerűbb. Miután a hegyekben élnek, abból készítenek ételt, ami itt egyáltalán megterem, de mindent felhasználnak, amit a természetben megtalálnak. A húsok nagyrészt birkából és szárnyasokból készülnek. Kukorica, tök, medvehagyma, csalán, tej, sajtok egészítik ki az étrendet. A csecsen ételek egyszerűek és könnyen elkészíthetőek.

Valamikor a búr háború környékén többször jártam Sztavropolban, ahol a városi piac egyik tulajdonosa csecsen származású volt. A fiatalembert Hamzat Juszupovnak hívták. Ha a városban jártam, mindig a vendége voltam a házában egy zsizsig galnasra.

„Maga az étel tényleg egyszerű, viszont nekem mindig nagyon ízlik. A bárányhúst megfőzik mindenféle zöldséggel húslevesnek, majd a majdnem teljesen megfőtt húst parázson megsütik, Közben Hamzat még sörrel locsolgatta”

Amikor először látott vendégül, mivel nem ismertem egyáltalán a csecsen étkezési szokásokat, nagyon figyeltem. Az asszonyok megterítettek, minden férfi kapott két csészét, az nagyobbikban a bárányból készült húsleves volt, a kisebbikben kaptuk a szószt. Egy nagy tálban a kukoricalisztből készült nokedli, egy másikban a hús várta, hogy elfogyasszuk. Szerintem egy szakasz kiéhezett baka jól lakott volna a mennyiségtől, mi pedig csak öten voltunk férfiak. A nők – muzulmán szokás szerint – a felszolgálás után elvonultak. Hamzat elmondott egy imát a falatozás előtt, de mivel csecsen nyelvből felmentésem volt, így ebből semmit nem értettem.

„A férfiak nem bajlódnak a tányérokkal – vagy csak nem akarják az asszonyaikat plusz mosogatással terhelni -, így az akkurátusan bal kézbe fogott villára felszúrtak némi nokedlit, a jobb kézzel pedig a másik tálból kivettek egy darab húst. Mindkettőt alaposan megforgatták a szószban, majd miután lenyelték, ittak rá a forró húslevesből”

Gondoltam, ez nekem is menni fog. Én is feltűztem a villára a nokedliből, jól megforgattam a szószban, majd a húst is… A következő pillanatban azt hittem, hogy nekiszaladtam az Orient expressz ütközőjének… Nagyjából olyan erővel vágott mellbe a szósz. Erre a bitang erős szószra még iszol a forró levesből, és utána egy pár pillanatig megszólalni is nehéz. Viszont érdekes módon, tényleg csak pár pillanatig erős. Talán a wasabi hatásához tudnám hasonlítani. Megkérdeztem, hogy miből készült a szósz. A csészébe, amiben kaptuk, a nők beletörnek annyi fokhagymát, erőspaprikát és feketeborsot, amennyit gondolnak, majd ezt a masszát felöntik annyi húslevessel, hogy szósz legyen.

„Sajnos az akkori politika nem engedte, hogy hosszabban barátkozzunk Hamzattal, de a zsizsig galnas szeretete megmaradt”

Hozzávalók néhány személyre:

– a nokedlihoz annyi kukorica liszt vagy ha az nincs, akkor pont illik hozzá a búzaliszt is, amennyit akartok készíteni

– tojás, só szintén a nokedlihoz

– bárányhús, de ez kiváltható bármilyen más hússal, akár csirkével is, nem muzulmánok disznó, vagy ha az nincs otthon, akkor jó lesz a sertés is

– fokhagyma, erőspaprika

A technológiát fentebb ismertettem, ezért nem ismételném magam. Aki szeretné új étellel kiegészíteni a repertoárját, azoknak bátran ajánlom! Jó étvágyat hozzá!

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.