„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Rendhagyó módon hadd idézzek ezúttal Sinkovics Gábor karácsonyi írásából, amely arról szól, hogy valami nagyon nem jó itt a világban. Hogy miért? Mert lényegében ugyanerről beszélgettünk az adásban is. Igen, valami nagyon elromlott a világunkban, és ezen már tényleg csak a kis herceg segíthet.
„Hol vagy kis herceg? Mert tudom, hogy látsz, figyelsz minket. Minket, gyarló embereket, akik hiába beszéltünk a rókával, hiába bólogattunk bölcs mondatai után, csak a magunk feje után megyünk. Gyarlón, önzőn, hiúsággal telve.”
Mert ilyenek vagyunk, ilyenek lettünk. És hogy ezen változtassunk, ahhoz te is kellesz, most aztán ebben a vérzivataros világban nagyon, de nagyon kellesz. Irigyellek kis herceg, amiért az örök gyermeklét megadatott neked. Mert nincs annál varázslatosabb, izgalmasabb, különlegesebb korszak, mint gyermeknek lenni. Rácsodálkozni a felnőttekre, az olykor megfejthetetlen világukra, hallgatni a panaszaikat, látni, ahogy a kezükbe temetik az arcukat, és hallgatni, ahogy fogadkoznak. Hogy majd minden másként lesz.
Segíthetnél ebben kis herceg. Hogy valóban minden másként legyen. Segíthetnél, hogy a bárány azon a rajzon, a kis bárány ne csak neked, hanem nekünk is földöntúli boldogságot okozzon. Hogy legyen saját bolygónk, rajta csak egy házzal, egyetlen egy házzal, mindenféle hívság, cicoma nélkül, hogy a harmóniát ott bent, abban a házban mi magunk teremtsük meg…
Mit keresünk mi valójában ezen a földön, kis herceg? Milyen unalmas, elcsépelt, afféle bölcsészkérdés ez? Már idő és kedv sincs ezzel foglalkozni, hiszen rohanunk, zakatolunk, mint egy cséplőgép. Rohanunk valami után, hogy aztán egyszer csak már megtörve, megfáradva, betegen az orvosi rendelőből, vagy a kórházból jövet azt kérdezzük magunktól: megérte? Megérte mindez?
„Hol vagy kis herceg? És hol a róka, aki azt mondta neked egyszer: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” És ravasz a róka, persze hogy ravasz, de ez kell az élethez, ez kell a hétköznapokhoz, hogy talpon maradj, hogy ne tapossanak el, hogy ne röhögjenek ki. A bölcs róka mondjon most nekünk is valamit. Hogy mit kezdjünk magunkkal a válságban, a háborúban, a kiüresedett kapcsolatokban, a magányban. Vagy csak olvassuk el, amit az írónak mondtál? Olvassuk el újra? S persze csukva a szem – hiszen ami igazán fontos, azt mi úgyis a szívünkkel látjuk.”
Karácsonyi gondolatokat, emlékeket osztottunk meg, és arra kerestük a választ, hogy miért olyan nyomasztó a mostani ünnep. De idéztük Anthony Hopkinst is, aki arról elmélkedett, hogy „olyan világban élünk, ahol a temetés fontosabb, mint a halott, a házasság fontosabb, mint a szerelem, a külsőségek fontosabbak, mint a lélek. A csomagolás kultúrájában élünk, amely megveti a tartalmat.” De szóba hoztuk Bruce Lee-t is, aki szerint csak azt támadják, akinél a labda van. Hogy miért is jött ez szóba? Hallgassák meg az adást! Nem szívderítő a helyzet, de ne hagyjuk, hogy a rosszkedv eluralkodjon rajtunk, mindenek ellenére boldog karácsonyt!
Egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélgetett Stier Gáborral, a #Moszkvatér alapító főszerkesztőjével a #Moszkvatér és az Ultrahang közös projektjének legújabb adásában Király Tamás, az Ultrahang műsorvezetője.
A #moszkvatér a www.moszkvater.com és az Ultrahang közös műsora minden héten kétszer, általában hétfőn és szombaton elérhető az Ultrahang csatornáján. De olvasóink megtalálják ezeket a műsorokat a portálunkon, és követhetnek bennünket a Facebookon, a Telegramon, és a Twitteren is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
